Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-05 / 49. szám
8 it 2010. december 5. PANORÁMA Evangélikus Élet Tetteink beszélnek - szavaink cselekszenek Misszió és diakónia a testvéregyházi munkában * A neuendettelsaui Mission EineWelt (Egyetlen Világ Missziói Központ) Tetteink beszélnek - szavaink cselekszenek címmel rendezte meg éves konferenciáját november 12-14. között, a testvéregyházak és a helyi egyházmegyék laikus, illetve lelkész képviselőinek részvételével. A mintegy kilencven küldött sorában Magyarországot Szirmai Zoltánná, az Evangélikus Külmissziói Egyesület titkára, illetve e sorok írója képviselte. A hétvégi konferencián bepillantást nyerhettek a résztvevők a világban folyó változatos missziói-diakóniai munkába. Németországban, a magas fokon szakosodott szervezetek egyik mintaországában lehet, hogy jogos a konferencia során'többször elhangzott felvetés: misszió-e a diakónia, a világ szegényebb tájain ez a kérdés azonban nehezen értelmezhető - amint egy Tanzániában szolgáló német misszionárius megjegyezte. Jézus gyógyító szava elválaszthatatlan gyógyító cselekedetétől. Az áhítatokon, csoportmunkában a résztvevők elé kerülő bibliai szakaszok több oldalról világították meg az alaptémát, így a szeretethimnusz is. Ma a civilizált világban a hangsúly a professzionalizmuson és a hatékonyságon van. íKor 13 szerint azonban a hit által motivált diakóniai cselekvés alapja a szeretet, amely az ad(akoz)ásban és az elfogadásban nyilvánul meg. Krisztus a viszonyaink, kapcsolataink alapja. A reménység, hogy Isten a töredékest teljessé teszi, új távlatokat nyit korlátozott emberi lehetőségeinknek. 2l<or 9-ben Pál hosszan foglakozik a gyülekezet adakozásával. Az első keresztények életébe bepillantást engedő levélrészlet szerint a jó cselekedetek és a másik ember szolgálata nemcsak fontos ismertetőjele a gyülekezetnek, hanem mélyebb jelentést is hordoz. Az adakozás erősítette a testvéri kapcsolatot a korinthusi és a távoli Jeruzsálemben élő közösség között. Veszélyben lett volna a fiatal egyház, ha a gyülekezetek elszigeteltségben élnek, és nem vállalnak felelősséget egymásért. A konferencia legérdekesebb pódiumbeszélgetésén egy tanzániai, egy brazíliai és egy pápua diakóniai szakembert kérdeztek a hazájukban folyó munkáról. Az általuk felvázolt élethelyzetek néhol bibliai időket idéztek. A Bajor Evangélikus Egyház támogatásával fenntartott tanzániai Building a Caring Community („gondoskodó közösséget építünk”) szervezet fiatal diakónusa elmondta, hogy a szülők a szellemi fogyatékos gyereket otthon bezárva - van úgy, hogy láncra verve - tartják. A diakóniai munkások napközben fejlesztő foglalkozásokat tartanak és ellátást biztosítanak a beteg gyerekeknek. Moshiban például kétszázhúsz gyereket gondoznak tizenegy „centrumban” A centrumok száma soknak tűnik, de a cél az, hogy három kilométernél ne kelljen nagyobb utat megtenniük a családoknak. Egy-egy helyen két gondozó foglalkozik a gyerekekkel. Elirehema Kaya egyházi munkás az igehirdetés, a diakónia és a közösség hármas egységét hangsúlyozta. A pápua Nawi Philip elmondása szerint bajor evangélikus egyházi támogatással gondozzák a HIV-fertőzött árvákat és a szenvedélybetegeket. Náluk fogyatékosotthonok nincsenek, a beteg gyereket és az időseket a család, illetve a gyülekezet nőtagjai ápolják otthon. így viszont a sérült emberek szakszerű fejlesztése nincs megoldva. Létfontosságú tevékenységet fejt ki az evangélikus egyház által működtetett mezőgazdasági projekt, a Yangpela Didiman („falulakók motiválása”). Általa a - többnyire faluközösségekben élő - lakosság alapvető mezőgazdasági és kereskedelmi ismeretekhez jut. A brazíliai Santa Catarina állam Joinville városában sem folyik diakóniai munka a szó európai értelmében. Van viszont a gyülekezetnek szociális osztálya (fizetett alkalmazottakkal), amely az ifjúsággal és a szenvedélybetegekkel foglalkozik. A diakóniára nincs központi pénz, az anyagi forrásokat - a bajor segítségen túl - a gyülekezet maga teremti elő a tervszerűen foglalkoztatott női kézimunkakörökkel és az időnként megrendezett gyülekezeti vásárral. A befolyt összegből gyógyszert vesznek, tartósélelmiszer-csomagokat állítanak össze, ruhaneműt vásárolnak a rászorulóknak. A gyülekezet asszonyai készítik azt a harminckét darabból álló babakelengye-csomagot is, amellyel a szegényebb kismamákat ajándékozzák meg. Az érdekérvényesítésben hagyományosan erős Brazíliából érkezett Mauro Schwalm lelkész szerint a diakóniának politikai vetülete is van a szegénység és a fennálló, helyenként feudális viszonyok felszámolásában. Magyar részről Szirmai Zoltánné ismertette a bajor-magyar testvéregyházi kapcsolatokat, a külmissziói egyesületnek a Mission EineWelthez kapcsolódó korábbi és jelenlegi projektjeit és vállalásait. Örömmel hallottuk Reinhard Hansen Afrika-referenstől, hogy a Kongói Evangélikus Egyház nagyra értékeli az egyesület felajánlását száz iskolás gyerek támogatására. Ez a segítségnyújtás is példa arra, amire Heike Gröschel-Pickel, a neuendettelsaui misszió gyülekezeti kapcsolatokért felelős referense szombat reggeli áhítatában így kérte az Úr áldását: „Istenünk, áldj meg bennünket, hogy olyan papok legyünk, akik nemcsak teli torokból olvassák fel az igét, hanem akik élettel töltik meg, és jelenlétedet ünnepük.” ■ Szentpétery Marianne HIRDETÉS Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) második félévi programsorozatának témája A keresztyén egyház peremén: szekták, szélsőségek, kihívások a mai Magyarországon. Előadó: Szalai András, az Apológia Kutatóközpontvezetője, az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktori iskolájának hallgatója. A negyedik alkalmat Mormon vallás (más szentírások) címmel december 9-én, csütörtökön 17 órakor tartják az országos iroda utcáról nyíló termében (1085 Budapest, Üllői út 24.). Áhítattal Zaharia Júlia szolgál. Santa Claus és a többiek... Gyedmaróz, ► Ahány ház, annyi szokás - tartja a mondás, és ez még az európai népek Mikulás-várására is igaz. Merthogy a gyerekek legnagyobb örömére a Mikulás a keresztény kultúrában élő összes nép körében él, hívják őt akár Gyedmaróznak, avagy Santa Clausnak. Myra híres püspöke - aki a Mikuláshagyomány alapját képezi - Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, gazdag család gyermekeként. Alig kezdte el iskoláit, mikor szülővárosában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Érsek nagybátyjához, Patara város kolostorába került, az ő felügyelete alatt nevelkedett, iskoláinak befejeztével pedig a papi hivatást választotta. 270-ben Jeruzsálembe zarándokolt, visszafelé pedig betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myrába, ahol is püspökké választották. Vagyonát az emberek megsegítésére használta, éhínség idején például a teljes egyházi kincstárat a nép étkeztetésére fordította, névnapja előestéjén pedig - vagyis december 5-én - rendszeresen megajándékozta a gyerekeket. Ezért Myra lakói idővel „Noel Babaként” vagyis „Ajándékozó Apaként” kezdték emlegetni. Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint 326-ban angyalok vitték végső nyughelyére, ahol rögvest egy tiszta forrás eredt. Az innen szerteáradó szeretettel küldi a mai gyerekekhez utódját,- a Mikulást. Legalábbis az ottani legenda szerint... Manapság azonban a gyermekek leginkább úgy tudják, hogy a Mikulás a Lappföldön, Korvatunturiban lakik. Ott található ugyanis egy nyuszifülre hasonlító kopár hegyoldal. A finnek szerint a Fül-hegyen keresztül hallgatja egész éven át, hogy a gyerekek jók voltak-e vagy rosszak. Ennek a hegynek a gyomrában van a Mikulás játékkészítő manufaktúrája is, ahol a skandináv népmesék legendás alakjaival, a szorgos manókkal készíti az ajándékokat. Az angolszász államokban úgy tartják, hogy a Mikulás a kéményen át érkezik, és a kandallóhoz kitett harisnyákba teszi az ajándékot. A gyerekek ezt tejjel és sütivel hálálják meg, melyet az asztalra készítenek ki. Ennek a szokásnak az alapja szintén Szent Miklós püspök legendája. Eszerint Myra püspöke egy alkalommal egy kendő pénzt szeretett volna egy nagyon szegény fiatal lány családjának adni. Igen ám, de mivel hideg volt az idő, a kendőt nem tudta a csukott ablakon át bedobni a lakásba. Felmászott hát a ház tetejére, és a kendőt a kéményen keresztül ejtette be. A pénz pedig pont a tűzhely fölé száradni kitett harisnyába csúszott. Az angolszászok tehát erre emlékeznek. Csakhogy: náluk a Mikulás december 25-én érkezik, ráadásul krampusz nélkül. Ezzel szemben Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban december hatodikén jön, vagyis akkor, amikor mihozzánk is. Oda azonban nem szánon, hanem csónakon megy, mégpedig Spanyolországból. A parton aztán fehér lóra száll, és úgy járja végig a Benelux államok településeinek utcáit. A németek és az osztrákok pontosan úgy tartják Mikulás ünnepét, mint mi, magyarok. A szomszédos szlovákok csak annyiban térnek el a mi szokásainktól, hogy hozzájuk nem a virgácsot osztó krampuszok, hanem a maskarákba öltözött - halált űző - ördögök mennek. Az ír gyerekek zsákkal várják a Mikulást, hogy abba tegye az ajándékokat. Cserébe pedig az asztalra süteményt és egy üveg sört helyeznek el. Számunkra a legérdekesebb talán az ausztrál szokás, hiszen oda pont a legmelegebb nyárban érkezik a „Télapó”. Ausztráliában télen sem nagyon esik- a hó - pláne nem nyáron -, így hát a mesekönyvek lapjain a Mikulás szánkó helyett - olykor kenguruk által húzott - kocsin közlekedik. Tekintettel azonban arra, hogy a déli kontinensen is a ködös Albionból érkezett britek hoztak létre államot, a Mikulások azért arrafelé is piros süvegben és bundában osztogatják ajándékaikat. ■ Jezsó Ákos Magyar Mikulás és a nagykarácsonyi szeretetposta * A Magyar Posta immár huszonkettedik alkalommal nyitotta meg advent első vasárnapján a nagykarácsonyi„szeretetpostát” Az ünnepi programok sorában kiemelt szerepet kapott a helyben feladott levelek, képeslapok karácsonyi bélyegzése. A karácsonyi posta szolgáltatás - csekély felár ellenében - valamennyi postahelyen igénybe vehető. Lényege, hogy az ünnepi küldeményeket a posta először Nagykarácsony településre továbbítja, ahol az ottani „szeretetposta” minden héten más-más grafikus lenyomattal látja el őket, így juttatja el a címzettekhez. A november 28. és december 26. között használatos nagykarácsonyi bélyegzők tervét ezúttal Kara György grafikusművész készítette. Ausztriában található egy Christkindl nevű falucska. Ott 1950 óta üzemel minden évben karácsonyi posta; ebből a faluból - nevéhez illően - különleges karácsonyi bélyegzéssel látnak el minden karácsonyi küldeményt. 1988 végén egy magyar származású osztrák állampolgár, Tóth István javasolta, hogy hasonló alkalmi karácsonyi bélyegzést lehetne végezni a Fejér megyei Nagykarácsony postáján is - a település nevéből és irányítószámából (2425) adódóan. A Magyar Posta elfogadta a javaslatot, és 1989 óta látja el a Nagykarácsonyon keresztül küldött küldeményeket alkalmi bélyegzéssel. (Idén az adventi vasárnapokon egyébként a budapesti Mammut Üzletházban működő Mesepostán is fel lehet adni ünnepi alkalmi bélyegzéssel leveleket, képeslapokat.) Nagykarácsony településen - ahol 1992-ben „hivatalosan” is Szeretetpostaként nyitotta meg kapuit a postahivatal - időközben felépült a magyar Mikulás háza, illetőleg a magyar betlehem is. A Magyar Posta 1994-ben alkotópályázatot hirdetett általános iskolásoknak Tervezz karácsonyi bélyeget! címmel. A nyertesek jutalma - a díjak mellett - nagykarácsonyi táborozás volt a következő esztendőben. Ekkor született meg az ötlet: miért ne lakhatna a magyar Mikulás Nagykarácsonyban? így - a nagykarácsonyi önkormányzat és a Magyar Mikulás Alapítvány összefogásával - egy üresen álló épületet béreltek, ahol 1995- ben megnyílt a Mikulás-ház. 2003-ban megalakult Nagykarácsonyban a Mikulásfalva Látványfalu-üzemeltető, Hagyományőrző és Természetvédő Kht. A társaság feladata a Mikulás-program folytonos fejlesztése és egy mesefalu, Mikulásfalva felépítése. M Forrás: Magyar Posta Nagykarácsonyba már advent első vasárnapján megérkezett a Mikulás
