Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-04 / 27. szám

4 41 2010. július 4. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Fébé-konferencia Piliscsabán A Fébé Evangélikus Diakonissza­egyesület az 1990-ben történt újra­indulása óta évente két alkalommal rendez hitébresztő konferenciát, evangéliumának 20. és 21. fejezete alapján. Jó volt megerősödni abban a hitben, hogy Jézus feltámadt, él és uralkodik örökkön-örökké. nemcsak az egyesület, hanem evan­gélikus gyülekezeteink tagjai szá­mára is. Ezekre a csütörtök délután­tól vasárnap ebédig tartó alkalmak­ra a Fébé egykori első anyaházában, a piliscsabai Béthelben kerül sor, amely most a Magyarországi Evan­gélikus Egyház missziói otthona. Az idei - június 24-én délután kez­dődött és 27-én istentisztelettel zárult - konferencián a feltámadott Krisz­tusról szóltak az igehirdetések János A felkért igehirdetők nagy erővel tettek bizonyságot a feltámadott Krisztusba vetett hitükről, s a szolgá­latuk igazi lelki táplálék volt a részt­vevők számára. A földiekről pedig ez­úttal is - a már évek óta megszokott szeretettel és kifogástalan minőség­ben - Varga Gábor gondnok és fele­sége, Zsuzsa gondoskodott minden­ki megelégedésére. ■ Veperdi Zoltán Fébé-lelkész Bogrács mellett együtt; avagy hol van az egyház? Az Esztrád Színház egy érzékletes ci­gány mesét is magába foglaló, a ci­gánysorsot bemutató színi jelenetével ért véget Sárszentlőrincen június 26- án délután a Cigány ételek bemuta­tója című hagyományos rendezvény. Természetesen jött az idén ország­szerte rengeteg rendezvényt szinte kötelezően meglátogató, megtépázó eső is, így az ételekből csak egy nagy, központi bográcsban készült ebéd lett. Azért így is jutott a mintegy száz résztvevőnek elég. nos, egyházunk országos missziói lelkésze hirdetett Hóseás könyve alapján: „Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” Estébe hajolva az idő, elmentem a gyülekezet lelkészéhez, Kari Jánosné Csepregi Erzsébethez, hogy kiértékel­jük a találkozót. A lelkésznőből föl­szakadt egy sóhaj, majd azt mond­ta: „Ez a nap hozta ki belőlem a kér­dést: hol van az egyház? Itt, ahol jó­kedvű, felszabadult emberek között lüktetett az élet, ahol ennyire külön-Nyilván nem árulókéi titkot, ha el­mondom, hogy a főzés csak apropó, mint ahogy szép és fontos része éle­tünknek még az ezt a napot is kitöl­tő zene, irodalom, tánc - jutott mind­ebből bőven a jelenlévőknek a ci­gányszerzők, előadók „torkából, tol­lából, lábából”. De a lényeg a mind­ezt átjáró, mindezt helyére és az örökkévalóság dimenziójába emelő Is­ten igéje volt, amelyet Szeverényi Já­böző karakterű, iskolázottságú, szár­mazású emberek együtt voltak jézu­­si békében, örömben, gazdagságban - vagy a rutinszerű, elsősorban a va­sárnapi istentiszteletre korlátozó­dott, sokszor szűkös, népegyházi ke­retek között?” És valóban: hol van az egyház?... ■ Bakay Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziói referense Százhetven éve született Bachát Dániel Gulácsiné Fabulya Hilda lelkész és Papucsek Gergely felügyelő tette le elsőként virágcsokrát Bachát Dániel sírjára Szülőfalujából, a szlovákiai Ratkóról (Ratková) is érkeztek vendégek a százhetven évvel ezelőtt született Bachát Dániel evangélikus lelkészre és püspökre emlékező istentisztelet­re múlt vasárnap. A budapesti szlo­vák ajkú evangélikus gyülekezet ün­nepi istentiszteletén Dusán P. Hriv­­nák hirdette Isten igéjét, a liturgiában részt vett felesége, Adriana Hrivná­­ková, illetve Gulácsiné Fabulya Hil­da, a helyi gyülekezet lelkésze is. A fővárosi szlovák evangélikus egyházközség élére 1873-ban hívták meg Bachát Dánielt. Harminchá­rom évig tartó lelkészi, majd püspö­ki szolgálatának idején a templom kö­rüli telkek hasznosításával, illetve bérlakások felépítésével sikerült ren­deznie az eladósodott szlovák egy­házközség anyagi helyzetét. (Az első­ként elkészült épületben - amelyben ma a gyülekezet kápolnája található - eredetileg szlovák iskola kapott he­lyet.) A sors fintoraként azonban, mi­re a gyülekezet igazán gazdálkodha­tott volna a bevételekből, ezek az épü­letek is áldozatul estek az 1950-es évek államosítási hullámának. A gyülekezet a mai napig hálásan gondol néhai lelkészére, aki Krisztus­ba vetett hitével kitartóan építette a közösség lelki életét is. A múlt vasár­napi istentiszteleten Bachát pesti éveiről és jelentős irodalmi tevé­kenységéről dr. Halász Iván egyete­mi docens - aki Egyház, nemzet, ál­lam címmel szlovák nyelven könyvet írt a lelkészről - tartott előadást. Az ünnepi megemlékezés a Kerepe­si úti temetőben Bachát Dániel sírem­lékének megkoszorúzásával ért véget. M EvÉlet-infó Asztali beszélgetések a börtönben Szvorák Katalin Liszt-díjas népdal­énekesnek, Andrejszki Judit énekmű­vésznek és a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Egyetem két hallgatójának koncertjére gyülekeztek össze jú­nius 23-án délután a fogvatartott testvérek a Váci Fegyház és Börtön kultúrtermében. Az Asztali Beszélgetések Kulturá­lis Alapítvány és a Magyar Testvéri Börtöntársaság által szervezett alkal­mon mintegy hatvan fogvatartott vett részt, örömmel hallgatva a het­venöt perces előadást, melyben óegy­házi himnuszok, népdalok és Assisi Szent Ferenc Naphimnusza is elhang­zott. A koncert egyben a nyári szünet előtti zárórendezvénye is volt a „ben­ti” asztali beszélgetéseknek. A lélek­emelő alkalom szépségét az is adta, hogy nemcsak a meghívott vendégek adták elő műveiket, hanem a fogvatar­tott testvérek is (a tőlük megszokott módon) elénekeltek több egyházi éneket, mindannyiuk épülésére. ■ Magyari Márton felvétele Juju és voodoo a vébén A természeti vallások Afrikában a mindennapi élet részei. Varázslóik mindenféle varázsigével akarják az af­rikai csapatokat a világbajnoki győ­zelemre segíteni. Amikor a tanzániai nemzeti válo­gatott Brazília ellen hazai pályán 5 : í-re veszített - a világbajnokság előtt barátságos mérkőzésen -, Herbert így fakadt ki: „Miért nem gondosko­dott a futballszövetség a megfelelő varázslókról? Az ő segítségükkel ha­zai pályán simán megverhettük vol­na őket.” És Tanzánia sok részén osztják is Herbert véleményét, még akkor is, ha a korábbi aktuális FIFA- ranglista szerinti 108. helyével a vá­logatott esélytelennek tűnt Brazíliá­val szemben. De azóta a juju (kelet-afrikai tra­dicionális varázslás) szorosan kap­csolódik a válogatotthoz, méghozzá olyannyira, hogy a szövetség nem fi­zette ki a játékosokat - helyettük a varázslók kapták a pénzt. Persze ez erősen demoralizálta a tanzániai csapatot, nem volt meg a kellő mo­tivációjuk, ezért a Kenya elleni meccsen már nem is harcoltak ren­desen - ezt állította a tanzániai szö­vetség egykori főtitkára, Mwina Ka­­duguda. Mások szerint azonban a kenyaiaknak csak egyszerűen jobb varázslójuk volt... Juju, gris-gris vagy voodoo: a ter­mészeti vallásokban gyökerező má­gia Afrikában hozzátartozik a min­dennapi élethez. A futball pedig a he­lyiek legkedveltebb játéka, a szerelem és az üzlet mellett legtöbbször emi­att fordulnak tanácsért varázslókhoz és papokhoz. „A mágia az afrikai élet része - magyarázta egy algériai fut­­ballmenedzser az Egyiptom elleni győzelmük után. - Csak azt kell tudni, hogy melyik mágiát hol kell al­kalmazni.” Aki hisz tehát a természetben és a mágikus praktikákban, az lesz idén a világbajnok - állítják. „Ha az afrikai varázslóknak át kell kelniük a tenge­ren, akkor elveszítik az erejüket - mondja a ghánai James. - De ezúttal senki sem fog tudni ellenállni nekik: a serleg Afrikában marad, ez biztos.” A szurkolókkal együtt tehát a va­rázslók is megérkeztek Dél-Afrikába, hogy győzelemre segítsék a csapatu­kat. Vagy saját költségükön utaz­tak, vagy a csapat finanszírozásában, de ez utóbbit senki sem erősíti meg hivatalosan. A voodoo varázslók néha cím­lapra is kerülnek. Az elmúlt hóna­pokban például egy futballkörök­­ben ismert voodoo pap, a spanyol Pepe akarta tönkretenni a brazil Cristiano Ronaldo karrierjét, a játé­kos volt - portugál - barátnőjének a megbízásából. Ronaldo ezért aztán kért maga mellé egy másik varázslót, Fernando Nogueirát. Az egész törté­netet pedig hetekig tárgyalta a por­tugál sajtó. Az, hogy végül melyik va­rázsló lesz az erősebb, most derül ki, a világbajnokságon. A spanyol Pépét 1990-ben állító­lag Kamerun bízta meg, hogy győze­lemre segítse őket. „Szent erdők­ben gyűltünk össze, és közösen imád­koztunk az istenekhez” - állítja Pepe. Akkoriban legalább a negyeddöntő­ig eljutottak a kameruniak. A varázslók egyébként nemigen beszélnek ilyen nyíltan a munká­jukról, ám sokszor ez magától is nyilvánvalóvá lesz: 2007-ben egy benini varázsló futott be a játéktér­re, és eltávolított egy fétist, úgyneve­zett togót, amely a kapura volt fel­akasztva. Ezután Benin három gólt is lőtt, míg addig mindig csak mellétra­­fáltak a játékosok. Benin végül az Af­­rika-kupában játszhatott. Johannesburgban a nigériai pap, Tchegun azt hangoztatta, hogy ő a bá­torság és erő istenségének, Shangó­­nak köszönheti tudását. „Mindennek van valódi neve, ami tabu. Ez igaz a futballra és a stadionokra is. Hogyan nyerhetnének a fehérek, ha nem is­merik ezeket a neveket, és nem tud­ják, valójában ki ellen is játszanak?” Tchegun biztos volt abban, hogy ezen a világbajnokságon afrikai csa­pat lesz a győztes. H Forrás: evangelisch.de, evangelikus.hu

Next

/
Thumbnails
Contents