Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-05 / 49. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. december 5. »- 7 V A Petőfi nemzetség nyomában - Hosszúfalutól Budafokig Gondolatok a budafoki templom ünnepe után ► Budafokon utcát neveznek el a templom- és gyülekezetépítő Petrovics Pál emlékére. Szabolcs Attila polgármester közölte, hogy a ma is nagy tekintélynek örvendő lelkész nevét viseli majd a tervek szerint az evangélikus templomnál kialakítandó új utca. Aggódva indultam a november 7-i ünnepi istentiszteletre - a budafoki evangélikus templomba, az alapítás hetvenötödik évfordulójára készültem. Öt éve, a hetvenedik évfordulón sok írás megjelent a templomról: írtunk a felszenteléséről, Raffay Sándor püspök 1935-ös igehirdetéséről és az alapítókról. Érdekes lehet-e ma a hetvenöt éves történet? - töprengtem útközben. Aztán elszégyelltem magam aggodalmaim miatt, amikor beléptem a gyönyörű épületbe. A máskor foghíjas padsorok zsúfolásig megteltek, alig kaptam helyet, pedig idejében érkeztem. Ma is gyülekezetét épít tehát az alapító, a néhai Petrovics Pál lelkész, pedig már 1946-ban, hatvannégy éve meghalt. Több padsort megtöltenek leszármazottai, mindannyian Petőfi Sándor nemzetségéhez tartoznak, s velük Petőfi nyomába szegődhettem - mint az emlékezetes televíziós vetélkedő idején. Felemelő volt az istentisztelet is, de végül az azt követő beszélgetések sarkalltak írásra. Több hét telt el azóta, s egyre több régi iratot kaptam Petrovics Pál leszármazottaitól. Mind messzebb, egyre távolabb röpítenek az emlékek: időben több száz évre vissza, földrajzilag pedig a Pozsony környéki Vágújfalutól a Csángóföldig, Brassó határvidékéig húzódott az időutazás, amelyre a Petrovics rokonok indítottak el. A családfát 1667-ig tudják visszavezetni, Vágújfalun akkor kapott nemességet a törökök ellen vitézül harcoló Petrovics Márton és János. Az ő leszármazottjuk volt Petőfi Sándor és - mint megtudtam - Petrovics Pál is. A templomalapító nagyapja, Petrovics János Petőfi unokatestvére volt. Pál ükunokája, a fasori evangélikus gimnáziumban most érettségire készülő Bognár Ildikó Zalánka olvasta fel Petrovics Pál élettörténetét. A családfát több rokontól is megkaptam, és utóbb kézbe vehettem a családi Bibliát is a kézírásos bejegyezésekkel. Gályarab ős - vagonlakás a menekülés után A budafoki gyülekezet alapítója a Brassó vármegyéhez tartozó Hosszúfaluban, az evangélikus csángóknál kezdte szolgálatát, felesége Masznyik Erzsébet, a gályarab lelkész, Masnicius Tóbiás leszármazottja. Hétfalunak ez a része Hosszúfalu-Fűrészmező néven ismeretes. Az 1899-ben felszentelt templomot főként a helyi magyarok látogatták, s látogatják ma is. Petrovics Pál létrehozta a helyi Hangya Szövetkezetei és egy takarékpénztárt, az OKH pénzintézeti fiókot is. Mindkét pénzintézet nagy vetélytársa lett a román Albina Banknak, amelynél sokan eladósodtak a helyi magyarok közül. Utóbb épp a Hangya Szövetkezet segítségével szabadultak meg a román banktól. Nagyon meg is haragudtak emiatt Petrovics Pálra, s a román katonák 1916- ban, amikor először törtek be Erdélybe, felgyújtották a paplakot, elégett a több ezer kötetes könyvtár. 1920- ban aztán kerülő úton tudatták vele, hogy az elsők között kerül akasztófára. Petrovics Pál feleségével, öt kisgyermekkel - rokon gyerekeket is vittek magukkal - és két bőrönddel a kezében menekült el a nagy világégés után. Földönfutók lettek, Budapesten évekig vagonban lakott a család. Hétfalu vidékén az idegen impérium, a sok zivataros évtized ellenére ma is élő csángó magyar evangélikus gyülekezetei vezet Kajcsa László lelkész. Őt - mint kiderült - igaz barátság és komaság fűzi Fabiny Tamás evangélikus püspökhöz, aki a jubileumi istentiszteleten szolgált. Egymás gyermekeit tartották a keresztvíz alá, ez idő tájt lett egyre szélesebb a magyar-csángó keresztszülőségi mozgalom. „Ne csak becsüljük, szeressük is a templomot - mondta budafoki igehirdetésében Fabiny püspök hozzuk el az időseket és a kicsinyeket is, nem baj, ha felsírnak.” Ő elment a nagy remény, a forradalom idején Erdélybe egy segélyszállítmánnyal, ott ismerkedett meg Kajcsa Lászlóval, aki aztán Fűrészmezőre került. Menekülése után Petrovics Pál nem sokat tétlenkedett a száműzetésben, Budafokra került hitoktatónak. Ez közismerten katolikus vidék, de a környező településeken szórványban sok evangélikus család élt. Őket fogta össze: előbb Kelenföldhöz tartoztak az itteni evangélikusok, majd rengeteg családlátogatás után Petrovics Pál létrehozta az önálló Budafoki Evangélikus Egyházközséget. Munkásságára ma is emlékeznek, nemrég egy idős budafoki asszony mesélte az egyik rokonnak, hogy Petrovics Páltól kaptak cipőket a nagy válság idején, addig mezítláb jártak. 1935-ben épült fel á templom, a világgazdasági válság után ez kisebb csodának számított. Budafokon, a lelkész családjánál gyógyult meg egyik súlyosan beteg unokája. A nagypapa még hetvenéves korában is bukfenváry-Bognár család emlékezetében. A Petőváry nevet kényszerűségből vette fel fia: a harmincas-negyvenes években köztisztviselő volt, magyarosítani kellett a Petrovics nevet, s a Petőfi természetesen védett volt. Kérdeztem a rokonságot, hogy hisznek-e a barguzini legendában. Bognár József Pál, a templomalapíBognár Ildikó Zalánka tó dédunokája bizonyságot szeretne: újabb amerikai génvizsgálattal tenne pontot a vita végére, de ehhez rengeteg pénzre lenne szükség. Ő úgy tudja, hitelesek azok a cári időből származó okmányok, amelyek szerint a hadifoglyok között volt egy Alekszander Petrovics. Közbeszólt Bognár József Pál édesanyja, Zalánka néni. Ő irodalomtanár, természetesen kitart amellett, hogy Petőfi hősi halált halt Segesváron. Fia sem kételkelehalt sebesülésébe, s titokban ott temették el. A sok legenda valójában mind Petőfi géniuszáról tanúskodik: csak igazi hősökről szólhatnak hőstörténetek. A nemzetség költői vénája nem veszett el Segesváron: Petrovics Pál irodalmi alkotásait, vallásos verseit ma is kiadják. Novellákat ír a lelkész egyik ükunokája is, igaz, egyelőre csak a fióknak. A Petrovics-Petőváry család sem hiányozhat a Petőfi-rendezvényekről. Idén újabb nemzetségi találkozó lesz Kecskeméten. A hírős városban tavaly májusban rendeztek jubileumi Petőfi-konferenciát, amelyen természetesen képviseltették magukat a helyi evangélikusok, s persze a Petrovics-Hrúz rokonok is. Kis János leicet vetett előttük: azt mondta, ő jobb tornász, mint mi - mesélte a történet szereplője, a ma már tizenhat unokával büszkélkedő nagymama, Bognár Józsefné Petrovics-Petőváry Zalánka. Petőfi emlékezete - legendák és élő valóság Kézenfekvő a kérdés, hogy milyen mélyen él Petőfi a Petrovics-Petődik ebben, de a génvizsgálat szerinte végleg lezárná a vitát. A legendák persze makacsul tartják magukat: van olyan történet, hogy a fogságból szökni próbáló Petőfit Szibériában 1856-ban felakasztották, van olyan is, hogy békében élt a barguzini postáskisasszonnyal. Kányádi Sándor viszont azt hallotta a helyiektől, hogy Segesvárról Székelykeresztúrra menekült, aztán bekész tartott előadást az evangélikus egyház Petőfi-dokumentumairól. Petőfi - mint ismeretes - diákéveiben a kecskeméti evangélikus iskolában is tanult. A legendás kanapé és a négyökrös szekér A vándorévek sok vers ihletőjévé váltak. Petőfi 1845-ben Sárszentlőrincen vendégeskedett Badics János evangélikus lelkésznél. Ott ismerte meg Sass Erzsikét, aki nagyon megtetszett a költőnek, s akit a Négyökrös szekér című művében örökített meg. Az irodalomtörténetből közismert a románc, de van egy mozzanata a százhatvanöt évvel ezelőtti esetnek, amelyről kevesen tudnak. Budafokon, a jubileumi istentiszteleten ütötte meg a fülemet egy beszélgetés, amelyet Kárpát Emilné a Petrovics család tagjaival folytatott. A hölgy egy biedermeier kanapéról mesélt, amelyet ma is őriz, s amelyen - a családi emlékezet szerint - 1845-ben Sárszentlőrincen Petőfi is ült. Veronika néni utóbb készségesen fogadott minket otthonában. A költő emlékét őrző bútor valóban gyönyörű. A szép garnitúra a családi örökség része, persze a kárpit már új. Veronika néni ma már nagyon sajnálja, hogy nem őrzött meg legalább egy darabot az irodalomtörténeti huzatból. Az eredeti kávébarna volt, csíkokkal, rózsamintákkal. Nemcsak a bútort, hanem egy szép legendát is megőrzött a Kárpát család. Szájról szájra járt a rokonságban a történet, mely szerint Sárszentlőrincen az 1833-ban született Fárnek Anna is ismerte Petőfit. Anna a bakonycsernyei evangélikus lelkész gyermeke volt, s Petőfi látogatása idején rokonlátogatáson volt a tolnai helységben. Akkor tizenkét éves volt, már olvasott Petőfi-verseket, s ő is szeretett volna Sass Erzsikével és persze főként a költővel együtt maradni a romantikus estén, szaladt a szekér után. A kislányt azonban nem vitték magukkal, búslakodott is emiatt. Utóbb vigasztalásként kapott egy pár soros verset a költőtől, s azt ő élete végéig őrizgette. Azt már sosem tudjuk meg, mit írt Annácskának Petőfi, mert - legalábbis így szól a romantikus családi legenda - az 1908-ban elhunyt sárszentlőrinci tanúval együtt eltemették emlékkönyvét is, benne a verssel, amely akár irodalomtörténeti értékű is lehetett volna. Csodás találkozás a templomépítő emlékével Petrovics Pál két gyülekezetét hozott létre, s két templomot is neki köszönhetnek az evangélikusok. Nemcsak áldozatkész szervezéséről volt híres, hanem irodalmi munkásságáról is. Egyik húsvéti prédikációját végig versben mondta el, istenes verseit ma sem felejtették el. Jézus mindenütt címmel 1913-ban jelent meg verseskötete, amelyet a helyi templom felszentelésének századik évfordulóján hétfalusi csángó vállalkozók támogatásával a Fűrészmezei Evangélikus Egyházközség adott ki újra. A kötethez Kajcsa László lelkész írt előszót. Petrovics Pál 1928-ban Budapesten tette közzé Zengő imák, valamint Trianoni zsoltárok címmel újabb verseskönyveit. Legutóbb épp a jubileumi istentiszteleten, Budafokon hallhattuk egyik szép versét. A leszármazottak egyébként Hosszúfaluban bizonyosodhattak meg arról, hogy lelkész ősük irodalmi és egyházszervezői életműve mennyire élő. Régóta terveztek utat Hosszúfaluba, de épp akkor jutottak el oda, amikor nagy cikk jelent meg Petrovics Pálról a Brassói Lapokban. Aligha lehet véletlen mindez. Mély tehát a múltnak kútja, Hosszúfaluban és Budafokon is sokat lehet meríteni belőle. ■ Walkó György
