Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-31 / 44. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. október 31. 3 Reformációról regélő régió Egyháztörténeti kiállítás nyílt Pápán ► Reformáció és nyilvánosság témacímmel kezdődött el ebben az esztendőben egyházunkban a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára való felkészülés. A pápai egyházközség gyülekezeti termében ennek jegyében nyílt meg október 20-án a Múltunk és értékeink a Veszprémi Evangélikus Egyházmegyében című időszaki kiállítás, amely a Dunántúl nagy múltú evangélikusságának állít méltó emléket. Múltunk felelevenítése és kapuink szélesre tárása elengedhetetlen feltétele annak, hogy az értékekről, egyházunk tanításáról meggyőző erővel tudjunk szólni híveinknek és a hozzánk betérő érdeklődőknek - fogalmazott a megnyitóünnepségen Polgárdi Sándor esperes. A pápai gyülekezet lelkipásztorának köszöntője és az egyházmegye bemutatása után a gyülekezet fiataljai szolgáltak fuvola-, zongora- és gitárkísérettel előadott énekkel. Az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója, dr. Harmati Béla László hangsúlyozta, hogy a tárlaton kiállított egyháztörténeti dokumentumok és egyházművészeti relikviák a Veszprémi Egyházmegye igen mély gyökereiről tanúskodnak: egy 1831- es canonica visitatio (egyházlátogatás) tanúsága szerint már a mohácsi vész (1526) után megreformált egyház tagjai éltek a térségben. Néhány öreg jegyzőkönyvből kiderül, hogy az éppen megalakult gyülekezetek nádból, sövényből és sárból építettek „templomokat”. Amikor ellenség jött szétverni az építményt, odébbálltak, és másutt emeltek „ideiglenes” házat Istennek. Küzdelem a fennmaradásért - időről időre ez jellemezte a dunántúli evangélikusság hitéletét. Síkos István például a pestis idején is vállalta a lelkészi szolgálatot Pápán, ha csak tizenhét napra is. A megpróbáltatások megviselték ugyan a környék gyülekezeteit, de megtörni nem tudták őket. Inkább megedzették. Miként ezt a tárgyi emlékekben gazdag pápai kiállítás is tanúsítja: az evangélikusok hamar megtanulták, hogy akik nem őrzik múltjukat, azoknak jövőjük sincs... A reprezentatív tárlaton kiállított tárgyak között igazi kuriózum is akad: Kulcsár György posztillás könyvéből (1574) például már csak öt példány van az országban. Megcsodálhatunk késő barokk hangvetőt, úrvacsorái képet, ám a dokumentumok a közelmúltig elvezetik a látogatót. A keresztelési anyakönyvekben nemcsak Szeniczei Bárány György, Döbrentei Gábor nevével találkozhatunk, de Tatay Sándoréval is. A múlt keddi megnyitón dr. Krähling János egyetemi docens - az evangélikus templomokkal kapcsolatban - felhívta a figyelmet arra, hogy a megye különösen 18. század végi templomokban igen gazdag. Az úgynevezett közép-dunántúli stílus legfontosabb emlékei is ebben a megyében találhatóak. A Pápai Evangélikus Egyházközség múzeummá varázsolt gyülekezeti házában a kiállítás december 5-ig látogatható. M EvÉlet-infó Kitüntetése alkalmából Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke gratulál Ittzés János evangélikus elnök-püspöknek Három evangélikus a köztársasági érdemrenddel kitüntetettek között A Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök előterjesztésére - nemzeti ünnepünk, október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 54. évfordulója alkalmából - a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület újjászervezéséért, az egyházak között végzett értékteremtő és értékmentő szolgálatáért, igényes lelkipásztori, egyházvezetői munkásságáért - a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést adományozta Ittzés János evangélikus lelkésznek, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének. Ugyanebben a magas kitüntetésben részesült - egyházjogi, elméleti munkásságáért, példaértékű, következetes és nagyra becsült életútja elismeréseként - dr. Boleratzky Lóránd egyházjogász, volt egyetemi magántanár, nyugalmazott ügyvéd. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést adományozta a köztársasági elnök - több évtizedes pedagógiai és szervezői tevékenysége, példaértékű életútja elismeréseként - Schulek Mátyásnak, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium nyugalmazott igazgatójának. „Minden állami díj a nemzet csöndes hódolata az örök értékek előtt, a szépség, az eredményesség, a tisztesség előtt” - mondta Schmitt Pál köztársasági elnök múlt pénteken a Parlamentben az állami kitüntetések átadása előtt. Az államfő úgy fogalmazott: „Az emberi tevékenység - legyen az bármiféle - nemcsak mennyiségében, sikerességében, hanem erkölcsi minőségében is megítéltetik.” H Forrás: MTI Őszi pünkösdre várva Gyakran hallhatunk arról, hogy kereszténység utáni, „posztkrisztiánus” korban élünk, vagy legalábbis az európai kereszténység leszállóágba került. Ezt látszanak igazolni az úgynevezett történelmi egyházak többnyire lehangoló statisztikai adatai: lemorzsolódás, kilépések, fogyó gyülekezetek, feleslegessé váló templomok... Egyre többen próbálják spirituális éhségüket más forrásokból csillapítani: ősmagyar és egyéb keleti vallások, ezotéria... Tényleg visszavonhatatlanul bealkonyult nekünk? Átvitt értelemben is ősz van, amikor minden az elmúlásról beszél? A temetőket járva egy kicsit már önmagunkat is gyászolhatjuk? Kétségeink közepette éltető reménysugárként hasít bele a nyirkos őszi ködbe a reformáció ünnepének a fénye. Végre egy ünnep a Szentháromság ünnepét követő szürke vasárnapok szinte már számolhatatlanul hosszú, monoton sora után. Lassan öt hónapja, május végén volt utoljára ünnepünk: pünkösd, az egyház születésnapja. S most újra piros az oltárterítő, újra itt a pünkösd, az egyház újjászületésének, a reformációnak ünnepe. Pünkösd az őszben, pünkösd a halottak napja küszöbén - bizarrul meglepő ez az időzítés! Jól sejtjük, hogy Luther Márton nem véletlenül választotta lelki forradalma kirobbantására éppen ezt a napot. Azt az időszakot, amelyről tudta: tömegek érkeznek Wittenberg városába, a templomba, hogy emlékezzenek a szentekre, az előrementek seregére. Reformátorunk a múltba merengőket szembesíti a Lélek száraz csontokat megelevenítő, kiüresedett egyházat megújító erejével. így lesz az elmúlásból feltámadás, a záróakkordból nyitány, a múltba menekülésből jövő felé fordulás. Korányi András három hete publikált vezércikkének címét idézve: így lesz a „retróból intró” egy őszi hónap utolsó napjából az egyház lelki tavaszának születésnapja! Különleges esztendő az idei, hiszen a reformáció ünnepe ezúttal vasárnapra esik. Ha megéljük, ilyen egybeesés legközelebb csak 2021-ben lesz. Az idén tehát együtt ünnepelhetjük Jézus feltámadását - ezt hirdeti, hirdetné minden vasárnap - és Krisztus testének, az egyháznak az újjászületését. A kettő teológiailag is szervesen összetartozik, egymástól elválaszthatatlan. Ha Krisztus nem támad fel, nincs egyház! Ha ő nem működne ma is Lelke által, esélyünk se lehetne a megújulásra! A „csillagoknak” az ünnepeknek ez a ritka együttállása lehetőséget kínál arra, hogy 2010-ben, hét évvel a fél ÉGTÁJOLÓ évezredes jubileum előtt próbáljuk meg együtt újra felfedezni és speciálisan evangélikus „főünneppé” tenni a reformáció napját. Mindezt leleményes szeretettel, kreatív kommunikációs stratégiával segíthetjük elő. Idetartozik az az immár többéves kezdeményezés, hogy az egész októberi hónapot a reformáció hónapjaként hirdetjük meg. Tapasztaljuk, hogy egy-egy ünnep attól kaphat igazi súlyt és mélységet, ha van „adventje” tudatos felvezetése, rákészülési ideje. Csak remélni tudom, hogy gyülekezeteink többségében felismertük már ezt, és ebben az évben legalább a bibliavasárnap és a reformáció ünnepe közötti hetet kihasználtuk erre. Egy másik kommunikációs lehetőségre Dorothea Greiner, a Bayreuthi Egyházkerület püspök asszonya hívta fel a figyelmet a lapunk előző számában megjelent interjúban. Bajor kollégáink a 2017-re készülő „Lutherévekben” nem karácsonyra, illetve húsvétra küldenek püspöki körlevelet a gyülekezeteknek, hanem a reformáció ünnepére. Ezzel kívánják hangsúlyozni a Némethonban is kissé mostohán kezelt ünnep jelentőségét. Korábbi szolgálati helyemen, Nagytarcsán igen gazdag liturgiái, teológiai örökséget vehettem át elődömtől, Győri Jánostól. Többek között a lelkészi hivatal négy ablakának gyönyörű kézi hímzéssel készített „prédikáló” vitrázsfüggönyeit. Ezek szimbolikusan négy „főünnepet” hirdettek: karácsonyt, húsvétot, pünkösdöt, valamint a „második” pünkösdöt, azaz a reformáció ünnepét. Tudom, hogy teológiailag vitatható ez a látás... De ugyanakkor jó értelemben provokál, hogy újra meg újra végiggondoljuk: valójában mit is ünnepiünk vagy éppen nem ünnepiünk október 31-én?! Ez a nap nem emlékünnep, nem Luther Márton ünnepe, hanem Krisztus-ünnep. Ezért integrálható az egyházi esztendő ünnepei közé. Közös gyökere az első pünkösddel egyértelmű. Péter apostol sem és Luther Márton sem emberi lelkesedésből, egyházalapítói buzgóságból lépett a nyilvánosság elé, hanem azért, mert egzisztenciálisan élte át Jézusnak a Lélek munkájára vonatkozó ígéretét: „A Pártfogó pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek’.’ (Jn 14,26) Bárcsak nekünk, európai keresztényeknek is, sokféle kétségbeesett túlélési kísérlet, pótcselekvés helyett, végre újra eszünkbe jutna mindaz, amit a feltámadott Úr tanított és mondott, tanít és mond ma is! Meggyőződésem, hogy akkor szürke, szomorkás őszi emlékünnepből örvendező Krisztus-ünneppé válhatna október utolsó napja. Imádkozzunk kitartóan az erő, a szeretet és a józanság Leikéért, hogy a hosszú ősz után ne a fagyos tél, hanem a pünkösdi tavasz éltető leheleté járja át a „vén” Európa egyházait. Szívleljük meg Klaus Douglass „új reformációjának” második tételét: „A reformáció nem a tizenhatodik század eseménye, hanem ránk váró feladat.” Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
