Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-25 / 30. szám
Evangélikus Élet SZÉLRÓZSA-SZIGET SZARVASON 2010. július 25. *• 5 Túl a kezdőkörön - mit kaptunk Szarvason? Bajnokcsapat a Szélrózsán ► Két új szóval is gyarapította a labdarúgás szerelmeseinek szókincsét az idei focivébé: az egyik a Jabulani, a néha hírhedten furcsán pattanó labda neve, a másik pedig a vuvuzela, amely a tévéközvetítések alatti furcsa zümmögésért felelős hangszer elnevezése. Mindkét tárgy helyet kapott a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban a Szélrózsára időzített kiállításon, ugyanis a szervezők nem kisebb dolgot álmodtak meg, mint hogy futballcsapatot szervezzenek a neves evangélikus elődökből. Az Evangélikus Országos Múzeum munkatársai, Zászkaliczky Zsuzsanna és Kertész Botond azzal a gondolattal játszottak el, hogy mi is lenne, ha a valaha élt tizenegy legnevesebb evangélikus erre a pár napra valóságos focicsapattá állna össze. Miként festenének piros-fehér-zöld mezben, szívük felett az Erős Várunk FC Luther-rózsás lógójával? Hogyan nyilatkoznának a Luther Sport című újság hasábjain, amely természetesen a megfelelő szakzsargonnal ír a működésükről? És miért is ne lehetne az életükről szóló totóban egy olyan Jabulani labdát nyerni, amelyen megtalálható Kossuth és Petőfi aláírása is? Nemcsak Huszár Gál vagy Balassi Bálint volt látható rövidnadrágban, hanem a kiállítást július 15-én 11 órakor megnyitó Fabiny Tamás püspök is. Beszédében a vidám családi anekdoták domináltak, megemlítette többek között, hogy bár nagyon szeretett volna sporttal foglalkozni, szigorú édesapja akkor is inkább tudományos szakemberként, sporttörténészként szerette volna látni, de most lelkészként annak örül, hogy ezzel a kiállítással a szervezőknek sikerült igazán fiatalos és szórakoztató módon összehozni ezt a kettőt. Felidézte továbbá, hogy kisgyermekként mindig tudta, hogy a templomban az istentisztelet alatt háromszor kell felállni, utána a Fradi-meccsen pedig annyiszor, ahány gól esik. Ehhez kapcsolódóan hangsúlyozta, hogy bár az evangélikus egyháztörténetet bemutató kronológiában az ellenfélnek is sok találatát feljegyezték, azért a Luther Matthäus (sic!) vezette csapat nyerésre áll. A kiállítás a vidámságra derítő tablókon kívül a régi nagyok személyes tárgyai közül is bemutatott párat, amelyek az újszerű körítés miatt valószínűleg még többek kíváncsiságát felkelthették, mint egy átlagos tárlaton. Ezek megtekintésén kívül a látogatók harcba is szánhattak az EVFC színeiben: a kiállítás első termében számítógépes konzolon lehetett játszani, a bejáratnál pedig két gombfocipálya várta őket. Egyelőre olyan információk láttak napvilágot, hogy az evangélikus tizenegyet bemutató kiállítás csak a Szélrózsa idejére tárta ki kapuit. Nem kell ahhoz focirajongónak lenni, hogy tudja az ember: egy ennyire ötletesen kitalált anyag érdemes a széles körű bemutatásra is. E sorok írója mindössze ezzel fejezi ki ebbéli óhaját: Hajrá, Erős Várunk! ■ Nagy Bence Az evangélikus nemzeti tizenegy. Álló sor: Thököly Imre, Tessedik Sámuel, Huszár Gál, Ordass Lajos, Sztehlo Gábor, Berzsenyi Dániel. Térdelő sor: Mikszáth Kálmán, Bél Mátyás, Petőfi Sándor, Balassi Bálint, Kossuth Lajos. ■ Dr. Wagner Szilárd Ha azt a szót halljuk: Szélrózsa, akkor egyházunkban ez idő tájt mindenki egyértelműen a kétévente megrendezett ifjúsági találkozóra gondol, amely immár nyolcadszor is lezajlott - ezúttal július 14. és 18. között a Békés megyei Szarvason. Evangélikus és hagyományos rendezvényről van tehát szó, azt pedig tudjuk, hogy a védjegy, a jó hagyoéppen a közönség soraiban ülve - mindvégig erősítette ezt a meggyőződést. Öröm volt látni, hogy szívesen fogadták el meghívásunkat neves tudósok, politikusok, különböző szervezetek képviselői és vezetői, és ezzel megerősítették, hogy az egyházaknak - köztük a mi egyházunknak is - van küldetésük, feladatuk. Hitből fakadó szolgálatunkra számít a társadalom, a környezet, a világ. Reméljük, hogy sokan meghallották mány kötelez. Ezért megkerülhetetlen a kérdés: miben gazdagított, mit adott a résztvevőknek az idei találkozó? Milyen is volt ez a középkezdés Jézus Krisztussal és egymással? Biztos, hogy a válasz nem lehet teljes, hiszen éppen a fesztiváljelleg nem tette lehetővé, hogy mindenki minden programon jelen legyen. Többnyire választásra kényszerültek a résztvevők, így voltam ezzel én magam is... Külső szemlélőként egy gondolat mindenképpen előre kívánkozik: csodálatra méltó, hogy egy ekkora találkozó szervezését a munkatársak nagyrészt egyéb feladataik mellett végzik. így szinte igazságtalannak éreztem minden - egyébként jogos- kritikát, amely az előzetes kapcsolattartásra, a regisztrálás nehézségére vagy más formai dolgokra vonatkozott. Ezért legelőször a köszönet szava kell, hogy megszólaljon minden szervező felé, amiért ilyen hátteret adtak a találkozónak, s ilyen megbízhatóan kézben tartották az egész folyamatot. Sokaknak talán meglepetést kiváltó, mások számára éppen hogy megerősítő volt nyugtázni, hogy amit a Szélrózsán tapasztaltunk, az is a Magyarországi Evangélikus Egyház. Hogy egyházunk olyan közösség, amely történelmi hagyományait és jelenét is meg tudja közérthető módon jeleníteni és szólaltatni a fiatalabb generációk számára. Mondom, mindannyian válogattunk. Mégis lehetőség volt arra, hogy rövid „bemelegítés” ráhangolódás után egy-egy bibliatanulmánnyal együtt kezdjük a találkozó napjait. Értékes és aktuális, lendületet adó mondanivaló hangzott el mindhárom délelőttön. A nap liturgikus lezárására is adódtak lehetőségek, bár ezeket sajnos többnyire más programok keresztezték. A találkozó során végig egyértelmű volt, hogy az egész egyház ügyéről van szó akkor, amikor fiataljaink- és általában a fiatalok - megszólítására törekszünk. Egyházunk vezetőinek, a különböző munkaágak képviselőinek jelenléte és aktív közreműködése - igehirdetőként, beszélgetőpartnerként, moderátorként vagy az idei Szélrózsa-mottó biztatását, és mernek majd olyan területeken is kezdőrúgást végezni, meccset kezdeni, ahol eddig nem is gondolták volna, hogy lehetséges... A nyolcadik Szélrózsa találkozó vonzó programmal várta a Szarvasra érkezőket. Legfőképpen az volt benne a vonzó, hogy sok minden belefért, ami fiatalokat és idősebbeket, egyházunk tagjait és kívülállókat, hívőket és keresőket egyaránt megszólíthatott. A kultúra sok területén mutattuk meg a magunk és meghívott vendégeink értékeit, lehetőségeit, kreativitását, tehetségét. S hogy maradhatott-e hiányérzetünk? Azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy maradjon, ugyanakkor hogy kiki mit hiányol, az szubjektív, és semmiképpen sem kisebbíti a találkozón szerzett pozitív tapasztalatokat. Örültem volna, ha az igei alkalmak, áhítatok, istentiszteletek központibb, védettebb helyet kaptak volna a programban, mint stabil pontok a napok folyamán - gondolhatunk a Tamásmisére vagy az esti áhítatokra. Örültem volna, ha a „közös hallgatás” helyett sokkal többször bekapcsolódhattam volna közös éneklésbe - akár mert ismerem az énekeket, akár mert megtanították... Örültem volna, ha a záró istentisztelet liturgiájával fiataljaink az ország különböző gyülekezeteinek templomaiban újra találkozhatnának... S egyházzenészként nem állom meg, hogy le ne írjam: örültem volna, ha egy odacipelt orgonautánzat - és az ezt ideálisnak tartó orgonista - helyett a szép ótemplomi orgona szólalt volna meg sok kiváló orgonistánk egyikének keze alatt - ahogyan ez pénteken meg is történt. Örültem volna, ha kevésbé tűz a nap, mert ez megkönnyítette volna a koncentrációt, és nem terelte volna el sokszor a figyelmet a megjegyzendő üzenetről... Rajtunk múló és rajtunk kívül álló lehetőségek és körülmények között zajlott le a 8. Szélrózsa találkozó. Köszönet érte! A szerző iskolalelkész
