Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-05 / 49. szám
4 41 2010. december 5. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet HIRDETÉS A Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos és négyosztályos tagozatára a 2011/12-es tanévre olyan, jelenleg 4., illetve 8. osztályos keresztény - elsősorban evangélikus - tanulók számára, akiknek mind a magatartásuk, mind a tanulmányi eredményük jó. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jelentkezőknek kötelező megírni a központi írásbeli felvételi vizsgát magyar nyelv és irodalom, valamint matematika tantárgyakból. Az írásbeli vizsgákra való jelentkezés határideje: 2010. december 10. (A felvételi eljárás részletes leírását holnapunkon találják: www.deg.sulinet.hu.) Advent első hetében a Veszprém megyei Takácsi evangélikus és református gyülekezete közösen szervezett evangélizációs sorozatot. A három estén Szeverényi János evangélikus országos missziói lelkész szolgált igehirdetéssel, „Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni?” címmel. ■ Tóth Károly István felvétele HJRDjJiS________________________________________________________ Ülésezett a missziói bizottság Irányelvek az evangélizáló és missziói munka súlypontjaihoz 2011-2013 Egyházunk evangélizációs és missziói bizottsága október 13-án az országos irodában tartotta őszi értekezletét. A'testület tagjai a szokásos rend szerint kiértékelték az év fontosabb missziós eseményeit: a tavaszi missziói konzultációt, az egyházkerületek missziói napját, a nyári piliscsabai konferenciát, az országos evangélizációt és a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozót. A bizottság egyhangúlag támogatja az országos presbitérium számára továbbított javaslatot, hogy a jövő évtől erősítsék meg a cigánymissziói referensi munkatárs státusát. Törvényeink szerint háromévenként missziói irányelveket kell megfogalmaznia a bizottságnak. Az alábbiakban az újabb célokat ismertetjük. (Az elmúlt három év munkájának kiértékelésére más alkalommal visszatérünk.) Folytatva az előző három év programját, újabb (szem)pontokkal egészítjük ki az eddigieket. 1. A lelkészek, lelkészcsaládok lelkigondozása, együttműködve más szervezetekkel, intézményekkel is, mint például a „Válóháló” a szárazdi misszió, a református házassággondozó stb. Bevált gyülekezetépítési modellek ismertetése a lelkészekkel, gyülekezetvezetőkkel; lelkészkonferencia szervezése az evangélizációról. 2. Gyülekezeti missziói körök, imaközösségek, munkacsoportok szervezése, azok segítése. Legyenek a gyülekezetekben a misszió ügyéért rendszeresen imádkozó csapatok. Álmodjanak, tervezzenek, gondoskodjanak az anyagi háttér megteremtéséről (a költségvetésben szerepeljen ilyen tétel), szervezzék a családlátogatásokat, tartsanak missziói programokat, alakítsák át az egész egyházközséget befogadó, vonzó „családdá” terjesszék ki a missziói felelősséget az egész gyülekezetre. Tanulják és gyakorolják az evangélizáció és misszió különböző és új formáit is. Együttműködés a munkatársképző szerveződésekkel. 3. A presbiteri munka megerősítése a képzésen túl szövetség megalakításával, önálló újsággal, konferenciákkal. 4.. Gyülekezetépítési kézikönyv kiadása. Az eddig elkészült tervezetben harminc fejezet, számtalan alpont szerepel. Lényegre törő, gyakorlati, a Lélek ihletésében megszülető könyvre gondolunk. 5. Szükséges a diakónia missziói tartalmát és célját felismerni, a szeretet akciócsoportjait megszervezni, működtetni. 6. Ébreszteni kell a felelősséget gyülekezeteinkben minden bajban lévő „kicsiny” iránt, mint például a cigányok, vakok, szegények, árvák, elesett öregek. Programokat, modelleket ismertté kell tenni. 7. A média (televízió, rádió, internet, újság) egyre erőteljesebb, kiterjedtebb, profibb használata. 8. A gyülekezetekfelelősségének ébresztése a határon túli testvérek iránt, gyakorlati tanácsadás, koordinálás a Magyar Evangélikus Konferenciát (Maek) is bevonva. Imádkozzunk és tegyünk megbízatásunk hűséges betöltéséért! Szeverényi János országos missziói lelkész HIRDETÉS A Luther Kiadó könyvesboltjának (1085 Budapest, Üllői út 24.) ünnepi nyitva tartása • November 29. - december 23., hétfőtől péntekig: 9-18 LUTHER • December 4., szombat: 9-16: Lónyay utcai keresztény könyvvásár (Lónyay Utcai Református Gimnázium, 1092 Budapest, Kinizsi u. x—7.) • December 11., szombat: 9-17 • December 18., szombat: 9-13 • December 24-től zárva tartunk, nyitás 2011. január 17-én Felhívjuk kedves megrendelőink figyelmét, hogy az ünnepek és az év eleji leltározás miatt a december 21. után érkező megrendeléseket január 17- től tudjuk teljesíteni. Ajtónyitás - adventváró hétvége ► Ha pontatlan is, szinte közhely, hogy advent a várakozás időszaka. Hogy miért jó várni? Mert izgalmas, mert valami jó ígérete fogalmazódik meg benne. Mindazok, akik november 26-án a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban összegyűltek, a „várakozás várására” érkeztek. A Budapestről és Pest környéki településekről, javarészt Nagytarcsáról érkező mintegy ötvenfős társaság hozzávetőleg felét tízévesnél fiatalabb gyerekek tették ki. A legfiatalabb résztvevő féléves, a legidősebb kilencvennégy éves volt. Olyan család is volt, ahonnan négy generáció képviselője érkezett az alkalomra. A hétvége lelki vezetője, Smidéliusz Gábor áhítatain az ajtó témáját járta körbe. Az ajtó szép, hívogató kép, mely a belépés szimbólumaként értelmezhető. Advent is ilyen belépés, egy új egyházi esztendő kezdete, amikor Isten maga biztat bennünket, hogy bátran lépjünk át az általa kitárt ajtón. Az ajtó adott esetben azonban félelmetes kép is lehet. Az ajtó, amely mögött nem tudjuk, mi rejtőzik. Félünk az ismeretlentől és a bizonytalantól. Éppen ennek a félelemnek a leküzdéséhez kell az adventi hit, hogy Jézus, a szabadító születik meg nekünk karácsonykor. Az elmélkedéseket a „elvártnál” mindig hosszabb éneklés előzte meg és követte, ugyanis mindenkinek nagy élményt jelentett a szárszói házigazda, Végh Szabolcs és Gábor lelkes, ugyanakkor profi zenekísérete. Az intézményvezető több ízben is népi hangszereket ragadott, és azokon kísérte ismertebb és kevésbé ismert karácsonyi énekeinket. Aki járt már Balatonszárszón az evangélikus üdülőben, az nyilván tudja, tapasztalta, hogy az ott eltöltött idő nemcsak a léleknek, hanem a testnek is egyfajta balzsam. A közismerten finom szárszói konyha remekein kívül a hétvége résztvevői a saját maguk (no meg a személyzet) által (elő)készített, parázson sült kürtőskalácsot is megkóstolhatták, amit mézeskalácssütés követett. Ebben inkább a gyerekek élhették ki alkotókedvüket, de több felnőtt is komolyabb mézesbábok elkészítésére vállalkozott. Volt, aki betlehemet készített, volt, aki mézeskalácsházzal próbálkozott. Mivel az adventi várakozásban fontos szerepet kap a koszorú, a hétvége programjából nem hiányozhatott az adventikoszorú-készítés sem. Öröm volt látni, amikor egy hosszú asztalon felsorakozott a mintegy húsz különböző stílusú, különböző ízlést tükröző, igényesen elkészített négygyertyás asztaldísz. A szervezők még arra is lehetőséget teremtettek, hogy mindenki a saját maga által készített gyertyákat használja fel, ugyanis - türelmes résztvevőkre gondolva - a gyertyamártogatás is a program részét képezte. A nagyszámú gyereksereg közben vígan játszott az előterekben és a hosszú folyosón. Nekik nem kellett kreatív programokat kitalálni, ők ugyanis kitaláltak saját maguknak. A tálalókocsiból egyszeriben teherautó lett, a műanyag gyerekkádból hajó, a mosdófellépőkből bóják. Szülőként az ember nagy örömmel nyugtázhatja: Szárszó valódi gyerekbarát hely. Mert tény, hogy fontos a felszereltség is - az intézmény ilyen szempontból is minden igényt kielégít -, de a szemlélet még ennél is fontosabb. Azt hiszem, aki járt már valaha gyerekkel Szárszón, tapasztalhatta, hogy ez a hozzáállás mennyire jelen van itt. A hétvégén ajtókon léptünk át. Az ebédlőajtón, a kertajtón, a szaunaajtón. Hazafelé hullani kezdett a hó, estére fehér lett a táj. Advent van. A szárszói ajtókon keresztül beléptünk az adventbe. ■ Szűcs Petra Szépfalusi István emlékezete (1932-2000) Hogy tisztelői vannak-e többen vagy a tisztelendőségét kétségbe vonók - az nem kérdés. Ha akadnak is páran, akik - ilyen-olyan okból - nem képesek túllátni az 1956-tól haláláig Bécsben szolgáló, nagy formátumú evangélikus lelkész, Szépfalusi István „árnyékán’) a helyzet mégiscsak az, hogy az általa alapított Bornemisza Péter Szépfalusi István Társaság elnökeként százakat, az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat vezetőjeként ezreket (!) kötelezett segítőkészségével őszinte hálára. Miközben azonban a hozzá így viszonyulok többsége külföldön él (vagy élt), a rendszerváltás hajnaláig hazalátogatni (Illyés Gyula temetésére kapott hetvenkét órás vízumától eltekintve) soha nem engedett Szépfalusi István magyar földben nyugszik. Három fiúgyermekének mégsem csupán családi körben kellett megállnia múlt vasárnap a „diaszpóra mindenesének” budapesti sírjánál. Halálának tizedik évfordulója alkalmából a Kerepesi temetőben elhelyezték koszorúikat a Magyarországi Evangélikus Egyház vezető képviselői is, délután pedig a Deák téri egyházközség tanácstermébe hívta emlékezésre híveit D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök. Illő helyszín volt emlékezésre a Deák téri lutheránus sziget, hiszen az ékszerésznek tanult Szépfalusi István ebben a gyülekezetben konfirmált, és - Ordass Lajos egyik nagypénteki igehirdetésének hatására - itt határozta el, hogy a teológián folytatja tanulmányait. Nehéz nem meglátni az Úristen tervét is abban, hogy a családi gyökerei révén osztrák állampolgársággal bíró Szépfalusi 1955 nyarán (lelkésszé szentelése után néhány nappal) távozott Ausztriába, ahol alig egy esztendő múltán (1956. november 5- én) az ottani evangélikus egyház országos menekültgondozó lelkésznek nevezte ki... Új szolgálati területére egyik napról a másikra magyarok tízezrei kényszerültek. Szépfalusi Istvánnak egészen a vasfüggöny lehullásáig adott munkát a Kárpát-medencéből disszidáltak segítése. Bár elsősorban a protestáns felekezetekhez tartozókat volt hivatva gondozni, valójában vallási hovatartozástól függetlenül támaszkodhattak rá és hitvesére - Wanner Mártára - a Lajtán túlra jutott magyarok. Isten soktalentumos szolgája a magyar nyelv ápolását, a magyar kultúra népszerűsítését is hivatásának tekintette. A Bornemisza Péter Társaság elnökeként a magyar irodalom olyan kiválóságait juttatta „nyugati reflektorfényhez’) mint Csoóri Sándor, Sütő András, Jókai Anna... Folytathatnánk hosszan a sort, ám e tudósítás most csupán a november 28-i méltó megemlékezést kell, hogy hírül adja. Szépfalusi István sokoldalú szolgálatának méltatása azonban a jövőben is azon tisztelőinek kötelezettsége marad, akik az általa megsegített százakhoz vagy ezrekhez tartoznak... ■ T. Pintér Károly Gáncs Péter elnök-püspök (balra) megkoszorúzza Szépfalusi István sírját (a háttérben D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök)
