Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-31 / 44. szám
8 « 2010. október 31. PANORÁMA Evangélikus Élet »NAGY HATÁSA VAN AZ IGAZ EMBER BUZGÓ KÖNYÖRGÉSÉNEK« (JAK 5,16B) Az imádkozásról - nem csak lelkipásztoroknak! ► Isten bennünk végzett reformációja - életünk helyreállítása, visszaalakítása - nem történhet meg a vele való állandó párbeszéd, azaz imádkozás nélkül. Ahhoz, hogy mindenkor beszélő viszonyban legyünk és maradjunk teremtő, megváltó és megszentelő Istenünkkel, hasznos segítséget jelenthet reformátorunk tanítása a christianusok könyörgéséről. „Az imádkozás mindennél nehezebb; ezért is olyan ritka. Bizony, igen nagy dolog Istennel beszélni. Már az is nagy dolog, hogy Ő szóba áll velünk, de ez talán még nagyobb. Feltartóztat és visszarettent bennünket ugyanis, ha gyengeségünkre és méltatlanságunkra gondolunk: kicsoda vagyok én, hogy a felséges Istenhez szememet, sőt kezemet felemelem, Hozzá, kit angyalok állnak körül, s kinek egy intésére az egész világ megremeg? Elébe léphetek-e én, a szegény ember, s mondhatom-e: Uram, ezt és ezt akarom, kérlek, add meg nekem?... Ezért éppen nem csodálni való, ha valaki, aki imádkozik, remegni kezd, és megfutamodik. A hit azonban Isten könyörületességére s Igéjére bízza magát, és győz.” * * „Oh, micsoda nagy dolog a kegyes keresztyén igazi imádsága! Micsoda hatalom az, hogy egy nyomorult ember a felséges Istennel beszélgethet az égben minden félelem nélkül, sőt azzal a biztos tudattal, hogy Isten a mi Megváltó Úr Jézus Krisztusunkért szeretettel mosolyog rá. A szívnek és lelkiismeretnek nem kell visszariadnia, sem méltatlansága miatt kétségeskednie vagy elrettennie, hanem bizonyosra veheti, hogy Isten máris meghallgatta, amit a Krisztusba vetett hittel kért. Azért, atyámfiái, imádkozzatok szíwel-szájjal otthon is, templomban is, mert az imádság tartja a világot.” * * * „Az Áment mindenképpen erősen utána kell tenned, és nem szabad kételkedned, hogy Isten bizonyára kegyelmének teljessége szerint figyel rád, és imádságodra igent mond. Gondold meg azt is, hogy nem egyedül térdelsz és állsz itt, hanem veled együtt térdel és áll az egész keresztyénség vagy minden egyes keresztyén és te közöttük, s egy szíwel-lélekkel, egyetértve imádkoztok, amit Isten nem vethet meg. Ne tágíts hát az imádságtól, hiszen azt mondtad vagy gondoltad: ezt az imádságot meghallgatta Isten, azt bizonnyal tudom. Mert ezt jelenti az Ámen. Amikor egy kegyes keresztyén valahol így könyörög: »Szerető Atyám, legyen meg a Te akaratod!« - így szól Ő ott fenn: »Igen, kedves gyermekem, legyen meg az egész világ ellenére is.«” ■ Dr. Luther Márton Forrás: Ritter B. Károly: A lelkipásztor imádsága. Ordass Lajos Baráti Kör, Budapest, 1991. 5., 78., 73. oldal Válogatta: G. A. Vannak-e evangélikusok Ausztriában, avagy mikor ültetünk almafát a Deák téren? ► Ausztria a magyarok számára gyakran tranzitország. Autópályán néhány óra alatt átrohannak rajta, és elvétve állnak csak meg. Rutzenmoost pedig még a legelszántabb magyar turisták sem keresik fel. Mi - úgy látszik - elég elszántak voltunk... A falu múzeumának kiállítóterében beszélgettünk. ■ Beszélgetőtársak: ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA - Kertész Botond- Botond, vajon valóban a falu múzeumáról van szó?- Igen, hiszen a volt iskolaépületben kapott helyet a tíz évvel ezelőtt alakult múzeum. Nem, mert nem a falu elmúlt századait, hanem az ausztriai protestánsok történetét mutatja be.- Olyan ez szerinted, mintha a Deák téren, az Evangélikus Országos Múzeumban járnánk?- Végül is olyan. Igaz, hogy a mi múzeumunk sokkal, mintegy két évtizeddel régibb. És az is igaz, hogy bár Budapestet sokan összekeverik Bukaresttel, Rutzenmoos még a nagy utazóknak sem mond sokat. Pedig az autópályán Linz után tábla is felhívja az autósok figyelmét az evangélikus múzeumra.- Ezt a mi múzeumi tapasztalataink is igazolják! A közelmúltban egy már érettségizett, idegenvezetőnek készülő társasággal volt alkalmam találkozni. Tárlatvezetést próbáltam tartani, de hamar kiderült, hogy fogalmuk sincs a keresztény egyházak mibenlétéről. Kezdjük az elején, gondoltam... Hosszú újszövetségi alapo- Lehet, hogy nagyon tanulatlannak tartasz, de bennem úgy élt, hogy Ausztria katolikus ország. Igaz, a kiállításon több alkalommal is úgy tűnt, mintha ők sem tudnának eleget a magyarországi reformációról.- Nem a Habsburgokon múlott, hogy Ausztria nem lett teljesen katolikussá. A16. század második felében az osztrák rendek éppúgy protestánsok voltak, mint a magyarok vagy a csehek. A16. század végén kezdődött erőszakos áttérítésük, de igazán a fehér-hegyi csata (1620) után pecsételődött meg a sorsuk. A protestáns vallásgyakorlatot betiltották, a reformáció tanításait még szűk családi körben is tilos volt követni. Csoda, hogy ilyen körülmények között a türelmi rendelet után mégis keletkeztek protestáns gyülekezetek Ausztriában. Az európai reformáció térképéről bizony osztrák evangélikus testvéreink lefelejtettek bennünket. A Debrecen környéki és a bánáti reformátusok híre eljutott már Rutzenmoosig, de az evangélikusokról vagy, Uram bocsá’, erdélyi reformátusokról, unitáriusokról nem szereztek tudomást. De miért is érdekelné ez manapság az embereket, hiszen oly sokan nemhogy a protestantizmus, de a kereszténység alapfogalmaival sincsenek tisztában. zás keretében elmondtam, kik is voltak az apostolok, Jézus tanítványai. Mikor is éltek tehát? Hát, úgy Krisztus előtt három-négyszáz évvel - hangzott a válasz.- Itt, a rutzenmoosi múzeumban remek, szellemes és vizuálisan is nagyszerűen kidolgozott animációs filmet vetítenek a látogatás kezdetén. Ebben a hitről, a teremtésről és a halálról, a megváltásról ugyanúgy szó esik húsz percben, mint a kereszténység európai történetéről és a reformációról. Nemcsak az ismeretszerzéshez hasznos, hanem le is higgasztja kicsit az embert, mielőtt a kiállítótér csendjébe lép.- A csendet nem zavarja meg az oly sok múzeumban látható-hallható „audio guide”, azaz fejhallgatóval hallgatható, kis elektronikus tárlatvezető sem. Tudatos döntés volt a kiállítás tervezőitől, hogy az információkat az idegenvezetőre és a kézbe vehető tájékoztató táblákra bízták. Szerintük a fejhallgató elmagányosít. Igazuk van. Mi sem tudnánk beszélgetni, ha fejhallgató lenne a fejünkön.- A múzeumon természetesen látszik, hogy a 21. században épült. A bevezető „mozin” kívül máshol is találkozunk képernyőkkel, például a térképeket is monitoron keresztül látjuk, ami igen szemléletesen mutatja a protestantizmus elterjedését, majd visszaszorulását. Az ellenreformáció legnehezebb évtizedeire emlékeztető szobában meghallgathatjuk egy asszony visszaemlékezéseit az üldözés idejéről. A különböző korszakokat bemutató termekben a színek mellett a fények érzékeltetik a „sötét” és „világos” korokat. Ami pedig itthon végképp szokatlan: minden működik! De hol vannak a műtárgyak?- Csakugyan kevés műalkotással, történeti emlékkel találkozunk. Mintha némileg alárendelődne a múzeum egyik klasszikus, hagyományos szerepe az ismeretterjesztéssel szemben. Ez nagyban eltér a mi gyakorlatunktól, de hibának nem nevezném. Ebben is mások, mint mi. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy az alapvető szándékok három csoportba foglalhatók. Egyrészt teológiaimissziós célú a kiállítás, másrészt egyháztörténeti, de a tanítás szempontjait szem előtt tartva, harmadrészt élménycentrikus. Ez ma elvárás is sok helyütt, és nyilván a fiataloknak, gyerekeknek „bejön”. Én még nehezen képzelek el nálunk olyan állandó - ez itt nagyon fontos! - kiállítást, amely egy hatalmas poszterrel kezdődik. Még ha azon a reformáció korának egyik legjobb festménye látható is.- Pedig az üzenet egyértelmű és érthető: a két és fél méter magas, színtelen plexikeresztben elhelyezett Szentírás és a mögötte látható, megváltásunkat hirdető Cranachkép arról beszél: a kereszt átlátszóvá tesz bennünket, illetve láthatóvá teszi, ami értünk történt. Ez a missziós szándék másutt is tetten érhető, főképp az ausztriai evangélikusok mai életét bemutató térben. Ott azonban a rendezés biceg, és - bár az installáció „életfája” remekül ki van találva - már-már szegényesek és fantáziátlanok a tárgycsoportok. Pedig a kiállítás más részein nem hiányzik a kreativitás és a fantázia. „vájt fülűeknek”. Ha a torony üvegfalán kinézünk, akkor az oly sok bibliai képet megidéző szőlőtő mellett azt az almafát látjuk, amelyet Luther ültetett volna el, ha megtudja, hogy holnap elérkezik az utolsó ítélet napja.- A látogató fantáziáját is megmozgatja az állandó kiállítás egyik csúcspontja, a 17-18. századi „titkos protestantizmus” korát bemutató installáció. Egy korabeli parasztház konyhájában járunk, ahol három elrejtett Bibliát kell megtalálnunk. Az anyanyelvi Szentírásnak, protestáns énekeskönyvnek vagy más protestáns műveknek ugyanis még a birtoklása is tiltott volt ebben a korszakban. Aki a három rejtett könyvet megtalálja, minden bizonnyal nem felejti el, mit jelentett a kíméletlen vallásüldözés. Persze azt sem könnyű megtalálni, hogy honnan teremtettek elő kétmillió eurót a múzeum felépítéséhez. . - Mi a padló alatt is hiába keresnénk ennyi pénzt, de bizton mondhatom, kicsit kevesebbel is megelégednénk... A nyugalmazott szuperintendens úr, aki a múzeum alapítója és vezetője, azt mesélte, hogy az ausztriai evangélikusok hét éven keresztül fejenként havonta tíz schillinget utaltak át az alakuló múzeum számlájára. Ezenkívül persze állami, tartományi és egyházi támogatást is kaptak. Érdemes eljátszanunk a gondolattal a Deák téri- Valóban, ismert szóképek és szimbólumok elevenednek meg a kiállításon. Mindjárt az elején egy valódi „hídon” megyünk keresztül, hogy megtapasztaljuk: a reformáció híd a középkor és az újkor között. Utunk egy toronyban folytatódik, ami Luther toronyélményét idézi a múzeum felújításának, bővítésének küszöbén: „evangélikus fejenként” havi száz forint egy év alatt is nagyot lendíthetne! A szerzők (beszélgetőtársak) az Országos Evangélikus Múzeum munkatársai FOTÓ: REZESSY SZABOLCS
