Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-18 / 29. szám
8 « 2010. július 18. MELLÉKLET Evangélikus Élet MÉRLEGHINTA ♦ PROJEKTGAZE 12010 A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem A Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság a szociális és munkaügyi miniszter 7/2009. (III. 18.) SZMM rendelete alapján pályázatot hirdetett „a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve civil programjainak támogatására”. Az európai év céljára 2010-ben mind az Európai Unió szintjén, mind az egyes tagállamokban, így Magyarországon is figyelemfelhívó programok indulnak. Az év során erősíteni kell a szegénységben és kirekesztettségben élők helyzetével kapcsolatos tudatosságot, elő kell segíteni, hogy eredményesen gyakorolhassák szociális, gazdasági, kulturális jogaikat, csökkenjenek az irányukban megfogalmazódó sztereotípiák és a megbélyegzés. Az európai év magyar nemzeti programja rögzíti az év hazai prioritásait, témaköreit és üzeneteit. A három nemzeti prioritás: a politikai elköteleződés erősítése, a társadalmi tudatosság növelése és véleményformálás, valamint a szegénységben élő emberek társadalmi részvételének erősítése. Az év tevékenységei - így az e pályázati felhívás keretében megvalósuló programok is - ezeket a prioritásokat kell, hogy szolgálják. A Zákeus Médiacentrum Mérleghinta címmel nyújtotta be pályázatát. Népszerű gyermekjáték a névadója annak a kezdeményezésnek, amellyel iskolás gyermekek érzékenyítését tervezi a projektgazda. Akárcsak a mérleghintán ülők helyzete, családok és egyének élete is változhat akár egyik napról a másikra; nehéz helyzetbe kerülő embertársainkért pedig felelősséggel tartozunk, mindennapi problémáikban mi is segítségükre siethetünk. Szegénységben, kirekesztettségben élő családokkal, gyermekekkel készül riportfilm, amely százhúsz iskolába jut el egy munkafüzet kíséretében. A munkafüzet olyan gyakorlatokat, módszertani útmutatót tartalmaz majd, amely megkönnyíti a film iskolai feldolgozását. A filmet a Pax Tv és regionális tévécsatornák tűzik műsorukra. Ősbemutatója - szimpózium keretében - Bonyhádon, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban lesz ez év október 15-én, pénteken délelőtt 11 órakor. „Találkozzanak más esélyekkel induló társakkal is” Beszélgetés a szegénység, a hátrányos helyzetű diákok iránti érzékenységről Ónodi Szabolcs, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium igazgatója: Azt gondolom, hogy a világon mindenütt, ahol komolyan veszik a gyermeknevelést, tudják évszázadok óta, hogy a sport a legjobb eszköz a szocializálódásra. Egyszerűen a gyermekek megtanulják a szabálykövető magatartást, és megtanulják azt is, hogy azonos feltételek vannak mindenki számára. Függetlenül attól, hogy genetikailag mit örökölt, vagy éppen a testalkata milyen. Ezért az egyházi iskoláknál mindenképpen fontos a teljességre törekvés, a test, a lélek és a szellem fejlesztése. Erre az egységes fejlesztésre a testnevelés kiválóan alkalmas. Az érzékenyítésnél nagyon fontos, hogy a gyerekek találkozzanak más esélyekkel induló társakkal is. Ezért jó pár évvel ezelőtt megkértük Bertalan Tamást, ezt a tolószékes fiatalembert, hogy vállaljon szolgálatot az iskolában. Ő lett a telefonosunk. Egy nagyon érdekes sorsú fiú. Az érettségi után a természetbúvár család sarjaként - maga is rajong a természetért - lenyomatokat gyűjtött egy kőbányában, miközben megtörtént a tragikus baleset. Egy kő omlott le, és ráesett a derekára. így bénult le. Ahogyan föl tudta dolgozni a család ezt az új helyzetet, visszajött a közösségbe. Egy nagyon különleges, természetes közösséget tudott kialakítani maga körül. Teljes életet él a kerekes székkel. Azt vettük észre, hogy az ő holdudvarában egyre több gyerek van. Részben amiatt, mert művészalkat -szobrokat készít -, részben amiatt, hogy a természettől nem szakadt el - akváriumai vannak, hüllőket gyűjt, békákat tart -, a gyerekek rajongva nézik, és segítenek neki a tisztán tarbálja a keresztjét más vállára tenni. Ilyen alapon minden gyermekekkel foglalkozó oktatási intézetben elrendelném, hogy vegyenek maguk közé olyan elesetteket, akik bizonyíttásban. így már egy szakkört is vezet a gyermekeknek. Van nevelési szempontból egy óriási lehetőségünk. Amikor az egészséges, jól szituált fiatalemberek összeomlanak, és panaszra jönnek hozzám, amikor megideologizálják a problémáikat, és áthárítják a családra, a környezetükre az okokat, akkor azt mondom nekik: „Mielőtt bármit is mondotok, menjetek oda Bertalan Tamáshoz, és beszélgessetek egy kicsit vele.” Még egyetlen gyermek sem tért vissza Tamástól úgy, hogy ne ismerte volna föl, hogy az ő baja semmi Tamáséhoz képest, és ő mégis milyen fegyelemmel hordozza. Tamásnak nincs egy rossz szava, ő nem próják, hogy az ilyen esélytelenségek ellenére lehet talpon maradni. Gy. J. S.: Indította-e a diákokat ez az érzékenyítés arra, hogy más bajával kapcsolatban is érzékenyek legyenek?'- Eleinte a sajnálat volt a jellemző. Ez abban nyilvánult meg, hogy megszervezték, reggel ki megy érte, este ki kíséri haza. Ez nagyon zavarta Tamást, mert ő éppen azt akarta megmutatni, hogy maga is boldogul, és talpon tud maradni. Ő nem sajnálatot vár. Beszélgettünk is vele, és ő ajánlotta, hogy alkalmanként behoz egy-két tartalék tolókocsit, és aki akar, az egy napig azzal közlekedjen. Megdöbbenve vették észre, hogy egy egészen más dimenzióba kerültek. Hogy nem is olyan egyszerű a közlekedés, és mindenkinek a köldökmagasságában lenni borzasztó érzés. Ezek a gyerekek a szót nem fogadják be, de az átélt esélytelenség beléjük égeti egy életre az érzékenységet. Gy. J. S.: Mennyire találkozik a mai diák a mély szegénységgel?- Az utóbbi húsz év legnagyobb vesztesei közé tartoznak azok, akik Tolna-Baranyában váltak munkanélkülivé. Szinte napról napra növekszik azon gyermekeknek a száma, akiknek komoly ellátási gondjaik vannak, sőt mondhatom, hogy sokan a mélyszegénységből kerülnek hozzánk. Az iskola kétszáz éves évfordulójára készülve olvastuk az egyik évkönyvben az első világháborús időkből az igazgató beszédét. Ebben kitért a hadiárvák, a nehéz szegénységben élő diákok támogatására. A tanárok vállalták a tankönyvek megvásárlását, a szülők az étkeztetést. A diákok pedig annyi zsebpénzt ajánlottak föl, hogy az elegendő volt a szegénységben élők tandíjára. A kétszázadik évforduló alkalmából mondott ünnepi beszédemben én idéztem ebből a beszédből. Azután elmondtam, hogy ma is milyen nehéz helyzetű diákok vannak köztünk. Megkérdeztem: „Vannak-e közietek olyanok, akik havonta egy gombóc fagylaltról hajlandók lennének lemondani? Tegye föl a kezét, aki igen!” Hatszáz kéz emelkedett a magasba. Abban az évben hatszázezer forintot osztottunk szét a rászorulók között. Szegények mindig lesznek veletek Pénzérzékeny tanítvány és a szegény érzékeny Messiás János evangéliuma 12. fejezetének 8. versében mondja ezt az Úr Jézus. A betániai megkenetés egyik váratlan jelenetsora, hogy megjelenik egy asszony, egy bűnös nő, és drága kenettel megkeni Jézus fejét. Júdás megszólal. Szociális érzékenységnek tűnő szavai szerint kár volt ezt a drága kenetet - ahogyan ő mondja - elpazarolni. Tájékozottsága a kenetárfolyamokat illetően vitathatatlan, mert fejből tudja, mennyiért lehetett volna értékesíteni az Úr fejére öntött mennyiséget. Jézus erre így szól: „Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta; mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!” (Jn 12,7-8) Érdekes itt megjegyezni, hogy a Károli-fordítás szerinti „szegények mindig vannak veletek” jobban összecseng 5MÓZ 15,11-gyel: „Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez!’ Mit üzen tehát ez a különleges történet? Sok mindent, de három dolgot kiemelten is! Először is megjövendöli azt a problémát, melyet a bűnbe esett ember nem fog tudni megoldani az édenen kívül: az anyagi javak igazságos elosztását. Másodszor azt üzeni, hogy sokan fognak kürtöltetni maguk előtt, amikor alamizsnát osztanak. Sokan veszik föl a szociális jelzőket, de ellenkezőleg cselekszenek, mert csak képmutatásból teszik. Harmadszor azt, hogy 5MÓZ 15,11 szerint a keresztyénségnek föl kell készülnie a szegények között végzendő munkára. Föl kell készülnie a szegények iránti érzékenységre. A történetben Júdás nem szegényérzékeny, hanem pénzérzékeny. A kettő nem ugyanaz. Nem mindegy tehát, hogy gyermekeink milyen formában kapnak érzékenyítést a kirekesztettek, a szegények iránt. A keresztyénség legfőbb feladata egyértelmű. Az őskeresztyének idejében az egyik római császár a következőképpen fakadt ki: „Borzasztó, hogy ezek a Krisztus-követők mindenütt megelőznek minket! Mire megszerveznénk a szegények etetését, fölkarolását, ők már megtették.” Filmünk és projektünk célja nem kevesebb, mint az őskeresztyén gyakorlat meghonosítása! „...volt, hogy kigúnyoltak” Fodor Nikolett gimnáziumi tanuló: Én próbálkoztam nagyon sokáig. Szerettem volna, ha édesanyám elmegy az elvonóra. Édesapámmal nem jó a viszonyunk, úgyhogy ővele nem is próbálkoztam. Kezdem föladni, mert nincs változás. Húgom még mindig nevelőszülőknél van. Gy. J. S.: Kisebb korodban volt, hogy éheztetek?- Volt, sajnos volt. Hetekig csak kenyeret ettünk, de sokszor az sem volt. Csak az iskolába ettem valamit. Édesapám alkalmi munkákból élt. Nem volt kellemes éhgyomorral iskolába járni.- Iskolatársaid hogyan viszonyultak mindehhez, tudták egyáltalán?- Tudták, sőt volt, hogy kigúnyoltak. Nekem nem jutott olyan ruhára. A kisdiákok ezt még nem teszik, de úgy tizennégy éves kortól már tapasztalható a megítélés, a kirekesztés. Szociális és Munkaügyi Minisztérium •:*! U ESZA TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÓ NONPROFIT KFT.
