Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-21 / 47. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 75- évfolyam, 47- szám ■ 2010. november 21. ■ Szentháromság ünnepe után utolsó (örök élet) vasárnap Ára: 250 Ft „Mert mindennek ragyogó koronája mégiscsak az üdvözítő Istennel való boldog találkozás, ezért nevezték a régiek az elhunytakat megboldogultaknak. Kevés figyelmet szentelünk annak a csodálatos kilátásnak, amely a mennyországban, azaz az Ómegában, a végső célban, helyesebben a beteljesedésben várhat ránk.” Kezdettől a beteljesedésig... it- 2. oldal „»Komplex segítség az önálló élet kezdéséhez« - ezt a címet viseli a projekt, melyet az Európai Unió csaknem negyvennégymillió forinttal támogat. Ez huszonöt nyíregyházi hajléktalannak teremt esélyt. A kérdés az, vajon tudnak-e élni vele.” Új esély a nyíregyházi hajléktalanoknak !► 4. oldal Hány hívő érte el az égi célt W- 2. oldal Veszprémi toronyélmény 1*- 3. oldal Budapesten a Krisztus-trilógia! !► 6. oldal Kapusztnyík kavalkád Bényén !► 6. oldal Beszélgetés a gyászról !► 10. oldal Kivel töltőd az örökkévalóságot? W 11. oldal SEMPER REFORMANDA „Abból, hogy maga Isten nevezi ezt az országot új országnak, megérthetjük, hogy ennek a réginél százszor pompásabbnak kell lennie, és Istennek az volt a szándéka, hogy sokkal jobbat alkosson, mint amaz. S nem is volna más gyönyörűség benne, elég dicsősége egyedül az, hogy örök birodalom lesz, amely fennmarad az idők végezetéig, ellentétben a régi, világi birodalommal. Ezenfelül mérhetetlen és csodálatos kincsekként, íme, ezeket leled benne: a bűnök bocsánatát, Istennel való békességet, az örökké tartó halál és minden rossz elleni oltalmat, az isteni Fenséggel, az összes angyalokkal és szentekkel való közösséget, örömöt és kedvtelést minden teremtményben, akár test szerint is. Mert ez a mostani test minden teremtményekkel együtt megújul, amint a lélek is újulni kezdett a hit által.” M Luther Márton: Második előszó Ezékiel próféta könyvéhez (Szita Szilvia fordítása) Vészesen fogyunk, lelkesen beruházunk, óvatosan, de újítunk ^ Az Északi Egyházkerület őszi közgyűlését november 12-én tartották a budahegyvidéki evangébkus templomban. Laborczi Géza lelkész formabontó - meditációs kisfilmmel színesített - nyitóáhítata után Benczúr László kerületi felügyelő nyitotta meg a négyórás együttlétet. A megszokott rendet követve először a püspöki és a felügyelői jelentések hangoztak el. Dr. Fabiny Tamás püspök Az integráció igényével címmel az egyházkerületet és az egyház egészét érintő elvi kérdéseket vetett fel. Benczúr László egyházkerületi felügyelő jelentésében az egyház megújulásának fontosságát emelte ki, majd hozzátette: „Aggodalommal tölt el bennünket a negatív demográfiai adatokhoz viszonyítva is nagyobb mértékű fogyás több helyen a gyülekezetekben.” !»> Folytatás a 13. oldalon Macskakő és statisztika ► A Déli Egyházkerület vezetése november 12-én 10 órára hívta össze a kerület közgyűlését. Az eseményre a Budapest-Angyalföldi Evangélikus Egyházközség templomában került sor. A közgyűlést megelőző nap estéjén az egyházkerület és az egyházmegyék vezetői - az elmúlt évek gyakorlata szerint - a püspöki hivatalban előkészítő munkavacsorán vettek részt. A kötetlen együttléten Gáncs Péter püspök, Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő, az esperesek és felügyelők meghallgatták és megbeszélték a kerület és a megyék helyzetét, problémáit, gondjait, a tennivalóikat, majd áttekintették a 2011. évi munkatervet. Másnap délelőtt az angyalföldi gyülekezet tagjai kedves szóval, harapnivalóval és frissítővel várták a közgyűlésen megjelent tagokat és érdeklődőket, akiket - a megbetegedett Grendorf Péter gyülekezeti lelkészt helyettesítve - Grendorf-Balogh Melinda üdvözölt. A lelkésznő Zsolt 90,12 - „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” - alapján tartott áhítatot. Folytatás a 13. oldalon NYUGATON Elindult a püspökjelölés ^ Az elmúlt hét szombatjára hív ta össze a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület elnöksége a rendes őszi kerületi közgyűlést Győrbe, az egyházkerület székházának tanácstermébe. A különböző tájékoztatók, gyülekezeti kérvények tárgyalá sa mellett a tárgysorozatban helyet kapott az egyházkerületi jelölőbizottság tájékoztatása a november elsejével megindult püspökjelölési folyamatról. A tavaszi közgyűlés óta történt jelentősebb eseményekről Ittzés János püspök és Szabó György egyházkerületi felügyelő adott tájékoztatást Őket Szarka István és Gimesi Szabolcs zsinati alelnökök követték akik részletesen beszámoltak a zsinat előtt álló aktuális és távlati feladatokról. A közgyűlés tagjai ezután az egyházkerületi jelölőbizottsági elnököt hallgatták meg. Kissné Kárász Rózsa elmondta, hogy a bizottság a törvényi előírásoknak megfelelően november elsején megkezdte a püspökválasztási eljárást, az ajánlásra vonatkozó felhívás kiküldésével. Folytatás a 13. oldalon „Jöjjön el a te országod'!” ■ Véghelyi Antal Örök élet vasárnapján Isten eljövendő országára tekintünk. Nem a múlandó világ végét várjuk rettegéssel, nem a mostani ég és föld, és benne életünk halandó voltán kesergünk, hanem örömmel tekintünk az eljövendő új világ felé, ahol többé nincs bűn és halál, ahol az élet többé nincs alávetve a múlandóság átkának. „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod!” - imádkozzuk mindennap az Úrtól tanult imádságban - hiszen ez a kettő összetartozik, sőt egy és ugyanaz. Ahogy a mennyben Isten akarata közvetlenül és akadály nélkül érvényesül, az eljövendő világban így lesz meg Isten akarata a földön is. Késedelem nélkül, azonnal. Mert nincs ellenállás. Mert nincs többé bűn. Az írás tanúsága szerint az új világ eljövetelét nem lehet siettetni vagy késleltetni. Amikor betelik az idő, Isten elhozza. Ez nem kérdés. A kérdés az, hogy nekünk részünk lehet-e benne. Az evangéliumokban Jézus világosan beszél arról, hogy ez nem az ember teljesítményén, hanem Isten kegyelmen alapuló választásán múlik: „...az egyik felvétetik, a másik otthagyatik” - mondja. Fölkapaszkodni nem lehet! Teljesítményorientált világunkban ez meghökkentően hangzik. Kicsúszik az ember kezéből minden kontroll! Jézus mégsem hagy bennünket teljes tanácstalanságban. Egyházi fórumainkon sok vita folyt már az ó szövetség és az új szövetség, a törvény és az evangélium egymáshoz való viszonyáról. A különbség a végkifejlet felől nézve lesz világossá. Az ó szövetségben a törvény teljesíthetetlen követelményeket állít az ember elé. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!’ Ez a törvény summája, és ez nem tiltás, hanem követelés! De ki tud ennek eleget tenni? Ki az, akinek Istenen kívül soha semmi máson nem csüng a szíve? És ki az, aki kivétel nélkül minden embertársát a szívét betöltő Istenre tekintettel, az ő kedvéért, az ő szeretetével szereti - ahogy a kettős nagy parancsolat második része követeli: „Szeresdfelebarátodat, mint magadat’.’? Ki az, aki mindig minden éhezőnek enni ad, minden szomjazó felé italt nyújt, minden mezítelent felruház, minden hajléktalant befogad, és mindig, minden beteget és foglyot meglátogat? És az irgalmas samaritánus példázatából tudjuk, hogy nincs helye a kérdésnek: „Ki az én felebarátom?” De ki tud mindig, minden alkalommal, minden eléje kerülő ember irgalmas felebarátjává lenni? Pedig a törvény ezt parancsolja! Ha csak törvény lenne, az örökkévalóság új ege alatt megjelenő új föld lakatlan sivatag lenne! De szerencsére nem csak törvény van. Van evangélium is! Az evangélium nem követel, hanem kegyelmet ígér, ingyen, minden teljesítmény nélkül. A kegyelemből nem az zárja ki magát, aki nem tesz meg valamit, hanem aki nem tud és nem akar feladni és elengedni semmit, aki nem tud semmiről lemondani, hanem kegyetlenül és kíméletlenül magának akar megszerezni min-Ha csak törvény lenne, az örökkévalóság új ege alatt megjelenő új föld lakatlan sivatag lenne! De szerencsére nem csak törvény van. Van evangélium is! dent, aki könyörtelenül átgázol mindenkin, és legázol bárkit, aki az útjába kerül. Aki mindent csak magának akar, az veszít el végül mindent. Aki - mint egy másik beszédében mondja Jézus - még a végső pillanatban is vissza akar menni a mezőről vagy akár csak a tetőteraszról a házba a vagyonáért, azt a választottakat a négy égtáj felől összegyűjtő angyalok otthagyják. Mert a kegyelem - szemben a törvénnyel - nem tettekre kötelez, hanem elengedésre. Jézus úgy is mondja, hogy önmagunk megtagadására, hogy rá tudjunk hagyatkozni Isten mentő szeretetére, és meg tudjuk ragadni az ő felénk nyújtott kezét, amely fel akar venni a halált nem ismerő, soha el nem múló élet örökkévalóságába. Hogy Isten mentő kezét megragadhassuk, minden mást el kell engednünk. Ez nem múlandó javaink herdálását jelenti, hanem lélekben való szabadságot tőlük. Szabadságot arra, hogy bárminek a birtoklásáról bármikor le tudjunk mondani azért, hogy a szeretetből fakadó könyörület, az irgalmasság eszközévé tegyük. És akkor a végső ítéletre gondolva Jézus Hegyi beszédben tett ígéretével bátoríthatjuk a szívünket: „Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek’.’ Az irgalom gyakorlása nem teljesítmény. Az irgalom lemondás, az irgalom elengedés, az irgalom szeretetből hozott áldozat, amely soha nem fájdalmat okoz, hanem örömet szerez. Ez az öröm kóstoló és ízelítő abból, amiben azoknak lesz részük, akik a végső ítélet napján „felvétetnek” akiknek részük lesz az új ég és új föld elmúlást nem ismerő csodájában. A szerző lelkész, az Evangélikus Élet A vasárnap igéje című rovatának vezetője
