Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-18 / 29. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. július 18. *• 7 Komiszos evangélizáció Beszélgetés Bartokos Tamás művészeti vezetővel Lapunk június 27-ei számában adtunk hírt arról, hogy a Művészetek Palotájában (Műpa) is osztatlan sikert aratott Müller Péter, Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi zenés darabja - az Isten pénze -, a Komédiás Integrált Színház (Komisz) fogyatékos és ép színészeinek előadásában. Az Európában egyedülálló színházról Bartokos Tamás művészeti vezetővel, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársával beszélgettünk.- A kezdetek a Fővárosi Önkormányzat egyik intézményébe, a Zsirán működő Értelmi Fogyatékosok Otthonába nyúlnak vissza, ahol - Záporvirág Társulat néven - korábban már létezett egy színjátszó kör Szálai Péterné, Gitta vezetésével. Az amúgy katolikus fejlesztő pedagógus egy nap megkeresett, hogy nem segítenék-e be a munkába. Mivel Sopron közel van, én pedig akkor a soproni színház tagja voltam, illetve a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium és Líceum színjátszó körét vezettem, örömmel mondtam igent Gitta hívó szavára. Aztán 2004 tavaszán elhatároztuk: létrehozunk egy integrált színházat. Azóta több más hasonló intézményben - például a tordasi, a kéthelyi, a darvastói, az ágfalvai fogyatékosotthonban - is alakult színjátszó kör.- Az indulás óta számos darab van a hátuk mögött. így például előadták a Légy jó mindhalálig című musicalt, a Nyomorultak című rockoperát, a Fekete Péter című zenés revüt vagy az Óz, a nagy varázsló mese zenés változatát. Nagy sikert arattak a Valahol Európában és A padlás című musicalekkel is. Ilyen nagyszabású darabok betanulása hogyan történik? A szereptanulás nagy részüknél nem igényel segítséget, tehát maguktól meg tudják tanulni a szövegeket. De Gitta kolléganőm is szívesen segít, sőt ők egymást is segítik. Nagyon jó karaktereket lehet találni a csapatban, ráadásul nagyon őszinték. Míg a professzionális színészek eljátsszák a szerepet, a sérült emberek önmagukat adják. S az egyik legjobb ebben a munkában az gyel-magyar résztvevőkkel adjuk elő a Nyomorultak című rockoperát mindhárom országban. Az ügyhöz megnyertük Gérard Depardieu színészt is, aki azt ígérte, hogy mellénk áll, ha valóban politikamentesen, az integrációról, az isteni ügyről és a szeretetről szól az együttműködés.- Az Isten pénze című darab az emberi megtérés szép példáját állítja elénk, hiszen a főszereplő, a gazdag 9. Bartokos Tamás (balra) és Érti Tibor az Isten pénze című darabban a mély barátság és irigység nélküli szeretet, amely a közösséget áthatja. Nagy élmény volt például a Művészetek Palotájában, amikor az előadás végén a részt vevő ötven ember - sérültek és épek együtt - a meghajlásnál fogta egymás kezét... Tudtuk, ez egy közösen létrehozott darab volt.- Rivalizálás sincs?- Egy egészséges mértékű van, ami abban mutatkozik meg például, hogy ha valaki eljut egy bizonyos szintre, amikor úgy gondolja, most már hosszabb szerepre is képes, akkor azt * Bander Mónika a négygyermekes Cratchit anyukaként (képünk jobb szélén) fontos szereplő volt Az Isten pénze című darabban, de nem ez volt az első szerepe a Komédiás Integrált Színházban.- Ezt a szerepet Bartokos Tamástól kaptam, illik hozzám, és nagyon szeretem. A Fekete Péterben az egyik főszerep volt az enyém, a Légy jó mindhalálig-ban, a Valahol Európában című darabban és a Nyomorultakban is játszottam. Nagyon szeretem ezt a társulatot, szeretem benne az őszinteséget. Egy időben otthagytam, mert elfáradtam, de visszavágytam, ezért azt kértem, hadd menjek vissza. Tamást is szeretem. Mindig őszintén megmondja a véleményét. Én sokszor csak zsiványnak hívom őt.- Tőle tudom, hogy velem szemben egy színésznő ül, hiszen Mónikának is mindennap délután a társulati próbákon telik a munkaideje.- Igen, délelőtt pedig agyagozom.- A zsirai otthonban vannak bibliaórák. jár oda?- Igen. Gitta az Istenről szokott nekünk beszélni, énekelünk és imádkozunk. Templomba is szoktam menni Zsirán.- Mi lesz a következő szerepe?- A Padlásban leszek a Mamóka. Csak mivel levágattam a hajam, nem tudom, hogy lesz. Valószínűleg parókát fogok hordani.- Másfél évvel ezelőtt elértük, hogy Zsirán munkaként végezhessék napi két és fél órában a színjátszást az arra kedvet érző lakók. Tehát foglalkoztatásügyi engedéllyel, államilag dotáltan színészkednek. Egy-egy előadás előtt pedig intenzíven próbálunk. jelzi. Ez a fejlesztés szempontjából is nagyon fontos.- A színház Európában egyedülálló. Nincsenek még követőik?- Nagy álmunk - és a kezdeti lépéseket már meg is tettük afelé -, hogy 201X márciusában francia-len-Ebenezer Scrooge karácsonykor, a szeretet ünnepén döbben rá egykori cégtulajdonos társának szelleme segítségével, hogy nem a pénz tesz boldoggá, hanem a szeretet...- A zárójelenetben úgy is osztja szét a pénzét a szegények között, mintha az az Isten pénze lenne. Az elmúlt évek tapasztalata alapján úgy éreztük, színházunk megérett arra a feladatra, hogy a művészet eszközeivel hirdessük az evangéliumot. Ezért ezzel a darabbal csatlakoztunk az Európai Unió felhívásához, mely a 2010. évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánította. A Műpában rendezett est bevételét az árvízkárosultak javára ajánlottuk fel. Reménységünk szerint - egy országos turné keretében - az előadást idén még több helyre el tudjuk vinni, mi több, határon túlra - akár Brüsszelig is - szeretnék eljutni. Hiszen nagyon fontos üzenete van annak, hogy magyar sérültek azért adnak elő színdarabot, hogy szegényeken segítsenek.- Gondolom, ezért sem véletlen, hogy a darabot több egyház - közöttük a Magyarországi Evangélikus Egyház Nyugati (Dunántúli) Egyházkerülete -, illetve egyházi intézmény is támogatta. Azonban van-e a Komisznak egyházi kötődése?- Mivel a zsirai otthon fővárosi fenntartású, így ebben a tekintetben nincs. Azonban a már említett Szálai Gitta heti rendszerességgel tart a lakóknak ökumenikus bibliaórát, jómagam pedig néha baptista zenész szolgálókat is el tudok hívni, így az igei üzenet rendszeresen eljut a lakókhoz, ők pedig értik vagy érzik ezt az üzenetet. Ezenkívül nekem a Baptista Szeretetszolgálat alkalmazásában az a feladatom, hogy ezekben a fogyatékosotthonokban külső munkatársként szervezzem a művészeti képzést. Amikor a két dolog - az evangélium és a művészet — összekapcsolódik, a nézők ráadásul azt is megtapasztalják, hogy a színpadon nincs különbség ép és sérült előadó között, az önmagában felér egy egyházi „rendezvénnyel”. ■ Boda Zsuzsa Örökös készenlétben Hétköznapi figyelem Olykor hangtalanul is képesek vagyunk megszólítani egymást. Például egy tekintet is lehet beszédes. Ugye tudjuk? Ugye nem felejtettük még el, hogy a néma, puszta jelenlét is üzenetet közvetít, nem csak a szónoklatok? Müyen sokszor és sokan megkísérelték megfogalmazni: mi is az élet, mit jelent élni? Martin Buber egyik írásában így próbál felelni a kérdésre: „Élni annyi, mint hallani, hogy valaki szól hozzánk; csak arra van szükségünk, hogy készenlétben legyünk a hallásra.” Ez a készenlét szükséges ahhoz, hogy észrevehetővé váljon: „egy jelenlét néz rám”. Mennyire sivár lehet az életük azoknak, akikről a boldogult emlékű költő, Ladányi Mihály a következőképpen tett említést a Kihűlt köveken című versében: „...termeli már a kor érzéketlen, süket hadait, / akik megint mindenbe belemennek.” Mit is tehetnek ezekkel a hadakkal szemben az érzők, a tisztán hallók? Természetesen, ahol csak lehetséges, leszerelik őket. A figyelem készenléte alapvető fontosságú az életben. A jelek idejében történő feldolgozása, befogadása és a megfelelő cselekvés vagy éppen mozdulatlan reagálás egysége szinte észrevétlenül, a mindennapokban megszokottan, folyamatosan ismétlődik. Észrevételek persze sokfélék lehetnek. Ezúttal a hétköznapi figyelem létjogosultságát a filozófiai bölcsességű elé sorolom. Az „érzéketlen, süket hadak” terjedésének letörését céljaként valló figyelem nem kizárólag az értelmiségi küldetés kelléke. A személyes és társadalmi készenlét jelei észlelhetőek a forgatagban. A figyelmes küldetésről jut eszembe Fodor András Fűtő című költeménye, abból idézem: „Aki a zsákot vállára vette, / félúton nem dobhatja le.” A költői gondolatzárás pedig: „Terhemmel fűtöm a világot, / arcotok szirmát bontsa ki. / De míg fürödtök szenem sugarában, / jeges görcsökre emlékszik a hátam. / Olyan nehéz nem mondani.” Minden történés és minden merevség közöl valamilyen - negatív vagy pozitív - érzést. Az előjelek észlelése már a figyelem feladata. A figyelemé, amely nem más, mint hogy „készenlétben legyünk a hallásra”. A meglátás, a meghallás és az üzenetközvetítés nem kizárólag az újságírók, a művészek, az elhivatottak eszköze. A kisemberek hétköznapjaiba épült gyakorlatnak kell(ene) lennie mindenütt ma már... Sok embert öltek és ölnek meg a világon, akik valószínűleg mind kiáltottak, mégis elvették az életüket. A szólók, a jelet adók, a kiáltok hangerejétől kevésbé, inkább a jelek észlelőinek cselekvőkészségétől, illetve képességeitől függhet az élet. Attól, hogy a veszélyeztetettek mellé állnak akkor is, amikor ők nem kérik, nem kiáltanak értük. Hiszen például a részeg ritkán kéri, hogy segítsenek rajta. Tántorog, elesik, átkozódik kijózanító orvosai előtt, fenyeget. De nem kéri, hogy segítsenek rajta. Általában más veszi észre, hogy valaki támogatásra szorul... „Ha részegen a járdaszélen állsz, / ne haragudj, hogy engem itt találsz, / mert kell valaki - ha ez így folytatódik -, / ki helyetted álmatlan forgolódik” - vallotta Ladányi. A költők pontosan érezték, és az igaziak ma is érzik a „melléálíás” kényszerét. Tanulni tőlük? Miért ne! A hétköznapok forgatagában is. Megálló A megállóba érkező autóbusz vezetője kinyitja az első ajtót. Nem száll fel senki. A járdán várakozó férfi és nő egymásba karolva.- Hányas autóbusz ez? - kérdezi a nő, mire a sofőr udvariasan közli a járat számát.- Mi az? Nem lát?! - csattan fel valaki indulattal az autóbusz belsejében. Amint kifordulunk a megállóból, mindannyian észrevesszük a várakozók fehér botjait, s megvetően pillantunk a türelmetlen utastársra, aki tudtán kívül is ráhibázott. A látás képessége ugyan megadatott neki, de nem tudott tekintettel lenni a járdán álló „világtalanokra”. Hol a tapintat mostanában?... Füst helyett betűk A cipész vágyai túlértek a műhelyfalakon. Korosabb ember volt. Szaktársai - ha nem tudtak egymás között eldönteni egy-egy kérdést - az öreg szakihoz fordultak tanácsért, ítéletért. Bölcsességének forrása külön történet.- Huszonöt esztendeje leszoktam a dohányzásról - mesélte. - Azóta zsebpénzem javát könyvekre, folyóiratokra fordítom. Olvasmányaimat általában könyvesboltokban vásárolom, de antikváriumokba is gyakran betérek. Körülbelül ezer könyvem van otthon. A világot már nem járhatom be. Ide-oda, persze, elutazgatok néha, de az egész világ beutazásához nincsen elég erőm, időm, pénzem... Viszont a könyvekből nagyon sokat megtudhatok róla. Olyan emberektől, akik egy-egy ország vagy világtáj jó ismerői. Nemcsak útikönyveket forgatok szívesen, hanem szakkönyveket, történelmi regényeket, lexikonokat is. Huszonöt év alatt körülbelül ezer kötet. Sok vagy kevés? Tulajdonképpen lényegtelen most a számolgatás. Fontosabb az a tény, hogy valaki a - sokak által örök szenvedélyként emlegetett - cigarettáról mondott le az olvasás javára. Melyik az egészségesebb kedvtelés? A dohányzás vagy az olvasás? Előttem az öreg cipész érvei egyértelműen eldöntik a kérdést, hiszen a betűk munkaeszközeim is - míg a dohányfüstöt igyekszem elkerülni -, velük hivatalból kell barátságban élnem. Természetbarátaim Figyelem az erdőt, hallom a madarak énekét, s látom a bokrok tövébe szórt szemetet. Akik eldobálták, azok nem barátaim. Az én barátaim lelke fényes, mint a napsütés. Olykorolykor kiszabadulnak a városok levegőjéből: járják az erdőket, mezőket, hegyeket, völgyeket, vizeket, vízpartokat. Tavasszal, nyáron, ősszel és télen is. A természetjárók gazdagsága, gazdagodása forintokban mérhetetlen. Egészséges kedvtelésük növeli testi és szellemi erejüket. Nem lustulnak el az izmaik. Megismerik a hazai és külföldi tájak jellegzetességeit, az emberek szokásait, tudják a növények nevét, és barátkoznak velük a szelíd állatok. Gyönyörködnek a műemlékekben, templomok tornyára kúszik tekintetük. Nyíltszívűek, készségesek, udvariasak, mindig frissek, s újabbnál újabb útiterveket forgatnak fejükben. Kitartásukért szeretem őket, az őrzőangyali harangszó ismerőit. ■ Zsirai László
