Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-28 / 48. szám
6 -m 2010. november 28. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Él Az örök Isten beszéde magyarul Emlékezés a 420 éves vizsolyi Bibliám ► A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtárában bensőséges ünnepségen emlékeztek meg november 17-én a vizsolyi Biblia megjelenésének 420. évfordulójáról. Képernyőn láthattuk a ritka múzeumi példány restaurálását: miként kellett szétszedni lapokra és újból összerakni. A kamarakiállítás bemutatja az írói hagyatékokból előkerült köteteket - például Illyés Gyula Bibliáját - és az első katolikus fordítást is... Találóan írta egyik teológusunk, hogy a bibliafordítások története hatalmas hősköltemény. S ebben jelentős helyet foglal el Károli Gáspár több mint négy évszázada. Munkájában termékeny erővel egyesült a nyelvi érzékenység és a poétái tehetség. Nem véletlenül, hiszen lobogó élete a reformáció lázas századához kapcsolódott. Az emlékező délutánon a féltve őrzött könyv közelében újból átélhettük azt a csodát, hogy Károli, a bibliafordító szavai által „az örök Isten beszél magyarul”! Megtapasztalhattuk - a tudós bevezető mondatok után -, hogy a vizsolyi Biblia veszendő magyarságunk, nemzeti azonosságunk elidegeníthetetlen része és hosszú századokra sugárzó szellemi ereje. A megnyitó után dr. Szabó András egyetemi tanárt, a Károli Gáspár Református Egyetem professzorát kérdeztük a jeles évfordulóról.- A vizsolyi Biblia 420 esztendővel ezelőtt jelent meg, egy olyan nyomdában, amelyet azért állítottak fel Vizsolyban, hogy kinyomtassa ezt a könyvet. A fő fordító, szerkesztő Károli Gáspár három faluval arrébb, Göncön volt református lelkész, illetve annak az egyházmegyének az esperese. A vándornyomdát, amelyet Szabó András professzor Bornemisza Péter alapított a Felvidék nyugati felén, és halála után az ő nyomdásza, Mantskovit Bálint működtetett tovább, 1588 őszén vitték több száz kilométerrel keletebbre a nagy vállalkozáshoz. Valószínűleg a helység akkori földbirtokosa, Rákóczi Zsigmond segített, aki Vizsolyban egy épületet ajánlott fel a műhelynek. Felállították a nyomdát, kiegészítették a felszerelést, papírt vásároltak. Azt is tudjuk, hogy négy sajtó működött, népes kiszolgáló személyzettel, hiszen ez kemény munka volt. Mantskovit beleírta a műbe, hogy 1589 februárjában kezdődött és 1590 júliusában fejeződött be a nyomtatás. A vizsolyi Biblia nagyalakú, úgynevezett fólió méretű - tehát nem zsebbe való -, becses olvasmány: ki lehetett tenni az úrasztalára, szószékre. Nagyságát az is meghatározta, hogy lapszéli jegyzetek is kerültek bele; Károli Gáspár ezen túl igyekezett a fejezetek elé tartalmi összefoglalókat is írni. Meglehetősen drága kiadvány volt, ennek ellenére gyorsan elfogyott. Nagyon érdekes, hogy az utókorra sok példány maradt, s egyre több kerül elő, már a hatvan felé közeledik a számuk. Ritka dolog, hogy 16. századi magyar könyvből ilyen sok fellelhető még; talán a nagysága miatt és azért is, mert nagy becsben tartották, óvták és vigyázták minden időben. Amikor 1971-ben megjelent a Régi magyarországi nyomtatványok című kézikönyv, összeszámolták a példányokat, és ötvenkettőt találtak a vizsolyi Bibliából. Nem tudtak többek között a Petőfi Irodalmi Múzeum példányáról sem; ezt 1975-ben vásárolták meg, nem volt jó állapotban, restaurálni kellett... Végezetül szólnék arról, hogy ez a Biblia miért jelentős. Többször beszéltem már róla, le is írtam: a protestánsok számára fontos hely Vizsoly és Gönc. Az itt készült fordítás lett a magyar Biblia. Szövege, amelyet azóta sokszor javítottak, mind a mai napig használatban van. Óriási hatással volt a magyar nyelvre, kultúrára és irodalomra. Protestáns egyházaink, az evangélikusok és reformátusok s később az újabb felekezetek is, hosszú ideig csak a Károli-Bibliát használták. A templomban ezt hallották a hívek évszázadokon át, s a 19. századtól, amikor mindenkinek lehetett már otthon Bibliája, ezt olvasták a családban is. A magyar biblikus nyelvnek is ez adta a mintáját. Ez a hatás sok-sok nemzedéken keresztül sem szűnt meg, sőt láthatatlanul ma is sugárzik. ■ Fenyvesi Félix Lajos SZENT BIBLIA ISTENNEC Ö ES W Y TESTAMENTVMANAG PROPHE'T A'C F S APOSTOLOC által uttg itatott (írat kínyiid. MAGYAR. NYELWRE FORD1TTA tvtt tgéiilcn és wí)«nnan,At llltnnct Magyal er Hígban tal<5 Anya fient Egyházi. Dac cpülcfért. L V C: XVI *of: j főigy<m Mofejec ti PnpbctiiocJ^!^jßcrtnkdl,(yc. V ISO L BAN Család - nemiség - társadalom ► Riasztó statisztikák és reményt keltő kezdeményezések - így lehetne pár szóban összefoglalni az első család - nemiség - társadalom konferencia tapasztalatait. A november 5-ei alkalom központi gondolata szerint a házasság és a család védendő érték, veszélyeztetése az egész társadalmat veszélyezteti, jövője ezért igenis közügy. Ha a házasság és a család jövője közügy, akkor minél több fórumon beszélni kell róla. így gondolták ezt a Tudomány a Családért Egyesület tagjai, ezért kezdeményezték: a párkapcsolattal, a nemiséggel és a családdal foglalkozó hazai intézmények, szervezetek, fórumok és mozgalmak szakemberei fogjanak össze, hogy közösen álljanak ki a családcentrikus életmód képviselete mellett. Megkeresésük eredményeképpen társszervezőként a Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület, a Ketten Együtt Házassági Felkészítő és Tanácsadó Műhely, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családpedagógiai Intézete, a Semmelweis Egyetem (SOTE) Mentálhigiéné Intézete és a Timóteus Társaság FÉK munkacsoportja csatlakozott a budapesti Hotel Ventura egyik különtermében megtartott programhoz - melynek folytatásaképpen egyébként ezekben a hetekben előadás-sorozatot is szerveznek a téma alaposabb körbejárása végett. A november 5-ei, egész napos konferencia tudományos előadásai részben a helyzet bemutatására koncentráltak. A házasságkötések számának visszaeséséről, a termékenységi ráta csökkenéséről, az élettársi kapcsolatok és a válások számának növekedéséről tanúskodó adatok nem okoztak különösebb meglepetést. Az azonban már keltett némi megdöbbenést, amikor az európai értékrend változása kapcsán Tomka Miklós vallásszociológus azzal szembesítette a jelenlévőket: nemcsak hogy mindenhol növekszik a keresztény családmodellt elvi szinten (is) elutasítók száma, de a Biblia tanításának örök érvényűként való elfogadása és a keresztény erkölcs szerepe még a magukat vallásosnak tartó emberek körében is gyengül. Ugyanígy némi megrökönyödéssel fogadták a jelenlévők Schanda Balázs előadását is. A Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja rámutatott: egyfelől az alkotmány 15. paragrafusa kimondja, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét, ugyanakkor a válással kapcsolatos törvények liberalizációja is megfigyelhető, azaz a házasságok felbontása jogi szempontból egyre könnyebbé, gyorsabbá válik, sőt a jogszabályok bizonyos esetekben az elváltakat hozzák kedvezőbb helyzetbe. Csakhogy a válás az egyénen keresztül valójában az egész társadalomra negatívan hat - miként a családi állapot és az egészség, illetve a családi állapot és a nemzetgazdaság összefüggéseit vizsgáló kutatások is igazolják (az eredményeket Székely András, a SOTE Magatartástudományi Intézetének munkatársa ismertette). Ezért a házastársi kapcsolatok minőségének ápolására is érdemes figyelmet szentelni. Mivel pedig a jó házastársi kapcsolat érzelmi intelligencia, kommunikációs készségek, konfliktusmegoldó készségek függvénye is, ezeknek a készségeknek a fejlesztését már óvodás- és iskoláskorban érdemes elkezdeni. A jelenlévők konkrét, keresztény szellemiségű, hátterű kezdeményezésekről is hallhattak. Ezek az elsősorban tinédzsereket és fiatal felnőtteket megszólító programok nem kizárólag szexuális felvilágosítást és a családi életre való felkészítést jelentenek. Foglalkoznak például az énkép, az önismeret, az önértékelés kérdéseivel, az érzelmi intelligenciával és az emberi kapcsolatok (család, barátság, szerelem) természetével, a stressz és az agresszió kezelésével, a szabad idő értékes eltöltésével, drogprevencióval, a generációs különbségekkel, a gyász, a veszteség feldolgozásával is. A konferencián olyan katolikus lelkiségi mozgalmak is bemutatkoztak, amelyek a korábban említetteknél talán kevésbé tantervszerűen kidolgozott formában, ugyanakkor a hitbeli kérdésekre nagyobb hangsúlyt fektetve kívánnak követendő példát mutatni a fiataloknak abban, hogy az igazi elköteleződést nélkülöző (és éppen ezért jóval könnyebben felbomló) élettársi kapcsolattal szemben miért inkább házasságban képzeljék el az életüket, és hogy miért vállaljanak gyermekeket. A családi életre nevelés mellett a konferencián újra és újra előkerült az életvezetés fogalma - méghozzá leghangsúlyosabban Papp Miklós görög katolikus áldozópap A morálteológia észrevételei a családalapítás egyes nehézségeiről című előadásában. Mint a Sapientia-főiskola morálteológiai tanszékének vezetője elmondta: nem egyszerűen arra kell rávezetni a fiatalokat, hogy családban gondolkodjanak, és jól fontolják meg, mikor és kivel lépnek szexuális kapcsolatba, hanem arra kell biztatni őket, hogy egész életüket a gondos előretekintés jellemezze. Szerinte ugyanis a legnagyobb probléma az, hogy nem értünk a saját életünkhöz: hiányzik belőle az okosság, a stratégiai mérlegelés, a tervezés, a menedzselés. Pedig ha igényes, boldog, teljes életre vágyunk, akkor ezeket a lépéseket nem spórolhatjuk meg. Ez azt jelenti - fejtette ki Papp Miklós -, hogy az egész életünkre hatással lévő nagy döntések meghozatalakor első helyen nem annak kell állnia, hogy hivatást választunk magunknak, vagy hogy úgy határozunk, vállaljuk a gyermekvállalással járó felelősséget. A legfontosabb az értékrendszer - esetünkben a kereszténység - melletti valódi, mély elköteleződés, mely aztán minden más döntésünket meghatározza. Az első lépés tehát az, hogy - az előadó kifejezésével élve - beállunk a „transzcendens huzatba”, és azt mondjuk: „Uram, egész életemben, minden cselekedetemmel feléd akarok közeledni.” ■ Vitális Judit Lelkészképzés Európa protestáns egyházaiban ► Bécsben került sor november 18-21. között az Európai Protestáns Egyházak Közösségének (GEKE/CPCE) második nemzetközi tanácskozására a lelkészképzés témájában. Az ökumenikus szervezet 2006 szeptemberében, budapesti nagygyűlésén döntött e lényeges kérdésnek a tisztázása mellett, miután a Leuenbergi konkordátum (1973) aláírásával 105 tagegyház régóta szószéki és úrvacsorái közösséget vállal egymással. Ez a lelkészi diplomák és végzettségek kölcsönös elismerését jelenti, jóllehet a lelkészi szolgálatra való felkészítés a különböző tagegyházakban a saját egyházi hagyományok és felsőoktatási tapasztalatok alapján történik. Az egyeztetések, illetve konzultációk során nyilvánvalóvá vált, hogy nem annyira az egyetemi, illetve az úgynevezett akadémiai teológiai oktatás és tudományművelés, sokkal inkább a gyakorlati képzés megvalósulása terén tapasztalható nagyobb eltérés. A delegáltak egyetértettek abban, hogy a protestáns egyházakban a lelkészi szolgálat ordinációhoz kötött egyházi hivatás, amelyet megfelelő képzés és képesítés előz meg. A lelkipásztori szolgálat és a lelkésszé válás közös értelmezése továbbra sem tartja elhanyagolhatónak az egyes egyházak sajátos helyzetét és hagyományait, de néhány kritériumtól nem lehet eltekinteni. így a lelkészi szolgálatra való elhívás és felhatalmazás három alapfeltételhez van kötve: a felsőfokú/egyetemi teológiai képzés, az egyházi gyakorlati képzés és a személyes alkalmasság megléte. A képzés, a gyakorlati felkészítés és a továbbképzés szerves egymásra épülése teheti igazán alkalmassá a jelölteket a lelkészi feladatok ellátására a protestáns egyházakban, úgy, hogy az elméleti-tudományos reflexió, a gyakorlat és a személyes hitélet állandó szerves egységben marad egymással. A konzultáció egész sor ajánlást fogalmazott meg a tagegyházak számára, például az egyes oktatott teológiai diszciplínák összefüggéseinek átgondolása és érvényesítése, továbbképzések intenzívebbé tétele és nemzetközi tapasztalatainak kicserélése terén. A dokumentumot az ökumenikus szervezet 2012-es firenzei nagygyűlésén vitatják majd meg, és fogadják el véglegesen. A tagegyházak huszonhárom országból érkezett képviselőinek sorában a magyar protestáns egyházak részéről Erdélyi Pál (Szlovákiai Református Keresztyén Egyház), Fazakas Sándor (Magyarországi Református Egyház), Kiss Jenő (Romániai Református Egyház) és Szabó Lajos (Magyarországi Evangélikus Egyház) teológiai tanárok vesznek részt a munkafolyamatban. N EvÉlet-infó
