Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-19 / 51-52. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. december 19-26. 15 VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió műsoraiból december 19-étől december 26-áig VASÁRNAP HÉTFŐ KEDD SZERDA 12.00 / Bartók rádió 13.30 / Kossuth rádió 5.20 / mi 10.00 / Bartók rádió Aranyvasárnap Erős vár a mi Istenünk! Hajnali gondolatok Hangfogó. Benne: a Bartók rádióval Az evangélikus egyház 9.45 / Duna Tv Bruckner: e-moll mise Ezúttal felülhetünk a képzefélórája Megyejáró (magyar ismeret-11.20 / TV2 letbeli szánra, és elutazha-14.00 / Bartók rádió terjesztő magazin) Isteni szikra tunk Európa számos templo-A hét zeneszerzője: Johann Győr-Moson-Sopron megye (amerikai-kanadai filmdrámába és koncerttermébe. Az Sebastian Bach 19-35 / Bartók rádió ma, 2008) (108') adventi zenei kalandozást 1. rész: Weimar Hans Pfitzner: Karácsony 13.30 / Kossuth rádió idén Bukarestben kezdhet-14.00 / m2 tündére „Tebenned bíztunk eleitől jük, ahol kétszáz éves kará-Különös házasság (magyar (kétfelvonásos opera) fogva...” csonyi dallamok csendülnek tévéfilmsorozat, 1979) 19.00 / Duna Tv A református egyház félórája fel. A helsinki Kallio-temp-1-2. rész Sportcsillagok gálája 2010 15.40 / Duna Tv lomban fúvósmuzsikát ját-15.40 / Duna Tv (100') Karácsonyi mesék szik a Lathi kvintett, 16 órá„...filléres emlékeim..!’ 19.40 / Kossuth rádió Berecz András mesél tói a londoni Szent Pál-temp-Hámori József agykutátó Karácsonyi album 15.50 / mi lomban a BBC Singers ad 17.25 / HBO Részletek az Új Bojtorján Magyarok cselekedetei koncertet. Egy rövid prágai Árvák sorsa együttes lemezéről Szent István bazilikája kiruccanás után a reykjavíki (dél-afrikai-amerikai 21.35 / mi 17.00 / Duna Tv Háteigs-templomból kórusvígjáték, 2003) (108') Üvöltő szelek (olasz romanti-Találkozások a taizéi Roger muzsika szól, a spanyol rádió 20.04 / Kossuth rádió kus film, 2002) (97') testvérrel koncertjét követően pedig a Ne féljetek 23.00 / Petőfi rádió 19.40 / Kossuth rádió tengerentúlról, Montrealból Mozaikok Jókai Anna Akusztik Kedvelt karácsonyi dallamok közvetítenek koncertet. regényéből (ismétlő válogatás) népi hangszereken CSÜTÖRTÖK PÉNTEK SZOMBAT VASÁRNAP 14.05 / Kossuth rádió 14.00 / Bartók rádió 11.00 / mi 10.03 / Kossuth rádió Arcvonások A hét zeneszerzője: Karácsonyi evangélikus isten-Evangélikus istentisztelet köz-Boldizsár Ildikó mesekutató Johann Sebastian Bach tisztelet közvetítése Ikladról vetítése a cinkotai evangéli-15.30 / Duna Tv 1723. december 25. Igét hirdet dr. Fabiny Tamás kus templomból. Igét hirdet 45. Savaria nemzetközi tánc-15.04 / Bartók rádió püspök Vető István lelkész verseny - Szombathely, 2010 Csillagszóró - délutáni mu-12.40 / Duna Tv 10.15 / mi 19.10 / Duna Tv zsika. Benne: Liszt: Krisztus Isten kezében Református magazin Csendes éj - a béke üzenete- Pásztoréi és az angyali hír„Betlehembe kéne menni” 11.40 / mi (osztrák dokumentumfilm) nők szava; Magyar karácso-16.03 / Kossuth rádió Bibliai jelenetek könyvkötéseken 19.40 / Kossuth rádió nyi népénekek Csodaidők Raana Raassal 14.00 / Bartók rádió Karácsonyi angyalok 17.03 / Kossuth rádió Görgey Etelka református lel-Kritikus füllel Részletek Gryllus Vilmos le-Templomok. „Isten csöndjét kész portréja Bach: Karácsonyi oratórium mezéről az angyalok őrzik" 19.00 / PAX 15.05 / Bartók rádió 20.50 / Duna Tv 20.00 / mi Isten mindig nagyobb Beszélgetések az egyházzené-London River Egy karácsony együtt (ameri-Id. Kendeh György portréja ről. Karácsonytól gyertya(algériai-angol-francia jákai családi film, 1994) (87') 21.00 / Kossuth rádió szentelőig télfilm, 2009) 20.30 / m2 Szent Ágoston 17.20 / m2 21.20 / Bartók rádió Advent a Hargitán (olasz történelmi film, 2009) Karácsonyi üdvözlet Hang-fogó. Benne: (színjáték két részben) (155') (96') (amerikai tévéfilm, 2006) (8T) Händel: Gloria RV. 611. 21.03 / Kossuth rádió 21.53 / Bartók rádió 20.05 / mi 21.35 / mi Egy igazán gazdag család Sikerlemezek Szekeres Adrien - Adventi Fűre lépni szabad (dokumentumműsor) Benne: turné (koncertfilm) (magyarfilmvígjáték, i960) 23.30 / mi Schütz: Karácsonyi történet 21.15 / Bartók rádió (98') A Biblia növényei Bach: Magnificat BWV. 243. Az emberi hang dicsérete Vágbeszterce ostroma Lapjuk november 14-ei számában az Erdély legmagasabb templomtornya című cikk Beszterce városáról szól. Benne a szerző, Jezsó Ákos a Radnaihavasok kétezer méternél is magasabb csúcsai kapcsán a következőt rögzíti: „Hát ilyen, égig érő hegyek övezik Besztercét, melynek »ostromáról« Mikszáth Kálmán 1895-ben remekbe szabott regényt írt.” Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma című regényének semmi köze Erdélyhez: a Pongrácz István gróf által megostromolni szándékozott város minden kétséget kizáróan a Felvidéken található, amit a sok földrajzi és személynév, szláv kifejezés mellett a regényben elhelyezett szlovák nyelvű mondatok is tanúsítanak. További bizonyítékul hadd álljon itt egy idézet a könyvből, belőle az „ostrom” oka is kiderül: „Óvári és Szentmiklósi gróf Pongrácz István, Nedecvár örökös ura, üdvözletét küldi Besztercebánya magisztrátusának! Báró Behenczy Károly nevű ifjú Estella nevű, tulajdonunkat képező leányzóval, kit hatszáz o. é. forintokért vettünk vala a zsolnai komédiásoktól, megszökvén, tartózkodása Besztercebányán vagyon, ennek folytán tehát felszólítjuk a nemes várost, hogy a leányzót haladéktalanul letartóztatván, e levelet átadó megbízott híveinknek, név szerint Szurina Pál őrmesternek és Komár György káplárnak kezeibe szolgáltassák. Kikhez is hajlandók maradtunk.” A részletben szereplő helynevek mind felvidékiek. Nedec (tulajdonképpen Vágnedec, szlovák nevén Nededza) Zsolna közelében, a Wesselényi Ferencné Bosnyák Zsófia mumifikálódott és a közelmúltban egy elmebeteg (?) által felgyújtott és elégetett holttestéről elhíresült Vágtapolca közvetlen szomszédságában található. Fontos rámutatni, hogy a helység nem tévesztendő össze az első világháború után Lengyelországhoz került szepességi Nedeccel (Niedzica). Ilyen tévedésre is van sok példa: még kritikai Mikszáth-kiadás is jelent meg megtévesztő, a lengyelországi Nedec várát ábrázoló illusztrációval... Ruffy Péter A későn született ember című könyvében, amely 1987-ben a Magvető Kiadónál jelent meg, a Pongrácz nemzetség korával és alkonyával foglalkozott. Az adatgyűjtés során 1972-ben Vágnedec szomszédos falujában, Várnában (szlovákul Varín) rátalált az egykori Pongráczbirodalom területén élő utolsó grófra, Pongrácz Albertre. A címét a kommunizmus éveiben nyilván nem használó, mészégetővé lett arisztokrata az alábbi módon azonosította a regény címében szereplő helyszínt: „Mikszáth a család tudomása szerint csak az István Főherceg Szállóban hallotta a történteket, ezen a vidéken nem is járt soha, a térképolvasásban sem lehetett járatos, mert a messzi Besztercebányát összetévesztette a közeli, a Vág bal partján álló Vágbesztercével. Tudomásunk szerint Vágbesztercét akarta volna megostromolni és »porig rombolni«.” Tehát a Beszterce Ostroma című Mikszáth-regény címadó városa nem az erdélyi Beszterce-Naszód vármegye székhelye, nem is a regényben olvasható Besztercebánya, hanem minden bizonnyal a Vágnedechez mintegy negyven kilométerre fekvő Vágbeszterce (Povazská Bystrica). A. Kis Béla, a Kálvinista Szemle szerkesztője (Alistál, Szlovákia) EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Megéri-e? Tisztelt Szerkesztőség! Reagálni szeretnék évfolyamtársamnak, Szilas Attilának a legutóbbi számban megjelent írására. „Ne válasszunk püspököt!” - javasolja, hiszen elég a meglévő kettő, de még jobb lenne csak egy. Tulajdonképpen nem magáról a javaslatról szeretnék írni, az szétfeszítené egy olvasói levél kereteit. Biztosra veszem, hogy a jelen gyakorlat bőségesen bizonyítja, szüksége van egyházunknak a három püspök szolgálatára. Sok lelkészünk megirigyelhetné püspökeink munkabírását, akik életük gyertyájának mindkét végét égetik (gyülekezeti látogatások, konferenciák, bel- és külföldön elmondott igehirdetések sora, előadások, cikkek; rádiós és tévés szereplés, társadalmi feladatok, ökumenikus és állami tényezőkkel való kapcsolattartás stb., s mindez a mindenki által elvárt színvonalon). Ha mindezt kettőnek (vagy egynek?) kellene ellátnia, nem maradna idejük az egyik legfontosabb püspöki feladatra: hogy a lelkészek lelkipásztorai legyenek. Szilas Attila javaslatát azért kérdőjelezem meg, mert elsősorban az anyagiakra, egyházunk szűkre szabott lehetőségeire épül. Kicsik vagyunk, sőt „parányiak” nincs pénzünk a három püspökre, templomok, parókiák felújítására - vallja. Kicsinységünk tény, ám egyházunk közel ötszáz éves történelme során mindig is kicsiny volt, mégis sokszor megtapasztalta az ige igazát: „...azokat választotta ki az Isten, akika világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket..” (íKor 1,27) Amikor 1954-ben (!) tizenhármunkat felvettek a teológiára, sokan kérdezték meg tőlünk: „Megéri ma papnak menni?” Hitbeli döntésünkben nem játszottak szerepet anyagi szempontok. Szolgálatom első felében a tolna-baranyai szórványokban egyik gyülekezet sem dúskálhatott a földi javakban. Előfordult, hogy csak annyi pénz volt a kasszában, amennyi éppen elég volt a motorkerékpár tankolására. Mégis elmentünk egyetlen gyerek konfirmációs órájának megtartására akár ötven kilométerre. S megtartottuk a szórvány-istentiszteleteket, pedig azok perselypénze általában kevesebb volt, mint az autó benzinköltsége. Mentünk, mert - kollégáimnak s nekem is - erre volt küldetésünk. S a mögöttem lévő több mint ötven esztendő áldott tapasztalata az: ha az ember teszi a dolgát, az Úristen - olykor utólag, esetenként „kiporciózva” - mindig előteremti a rávalót! S ha ez igaz egy-egy szolga esetében, igaznak kell lennie egyházunk egészére nézve is! Szilas Attila idézi Jézusnak a toronyépítésről, a hadba vonulásról szóló mondatait (Lk 14,28-35). Ám Jézus itt nem az építkezőket vagy a harcra készülőket oktatta, hanem a tanítványságról szólt a hallgatóinak. Az ige értelme röviden ez: aki építkezik, előre kiszámítja a költségét, aki harcra készül, számba veszi a saját és az ellenfele erejét. Aki pedig Jézus tanítványa akar lenni, annak is előre számolnia kell elhatározása várható következményeivel. Előfordulhat, hogy le kell mondania mindenéről (saját elképzeléseiről, karrierjéről, övéiről és önmagáról, akár még kuporgatott pénzecskéjéről is) Jézusért. Ha pedig erre nem kész, semmire nem alkalmas, ízét vesztett sóvá lesz. A mi szolgálatunk nem építkezés vagy hadba vonulás, hanem annak a Jézusnak a követése, aki pazarló magvetőként szórja szét magvát, önmagát az útfélre is, a tövisek közé is, a köves talajba is. És nem nézi: megéri-e? Ha Jézus tanítványai vagyunk, fontos egyházi kérdésekben elsősorban ne az anyagi szempontok döntsenek! Id. Zászkaliczky Pál (Fát) „...háza népe Istennek” (Ef 2,18) Több, a közelmúltban az Evangélikus Életben megjelent írás késztetett az alábbi gondolataim megosztására. (A cikkek felsorolásától most eltekintek.) A látszatot őrizzük meg a világ előtt, vagy a maradandót építsük tovább? Ez itt a kérdés! Véleményem szerint ideje a világra kiáltanunk egyházunk kapujában állva: Állj! Ne tovább, ember! Akkor gyere közénk, ha a hit, a remény, a szeretet éltet. Ha még bizonytalan vagy ezekben - akkor figyelj bennünket, vegyél példát rólunk, tűrd el Isten vizsgálódó tekintetét, fogadd el segítségünket, és ha bizonyítottál magadnak, Istennek, akkor itt a helyed közöttünk. Ajtónk, szívünk akkor nyitva lesz előtted. Mikor van ehhez jogunk? Ez nem diszkrimináció? - kérdezi a világ. Akkor, ha Isten keskeny útján járunk magunk is! Ha a megtérés, tanulás, tanítás munkáját magunkon már sikeresen elvégeztük, véghezvittük, ott, ahová Urunk állított! Ha „az idők szavára” nem úgy figyelünk, hogy Isten keskeny útját autópályává szélesítjük. Tapasztalatom íratja velem, hogy ha az evangéliumhoz való hűségünkről ismerhetnek meg bennünket az útkeresők, akkor el fogják fogadni hívásunkat, ellenkező esetben csak legyintenek: „Te is, fiam, Brutus!” Ehhez folyamatos önvizsgálatra van szükségünk, őszinte párbeszédre egymással! Bizonyosnak kell lennünk abban, hogy mi valóban annak a keskeny útnak vagyunk a vándorai. Kételkedésével mindenkinek szembe kell nézni! Mindenkinek, aki kereszténynek vallja magát, Jézust kell befogadnia, hordoznia, hirdetnie életével, életében. E nélkül a legnagyobb erőfeszítések ellenére a kívülről kicsinosított, fényesen reprezentáló egyházunk belülről kongóan üressé válik. Isten Leikétől vezérelt fiatal lelkészeink szolgálata példamutatóan összefonódva a már pályán lévőkével csak kevés gyarapodást fog eredményezni - ha Isten népe magára hagyja a szolgálókat -, mert ez a világ kívánsága! Nekünk együtt kell világítanunk! Rendről rendre, újra és újra fáradhatatlanul át kell vizsgálnunk a világ szorításában a lehetőségeinket, Isten evangéliumának fényében bátran kell változtatni. Ha szerényebbek lettek a lehetőségeink, akkor egyszerűsítsünk. Akár azzal, hogy máshová helyezzük át az egyházkerületek határait, kitörölve egy „vonalat” marad két egyházkerület. (Elég érdekesen húzták meg ennek a háromnak a határait.) Például azon kell dolgozni, hogy ne érezzék magukat annyira egyházunkon kívülinek a kisebb településeken élők a távolságok miatt. (Lassan ott is teljesen elfogynak.) Ne a külsőnket tatarozzuk - csak azért, mert ez a látszat hízelgő a világnak -, amikor belül omladozik, szétesik minden, ha nem újítjuk meg tettekkel: „Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld!” (Ézs 12,5) Ezt várja tőlünk Urunk, Istenünk! Schmidt Józsefné (Pécs) A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beérkezett olvasói leveleket rövidített és szerkesztettformában közölje. Az olvasói levelek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét.
