Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-21 / 47. szám
2 -m 2010. november 21. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Örökkévaló Istenünk! Aki hajlékunk voltál és vagy nemzedékről nemzedékre, hozzád száll dicsőítő és magasztaló szavunk örök élet vasárnapján. Köszönjük, hogy megtartottál és megoltalmaztál bennünket életünk eddigi ideje alatt. Köszönjük, hogy emlékezhetünk azokra, akik már nem lehetnek velünk. Jó nekünk tudni, hogy szeretteink már részesei az örök életnek! Az örök életnek - amelyről nekünk most még csak sejtéseink vannak. Mert most - mi még - tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre... Uram! Vezess minket a halálból az életre, a hazugságból az igazságra. Vezess minket a kétségbeesésből a reménységre, a félelemből a bizalomra. Vezess minket a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére. Engedd, hogy béke töltse be szívünket, világunkat és az egész világmindenséget! Adj nekünk alázatot és bátorságot ahhoz, hogy komolyan vegyük, amit te komolyan mondasz. Add nekünk Szentlelkedet, hogy kinyíljon előttünk az ige. Hogy világos, érthető, követhető legyen mindaz, amit te az érdekünkben mondasz nekünk. Hogy ne abban fáradjunk el, hogy tiltakozunk parancsaid ellen, hanem abban legyünk boldogok, hogy cselekedjük azokat. A magunk erejéből erre is képtelenek vagyunk, Urunk. Kérünk, hogy Szentlelked tegyen képesekké és készekké erre. Könyörgünk hozzád azokért, akiknek különösen szükségük van a te gyengéd szeretetedre, gondviselő oltalmadra, bűnbocsátó kegyelmedre. Könyörgünk az iszapkárosultakért, az áldozatok rokonaiért, a gyászolókért, a sérültekért, a közöttük és értük fáradozókért. Könyörgünk a munkanélküliekért, a gyűlölködőkért, a félelmek közt szenvedőkért. Mindazokért, akik még nem tudnak hozzád kiáltani. Istenünk, légy irgalmas hozzánk! Kérünk, hogy a nyomorúság is hozzád fordítsa minél többünk szívét. Engedd megtapasztalnunk, Jézus Krisztus, hogy amire a te neved utal, az igaz: te ma is Szabadító vagy. Segíts, hogy higgyük: bűnön, poklon, síron egyedüli győztes vagy. Tégy készekké minket arra, hogy mindent vállaljunk érted és azokért, akik között élünk. Oltsd a szívünkbe mentő szeretetedet. Megszentelődő életünk hadd tanúskodjon hitelesen amellett, amit hiszünk és mondunk - míg elvezetsz bennünket is azon az úton, amelyet megnyitottál halálod és feltámadásod által az örök élet felé. Ámen. HIRDETÉS Meghívó elnökpüspöki iktatásra A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata 2010. november 26-án tartandó ülésszakán választja meg egyházunk új elnök-püspökét, akinek ünnepélyes beiktatása ugyanazon a napon 17 órakor lesz a budapest-fasori evangélikus templomban. Erre az ünnepi alkalomra tisztelettel hívjuk egyházunk tagjait. A zsinat elnöksége ÜÜjLuther SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP - JEL 21,6-7(8) Kezdettől a beteljesedésig - élő vízzel A Szentírás utolsó könyvének is a vége felé járunk, amikor fellapozzuk a Jelenések könyvének 21. fejezetét, és ezt a két kijelölt verset elolvassuk. Figyelmes tekintetünk akaratlanul is továbbszalad a következő versre, a zárójelbe tettre. De máris inkább visszariadunk az ígéretes és bátorító szakaszra, hogy lelkünk inkább épüljön és béküljön, és ne riogassuk magunkat olyan szögletes fogalmakkal, mint a gyávák, hitetlenek, utálatosak, gyilkosok, paráznák, varázslók, bálványimádók. Ha már zárójelben van ez a vers, tulajdonképpen utalni sem kellene rá, hogy megmaradjon a lelki békénk. Ne mondhassák rólunk, hogy agresszívek vagyunk, hanem legyünk inkább elnézőek, megértők, szelídebb szavunkra hátha jobban megnyílik a szív ajtaja. így a fel- és elolvasandó két vers igei hármas fonatot tesz elénk alapvetően meghatározó keretben: mindaz, ami az üdvösség dolgában történhetett, eddigre, ennek a szent könyvnek a papiruszra kerüléséig megtörtént. Megtörtént a betlehemi eseménysorozat, a tanító, gyógyító és prédikáló Messiás Isten fiaként történő bemutatkozása, és megtörtént a passióesemény drámája is, majd a feltámadás és a mennybemenetel. Megtörtént minden. Már „csak” hirdetniük kell a tanítványoknak. Már „csak” tovább kell adni lélektől lélekig a múlandó élet megoldását, a kulcsok hatalmát, azt, hogy az egyik kulcs a bűn bilincsét oldja meg, a másik a halál és pokol kapujának zárjában fordítható el sikerrel, Jézus akarata szerint. Megtörtént! Mintegy emlékeztet ez a technikai kulcsszó a kereszten elhangzott „Elvégeztetett” kifejezésre, amikor Jézus utolsó lehelete előtt ezt mondta a keresztfán. Elvégeztetett, megtörtént! Mi végeztetett el, és mi történt meg? Hát „csak” annyi, hogy perfekt a megváltásunk, most már csak megváltottságunknak kellene perfektté válnia. Tökéletes Megváltónk tökéletes megváltást nyújt nekünk, de még híja van a megváltottságunk tudatosításának. Pedig elvégeztetett és megtörtént! Három nagyon fontos szellemi felépítmény emelkedhet ezen a pazar és mennyei alapon, amely preasens és perfect! Praesens azt jelenti, hogy „jelen idő”. Perfect azt jelenti, hogy „perfekt, tökéletes, teljes, befejezett” se hozzátenni, se elvenni belőle nem kell. A görög szöveg „megtörtént” szava praesens és perfect. S erre épülhet lelki életünk három nagyon fontos eleme. Az első az, hogy szilárd kerete van emberi létünknek, sőt az egész történelemnek, mint ahogy medre van a folyónak, szükséges kerete a festménynek. Dolgainknak megtartó velejárója ez: a kezdet és a végcél. A második lelki elemet egy testi érzés asszociációja segítségével érzékelhetjük a legbensőségesebben, hiszen tudjuk, hogy a sok hiányérzet közül az egyik legkínzóbb a szomjúság. Étel nélkül sokáig bírjuk, de a szomjúság rövid időn belül halálos, a kiszáradás veszélye fenyeget. A harmadik lelki elem pedig: tartozni véglegesen valahová, valakihez, aki öröklétével felöleli a mi sáros és poros, múlandó életünket. Itt az ige küzdelemre biztat (aki győz!), talán önmagunkkal vagy talán a korszellemmel. S így leszünk Isten gyermekei az örökkévalóságban, és az örökségünk sem csekélyebb. Sőt Isten fiai leszünk. Ismételjük át még egyszer, de újrafogalmazva a szent ige hármas üzenetét a szent keretről, az élő vízről és örökölhető örökségünkről. Emberi létünk nem falevélsors. A fonnyadó falevél sorsának lényege: ki tudja, honnan, merről és merre fújja a szeszélyes szél, s hol fog elkorhadni, porrá, nullává válni. Nem semmivé, csak nullává. Sokkal inkább létkeretet adó kijelentés a jézusi: én vagyok az Alfa (mint magban, benne a teljesség), s ebből bontakozik ki á létünk, világ- és emberlétünk. De nem kókadó bomlás következik a vélelmezhető gyümölcstermés után, és még csak nem is a vég (amit feledni szeretne Madách is), hanem beteljesülés, mert az Ómega is ő. Célba érkezés, ahogy azt világosan elénk adja a görög szó, a telosz (amit a „vég” szóval fordítunk), de értelmes beteljesedést jelent. Jézustól jöttünk, és hozzá érkezünk, a beteljesedésbe. Kerekdeddé, teljessé válik a létünk Jézusnál. S ez a szent és isteni keret össze- és megtart, mint folyót a medre, hogy ne folyjon szét a semmiségbe a létünk. Földi életünkben sokféle küzdelmet vívunk. Miután kijártuk az iskolákat, küzdünk a megélhetéssel, az előrejutással, családdal, majd a múlandósággal, betegséggel, gyásszal, halállal. Ebben a küzdelmünkben rettenetesen megszomjazhatunk, lassan kiszárad és elfonnyad az életünk. Hacsak nem az történik, hogy boldogan felismerjük a felénk közeledő Urat az élő vízzel, amelyet ingyen kínál nekünk a legnagyobb létszárazság idején is. Ha ebből kortyoltunk, máris győzzük A VASÁRNAP IGÉJE tovább a küzdelmet, és nem végső vereségre, hanem beteljesedő győzelemre teljesülünk ki, Jézus segítségével. Mert mindennek ragyogó koronája mégiscsak az üdvözítő Istennel való boldog találkozás, ezért nevezték a régiek az elhunytakat megboldogultaknak. Kevés figyelmet szentelünk annak a csodálatos kilátásnak, amely a mennyországban, azaz az Ómegában, a végső célban, helyesebben a beteljesedésben várhat ránk. Lehet, hogy nagyobb lenne a visszahatása földi küzdelmeinkre, ha előzetesen tudatosítanánk a mennyország, az üdvösség valóságát; ha ennek a szent lehetőségnek az elemeit úgy forgatnánk szívünkben, mint Mária tette ezt a kisded Jézus közelében az isteni szóval. Lehet, hogy frissítőén hatna hitéletünkre, ha időnként, legalább az egyházi esztendő utolsó vasárnapján, a ránk váró boldogságot merészelnénk önmagunk számára ecsetelni. Talán ott akad el ez a foglalatoskodásunk, hogy kevés a fantáziánk, szegényes a képanyagunk, mérsékelt a kifejezőkészségünk, amikor pozitív lehetőségekről van szó. Pedig ha tudjuk, hogy az örök örökség, a végtelen és teljes szeretet, továbbá örök öröm, hiánytalan béke, ragyogó harmónia, boldogító egyensúly, álmodni sem mert álmaink várnak ránk, talán kevesebb lenne a szorongásos félelmünk a végső távozástól, mint ahogy még hitünk keretei között is megszokott. így hát a mi programunk: kezdettől a beteljesedésig Jézustól kapható élő vízzel! ■ Ribár János Hány hívő érte el az égi célt ► Az egyházi esztendő legvégén, az örök élet vasárnapot követően heti énekünk, a Hány hívő érte el az égi célt (EÉ 454) a szentek közösségéről énekel. Mert az egyház hite szerint a földön küzdők és a mennybe tértek egyetlen közösségként dicsőíthetik az Örökkévalót. A szöveg gondolati íve a mennyei gyülekezettől viszi tekintetünket önmagunk'felé, akik példaként nézhetünk az előttünk járt szentekre, és reményünk erős, hogy egy gyülekezetté válhatunk majd velük a múlhatatlanságban. A költemény lényegét megszólaltató versszak talán az ötödik: „Ó, áldott egység! Boldog szent sereg! / Még mi itt küzdünk, ők ott fénylenek. / Mind egyek mégis benned és veled, / Halleluja!” Az énekszerzők neveit olvasva furcsállhatjuk: 20. századi finn dallam egy századdal korábbi angol szöveghez? William Walsham How (1823, Shrewsbury, Anglia -1897, Leenane, Írország) anglikán püspök ismert személyisége volt a 19. századi egyházi költészetnek. Több kötetet írt, szerkesztett, amelyekkel az angol nyelvű éneklést segített megújítani {Psalm and Hymns, 1854; Church Hymns, 1871; Poems and Hymns, 1886). De még inkább papi hivatásában, önfeláldozó életével szerzett megbecsülést; a „szegények püspökeként” emlegették. Verse eredetileg tizenegy versszakból állt, melyek közül angol nyelvterületen nyolcat használnak. A kimaradt versszakok a Te Deum himnusz logikáját követve sorolták fel a „szentek seregének tagjait”: az apostolokat, az evangélistákat és a mártírokat. A finn fordítás elhagyja az összefoglaló záró versszakot is, így került a mi énekeskönyvünkbe a versből hét gyönyörű szakasz Túrmezei Erzsébet fordításában. Már az ezernyolcszázas években több dallam kapcsolódott How verséhez. Magam öt különböző változatot találtam a négyszólamú recitált énekmódtól kezdve Sir Joseph Barnby 1869-es „Sarum” dallamán keresztül a nagy angol folklorista zeneszerző, R. Vaughan Williams igényes feldolgozásáig (1906). Talán nem elfogultság megállapítani, hogy mindegyik szerzeménynél igényesebb, érzékenyebb és kifejezőbb Madetoja dallama. Leevi Madetoja (1887, Oulu - 1947, Helsinki) a Sibeliust követő nemzedék legjelentősebb szimfonikus zeneszerzője Finnországban. Tanulmányai lezárásaként többek közt Párizsban, Debussytől tanult. Éneke magán hordozza a francia századfordulós zene jellegzetességeit: hangrendszere lebegteti a h-eol és az e-moll tonalitást, az egyszerű négysoros dallam harmadik és negyedik sora ügyes belső bővítésekkel feloldja a tíz szótagos alapritmusképletet, s a dallam végül a hangkészlet szinte legmagasabb pontján zárul. A kompozíció maga harmonikus gondolkodású ugyan, de kíséret nélküli éneklésekor sem támad hiányérzetünk. 20. századi dallamkincsünk különleges értéke ez az ének. ■ Bence Gábor Céltudatos élet Ha valakiről azt állítjuk: céltudatos, akkor elsősorban arra gondolunk, úgy jár-kel ebben a világban, hogy tudja, mit akar, s mindent ennek érdekében alakít. A keresztény ember számára a céltudatos élet is az örök élet távlatába tekint. Nem azt jelenti ez, hogy nincsenek napi vagy középtávú céljaink, hanem azt, hogy mindent az örökkévalóság fényében értelmezünk, mindent a végső célhoz igazítunk. Ugyanakkor tudjuk, hogy a nagy célt, az üdvösséget önerőből elérni nem vagyunk képesek. „Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené”- írja Pál apostol. Jézus Krisztus azonban „előrement” hogy helyet készítsen nekünk. Amit itt értünk tett, azzal megnyitotta a lehetőséget arra, hogy ne céltalanul bolyongjunk ideát, s ne a temető legyen a végső cél, hanem az örökkévalóság odaát, az Isten országa. Isten gyermekei már így futhatják földi pályájukat. Itt és odaát - ez énekünk témája. Sokáig úgy gondoltam, ez olyan ének, amely kicsit kiszínezi azt, amit elmondani, emberi eszközökkel kifejezni nem lehet, hiszen „amit szem nem látott, fül nem hallott, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek”. Ma már máshogy veszem kézbe és szájra ezt az éneket. Hatalmas biztatás mind a hét verse. Megerősít abban, hogy az itt és az odaát szorosan összetartozik. Tudatosítja azt, hogy az Isten országa nem valami halálon CANTATE Men diczcrtinc. túli valóság csupán, hanem már itt elkezdődik: körülöttünk és bennünk. Bátorít, hogy legyen erőm a küzdelemre azok ellen az erők ellen, amelyek ki akarják venni a kezemből azt, ami már az enyém, amit Krisztus nekem a kereszten megszerzett. Segít egységben látni az egyházat: Isten vándorló népét és már hazaérkezett csapatát. S közben felkelti bennem a mély vágyat az Istennel való nagy találkozás pillanatára és a már nála levők „viszontlátására”. A gyönyörű ívű szöveg minden egyes szakasza hallelujával végződik. Ez nem valamiféle „szótagkitöltő” költői fogás, hanem az irány és a csúcspont. Errefelé tart minden mozdulat és minden gondolat a keresztény ember életében, hiszen életünk titka, értelme és kiteljesedése az Isten dicsérete. Együtt énekeljük a halleluját a nagy mennyei kórussal: Isten egykori, mai és jövőbeli népével. Zeng a halleluja mindazért, amit Isten tett, mindazért, amiben részünk van, és mindazért, ami jóvoltából ránk vár. Nem valamiféle rózsaszínre színezett romantikus énekről van szó. A harcokról, küzdelmekről realistán szól. Az út sötét szakaszait nem titkolja. De abban a boldog tudatban sodor megfogalmazásaival, dallamával, hogy mi nem a halál vesztes csapatában, hanem az élő Isten győztes csapatában küzdve élhetünk, s reménységünk szerint megérkezünk. ■ Hafenscher Károly
