Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-12-05 / 49. szám

4 41 2010. december 5. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet HIRDETÉS A Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos és négyosztályos tagozatára a 2011/12-es tanévre olyan, jelenleg 4., illetve 8. osztályos keresztény - elsősorban evangélikus - tanulók számára, akik­nek mind a magatartásuk, mind a tanulmányi eredményük jó. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jelentkezőknek kötelező megírni a központi írás­beli felvételi vizsgát magyar nyelv és irodalom, valamint matematika tan­tárgyakból. Az írásbeli vizsgákra való jelentkezés határideje: 2010. de­cember 10. (A felvételi eljárás részletes leírását holnapunkon találják: www.deg.sulinet.hu.) Advent első hetében a Veszprém megyei Takácsi evangélikus és református gyülekezete közösen szervezett evangélizációs sorozatot. A három estén Sze­­verényi János evangélikus országos missziói lelkész szolgált igehirdetéssel, „Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni?” címmel. ■ Tóth Károly István felvétele HJRDjJiS________________________________________________________ Ülésezett a missziói bizottság Irányelvek az evangélizáló és missziói munka súlypontjaihoz 2011-2013 Egyházunk evangélizációs és missziói bizottsága október 13-án az orszá­gos irodában tartotta őszi értekezletét. A'testület tagjai a szokásos rend szerint kiértékelték az év fontosabb missziós eseményeit: a tavaszi misszi­ói konzultációt, az egyházkerületek missziói napját, a nyári piliscsabai konferenciát, az országos evangélizációt és a Szélrózsa országos evan­gélikus ifjúsági találkozót. A bizottság egyhangúlag támogatja az országos presbitérium számá­ra továbbított javaslatot, hogy a jövő évtől erősítsék meg a cigánymisszi­ói referensi munkatárs státusát. Törvényeink szerint háromévenként missziói irányelveket kell meg­fogalmaznia a bizottságnak. Az alábbiakban az újabb célokat ismertet­jük. (Az elmúlt három év munkájának kiértékelésére más alkalommal visszatérünk.) Folytatva az előző három év programját, újabb (szem)pontokkal egé­szítjük ki az eddigieket. 1. A lelkészek, lelkészcsaládok lelkigondozása, együttműködve más szer­vezetekkel, intézményekkel is, mint például a „Válóháló” a szárazdi misszió, a református házassággondozó stb. Bevált gyülekezetépítési modellek ismertetése a lelkészekkel, gyüle­kezetvezetőkkel; lelkészkonferencia szervezése az evangélizációról. 2. Gyülekezeti missziói körök, imaközösségek, munkacsoportok szer­vezése, azok segítése. Legyenek a gyülekezetekben a misszió ügyéért rend­szeresen imádkozó csapatok. Álmodjanak, tervezzenek, gondoskodja­nak az anyagi háttér megteremtéséről (a költségvetésben szerepeljen ilyen tétel), szervezzék a családlátogatásokat, tartsanak missziói programo­kat, alakítsák át az egész egyházközséget befogadó, vonzó „családdá” ter­jesszék ki a missziói felelősséget az egész gyülekezetre. Tanulják és gyakorolják az evangélizáció és misszió különböző és új formáit is. Együttműködés a munkatársképző szerveződésekkel. 3. A presbiteri munka megerősítése a képzésen túl szövetség megala­kításával, önálló újsággal, konferenciákkal. 4.. Gyülekezetépítési kézikönyv kiadása. Az eddig elkészült tervezet­ben harminc fejezet, számtalan alpont szerepel. Lényegre törő, gyakor­lati, a Lélek ihletésében megszülető könyvre gondolunk. 5. Szükséges a diakónia missziói tartalmát és célját felismerni, a sze­retet akciócsoportjait megszervezni, működtetni. 6. Ébreszteni kell a felelősséget gyülekezeteinkben minden bajban lé­vő „kicsiny” iránt, mint például a cigányok, vakok, szegények, árvák, el­esett öregek. Programokat, modelleket ismertté kell tenni. 7. A média (televízió, rádió, internet, újság) egyre erőteljesebb, kiter­jedtebb, profibb használata. 8. A gyülekezetekfelelősségének ébresztése a határon túli testvérek iránt, gyakorlati tanácsadás, koordinálás a Magyar Evangélikus Konferenci­át (Maek) is bevonva. Imádkozzunk és tegyünk megbízatásunk hűséges betöltéséért! Szeverényi János országos missziói lelkész HIRDETÉS A Luther Kiadó könyvesboltjának (1085 Budapest, Üllői út 24.) ünnepi nyitva tartása • November 29. - december 23., hétfőtől péntekig: 9-18 LUTHER • December 4., szombat: 9-16: Lónyay utcai keresztény könyvvásár (Lónyay Utcai Református Gimnázium, 1092 Budapest, Kinizsi u. x—7.) • December 11., szombat: 9-17 • December 18., szombat: 9-13 • December 24-től zárva tartunk, nyitás 2011. január 17-én Felhívjuk kedves megrendelőink figyelmét, hogy az ünnepek és az év eleji leltározás miatt a december 21. után érkező megrendeléseket január 17- től tudjuk teljesíteni. Ajtónyitás - adventváró hétvége ► Ha pontatlan is, szinte közhely, hogy advent a várakozás idősza­ka. Hogy miért jó várni? Mert iz­galmas, mert valami jó ígérete fogalmazódik meg benne. Mind­azok, akik november 26-án a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Ott­honban összegyűltek, a „várako­zás várására” érkeztek. A Budapestről és Pest környéki tele­pülésekről, javarészt Nagytarcsáról érkező mintegy ötvenfős társaság hozzávetőleg felét tízévesnél fiatalabb gyerekek tették ki. A legfiatalabb résztvevő féléves, a legidősebb kilenc­vennégy éves volt. Olyan család is volt, ahonnan négy generáció képvi­selője érkezett az alkalomra. A hétvége lelki vezetője, Smidéli­­usz Gábor áhítatain az ajtó témáját járta körbe. Az ajtó szép, hívogató kép, mely a belépés szimbólumaként értelmezhető. Advent is ilyen belépés, egy új egyházi esztendő kezdete, amikor Isten maga biztat bennünket, hogy bátran lépjünk át az általa kitárt ajtón. Az ajtó adott esetben azonban félelmetes kép is lehet. Az ajtó, amely mögött nem tudjuk, mi rejtőzik. Fé­lünk az ismeretlentől és a bizonyta­lantól. Éppen ennek a félelemnek a le­küzdéséhez kell az adventi hit, hogy Jézus, a szabadító születik meg ne­künk karácsonykor. Az elmélkedéseket a „elvártnál” mindig hosszabb éneklés előzte meg és követte, ugyanis mindenkinek nagy élményt jelentett a szárszói házigazda, Végh Szabolcs és Gábor lelkes, ugyanakkor profi zenekísére­te. Az intézményvezető több ízben is népi hangszereket ragadott, és azo­kon kísérte ismertebb és kevésbé is­mert karácsonyi énekeinket. Aki járt már Balatonszárszón az evangélikus üdülőben, az nyilván tudja, tapasztalta, hogy az ott eltöl­tött idő nemcsak a léleknek, hanem a testnek is egyfajta balzsam. A köz­ismerten finom szárszói konyha re­mekein kívül a hétvége résztvevői a saját maguk (no meg a személyzet) által (elő)készített, parázson sült kürtőskalácsot is megkóstolhatták, amit mézeskalácssütés követett. Eb­ben inkább a gyerekek élhették ki al­kotókedvüket, de több felnőtt is ko­molyabb mézesbábok elkészítésére vállalkozott. Volt, aki betlehemet készített, volt, aki mézeskalácsházzal próbálkozott. Mivel az adventi várakozásban fontos szerepet kap a koszorú, a hét­vége programjából nem hiányozhatott az adventikoszorú-készítés sem. Öröm volt látni, amikor egy hosszú asztalon felsorakozott a mintegy húsz különböző stílusú, különböző ízlést tükröző, igényesen elkészített négy­­gyertyás asztaldísz. A szervezők még arra is lehetőséget teremtettek, hogy mindenki a saját maga által készített gyertyákat használja fel, ugyanis - tü­relmes résztvevőkre gondolva - a gyertyamártogatás is a program részét képezte. A nagyszámú gyereksereg köz­ben vígan játszott az előterekben és a hosszú folyosón. Nekik nem kellett kreatív programokat kitalálni, ők ugyanis kitaláltak saját maguknak. A tálalókocsiból egyszeriben teherau­tó lett, a műanyag gyerekkádból ha­jó, a mosdófellépőkből bóják. Szülő­ként az ember nagy örömmel nyug­tázhatja: Szárszó valódi gyerekbarát hely. Mert tény, hogy fontos a felsze­reltség is - az intézmény ilyen szem­pontból is minden igényt kielégít -, de a szemlélet még ennél is fonto­sabb. Azt hiszem, aki járt már vala­ha gyerekkel Szárszón, tapasztal­hatta, hogy ez a hozzáállás mennyi­re jelen van itt. A hétvégén ajtókon léptünk át. Az ebédlőajtón, a kertajtón, a szaunaaj­tón. Hazafelé hullani kezdett a hó, es­tére fehér lett a táj. Advent van. A szárszói ajtókon keresztül beléptünk az adventbe. ■ Szűcs Petra Szépfalusi István emlékezete (1932-2000) Hogy tisztelői vannak-e többen vagy a tisztelendőségét kétségbe vonók - az nem kérdés. Ha akadnak is páran, akik - ilyen-olyan okból - nem képe­sek túllátni az 1956-tól haláláig Bécs­­ben szolgáló, nagy formátumú evan­gélikus lelkész, Szépfalusi István „ár­nyékán’) a helyzet mégiscsak az, hogy az általa alapított Bornemisza Péter Szépfalusi István Társaság elnökeként százakat, az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szol­gálat vezetőjeként ezreket (!) kötele­zett segítőkészségével őszinte hálára. Miközben azonban a hozzá így viszo­nyulok többsége külföldön él (vagy élt), a rendszerváltás hajnaláig haza­látogatni (Illyés Gyula temetésére kapott hetvenkét órás vízumától eltekintve) soha nem engedett Szép­falusi István magyar földben nyugszik. Három fiúgyermekének mégsem csupán családi körben kellett megáll­nia múlt vasárnap a „diaszpóra min­denesének” budapesti sírjánál. Halá­lának tizedik évfordulója alkalmából a Kerepesi temetőben elhelyezték koszorúikat a Magyarországi Evan­gélikus Egyház vezető képviselői is, délután pedig a Deák téri egyházköz­ség tanácstermébe hívta emlékezés­re híveit D. dr. Harmati Béla nyugal­mazott püspök. Illő helyszín volt emlékezésre a Deák téri lutheránus sziget, hiszen az ékszerésznek tanult Szépfalusi István ebben a gyülekezetben kon­firmált, és - Ordass Lajos egyik nagypénteki igehirdetésének hatásá­ra - itt határozta el, hogy a teológi­án folytatja tanulmányait. Nehéz nem meglátni az Úristen tervét is abban, hogy a családi gyö­kerei révén osztrák állampolgárság­gal bíró Szépfalusi 1955 nyarán (lel­késszé szentelése után néhány nap­pal) távozott Ausztriába, ahol alig egy esztendő múltán (1956. november 5- én) az ottani evangélikus egyház or­szágos menekültgondozó lelkész­nek nevezte ki... Új szolgálati terü­letére egyik napról a másikra magya­rok tízezrei kényszerültek. Szépfalusi Istvánnak egészen a vasfüggöny lehullásáig adott munkát a Kárpát-medencéből disszidáltak segítése. Bár elsősorban a protestáns felekezetekhez tartozókat volt hi­vatva gondozni, valójában vallási hovatartozástól függetlenül támasz­kodhattak rá és hitvesére - Wanner Mártára - a Lajtán túlra jutott ma­gyarok. Isten soktalentumos szolgája a magyar nyelv ápolását, a magyar kul­túra népszerűsítését is hivatásának te­kintette. A Bornemisza Péter Társa­ság elnökeként a magyar irodalom olyan kiválóságait juttatta „nyugati reflektorfényhez’) mint Csoóri Sándor, Sütő András, Jókai Anna... Folytathat­nánk hosszan a sort, ám e tudósítás most csupán a november 28-i méltó megemlékezést kell, hogy hírül adja. Szépfalusi István sokoldalú szolgála­tának méltatása azonban a jövőben is azon tisztelőinek kötelezettsége ma­rad, akik az általa megsegített százak­hoz vagy ezrekhez tartoznak... ■ T. Pintér Károly Gáncs Péter elnök-püspök (balra) megkoszorúzza Szépfalusi István sírját (a háttérben D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök)

Next

/
Thumbnails
Contents