Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-04 / 27. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2010. július 4. *• 5 ► A kelet-európai németek és ma­gyarok meghurcolása között sok a hasonló vonás, általában a vét­lenek szenvedtek és váltak a győztesek áldozatává. Az atroci­tások ma már finomabbak, de a kisebbségi jogok a nagy európai kohóban még elolvadnak. A Ma­gyarországi Németek Pécs-Bara­­nyai Nemzetiségi Köre határon túli szervezetekkel közösen jó­­szolgálati utat szervezett Stras­­bourgba. Petíciójukat átadták az Intergroup kisebbségvédelmi frakcióközi munkacsoportnak. Az alábbiakban - egyúttal fel­idézve a hely szellemét - az el­hangzott gondolatokból adunk rövid ízelítőt. ■ Dr. Csermák Zoltán „Egy érdekes tapasztalatomat osz­tom meg Önökkel: Elzász, ahol va­gyunk, a történelem során hol né­met, hol francia kézben volt. Amikor a városházán érdeklődtünk kisebb­ségi politikájukról, akkor a leghatá­rozottabban kijelentették, hogy az al­kotmány szerint Franciaországban nincs kisebbség.” {Bauer Edit szlová­kiai magyar európai parlamenti kép­viselő) # * * Sokat beszélnek a francia-német megbékélésről, példaként hozzák fel a két nép felhőtlen viszonyát. A kül­döttség közvetlenül a határ mel­lett - német oldalon - egy Neumühl nevű falucska takaros fogadójában szállt meg. Amikor már oldottabbá vált a hangulat, a tulajdonos is oda­telepedett asztalunkhoz, és megis­merve küldetésünk célját csak dőlt belőle a panasz. Mesélt a második vi­lágháború végének értelmeden pusz­tításairól, amikor a bosszútól vezérelt francia katonák találomra romboltak le házakat, s bántalmazták a lakossá­got. Noha csupán néhány kilométer választja el a határtól, de évtizedek óta nem járt a szomszédban. Az el­hangzottakból arra következtethet­tünk, hogy a szomszéd kertje sem zöldebb. * Ht Ht „Mi is az Európai Unió? A tagállamok összessége. Vannak olyan országok, amelyek a kisebbségi kérdést otthon is korrektül rendezték - Finnor­szágra, Olaszországra és Ausztriára gondolok -, így véleményüket Brüsszelben is bátran vállalják. Azok a tagállamok, amelyeknek saját hazá­jukban is van takargatnivalójuk, uni­ós szinten is a szőnyeg alá söprik a kérdést. Ezen országok képviselőinek sikerült elérniük, hogy a hagyomá­nyos kisebbségek problémáit tagál­lami hatáskörben hagyja az unió. Ebben némi módosulást a lisszabo­ni szerződés életbelépése hozott, az okmány némi jogi alapot biztosít a változáshoz. Munkám elején döb­benten tapasztaltam, hogy az Euró­pa sorsát irányító elit előtt számos történelmi kérdés sötét folt, s a ki­sebbségek története sem egyértelmű számukra. Mi 2004 óta türelmesen hangsúlyozzuk a különbséget az ős­honos kisebbség és a bevándorlók kö­zött. Mindkét kérdést fontosnak te­kintem, de tisztán kell látni, hogy a megoldások alapvetően különböz­nek.” (Gál Kinga magyar európai parlamenti képviselő) * * * A 2009. évi lisszaboni szerződés pre­­ambuluma a jogászok többségének véleménye szerint is rendkívül vita­tott. Értékeket, elveket szögez le, s nem használható vitás kérdések meg­oldására. Szankciók nélkül a törvé-TRIANON ÉVFORDULÓJA UTÁN Európa felé félúton Strasbourgi gondolatok a kisebbségekről nyék sem működnek. Az Európai Parlamenttől azt remélni, hogy a ki­sebbségek érdekében hathatós lépé­seket tegyen, túlzott várakozásnak te­kinthető, általános vélemény szerint a kis lépések taktikájának van jövője. # * * Ht Németországi szállásunkon lakott Piet Rohaert belga mérnök, aki a par­lament technikai berendezéseiért felel. A négy nyelven tökéletesen beszélő szakember kérésünkre meg­mutatta munkahelyét, amely egy űr­hajó irányítókabinjára emlékeztet. Az inek védelme érdekében is bátrab­ban síkraszáll. Christoph Bergner belügyi állam­titkár kinevezésével új korszak kez­dődhet a német kisebbségi politiká­ban. Jelenleg ő foglalkozik a határon túl élő német kisebbségek ügyével és kaverés volt a szlovák nyelvtörvény elleni összefogás. A Kisebbségi Inter­group szerepe is nagyon fontos: ez nem bizottság, itt nem pártok és frakciók vannak, itt politikai és nem­zeti hovatartozástól függetlenül foly­tatunk szakmai vitákat. Bátran hirdetjük, hogy nemcsak azért kell a kisebbségeknek jogokat adni, mert megilleti őket, hanem gazdasági érdeke is a többségnek, hogy a kisebbséggel békében éljen. Erre jó példa Dél-Tirol, amely Euró­pa egyik leggazdagabb régiójává fej­lődött. Nagy a bejutottak felelőssége a csatlakozni kívánó országok felvéte­„A magyar pártok összefogása a szlovák nyelvtörvény esetében példás volt. A Fidesz kiemelkedően, az MSZP és a Jobbik is felszólalások so­rozatában világosította fel az Euró­pai Unió vezetőit, hogy az uniós el­vekkel szemben álló jogszabály szü­letett. A »nem eszik olyan forrón a kását« elv alapján akkor azzal hiteget­tek minket, hogy a végrehajtási uta­sítástól függ a törvény ereje. Porhin­tés volt, a rendelet megszületett, s fenntartotta a törvény által sugallt fe­nyegetést. Nézetünk szerint ameddig e törvény hatályos, addig nem beszél­hetünk az Európai Unió kisebbségi jogvédelméről. Felszólalásainkat so­kan pozitívan fogadták, az identitás megőrzéséért tett erőfeszítéseinket különösen a belga képviselők tartot­ták példaértékűnek.” (Balczó Zoltán korábban magyar európai parlamenti képviselő, jelenleg országgyűlési kép­viselő) A strasbourgi parlament épülete Ht Ht Ht Strasbourg a francia befolyásnak kö­szönhetően működik Brüsszel mel­lett. Az Európai Parlament plenáris üléseit általában Strasbourgban tart­ja. Ilyenkor a képviselők és az appa­rátus egy hétre átköltöznek Brüsszel­ből. A hurcolkodást technikailag utazóládák segítik, minden képvise­lő irodája előtt tornyokban állnak a hajóládára emlékeztető csomagok. * Ht Ht „Azokkal a képviselőkkel könnyebb szót érteni, akik maguk is kisebbség­ben élnek: van dél-tiroli, baszk, skót ülésterem makettjére hasonlító kap­csolótáblán kezelik a mikrofonokat, a szomszédos számítógépteremben a fordításokat koordinálják. A 736 képviselő kiszolgálása nagy felelőssé­get jelent. Az általános szabály sze­rint az esetleges hibát tizenöt percen belül meg kell javítani, e felett a csa­pat anyagilag is felel a mulasztásért. * Ht * „Németország nagy ország, s a fe­lületes szemlélő gyakran elköveti a hibát, hogy a németül beszélők né­pes táborát egy kalap alá veszi. A családom példája is tipikus: én egyben a németországi bevándorlók kérdésével is. Ő talán már különbsé­get tud tenni az őshonos kisebbségek és a bevándorlók problémái között. Ez nóvum a német politikában.” (Berndt Posselt német európai par­lamenti képvisélő) * Ht * Más vélemények szerint a németek nem érdekeltek a szudétanémet kér­dés napirenden tartásában. Az egy­kori német területen ma német ál­lampolgárok ezrei vesznek félig legá­lis zsebszerződésekkel hatalmas föld­területeket. (Nem ismeretlen e tér­A strasbourgi parlament ülésterme és walesi kollégánk, akikkel megoszt­hatjuk gondjainkat, s nagyon örü­lünk, hogy három országból vannak magyar képviselők. Kuriózumnak számít közöttünk egy második gene­rációs, de magyarul kiválóan beszé­lő holland munkatárs. Ők értik fel­vetéseinket, de a képviselők többsé­ge a kisebbség szó hallatán migrán­­sokra gondol.” (Bauer Edit) Ht * Ht ugyan Bajorországban élek, de csa­ládom egyik része szudétanémet, a másik része pedig Stájerországból származik. Akik az Osztrák-Ma­gyar Monarchia területéről érkez­tek, azokat minden kisebbségi kér­dés jobban érdekli, mint mondjuk egy hamburgit. Ez az aktivitás, illet­ve más oldalról közöny a képvise­lőkről is elmondható. Akit valami­lyen módon megérintett a kisebb­ségi sors, az a kisebbségek érdeke­nyerés Nyugat-Magyarországon sem.) E megegyezések felett szemet hunynak a hatóságok, így a hallgató­lagos békét egyik fél sem rúgja fel. Ht * * „A brüsszeli parlamentben sokat le­het tenni azért, hogy az adott kérdést otthon is értsék. A székely népmese jut eszembe: amikor az asszonyt büntetni akarta a férj, a macskát verte el a hátán. Ilyen tipikus macs­lének elbírálásánál. Úgy kell megha­tározni a kritériumokat, hogy a felvé­tel után számon lehessen kérni tőlük az ígéreteket. Meg kell változtatni azt a szemléletmódot, hogy akik már bekerültek a klubba, azok levehetik a nyakkendőjüket, sőt duhajkodhat­nak is.” (Sógor Csaba romániai ma­gyar európai parlamenti képviselő) Ht Ht Ht A parlamentben az ülésszak alatt több kiállítás is várja a látogatókat. Általában egy lobbikor szervezi eze­ket, s jelentős reklámmal csábítják a látogatókat. Ottlétünkkor a Tudo­mány a képzelet felett címet viselő ki­állítás megnyitóján tolongtak a láto­gatók. A rendezvényt Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke nyitotta meg. A kiállítás sokak érdeklődését felkeltette, másokat inkább a francia pezsgő és a lazacos, kaviáros szend­vics vonzott. Hi Hi Hí „2004-ben hangzott el először a mondás: »Brüsszel nem Moszkva.« Ez a bon mot a közép-európai orszá­gok belépésével vált közkedveltté. Brüsszel valóban nem a szovjet fő­város, itt nem mondják meg, hogy mit kell gondolni, merre kell men­ni, hanem keretet biztosítanak az or­szágok boldogulásához. Minden nemzetnek a saját felelőssége, ho­gyan él ezzel, és hogyan tudja az Eu­rópai Unió által biztosított lehető­ségeket kiaknázni. Tisztában kell lenni azzal, hogy a közép-európai szemlélettől eltérően a múlt nem­igen érdekli a politikusokat. Nem könnyű feladat a történelmet is érintő problémákat az európai köz­élet színpadára behozni. Számolni kell azzal, hogy a nyugat-európai po­litikusok tájékozatlanok, nagy türe­lem kell, hogy a minket foglalkozta­tó gondolatokat elfogadják.” (Hölvé­­nyi György, a Robert Schuman Ala­pítvány főtitkára) A szerző a Magyar Televízió Közéleti Szerkesztőségének kiemelt szerkesztője

Next

/
Thumbnails
Contents