Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-28 / 48. szám
angélikus Élet KERESZTUTAK 2010. november 28. 5 Vassula Tudósítás egy különleges „író-olvasó” találkozóról ■ Véghelyi Antal Vassula Ryden, aki az Jgaz Élet Istenűen-üzenetek” publikálásával vált világszerte ismertté, október 30-án Budapesten, majd másnap Szegeden találkozott az üzenetek olvasóival, illetve mindazokkal, akik tanúságtételének meghallgatására összegyűltek. Budapest XVIII. kerületében a pestszentimrei Sportkastélyt annak ellenére megtöltötték az érdeklődők, hogy a római katolikus Hittani Kongregáció vezetője a hívők számára nem ajánlott lelki olvasmánnyá nyilvánította az Igaz Élet Istenben (a továbbiakban IÉIJ elnevezéssel illetett üzeneteket, és a történelmi egyházak papjai, lelkészei többségükben vagy nem is ismerik Vassula munkásságát, vagy nagymértékű bizalmatlansággal viseltetnek iránta. Többen közülük nyilvánosan is hangot adtak már annak a véleményüknek, hogy az IÉI-üzenetek nem Istentől vannak, sőt egyenesen ördögi eredetűek. A protestáns bírálók általában nemcsak azt vonják kétségbe, hogy Jézus a mi korunkban közvetlen módon szólhat valakihez, hanem azt is nehezményezik, hogy Vassula az általa 1986 őszétől 2003 végéig szinte naponként - évekig térden állva - lejegyzett több ezer üzenet elenyészően csekély hányadában nem Jézus, hanem a mennyei Atya vagy Szűz Mária és Szent Mihály főangyal szavait tolmácsolja. Más üzenetekben pedig - ezek száma is kevés - Jézustól egy idő után Szűz Mária veszi át a szót, aki általában a hívők mennyei Édesanyjaként mutatkozik be. Budapesti nyilvános tanúságtétele előtt Vassula sajtótájékoztatót tartott, ahol kiderült, hogy teljes mértékben tisztában van ezekkel a vádakkal és azzal a problémával, amelyet Szűz Mária üzenetei elsősorban a protestánsok számára jelentenek. Elmondta, hogy senkit nem kíván meggyőzni. A vitatkozást sem érzi feladatának. Azokhoz szól, akiknek füle és szíve nyitott az üzenetek meghallására. A vádakra reagálva szelíd hangon idézte Jézusnak az evangéliumokból ismert mondását: a fát mindig a gyümölcséről kell megítélni. Elmondta, hogy akik ismerték őt az előtt is, hogy Isten rendkívüli módon megszólította, tudják, hogy az IÉI-üzenetek fáján az első gyümölcs ő maga. Hiszen előtte - bár ortodox kereszténynek vallotta magát - Istennel egyáltalán nem törődött, nem imádkozott, nem járt templomba, és Bibliát sem tartott az otthonában. Sőt amikor Istentől azt az utasítást kapta, hogy szerezzen be egy Bibliát, rögtön azon járt az esze, hová fogja eldugni, mert szégyellte volna baráti társasága előtt, ha Bibliát látnak a polcán. Isten azonban hamarosan átalakította az egész életét. Mindenekelőtt megadta neki, hogy Isten szemével lássa önmagát és bűneit. Ez számára rendkívül gyötrelmes hónapokat jelentett. De meg kellett tanulnia, hogy Isten a Szentlélek ajándékát addig senkinek sem adja, amíg szembe nem fordította saját bűneivel, és amíg meg nem tanította bűneit valóban bűnnek tartani és lélekben úgy szenvedni miattuk, mint Krisztus szenvedett a kereszten. Ezen a lelki értelemben vett „tisztító tűzön” vezette őt át Isten, mielőtt az üzeneteket adta neki. Az üzenetek fáján azóta világszerte terem a gyümölcs. Hatásukra rengetegen tértek már meg, közöttük nagy számban olyanok, akiket az egyházak korábban nem tudtak elérni. Az IÉI-üzenetek olvasása közben hitre jutottak azóta aktívan részt vesznek az egyház életében. Ki-ki a sajátjában! - és ezt Vassula nagyon hangsúlyozta. (Az Evangélikus Élet főszerkesztőjének kérdésére válaszolva elmondta, hogy svéd származású férje nemcsak volt evangélikus, hanem ma is az.) Az üzenetek hatására világszerte imacsoportok alakultak az egyház közösségén belül. Olyan egyházakban, amelyekben ilyenek korábban nem léteztek. Ahol az üzenetek olvasói nagyobb számban jelennek meg a gyülekezet közösségében, ott nem hanyatlik, hanem megelevenedik az egyház élete, a szegényekről való gondoskodásig menően. Ennek főleg Afrikában, Latin-Amerikában és Délkelet-Ázsiában van óriási jelentősége. Vassula tanúságtételében arról beszélt, hogy az ördög mindig Istent majmolja - lutheránusok fülének ez nagyon ismerősen csengő kijelenjuk, hogy az teljes összhangban van Luther megtérésről szóló tanításával. Nyilvános tanúságtételében Vassula ennek értelmében hangsúlyozta, hogy miután hitre jutottunk, meg kell halnunk önmagunk számára, és ez a legnehezebb, mert az egónk nagyon szívós. Az egonknak - amelyen Vassula ugyanazt érti, mint Pál apostol az óemberen - mégis meg kell halnia ahhoz, hogy Krisztus élhessen bennünk, és életünk a Szentlélek uralma alá kerülhessen, illetve - mint az üzenetek címe is jelzi - igaz életet élhessünk Istenben. A keresztények és az egyház egységének kérdését Vassula nagyon egyszerűen fogalmazza meg. Abból indul ki, hogy a megosztottság nem Istentől van. Az-ördög a megosztó, a diabolosz. Ezért ha Isten oldalán állunk, nem kardoskodhatunk a megosztottság mellett. Nem mondhatjuk jónak, ami Isten szerint rossz. De Vassula hozzáteszi, hogy a megosztottság - nemcsak az egyházé, hanem olyan emberi közösségeké is, mint például a család stb. - nemcsak rossz, hanem bűn is. Az üzenetekben hangsúlyos, hogy az egyház egységét emberi erőfeszítéssel nem lehet helyreállítani, azt Isten fogja a neki tetsző módon és időben megvalósítani. De ez nem jogosít fel minket arra, hogy jó dolognak tartsuk a megosztottságot, és miközben az egység szükségéről beszélünk, tetteinkkel a megosztottság fenntartását munkáljuk. A találkozón nem hangzott el, de az IÉI-üzenetek az egység módját a felizzított négy vasrúd példájával szemléltetik. A négy vasrúd a négy felekezetet - ortodoxok, katolikusok, anglikánok, protestánsok - jelképezi. A rudak - miután mindegyik egyforma mértékben hajlott meg a másik három felé - csak akkor fonódhatnak eggyé, ha felizzítják őket. A kérdés csak az, hogy ezt a Szentlélek tüze vagy az ítélet tüze teszi-e majd meg. A záró imádságok: Az Úr így szólt: „E szavakkal bánják meg bűneiket az emberek előttem:” Uram, te éveken át elviseltél engem bűneimmel együtt, és még meg is könyörültél rajtam! Minden módon félre lettem vezetve, de most már nem fogok vétkezni. Megbántottalak, és igazságtalan voltam, de többé nem leszek ilyen. Ellene mondok a bűnnek, ellene mondok az ördögnek, és ellene mondok a gonoszságnak, amely beszennyezi a lelkemet. Szabadítsd meg lelkemet mindattól, ami ellenkezik a te szent voltoddal! Esedezve kérlek, Uram, ments meg minden gonosztól; jöjj, Jézus, jöjj most, és végy lakást a szívemben! Bocsáss meg, Uram, és engedd meg, hogy megpihenjek benned, mert te vagy védőpajzsom, Megváltóm, világosságom, és tebenned bízom! A mai naptól kezdve mindenkor áldani foglak, Uram. Ellene mondok a gonosznak és minden más istennek és bálványnak, mert te vagy a Magasságbeli, aki messze felülmúlsz minden más istent. Erős karoddal szabadíts meg a betegségtől, a megkötözöttségtől, a nehézségektől, és győzd le ellenségemet, az ördögöt. Ó, Szabadító, siess segítségemre! Ámen. (A 2006. november 13-i üzenetből) „Szentlélek, szállj le ránk, és újíts meg minket, töltsd meg lelkünket szereteteddel! Pihenj meg gyötrődő lelkűnkben, adj békét nekünk! Takarj be szárnyaddal, és védj meg minden rossztól! Tégy minket alázatossá, vezess világosságodba, hogy észrevegyük és meg is tegyük kívánságaidat! Ámen.” (Az 1988. március 26-i üzenetből) tés -, majd hozzátette, hogy az ördög csak egy dologban nem tudja Istent majmolni: nem tud szeretetet teremteni. Az IÉI-imacsoportokat és a befogadó gyülekezeteket pedig egyre növekvő szeretet hatja át, ez teszi képessé őket nemcsak egymás feltétel nélküli elfogadására, de a szegényekért vállalt áldozathozatalra is. Az üzenetek tartalma így foglalható össze: megtérésre és egységre hívás. Arról, ahogyan Vassula a saját megtéréséről tanúskodik, megállapíthat -Ha végsőkig ellenállunk a Szentiéleknek, akkor végül az ítélet tüze fogja az egyházak maradékát egybeolvasztani. De ez nem kell, hogy így legyen. Éppen ezért adattak az üzenetek. „Akinek van füle, hallja meg mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” (Jel 2,29) A szerző evangélikus lelkész, az Evangélikus Élet A vasárnap igéje rovatának vezetője Evangélikus hagyományokat követve határon innen és túl Vallási néprajzi konferencia ► Valószínűleg meglepő eredményt kapnánk, ha egy kérdőív segítségével arra keresnénk a választ, melyek az evangélikusság legfőbb ismertetőjegyei. Hát még ha a megkérdezettek által ismert evangélikus népszokásokra kérdeznénk rá. A Magyarországi Evangélikus Egyház vallási néprajzi munkacsoportjának Evangélikus hagyományok a források tükrében című, november 19-20-i konferenciáján elhangzott előadások a magyar evangélikusság sokszínűségére világítottak rá. A 2002-ben alakult vallási néprajzi munkacsoport immár harmadszor rendezett konferenciát. A rendezvényt idén az tette különlegessé, hogy ez volt az első nyilvános alkalma a reformáció megindulásának ötszázadik évfordulóját előkészítő eseménysorozatnak. S hogy miként egyeztethető össze a (hit)újítás a hagyományokat kutató (vallási) néprajzzal? - a kérdést feltette Fabiny Tamás, a reformációi emlékbizottság elnöke is. „Nem bölcs dolog úgy reformálni, hogy nem vesszük sorra múltunkat, és nem örökítjük át konzerválásra érdemes kincseinket” - adta meg a választ is a püspök az egyházunk országos irodájának tanácstermében rendezett konferenciát megnyitó beszédében. Másnap ezt az álláspontot erősítettát az EvÉlet későbbi számaiban tervezzük közölni, e helyütt viszont csak a már önmagukban is beszédes címek felsorolásával tudjuk jelezni azokat a kutatási területeket, amelyek megerősítik: evangélikusságunk ugyan tradícióiban, kegyességi és nemzetiségi hagyományaiban olykor különbözik, ám történelmi, kultúrtörténeti és teológiai szempontból - határon innen és túl - mégis ugyanahhoz a családhoz tartozik. A hivatás mint hagyomány - ároni dinasztiák az evangélikus egyházban (Kertész Botond); A késő barokk szószékoltárok típusai Magyarországon a türelmi rendelet után (Harmati Béla László); Addig amíg sokan voltunk - a hadadi német közösség múltja és jelene (dokumentumfilm, Szilágyi Levente és Peti Lehel); A zene megváltozása a reformáció korában (Voigt Vilmos); A kiskapusi passiós istentisztelet (Zonda Tímea); A passióliturgia változásai egy szlovák hátterű gyülekezetben (Seben Glória); A sárszentlőrinci algimnázium (1806- 1870) eszmeisége (Nagy István); Luther-ábrázolások a Kárpát-medencében (Millisits Máté); Szakirodalmiforrások és jelentőségük a 19-20. századi evangélikus néphagyomány feltárásához (Tátrai Zsuzsanna); A 19. századi tudós evangélikus lelkipásztorok vallásnéprajzi munkássága (Szigeti Jenő); A Nógrádi Evangélikus Egyházmegye nyugati részein található egyházközségek a 18. században (Muntagné Tabajdi Seben Glória előadása - a püspökön kívül egyetlen evangélikus lelkész sem tüntette ki érdeklődésével a konferenciát te meg előadásában Szigeti Jenő nyugalmazott professzor is, aki hangsúlyozta: ha elfelejtjük a múltunkat, nincs igazi jelenünk, és nem érdemeljük meg a jövőt sem. A terjedelmi korlátok sajnos nem teszik lehetővé, hogy a tudósító ismertesse a másfél napos konferencia mind a tizenhat előadójának értékesebbnél értékesebb referátumát. Néhány referátum szerkesztett változa-Zsuzsa); Esküvő, keresztelő, temetés - evangélikus szokások Csanádalbertin a 19. századi egyházi források tükrében (Krupa András); A népi gyógyászat és az evangélikus egyház kapcsolata (Zsilák Mária); A17-18. századi házi áj tatosság 20. századi formái (Gyivicsán Anna); Perpatvar a Honterus Levéltárban (Veres Emese-Gyöngyvér). ■ - BODAZS -Csepregi Zoltán a Magyar Tudományos Akadémia doktora lett A Magyar Tudományos Akadémia doktora lett az Evangélikus Hittudományi Egyetem korábbi rektora, az egyháztörténeti tanszék vezetője. Dr. Csepregi Zoltán november 22-én védte meg sikerrel értekezését, és kapta meg a legmagasabb tudományos fokozatot. A reformáció nyelve - A magyarországi reformáció első negyedszázadának vizsgálata alapján című értekezés nyilvános vitáján az eseménynek helyet adó Akadémia két doktora - Ács Pál és Heltai János -, valamint Molnár Antal PhD volt Csepregi Zoltán opponense. A Magyar Tudományos Akadémia doktoraként dr. Csepregi Zoltán egyházunk, illetve teológiánk legmagasabb tudományos fokozattal rendelkező professzora lett. N EvÉlet-infó FOTÓ: BODA ZSUZSA
