Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-31 / 44. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 75. évfolyam, 44. szám ■ 2010. október 31. ■ Szentháromság ünnepe után 22. vasárnap Ára: 250 Ft „Különleges esztendő az idei, hiszen a reformáció ünnepe ezúttal vasárnapra esik. Az idén tehát együtt ünnepelhetjük Jézus feltámadását - ezt hirdeti, hirdetné minden vasárnap - és Krisztus testének, az egyháznak az újjászületését.” Őszi pünkösdre várva W 3. oldal „Megrohamozza a temetőt, mert félreértette a bejárat feletti kiírást: »Feltámadunk!«- így: »Fel! Támadunk!« S végzi a mai engesztelő áldozatot, azzal a ködös, amorf hittel, hogy akkor így minden rendben.” Roham a temetők ellen 9. oldal „Nem is tudjuk, mennyit veszítünk, ha az evangélium helyett pusztán a betegségekről, az időjárásról beszélgetünk, vagy végigrágjuk a múltat, anélkül hogy a jövő felé fordítanánk az arcunkat.” Jézus, szedd le a fügét, kérlek! W- 13. oldal Reformációról regélő régió !► 3. oldal Tenni valamit a belső harmóniáért ^ 6. oldal Vannak-e evangélikusok Ausztriában? V* 8. oldal Beszélgetés Luther Mártonról W 9. oldal A vörösiszap prédikál I* 10. oldal Nemzetiségi oldalak (► 4. és 7. oldal SEMPER REFORMANDA „Ebből viszont megértheted, miért kell a hitet olyan nagyra tartani, hogy egyedül az tölti be a törvényt, és minden cselekedet nélkül megigazít. Láthatod ugyanis, hogy az első parancsolat, amely ezt mondja: »Az egy Istent tiszteld!« - egyedül hit által tölthető be. Ha ugyanis tetőtől talpig nem volnál más, mint jó cselekedet, akkor sem volnál igaz, és Istent sem tisztelnéd, sőt az első parancsolatot sem teljesítenéd, mert Istent másként tisztelni nem lehet, mint ha neki tulajdonítjuk az igazság és teljes jóság dicsőségét." M Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) Meghívó reformációi megemlékezésre Budapest, Reformációi emlékpark, október 31., 15.30 Program • Hívogatás fúvószenével - Az Üdvhadsereg zenekara ♦ Fanfár - Cantores Ecclesiae rézfúvósegyüttes ♦ Áhítat - D. Szebiklmre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke • Kulturális műsor - A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium diákjai ♦ Ünnepi beszéd - Lengyel Anna szerkesztőriporter, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője ♦ Virágelhelyezés az emlékművön ♦ Áldás - A megjelent egyházi vezetők # * # Országos reformációi istentisztelet és orgonakoncert lesz október 31-én 17 órakor Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban. Az istentiszteletet megelőzően 16.15-től a templom bejáratánál a Baptista Központi Fúvószenekar tart zenés bizonyságtételt. Az istentiszteleten igét hirdet Szabó István református püspök. Előadást tart Ittzés János evangélikus püspök. A liturgiát a MEÖT tagegyházainak főpásztorai végzik. A zenei szolgálatot az evangélikus egyház fúvószenekara és a Cantores Ecclesiae rézfúvósegyüttes adja Johann Gyula és Kovács Zalán vezetésével. Reformáció az orgonazenében címmel 18 órától orgonazenés áhítattal folytatódik a program. Közreműködnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona szakos hallgatói. Műsoron /. S. Bach, D. Buxtehude, N. Bruhns és F. Mendelssohn művei. 19 30-tól reformációi könnyűzenei koncert lesz; közreműködik a Szélrózsa Band. Erőnlétünk ■ Prőhle Gergely 1510 őszén Luther Márton hosszú útra indult. Egy szerzetestársával gyalog kerekedett fel Rómába, kitéve magát az időjárás viszontagságainak, megtapasztalva ugyanakkor mindazt, amit egy ilyen hosszú út, annak különleges állomásai egy fiatal embernek adhatnak. Az út célját ismerjük: néhány Ágoston-rendi kolostor ellenállt annak a pápai bullában kihirdetett rendelkezésnek, mely teljhatalmat adott volna Staupitz tartományfőnöknek a kongregáció mind a huszonkilenc rendházának átszervezésére. Az idősebb rendtárs Nürnbergből, Luther pedig Erfurtból útra kelt tehát, hogy átadja a fellebbezést. De ne ragadjunk le az egyháztörténeti részleteknél, gondoljunk a földrajzi távolság leküzdésére. Az Ágoston-rendi küldötteknek át kellett kelniük az Alpokon, az Appennineken, végigmenni a szeles, végtelennek látszó síkságokon, míg eljutottak a középkori Róma falaihoz. Majd télvíz idején megtenni ugyanezt az utat visszafelé. A német kultúrtörténetben nagy szerepet játszik Itália, költők, írók, zenészek életművében a déli utazás meghatározó erővel bírt. Nem tudjuk, hogy Luther számára mindez mit jelentett, hogy megérintette-e például a reneszánsz Firenze számos remek épülete, Michelangelo Dávidja vagy az ottani modern államberendezkedés némely eredménye. Dávid szobra előtt állva vajon mit gondolhatott a szemérmes szerzetes? Megbotránkoztatta a meztelen valóság, magával ragadta a gigantikus méretű szobor? Vagy talán arra gondolt, amire az Alpokon átvezető fáradságos út során annyiszor: isteni segítséggel, a küldetés tudatában legyőzhető minden fizikai és lelki gyengeség, miképpen Dávid számára is legyőzhetővé vált a filiszteusok vezére, Góliát? S amikor végre Róma kapuihoz ért, és meglátta az antik romokat, az egykor oly hatalmas Római Birodalom maradványait, akkor vajon mit gondolhatott a világi hatalom erejéről, maradandóságáról? És mikor az ókori romok tengerében meglátta kiemelkedni az akkor már épülő Szent Péter-katedrálist, látta a pápai intézményrendszer megannyi hivatalát, megtapasztalta packázásukat, romlottságukat, akkor mit gondolhatott saját közösségének erejéről? Az Asztali beszélgetésekben, évtizedek múltán visszaemlékezve római útjára, „patkányfészket” említ, s a városban az „ördög székhelyét" láttatja. Tudjuk persze, hogy ottjártakor még nem volt ilyen határozott a véleménye, bár kételyek már akkor is nyilván gyötörhették. Erő és gyengeség önmagunkban, környezetünkben, szűkebb és tágabb közösségeinkben, egyházunkban. Minderről, vagyis általános erőnlétünkről lesz szó a felügyelők országos konferenciáján. Neves előadók, evangélikus közösségünk iránt is elkötelezett tudományos kutatók és gyakorlati tapasztalatokkal is bíró szakemberek beszélnek majd minderről a reformáció ünnepét követő hétvégén Révfülöpön. Első alkalommal értesülhetünk majd az egy-Vagy talán arra gondolt, amire az Alpokon átvezető fáradságos út során annyiszor: isteni segítséggel, a küldetés tudatában legyőzhető minden fizikai és lelki gyengeség, miképpen Dávid számára is legyőzhetővé vált a filiszteusok vezére, Góliát? házunkban végzett szociológiai vizsgálat eredményeiről, egészségünk és egészségügyünk helyzetéről, valamint a közösségek és az egészség viszonyáról. Abban a reményben hívtuk előadóinkat, és várunk minden érdeklődőt, hogy segítsenek nekünk megbeszélni mindazt, amiről Luther Márton aligha tudott beszélgetni bárkivel is ötszáz évvel ezelőtti római útja során. Nem tudhatjuk, hogy Luther annak idején mi mindent foglalt imájába a Santa Maria del Popolo-templom oltáránál misézvén, azt viszont tudjuk, hogy a reformációt követően a katolikus hívek állítólag évszázadokig kerülték a szent helyet, hiába származott az egyik oltárkép magától Caravaggiótól. Mára a helyzet megváltozott. Luther római útjának ötszázadik évfordulója előtt tisztelegve a városi tanács a reformátorról szándékozik elnevezni a templom előtti teret, a plébános pedig megnyitotta a kaput az evangélikus közösség előtt is. Sok szó esik mostanság a keresztény közösség általános erőnlétéről Európában és szerte a világban. Továbbra is több választ ismerünk arra a kérdésre, hogy vajon a bezárkózó, hitelveit megerősítő felekezetiség vagy a nyitott, ökumenikus lelkiség segít-e inkább a keresztény hit megerősödésében, a hagyományos európai értékek megmaradásában. A reformátorról elnevezett római téren átkelve nyilván sokan, felekezeti hovatartozástól függetlenül, elgondolkodnak majd az Erfurtból érkezett Ágoston-rendi szerzetes fizikai és lelki erejéről, annak maradandóságáról, s talán felteszik maguknak is a kérdést: milyen is a mi saját erőnlétünk, és mennyire maradandó, amit mi teszünk. A szerző egyházunk országos felügyelője
