Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-14 / 46. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP „Egyetlen kitörési pontként az integráció kínálkozik. A szétforgácsolódás és a párhuzamosságok helyett ez az erők összefogását jelenti. Ez nemcsak személyekre, hanem testületekre is érvényes.” Milyen lesz a negyedik korszak? !► 3. oldal „Arra törekszünk, hogy a múlt értékeit is kutassuk, ugyanakkor a jelenkor kérdéseivel is foglalkozzunk, és távlatokat is nyissunk.” Beszélgetés a Credo főszerkesztőjével 7. oldal „A kérdőíves vizsgálat az egyháztagokra (körülbelül 300 ezer magyar állampolgárra) reprezentatív, ezerötszáz fős mintavétellel készült. Ilyen jellegű, széles körű és mélységű kutatás a rendszerváltozás óta nem zajlott a történelmi egyházak körében.” Evangélikusnak lenni Magyarországon 2010-ben W- 13. oldal Cigánymissziói nap W- 5. oldal Akik mertek nagyot álmodni W 6. oldal Megtorlások 1849 és 1956 után V* 8-9. oldal Fakanál vagy teológia & 10. oldal Ahol a boldogságot találjuk !► 11. oldal Felügyelők országos konferenciája W- 13. oldal SEMPER REFORMANDA „így megy ez most is mindenütt. Ahogyan közeledik a világ vége, úgy nő az emberek háborgása és tombolása Isten ellen, ócsárolják és káromolják Isten igéjét, pedig bizonyosan tudják róla, hogy ez Isten igéje és az igazság. Emellett megannyi szörnyű jel és csoda mutatkozik az égen és majd minden teremtményen, rettentő fenyegetést hirdetve. Gonosz és nyomorúságos idő ez, gonoszabb Jeremiásénál is. Hanem így lesz ez, és így is kell lennie, hogy a gonoszok megerősödjenek, és azt énekeljék: Pax, van még időnk; de íme, így is beteljesedik Isten akarata, bár a jelek minden fenyegetése olyan, akár a szélbe írott szó, mígnem (amint Szent Pál mondja) veszedelem jő rájuk nagy hirtelenséggel, és elpusztítja őket, mielőtt észbe kapnának (iThessz 5,3). De Krisztus megtartja a tudó szíveket, akiknek kedvéért e gyalázatos időben igéje fényeskedik; amint Babilóniában is megtartotta Dánielt és a hozzá hasonlókat, akikért Jeremiás jövendölése fényeskedett. Dicséret és hála legyen az Úrnak, az Atyával és a Szentlélekkel együtt, az egyetlen Istennek mindenek felett az idők végezetéig. Ámen.” M Luther Márton: Előszó Jeremiás próféta könyveihez (Szita Szilvia fordítása) A Szentháromság ünnepe utáni utolsó előtti vasárnap a reménység vasárnapja Segítő kölcsönhatás Interdiszciplináris konferencia a tudomány ünnepén ► Orvostudomány és teológia találkozásának tanúi lehettek mindazok, akik részt vettek a november 4-én Gyógyítók és gyógyulok - épségről, testről, lélekről címmel az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) megrendezett tanulmányi napon. Orvosok és teológusok együtt keresték azokat a kapcsolópontokat, amelyek összekötik az emberekért való szolgálatukat. A két tudományág egymást segítő kölcsönhatását emelte ki - megadva ezzel a nap alaptónusát - köszöntőjében dr. Szabó Lajos rektor. Dr. Korányi András docens bevezető áhítata után dr. Egri László kézsebész főorvos szólt a spiritualitás egészségvédő hatásáról. A legújabb vizsgálatok eredményeit ismertetve elmondta, hogy a lelkiség ugyanolyan fontos a kezelésben, mint a páciens családi és szociális környezete. Különösen azoknál a betegségeknél, amelyeknél valamilyen lelki probléma, például bűntudat áll a háttérben. A teológia képviseletében felszólaló előadók a Bibliának Isten gyógyító hatalmáról szóló üzenetét foglalták össze. Dr. Varga Gyöngyi, az EHE Ószövetségi Tanszékének docense az Ótestamentumban megjelenő istenképeket mutatta be, amelyeken keresztül Isten gyógyító arca többféleképpen jelenik meg, a gyógyítás különböző aspektusait figyelembe véve. Szabóné Mátrai Mariann gyakorlati teológiai tanár pedig a Jézusról szóló gyógyítási történetekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ezek az elbeszélések a megértés során újra eseményekké akarnak válni. Amikor Jézus gyógyít, akkor az emberi hitetlenség Isten mindenhatóságával találkozik, mert Krisztusban Isten országa jött közel hozzánk. Testi és lelki egészség a mai Magyarországon címmel dr. Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója arról beszélt, hogy napjainkban új, sokszor túlzásokba átcsaDr. Egri László pó egészségkultusz tapasztalható hazánkban, ugyanakkor a betegek és a gyógyító intézmények egyre inkább ellentétbe kerülnek egymással. 1^ Folytatás a 7. oldalon Őszi elcsendesedés megnyugvást keresőknek ■ Ribár János Ősszel a természet pihenni készül, elegáns és könnyed mozdulattal leteszi színes nyári ruháját, ritkul az eddig sűrű zöld lomb, és lassan keresztüllátunk az ágak között. Fonnyad a szálas fű, virágszirom- és falevélkeveréket fújdogál a csendes őszi szél, szelíd eső permetezi a földet borító barnás avarszőnyeget. Elköltöztek kedvenc vándormadaraink, gazdátlanul maradtak a kisebbnagyobb fészkek, és eltűntek a színes pillangók, de az ősznek is megvan a sajátságos bogárvilága, a sokszínű élővilág. Bár hazánknak ezen a táján nincsenek hegyek és völgyek, mégis eszünkbe juthat Petőfi Sándor zseniális költői képe: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, / De látod amottan a téli világot? / Már hó takaró el a bérei tetőt." S ebben az összefüggésben minket ez a fájó tétel foglalkoztat, Petőfi Sándor megfogalmazásában: „Elhull a virág, eliramlik az élet...” Ugyancsak szomorúságtól átszőtt és megrendült költői hang szólal meg páratlanul szépen Zelk Zoltán Ez már az ősz című versében: „Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök / dalt próbál szegény, a füvek között. / Szakad a húr, szétfoszlik a vonó - / nem nótaszó ez már, de búcsúszó.” Mert itt van a múlandóságra emlékeztető ősz, a természet pihenni készül. S mi hova készülünk? Készülünk egyáltalán valahová? Vagy csak vakon tapogatjuk életünk romjait? Vagy kozmetikázzuk azt, amit gyógyítani kellene? Zelk Zoltán gyönyörűen fájdalmas versének utolsó strófája késztetett merengésre: Dideregve didergő fák között! / úgy tűrni deret, havat, vak ködöt, / tudni, tavasszal élni támadok. - / Nehéz a szívem. Mást nem mondhatok.” Milyen szép is az Isten teremtette világ! Még a zamata is különleges az ősszel érő, piros és sárga almának, a fürtökben csüngő szőlőnek, a komorodó időjárás ellenére is mosolygós, nagy szemű szilvának, a sárgálló körtének. A csodálatosan szép világ mindenható Gazdája előtt megrendült szívvel borulhatna le az ember, ha lenne ideje egy kicsit megállni és elcsodálkozni a teremtett valóság szépsége felett. Ha lenne időnk megköszönni Istennek ezt a csodálatos éléskamrát. Nyár derekáig ringó gabonamezők voltak, ezért lehet foszlós fehér kenyerünk, de az őszi gyümölcsök is hálaadásra kellene, hogy indítsanak bennünket. Az őszi természet különleges szépsége tapintatosan figyelmeztet bennünket, ideges és rohangáló embereket az idő múlására, amelyet József Attila utánozhatatlan költőiséggel így fogalmazott meg: „Szalad a puli pillanat, / fagyon koppantja körmeit.” (Tiszazug) Tengernyi szépséges idézettel állhatnánk még elő, mely mindenkit az élet múlandóságára figyelmeztet, csak mi - nehezen érthető módon -Készülünk egyáltalán valahová? Vagy csak vakon tapogatjuk életünk romjait? Vagy kozmetikázzuk azt, amit gyógyítani kellene? se meghallani, se értelmezni nem szeretnénk ezt a helyzetet, mert szellemi kufárokként fausti üzletelés felé hajlítjuk szívünket: „S idő, állj meg egy pillanatra, s ti rohanó percek, várjatok” (Goethe), s mindig el tudnánk mondani, hogy még csak ezt vagy csak azt szeretnénk megvárni. Őszi elcsendesedés! Masszív vagy karcsú tornyú épület a falu vagy a város szívében: vasárnaponként hívogatóan tárja ki minden ajtaját az életvándorok előtt, az Isten hívogató szeretetét jelképezve. S a templomépületek mellett nagyon sok helyen mindennap nyitva tartják ajtóikat a gyülekezeti házak, hogy a hívogatás ne korlátozódjék csak a megszentelendő vasár- és ünnepnapokra. Az őseink által alkotott méretes épületek az Isten befogadó, elrejteni akaró szeretetének megható jelképei, hogy helyet, módot, alkalmat nyújtsanak az őszi elcsendesedésre. Hogy az elcsendesedésben megszólalhasson szívünk és értelmünk számára Isten evangéliumi üzenete a mennyek országának befogadókészségéről. Mert a virág elhull, a vonó szétfoszlik, s a puli pillanat elszalad, az idő egy pillanatra sem hajlandó megállni. A múlandóságnak ebben a feltartóztathatatlan hömpölygésében csendesen szól az Istenünk, mint szólt valaha a páratlan prófétához, Illéshez. Nem tetőket szaggató szélvihar, nem is földrengés, de még csak nem is erdőket emésztő tűzvész jelzi Isten jöttét: „A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott!' (íKir 19,12) A halk és szelíd hang Jézus Krisztus hangja, aki szól: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek’.’ (Mt 11,28) Jöjjetek, hogy az őszi elcsendesedésben megszólaljon az evangéliumi üzenet a költő után szabadon: tudnunk kell, hogy „élni feltámadunk”! A szerző evangélikus lelkész, a Nyugat-békési Egyházmegye esperese
