Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-11-21 / 47. szám

Evangélikus Élet MELLÉKLET 2010. november 21. »- 7 Fókuszban az országos iroda Tisztelt Olvasók! Kedves Testvérek! BEMUTATKOZIK A GAZDASÁGI OSZTÁLY „A gyülekezetek és intézmények működését szolgáljuk ► Gyülekezeteink vezetői, lelkészeink, az intézményeink­ben dolgozók talán legsűrűbben velük, a „gazdaságisok­kal” találkoznak: személyesen, ha jönnek elszámolni a pénztárba, illetve e-mailben keresik meg őket, ha igény­lést adnak be, vagy ha ügyes-bajos pénzügyi dolgaikban segítségre van szükségük. A pénzkezelés fontos, felelős­ségteljes feladat. Tisztán, átláthatóan kell zajlaniuk a fo­lyamatoknak. Itt egy forint sem veszhet el! A könyvelé­si rend szigorú és korrekt kell, hogy legyen - egyházban különösen is példamutató precizitással kell bánni a pénzzel. Ehhez mindenkor szakértő munkatársi gárdá­ra van szükség. Idei mellékletünkben azokat mutatjuk be olvasóinknak, akik ezeket a felelősségteljes feladatokat végzik a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Or­szágos Irodájának Gazdasági Osztályán, az Üllői út 24. alatti központ első emeletének irodáiban. Az osztály két vezető beosztású munkatársát, Csorba Gábort és Cser­­venákAnna Máriát külön interjúban is megszólaltattuk. Nagy öröm számomra, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának osztályait, munkaágait bemu­tató sorozatunk november­ben a gazdasági osztállyal fog­lalkozik. Ez az osztály az, aho­vá a gyülekezeteinkből érkező kérdések, kérések, megkeresé­sek döntő többsége érkezik. Minden lehetőséget megra­gadok arra, hogy gyülekezete­ink tagjai, tisztségviselői, az Evangélikus Élet olvasói meg­­ismerkedjenek a gazdasági osztályon dolgozó kollégákkal. Az eredményes, gyors munká­ban sokat segíthet a személyes ismeretség. Az Evangélikus Élet összeállítása jó alkalom arra, hogy a táblázatok, beval­lások, ívek, számsorok szá­raz tényei mögött egyházunk tagjai meglássák az embereket, azokat a munkatársaimat, akik minden igyekezetükkel szol­gálják közös célunkat: gyüle­kezeteink és intézményeink segítését. Munkájukat csak abban az esetben tudják maradéktalanul elvégezni, ha valamennyi szük­séges adat kellő időben rendel­kezésükre áll, ezért lényeges — a kétségtelen javulás mellett is - az adatszolgáltatási fegyelem szüntelen fokozása. Megra­gadom az alkalmat, hogy ez­úton is tisztelettel kérjem va­lamennyi érintettet az együtt­működés szem előtt tartására, megköszönve számos gyüle­kezet, egyházmegye és intéz­mény e téren tapasztalható, példás fegyelmét. A gazdasági osztály eredmé­nyei közül kiemelkedik az egy éve lezajlott, korábban sosem volt, három évet érintő, átfo­gó APEH-ellenőrzés sikeres lebonyolítása, melynek pozitív megállapításaira valamennyi­en büszkék vagyunk. Széles körben régen várt pillanat köszöntött be ez év ja­nuár elsején, amikor egyhá­zunk könyvelése többéves szü­net után visszakerült az Üllői útra, az országos irodába. Az erre való felkészülés jegyében vettünk föl tapasztalt könyve­lő munkatársakat az osztály­ra, létrehoztuk a főkönyvelői munkakört, és az irodán is bevezettük a Libra ügyviteli rendszert. Az egységes integrált köny­velés nagyban megkönnyíti egyházunk teljes gazdálkodá­sának áttekintését, a zárszám­adások és költségvetések egy­séges rendben való elkészíté­sét, általában a gazdasági tevé­kenység ellenőrzését, lehető­vé teszi az esetleges problémák kellő időben való észlelését és a segítség gyors megadását. Ezért örvendetes tény, hogy a rendszerhez csatlakozó gyüle­kezeteink és diakóniai intéz­ményeink száma folyamatosan növekszik. Közoktatási intéz­ményeink 2009-es, egyöntetű csatlakozásuknak köszönhető­en túljutottak az első „librás” beszámoló és költségvetés el­készítésén, amely hasznos ta­nulságokat hozott. A használók körének to­vábbi szélesítését szolgáló leg­újabb felajánlásunk értelmé­ben az országos iroda gazda­sági osztálya térítésmentesen vállalja azon „egyéb" intéz­ményeink könyvelését, me­lyeknek a Libra rendszerhez való csatlakozását a szakem­berhiány nehezíti. Az osztály előtt álló, aktu­álisan nagy feladat az ilyenkor szokásos költségvetési terve­zés. A munka megkezdéséhez derűsebb kilátásokkal fogunk hozzá, mint az elmúlt eszten­dőkben, amikor állami költ­ségvetési támogatásunk egyre szűkült, és az egyszázalékos felajánlások örvendetes nö­vekedése ellenére a számítás módjának hátrányos változta­tása miatt százmilliós nagyság­renddel csökkentek bevétele­ink. Pénzügyi egyensúlyunk fenntartása érdekében érte­lemszerűen szűkültek kiadási, támogatási lehetőségeink is. A jelenlegi kormány egy­házbarát törekvései nyomán abban bízunk, hogy az évek óta tartó folyamat megáll, és legalább annyiból gazdálkod­hatunk majd, mint 2010-ben - esetleg tágulnak lehetősége­ink annak ellenére, hogy a személyi jövedelemadó várha­tó csökkenése erősen érinte­ni fogja az egyszázalékos fel­ajánlásokból befolyó, összeg mértékét is. Az osztály munkájának ki­emelten fontos része az ado­mányok kezelése. A napokban fejeződött be az árvízkárosul­tak megsegítésére szánt ado­mányok összeszámlálása, így az országos presbitérium dön­tött az elosztásról. Most a vö­­rösiszap-károsultak megsegí­tése következik. Munkánk pozitív megíté­lésében, a jó csapatszellem fenntartásában továbbra is számítunk az irodán dolgozó lelkész testvéreink támogatá­sára; róluk következő mellék­letünkben közlünk részletes beszámolót. Minden kedves testvérünk­nek áldott adventi készülő­dést, meghitt karácsonyi ün­neplést kívánok az országos iroda valamennyi dolgozójá­nak nevében! ■ Kákay István országos irodaigazgató Csorba Gábor osztályvezetőtől először azt kérdeztük: egész pontosan mi a gazdasági osz­tály feladata?- A gazdasági osztály fel­adata a Magyarországi Evan­gélikus Egyház mindennemű pénzügyi és számviteli fel­adatainak ellátása, valamint az egyházközségek, egyházi in­tézmények működésének se­gítése. A legfontosabb felada­tok egyike a költségvetés ter­vezése, elkészítése. Ez több­szintű munka, több fórum részvételével zajlik. Mielőtt a zsinat elfogadja és törvényi szintre emeli, véleményezi az országos számvevőszék, tár­gyalja és megvitatja az orszá­gos iroda vezetése, az orszá­gos elnökség, a gazdasági bi­zottság, majd az országos presbitérium terjeszti a zsinat elé. Feladatunk az egyházi törvényekbe foglalt költségve­tés mentén felügyelni az egy­ház minden pénzmozgását. Az évet lezárva a zárszámadás ugyanezeken a fórumokon megy végig.- Hány pillérre épül az egy­ház költségvetése?- Nyolcmilliárd forint az országos egyház éves költség­­vetése. Ennek mintegy fele az oktatási normatíva, negyede a diakóniai intézmények nor­matívája, a maradék egyne­gyed rész az az összeg, amivel szabadon gazdálkodhat az egyház. A normatív bevételek az állami törvények értelmé­ben kötött felhasználásúak, továbbutalandóak az intéz­ményeknek. A szabadon felhasználható keret nagyobbik része az egy­kor államosított egyházi ingat­lanokért járó kártalanítás jára­dék formájában; a másik az egyszázalékos személyijöve­­delemadó-felajánlások és azok kiegészítéseként jelenik meg a bevételek között. Emellett a kistelepüléseken szolgáló lel­készeket és a hitoktatást is támogatja az állam. A költség­­vetés fő kérdése tehát ennek a negyed résznek a felosztása.- Milyen célokat, milyen mértékben és hogyan segít eb­ből az egyház? Mik a priori­tások?-A beérkező igények alap­ján javaslatot kell tennem az egyházvezetés számára. Az első és legfontosabb a gyüle­kezetek támogatása. Vannak eseti és rendszeres működési támogatások; esetit nyújtunk például egy felújítási munká­hoz. Rendszeres támogatás­ban részesülnek a kistelepülé­seken szolgáló lelkészek, ott, ahol a gyülekezet nem tudja biztosítani a megélhetéshez szükséges javadalmazást, de általános működésre is bizto­sít a költségvetés keretet. Az állami támogatásnak köszön­hetően támogatást nyújtunk a hittanóradíj kifizetéséhez. Ter­mészetesen mindig egyház­­megyei, -kerületi vezetőkkel történő egyeztetés előzi meg a döntést, hogy ki, hol, milyen mértékben részesül támoga­tásban.- Bizonyára nehéz dönteni, és sok kérést, még ha indokolt is, el kell utasítani. Ebből adó­dik-e feszültség csalódottság, s ha igen, hogyan kezelhető?- A legtöbb esetben nem az osztály, illetve az iroda dönt az adott keret felhasználásáról, hanem a gazdasági bizottság, az országos presbitérium, az egyházkerület vezetője és így tovább... Ugyanakkor el kell mondanom, hogy amikor százmilliókkal (!) csökkentek az egyház bevételei az előző évekhez képest, akkor óhatat­lanul érdekek, ügyek sérül­nek. Hiszen az egyház nem vé­gez kevesebb munkát, inkább többet vállal, és ehhez több pénznek is kellene járulnia. Ebben a szorításban kell elké­szíteni a lehetőségekhez ké­pest a legjobb, működőképe­­sebb költségvetést. A körülmények fegyelme­zett pénzfelhasználást igé­nyelnek mindenkitől. Nem könnyű, hiszen érthető, hogy kinek-kinek a maga ügye a legfontosabb. Azonban na­gyon sokan elfogadják, tu­domásul veszik a kényszerű döntést, hogy kevesebb pénzt kap egy-egy terület. Nagyon fontosnak tartom, hogy min­den évben olyan átlátható, részletes és széles körben nyilvánosságra hozott beszá­molót tegyünk le az asztalra, amely megmutatja: ténylege­sen mire és mennyit költött az egyház.- Kevés, sok vagy szűkösen, de elég a rendelkezésre álló összeg egyházunk méretéhez, végzett szolgálataihoz, intéz­ményrendszeréhez viszonyítva?- Az elmúlt nyolc évben, mióta a gazdasági osztályon dolgozom, nehéz időszakot éltünk meg, hiszen nem egy­házbarát állami hozzá(nk)állás jellemezte az egyházak és az állam viszonyát. Szűkültek a forrásaink, de a fontos és sür­gős igényeket lehetett kezelni. Tény, hogy sok nyitott beruhá­zást tologatunk évek óta, így egyházunk Üllői úti központ­jának felújítását is. Erre nincs anyagi erőnk. Más beruházá­sok is állnak, amelyek olyan léptékűek lennének, hogy je­lenleg nem tudjuk vállalni őket.- Mit kívánna az egyház­nak 2011-re?- Most biztosan azt várná az olvasó, hogy sokkal több pénzt kívánjak, reméljek (ne­vet). Azt gondolom, bár­mennyi pénz lenne, annál mindig többre lenne igény, így én nem ezt kívánom. Nem vagyok arról meggyőződve, gazdasági osztályvezetőként sem (vagy éppen azért nem), hogy a több pénz a megoldás. Akkor ugyanis talán kevésbé figyelnénk oda, hogy mire, hova, mennyit költünk. Amikor szűkülnek a kere­tek, és mégis működik az egy­ház szolgálata, intézmény­­rendszere - az elmúlt évek ta­pasztalata ez -, alapvetően az derül ki, hogy nem az álla­mi támogatás, a központi for­rás tartja el az evangélikus egyházat! A hívek hite, ado­mánya működteti. Az egy­százalékos felajánlások is azt mutatják, hogy évről évre - -V a tényleges felajánlók száma. (Erről az Evangélikus Köz­löny legutóbbi számában talál­hatnak részletes összehason­lító táblázatot.) Szomorú tény azonban, hogy a kiegészítő összeg csökkenő tendenciát mutat, így összességében itt is kevesebb bevétellel számol­hattunk. Az elmúlt két évben 230 millió forinttal csökkent az egy százalékokból befolyt összeg.- Végezetül szóljunk család­járól is. Egyházunkban jól is­mert neveket viselnek a felme­női, minden szál egyházunk­hoz köti...- A szűk családommal kezdve: feleségem Csorbá­­né Kertész Kinga a Lutherá­­nia énekkar egyik oszlopos tagja, logopédus, jelenleg fő­állású anyuka. Négy gyer­mekünk van: Hanna tizenhá­rom, Vince tizenegy, Lenke nyolc, Dénes pedig három és fél éves. A kelenföldi gyü­lekezet tagjai vagyunk. Édes­apám Csorba István budavá­ri karnagy, aki ötvenöt év szolgálat után idén vonult nyugdíjba. Nagyapám Schu­­lek Tibor, ő utoljára Komá­romban volt lelkész; nagyma­mám Majoros Edit. (Mindkettőjükről kötet jelent meg.) Három testvérem közül János öcsém évekig a flottás te­lefonok ügyes-ba­jos dolgait intézte. A kelenföldi ifik, az országos konfe­renciák „kezdete” után a Magyaror­szági Evangélikus If­júsági Szövetség, a Mevisz alapító tag­ja lettem. 1992-től tíz évig alkalmazott­ja voltam a szerve­zetnek itt, az Üllői úton, iro­davezetőként. Majd az orszá­gos egyház, illetve Szemerei Zoltán és Végh Szabolcs „lehí­vott” (a gazdasági osztály egy emelettel lejjebb van az iroda­házban, mint a Mevisz-iroda - a szerk.), és a gazdasági osz­tályon folytattam egyházi pá­lyafutásomat. Öt éve vagyok osztályveze­tő. Örülök, hogy az egyházban dolgozhatok. Sőt elmondha­tom: csaknem száz százalék­ban, munka- és szabadidőm­ben egyaránt az evangélikus egyházban élek. Sokszor kérdezik, mi az országos egyház és az osztá­lyunk igazi feladata. Én ezt így fogalmazom meg: a gyüleke­zetek és intézmények műkö­dését kell, hogy szolgáljuk. Hiszen az egyház a gyüleke­zeteiben él. Ehhez szeretném megteremteni műré­szük«*5''

Next

/
Thumbnails
Contents