Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-21 / 47. szám
6 -m 2010. november 21. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet JELEN VOLTUNK A KÉPEK KICSOMAGOLÁSÁNÁL Budapesten a Krisztus-trilógia! ► Krisztus Pilátus előtt, Ecce homo és Golgota - Jézus szenvedéstörténetének emblematikus állomásait örökítik meg Munkácsy Mihály trilógiájának darabjai, melyek a Magyar Nemzeti Galéria november 23-ától megtekinthető kiállításán első alkalommal láthatók együtt Budapesten. A Krisztus-trilógia Munkácsy legnagyobb vállalkozása. Bár már korábban is ismerték a művész nevét, igazából ezektől a képektől vált közismert, ünnepelt, nagy festővé. Kari Semeg előttünk Jézus alakjában, nem annyira az isteni, mint inkább az emberi oldalt kihangsúlyozva - fogalmaz Bakó Zsuzsanna. - A képek erős drámaiságot sugároznak; a rajtuk látható figurákon keresztül Munkácsy mindent el tudott mondani az emberi természetről, a gonoszságról, a jó és a gonosz harcáról. A három óriási méretű festményt - melyek a debreceni Déri Múzeum felújításának idejére költöznek a Várba - a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből olyan saját kezű kisebb változatok, valamint más olaj- és grafikai vázlatok kísérik, melyek eddig még soha nem szerepeltek a nyilvánosság előtt. A 2011. április 30-ig delmeyer műgyűjtő-műkereskedőnek köszönhetően csak a Krisztus Pilátus előtt címet viselő képet kétmillió ember látta 1882 és 1885 között Európában - tudtuk meg Bakó Zsuzsanna művészettörténésztől, a kiállítás kurátorától. Az inspirációt Ernest Renan Jézus élete című könyve, illetve Munkácsynak Haynald Lajos kalocsai érsekkel való baráti kapcsolata jelentette. Ez az olvasmányélménye, illetve az érsekkel folytatott beszélgetései voltak az előzményei annak, hogy - eleget téve Sedelmeyer megrendelésének, aki a nagy méretben való kivitelezést szorgalmazta - r88i-ben elkészült a Krisztus Pilátus előtt, majd (részben) ennek sikerén felbuzdulva 1884-ben a Golgota. Az Ecce homót - melyet 1896-ban fejezett be - Kádár Gábor nyomdász, grafikus ösztönzésére festette meg.- A szenvedő ember jelenik itt látható tárlaton a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota méretarányos színvázlatát és harminc kompozíciós tanulmány fotóváltozatát is kiállítják.- Munkácsy vázlatkönyveiben pontosan végig lehet követni az alkotás folyamatát. A Golgotához készítette a legtöbb vázlatot; talán azért, mert a tájkép műfaját kevésbé kedvelte, ezért nagyobb feladatot jelentett számára az alakok tájban való elhelyezése. A legkevesebb tanulmány az Ecce homóhoz készült. Utóbbinak grafikai változata és olajredukciója (kicsinyített - feles vagy negyedes - méretben megfestett változata - a szerk.) sincsen, és festéstechnikailag sem annyira gondos, mint a másik két kép. Ennek oka vélhetően az, hogy a mester ekkor már nagyon beteg volt, és tanítványoknak is be kellett segíteniük utolsó alkotásának elkészítésébe - árulta el Bakó Zsuzsanna. ■ - vitális -- 1992-ben, amikor Magyarországra érkezett a Golgota, szakértőként én is jelen voltam a tekercs kicsomagolásakor - mondta el lapunknak Szentkirályi Miklós, a trilógia főrestaurátora. - Megdöbbenve láttuk, hogy az alkotás mennyire megsínylette a tengeri hajóutat; szinte szétázott, szétpenészedett az egész. Több mint fél évig csak a konzerválásán - a vászon kiszárításán, a penész eltüntetésén, a kép fertőtlenítésén - dolgoztunk. Három évvel később automatikusan Szentkirályi Miklós csapata kapta meg a Krisztus Pilátus előtt helyreállításának feladatát. Az Ecce homo restaurálását tavaly fejezték be.- A munka során megerősítettük a képek feszítőkereteit és húzószéleit is, hogy le- és felemelésükkor kisebb veszélynek legyenek kitéve. Óriási súlyokat kell ugyanis mozgatni - a körülbelül huszonöt-harmincöt négyzetméteres képek egyenként kilencszáz kilót nyomnak -, a sérülés kockázata ekkor a legnagyobb. A képek fel-, illetve kitekercselése ehhez képest jóval veszélytelenebb; hét és félszer fordítunk a hengereken, és már fent is vannak rajtuk a festmények. A trilógia darabjai egyelőre jól viselik az utazással, szállítással járó terhelést - nyugtat meg mindenkit a főrestaurátor. Ökumenikus kórustalálkozó A fasori református templom adott otthont november 13-án, szombaton délután a Magyar Egyházzenei Társaság (MET) országos ökumenikus kórustalálkozój ának. A tizennégy - különböző felekezetű, jellegű és létszámú - részt vevő együttes az Őszi egyházi ünnepek és az egyházi esztendő utolsó vasárnapjai témának megfelelően választotta műsorát. Halottak napja és reformáció ünnepe, az ítélet, a reménység és az örök élet gondolatköre adta a keretet az elhangzott liturgikus tételeknek és kórusműveknek; az összkar J. S. Bach Elarsány szó kiált az éjbe korálfeldolgozását szólaltatta meg. Az alkalom szervezője Kinczler Zsuzsanna és Bódiss Tamás volt, bevezetőt mondott Hafenscher Károly, a MET elnöke. Az evangélikusokat az Evangélikus Hittudományi Egyetem énekkara, a PROtestáns Fiatalok Kamarakórusa, a Kelenföldi Evangélikus Énekkar és a Fasori Fiatal Öregdiákok Kórusa (képünkön) képviselte. ■ Ecsedi Zsuzsa ! jII pn j: ÍZ LELŐ KÖRÚTON Kapusztnyík kavalkád a bényei gyülekezetben Ma a sütés-főzés már teljesen mást jelent, mint a létfenntartás érdekében végzett mindennapos cselekvést. Vannak, akik művészi magasságokba jutnak, vannak, akik divatként művelik, és vannak olyanok is, akiknek megmászhatatlan hegylatokat őrizzük, egy nagymamától örökölt, kézzel írott szakácskönyvben, egy ünnepi asztalt megörökítő fotóban, egy falat kapusztnyíkban... Meglátni (meghallani és megízlelni) Bényét - festői természeti környezetén túl - különösen nagy élmény volt. Mondhatnám, hogy életre szóló. Minden bizonnyal több életre is: biztosak lehetünk benne, hogy hagyományt teremtettek a szervezők a Kapusztnyík kavalkáddal. Mennyi hasonló kincs birtokában lehetnek gyülekezeteink? Ismerjük-e ezeket az ízekbe formált szokásokat, történeteket, dalokat, arcéleket? Biztassuk egymást a megőrzésre, a hasonló kezdeményezésekre, és használjuk ízeinket kapcsolatteremtésre és -ápolásra - akár azáltal, hogy megosztunk egy izgalmas beszámolót, egy receptet, egy fotót, egy kottát, amely gazdagíthatja a készülő gyűjteményt! ■ Buday-Malik Adrienn lelkes íz-lelő O ho Hogy mi is az a kapusztnyík? Egyszerű káposztás kelt tészta? Tartalmas főétel? Egy ízes népdal ropogósra sütve? Vagy a fűszeres bényei múlt? Egészen biztosan ez mind együtt, de leginkább egy hagyományát tisztelő köz(ös)ség olyan értéke, amely - amint november 6-án a bényei evangélikusok által szervezett első Kapusztnyík kavalkád alkalmával is bizonyította - maga is közösséget teremt. Közösséget fiatal és idős, bényei és nem bényei, kiváló szakács és lelkes kóstoló, evangélikus és nem evangélikus között. És nem utolsósorban ízes jó hírét viszi a kis községnek. A kavalkád alkalmával ugyanis különféle ízekkel találkoztak a faluházba látogatók - és nem csak a káposztás költemény fogyasztása közben... A Kapusztnyík kavalkád ötletét az idei papnétalálkozón útjára indított, gyülekezeteink „ízeit”: ünnepi szokásait, alkalmait (mint ez a mostani is), ünnepi énekeit és - nem mellesleg - étkeit bemutató hagyományőrző szakácskönyv adta. Ezen a fényes novemberi szombaton öröm volt látni a népviseletbe öltözött lányokat-asszonyokat, a ropogós szőttessel terített, kapusztnyíkkal teli tálakat hozó szakácsokat, az előkészítésben segédkező és a kóstolásban osztozó fiúkat-férfiakat, amint alig titkolható izgalommal várják, hogyan is alakul ez a szokatlanul meleg délután és ez a (még) szokatlan rendezvény. A várakozás és az izgalom nem volt hiábavaló, hiszen egészen biztosan mindenki jól érezte magát. Ezt mutatta az is, hogy már jócskán beesteledett, mire szállingózni kezdtek az emberek hazafelé. Nem tudható pontosan, miért volt annyira jó együtt lenni. Sokat hallhattunk a közös múltról, Bénye betelepüléséről és magáról a kapusztnyík (egyesek szerint „t” nélkül) történelmi jelentőségéről az alpolgármester asszony és a polgármester tolmácsolásában. Jó volt együtt énekelni az ismerősen csengő népdalokat, és szinte beleveszett az ember a leányok-asszonyok viseletének, az általuk életre kel- csúcsnak tűnik egy kelt tészta elké tett táncoknak a gazdagságába - há- szítése. Ami biztos, hogy ízeinkber la Istennek és a gondosan őrző kezek kapcsolatok vannak. Ezeket a kapcso munkájának. És hihetetlen volt megtapasztalni, hogy valóban, ahány ház, annyi íz... Nem véletlen, hogy a kapusztnyíkversenyre is benevezett, zsűrizett sütemények között nem lehetett sorrendet felállítani. Mindegyiknek egyedi értéke (íze, formája, sőt múltja!) volt, ahogyan a műkedvelő ítészek és rajongók (Fabiny Katalin püspökné asszony, Völgyessy Szomor Fanni énekes és Buday-Malik Adrienn szakácskönyvszerkesztő) látták. FOTÓ: BUDAY ZSOLT FOTÓ: MÉSZÁROS GÁBOR
