Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-11-21 / 47. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2010. november 21. *• 5 Ázsia lelke KALME-ülés Rómában ► Először csak ügyes reklámfo­gásnak véltem a dél-koreai fővá­rosban sokfelé olvasható angol nyelvű szójátékot: „Seoul - the Soul of Asia” azaz „Szöul - Ázsia lelke” Egy hét tapasztalatai, él­ményei után már csöppet sem ér­zem szerénytelen túlzásnak ezt a tömör önértékelést. De ho­gyan is kerültem a távol-keleti metropolisba, ahol többen élnek, mint egész Magyarországon? ■ Gáncs Péter Dr. Bállá Péterrel, a Károli Gáspár Református Egyetem megbízott rek­torával együtt kaptunk meghívást ar­ra a nemzetközi teológiai konferen­ciára, amelyet az Észak-Anglia York nevű városában működő St. John University, valamint Dél-Korea leg­nagyobb (mintegy hatvanezer fős!) presbiteriánus gyülekezete, a Yo­­ungnak Church, az Örökkévaló Öröm Egyháza szervezett a megbé­kélés, kiengesztelődés témakörében. Önmagában az a tény, hogy a konferenciát egy ázsiai gyülekezet és egy európai egyetem közösen rendez­te, sajátos ízt adott az ötnapos tanács­kozásnak. Végig érezhettük, hogy gyülekezet- és életközeiben vagyunk. Minden este közös istentiszteleten ünnepeltünk a többezres helyi gyü­lekezettel, ami valóban ünnepi él­ményt jelentett százfős énekkarokkal, a házigazdák felülmúlhatatlanul pa­zar vendégszeretetével. Egy koreai útikalauz nyelvi roko­naik között első helyen minket, ma­gyarokat említ. Ha nyelvi rokonsá­gunkról pár nap alatt nem győződ­hettünk is meg, hiszen még a kore­ai betűket sem ismerjük, de igencsak távoli testvéreink nyíltszívű, figyel­mes vendégszeretete a legnemesebb magyar hagyományokkal vetekedett. A konferencia fő témáját a koreai félsziget immár hat évtizedes fájdal­mas megosztottsága tette aktuálissá. S hogy ne csak elméletileg foglalkoz­zunk a kettészakítottság problémá­jával, rögtön a konferencia elején egész napos kirándulásra vittek ben­nünket a demilitarizált övezetbe. El­látogattunk Panmindzsonba, az úgy­nevezett közös biztonsági zónába (Joint Security Area), ahol farkassze­met néznek egymással az északi és a déli fegyveres erők. Közelről szem­besültünk az aláaknázott területek, szögesdrót kerítések szívszorító lát­ványával, amelyet hazánkban las­san már kezdünk elfelejteni... A határlátogatás legdöbbenete­sebb élményét az az imaalkalom je­lentette, amelyet a két Korea határán felépített Songak-kápolnában tar­tottunk. A nemzetközi liturgiában én is imádkozhattam a gyertyákkal meg­világított, elsötétített imaházban. Reménykeltő prófétai jelként a szer­tartás végén szétszakították a szöges­drótokkal dekorált függönyöket. A beáradó fény elűzte a sötét árnyakat, és az üvegfalon keresztül szemünk elé tárult a ma még hermetikusan elzárt Észak-Korea... Az imádságnak különben is óriá­si a jelentősége a koreai keresztény­ség életében. Talán éppen ez lehet az egyik titka, magyarázata annak a ténynek, hogy - legalábbis protestáns szempontból - Dél-Korea a keresz­ténység által leginkább megérintett ország az egész ázsiai kontinensen. A közel ötvenmilliós lakosságból mintegy nyolcmillió a protestáns, s közel ugyanennyi a katolikus hívők száma. A koreai mindennapos ke­gyesség szerves része, hogy a kora reggeli órákban imaközösséggel ala­pozzák meg az induló napot. A legtöbb istentiszteletnek külö­nös, számunkra kissé idegen eleme, hogy a prédikáció után a lelkész kö­zös, hangos imádságra hívja fel a gyü­lekezetét. Ez a mi esetünkben konk­rétan azt jelentette, hogy estéről es­tére perceken át közel ezres tömeg imádkozott egyszerre, fennhangon. Mindez nem tévesztendő össze a pünkösdi közösségek nyelveken szó­lásával, valószínűleg mégsem ezt fogjuk legelsőként átvenni koreai testvéreink kegyességéből... Fontos, hogy a dél-koreai keresz­tények nemcsak imádkoznak a ketté­szakadt ország újraegyesítéséért, ha­nem humanitárius segélyprogramok­kal igyekeznek támogatni nehéz so­rú északi honfitársaikat. Emellett ko­molyan veszik, hogy nem elég csupán érzelmileg, szívvel akarni az egységes Koreát, hanem fejben is előrelátóan és körültekintően kell felkészülni a re­mélhetőleg nem túl távoli egyesülés­re. Többek között ezért hívtak meg minket több mint ötven országból, hogy más régiók, népek és egyházak tapasztalataiból is okuljanak. Pontosabban fogalmazva, hogy kö­zösen, egymástól tanuljunk, hiszen mi is nap mint nap tapasztaljuk, mennyi­re hosszú és összetett, mennyire nem fájdalom- és konfliktusmentes az egy­ség, a közösség építése egy-egy ország, egy-egy régió vagy földrész esetében. Az egyházaknak ebben a gyógyulási folyamatban fontos katalizátorszere­pük lehet. De természetesen csak akkor, ha az egymás közötti „szöges­drótok” lebontásában is példát mu­tatunk. Ebből a szempontból katar­­tikus élményt adott a felekezetileg is sokszínű tanácskozás záró úrvacso­rái közössége. A konferencia után még egy napig élvezhettem a helyi evangélikus gyü­lekezet és teológia vendégszeretetét. Gáncs Péter a Songak-kápolnában Imponáló volt a „megagyülekeze­tek” árnyékában élő, mintegy ötezer tagot számláló kicsiny egyház világos identitása, küldetéstudata és élni akarása. Kis létszámuk ellenére már több mint ötven lelkészt állítottak szolgálatba, és évente két-három új gyülekezetei plántálnak. Önálló teo­lógiai egyetemet tartanak fenn, ahol a lelkészképzés mellett szociális munkás, logopédus, színházművé­szeti, angol nyelvi szakot, valamint felnőttképzést is kínálnak. Számunkra is bátorítás lehet távol­keleti testvéreink hite, reménysége, missziói elkötelezettsége. Isten gaz­dagon megáldhatja a kicsik, kevesek hűséges magvetését is. A Lélek aján­dékai nemcsak egy földrészre, egy or­szágra, egy-egy kiválasztott közösség­re áradhatnak ki, hanem bárhol bár­kire, aki bizalommal kéri az erő, a szeretet és a józanság Lelkét. A szerző evangélikus lelkész, a Déli Egyházkerület püspöke ► Tisztújító közgyűlését tartotta november 10. és 13. között az Eu­rópában kisebbségben lévő evangélikus egyházak kommu­nikációs szövetsége (KALME). Az idei tanácskozás az egyházak internetes közösségi hálózato­kon való jelenlétének kérdését vizsgálta, ám ismét központi témává vált a nagy múltú szerve­zet jövője is... Tizenegy egyház képviseletében mintegy húsz delegátus élvezte a római evan­gélikusok vendégszeretetét. A Magyarországi Evangélikus Egy­házat Menyes Gyula, a Dunán­túli Harangszó szerkesztője és - az Evangélikus Élet helyettes szerkesztőjeként - e sorok író­ja képviselte. A KALME-t harminchárom évvel ez­előtt hozták létre, hogy segítse a vasfüggöny két oldalán kisebbségben élő evangélikus egyházak közötti közép- és kelet-európai alelnöke és Norbert Denecke, az LVSZ németor­szági nemzeti bizottságának ügyve­zető titkára vett részt, akik ugyanak­kor támogatásukról biztosították a szervezet delegátusait. így a feszült­ségektől sem mentes konferencián végül is pozitív irányban dőlt el a szervezet sorsa, és a küldöttek három évre új elnökséget választottak, va­lamint körvonalazták, hogy milyen új vállalásokkal győzhetnék meg a ké­telkedőket a szervezet létjogosultsá­gáról... Az evangélikus sajtosok látogatást tettek a Vatikánban, a Társadalmi Kommunikáció Pápai Tanácsának hivatalában, ahol Paul Tighe titkár és Letícia Soberón Latin-Amerikáért felelős koordinátor adott tájékozta­tást a pápai állam médiamunkájáról. A konferencia központi témájának illusztrálásaként a résztvevőknek - internetes kapcsolat és webkamera segítségével - élőben nyílt lehetősé­gük beszélgetni Árvi Svanur Daníels­­sonnal, az Izlandi Evangélikus Egy-A kerekasztal-beszélgetés A Vatikán kommunikációt. A mindig is megle­hetősen kis költségvetéssel működő szervezet anyagi hátterét a tagegyhá­zak éves díjai és a Lutheránus Világ­­szövetség (LVSZ) támogatása adja. Létjogosultságát már közvetlenül az 1989-90-es történelmi változások után sokan megkérdőjelezték, ám a küldő országok delegátusai újra és új­ra megfogalmazták igényüket a KAL­ME által szervezett továbbképzé­sekre és szemináriumokra. így az egyházi médiamunkások képviselői - más-más helyszínen - a rend­szerváltások óta is évente találkoznak. A háromesztendőnként esedékes tisztújító közgyűlésnek ez alkalom­mal az Olaszországi Evangélikus Egyház volt a házigazdája. Az LVSZ képviseletében az euró­pai régióért felelős titkár, Eva-Sibyl­­le Vogel-Mfato érkezett Rómába az­zal a hírrel, hogy a világszervezet jö­vőre minden bizonnyal kénytelen lesz csökkenteni a KALME-nek nyúj­tott anyagi támogatását. Az általa ve­zetett csütörtöki kerekasztal-beszél­­getésen Fabiny Tamás magyaror­szági evangélikus püspök, az LVSZ A római evangélikus templomban ház kommunikációs igazgatójával, majd a zárónapon „elzarándokol­tak” a Római Német Ajkú Evangéli­kus Egyházközség templomába, ahol Stephan Rost lelkész mutatta be rö­viden a gyülekezetét és az épület tör­ténetét.. gl r>

Next

/
Thumbnails
Contents