Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-17 / 42. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. október 17. *• 5 Országos evangélizáció a Deák téren !► Folytatás az 1. oldalról A nap első igeszolgálatát Ribár János orosházi esperes-lelkész tartotta, az idei evangelizáció mottójául választott igevers - „Krisztus szabadságra szabadított meg minket...” (Gál 5,1) - alapján. „Ki vágyik a szabadságra? Aki rab, akit megfosztottak szabadságától. És nem csak politikai rabság van - ami ellen, ha mással nem is, legalább a belső szabadság megőrzésével lehet védekezni. Megkötözhet valakit a bűnben és halálban való »rabszolgaság« is, és ebből csak Krisztus tud megszabadítani” - emelte ki az igehirdető, akinek szolgálatát a kiskőrösi Gospel Sasok nagy sikerű énekes-zenés bizonyságtétele követte. Az országos evangélizáció történetében hagyomány, hogy a szervezők lehetőséget kínálnak kiscsoportos beszélgetéseken való részvételre. Ezúttal összesen hét, érdekesebbnél érdekesebb témát kínáló szekció közül lehetett választani. Igaz, akadt közöttük két rendhagyó kiscsoportos program is: a templomban Add a kezed címmel ír keresztény dalok csendültek fel D. Kiss Ildikó és az Éirí együttes előadásában, a szomszédos Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében pedig Babits Mihály Jónás könyve című elbeszélő költeménye, illetve Jónás imája című verse hangzott el Banka Gabriella délvidéki származású előadóművész tolmácsolásában. (Az öt „hagyományos” szekcióban elhangzottak alábbiakban olvasható összefoglalását a témavezetőktől kértük.) Az ebédszünet és az Immánuel együttes elöljáróban említett templomlépcsős „utcai koncertje” után Blaskó Péter, a Nemzeti Színház tagja lépett a pulpitushoz. A Jászai Mari-díjas, érdemes művész versidézetekkel tarkított tanúságtételét osztotta meg a hallgatósággal. (Részlete lapunk 11. oldalán olvasható. - A szerk.) A záró úrvacsorái istentiszteleten Lupták György kiskőrösi espereslelkész Gál 5,13-14 alapján - egyebek mellett - arra hívta fel igehirdetésében a figyelmet, hogy Jézus nemcsak prédikált a szeretetről („Szeresd felebarátodat, mint magadat!”), hanem eszerint is élt: szerette Istent és szerette embertársait. Ő felszabadíthat arra, hogy rácsodálkozzunk: mi is az Úr által szeretettek vagyunk. Az országos evangélizáció idei napját Gáncs Péter útravaló gondolatai zárták. A Déli Egyházkerület püspöke arra kérte a közelebbi-távolabbi gyülekezeteket képviselő testvéreket, hogy hazatérve közvetlen környezetükben tegyenek tanúságot Istennek aznap megtapasztalt szeretetéről. ■ Gazdag Zsuzsanna A nemzet szabadulása A kiscsoportos beszélgetés megalapozásául Ézs 61,1-4 versei szolgáltak: mit jelentett a választott nép életében a hetvenéves babiloni száműzetés, majd a hazatérés, az ország fizikai és lelki, szellemi újjáépítése. Számba vettük, mi történt velünk és bennünk az elmúlt húsz évben. Röviden áttekintettük, milyen láncokat veszítettünk el 1990-ben. S mindannyian egyetértettünk abban is, hogy korántsem érkezett el még a várva várt szabadság, amelyről álmodtunk. Régi bilincseinket újabbakra cseréltük, s ebben - többek egybehangzó véleménye szerint - ludas a média egy része is. De szóba kerültek új bálványaink is, mint például az újmaterializmus. Többen feszegették a történelmi egyházak szerepét, és kritikai észrevételek is megfogalmazódtak a hangsúlyeltolódásról. Súlytalan lett a lelki, missziói munka, ezzel szemben viszont folytonos téma volt az elvett ingatlanok visszaszerzése és az egyházak pénzügyi támogatásának kérdése. Végül megállapítottuk, hogy a nemzet felszabadulásában a keresztény ember, a gyülekezet és az egyházak hiteles bizonyságtétele létfontosságú küldetés. ■ Lupták György esperes Hagyományos bibliakör az igehirdetővel Ahhoz, hogy megértsük a szabadság lényegét, Lélektől érintett látásra - meglátásra, belátásra, megvilágosodásra - van szükség. Úgy fogalmaztam: beszéljünk a látás teológiájáról, hogy jól lássuk, értsük a szabadság bibliai elvét. A látás lépcsőiről beszéltem egy bibliai történet segítségével: Jn 20,1 kk. szerint Mária Magdaléna csak az elhengerített követ látja, Simon Péter már az összehajtogatott lepedőket is látja a sírban, a szeretett tanítvány pedig „látott és hitt” Magyarul mindegyik esetben a lát ige ragozott alakja jelenik meg, de a görög eredetiben nem. Elmagyaráztam a görög szavakat. Különösen Péter látása érdekes: az erre használt szóból származik a magyar teória szavunk (logikus látás, következtetés, elmélet). János, a szeretett tanítvány látása pedig felülről kapott belátás, meglátás, felismerés, mert „látott, és hitt”; János látásának görög szava az orákulumot takarja. Ez már a minőségi, az isteni, pneumatikus látás. Kiegészítésként mondta el egy hozzászóló, hogy a látás mellett nagyon fontos a hallás is. ■ Ribár János esperes Krisztusi szabadsággal a misszióban Mit tanít Luther a szabadságról? A témakörben mintegy harmincötnegyvenen jöttünk össze beszélgetni. A misszió összefüggésében kétféleképpen került elő a szabadság kérdése: egyrészt szabadok vagyunk a minket körülvevő újabb és újabb eszközök, liturgiák és lehetőségek missziói célra való felhasználásában. Másrészt van ennél sokkal lényegesebb dolog is: szabadság a legegyszerűbb misszióra, a személyes beszélgetésre, családtagjaink, munkatársaink, szomszédaink megszólítására. Először nem távoli földrészek modern eszközeit kell megismerni, hanem el kell kezdeni komolyan venni az apostoli kor modelljét, az evangélium lélektől lélekig való továbbadását. Megdöbbentő, hogy gyülekezeti tagjaink mennyire nem veszik komolyan, hogy nekik is hirdetniük kell az evangéliumot, hogy erre őket is felszabadította Krisztus. Ebben próbáltunk meg továbblépni, így megbeszéltük, mit jelent az evangélium Hitünk és egészségünk Úgy érzem, a téma fontosságát jelzi, hogy ebben a szekcióban is zsúfolásig megtelt a rendelkezésünkre bocsátott helyszín, a gimnázium tornaterme. Az elhangzottakból egy rendkívül lényeges, gyakorlati problémát szeretnék kiemelni. Hitünk nagy erőpróbáját jelenti a betegség megjelenése. A beteg ember sokszor úgy érzi, elhagyta az Isten, megverte a betegséggel. Ebben az élethelyzetben kell rámutatni arra, hogy ez a nézet helytelen. Isten soha nem hagyja el az embert, főképp nem a szenvedései alatt. Végtelen nagy szeretetével vigasztalja és erősíti, hiszen ő maga a szeretet. Az első lépést azonban a betegnek kell megtennie: oda kell fordulnia Istenhez, rá kell bíznia magát! hirdetésének szabadsága, az engedelmesség, a felelősség. Megnéztük, miként lehet bizonyságtételünk középpontjában Jézus keresztje, amely egyrészt bűnbánatra vezet, másrészt örömünk egyeden forrása. Az előadás közben ezekről a kérdésekről többen személyesen is tanúságot tettek. ■ Deák László orosházi igazgató lelkész A Római levél 8. részében olvashatjuk: „...sem halál, sem élet (...) nem választhat el minket az Isten szeretetétől..!’ Mondhatnánk így is: sem betegség, sem egészség nem választhat el minket az Isten szeretetétől. A szeretet az egészség megőrzésének kiemelten fontos eleme, s egyben a betegápolás sarokköve is. ■ Dr. Koch Béla CSCthíÁ.Q'ral'cw** mr A kérdés aktualitását nem csupán az országos evangélizáció főcíme adta. Luther teológiai gondolkodásának középpontjában állnak a szabadulásszabadítás-szabadság fogalmak. Ezt mutatja az is, hogy a reformáció ünnepének óegyházi epistolájául őseink pontosan azt a Galata levélbeli igeszakaszt választották, amely alapján ezen az evangélizáción a szabadsággal foglalkoztunk. Ahhoz, hogy Luther tanítását megismerjük, először le kell fejteni a szabadság szóról mindazt, ami világi értelemben rárakódott. A szabadság nem jogok megszerzése és azokért folytatott küzdelem. Másodszor fel kell elevenítenünk azt a küzdelmet, mely Luthert a végtelenségig gyötörte: hogyan válhatok érdemessé az örök életre, hogyan szabadulhatok meg bűneimtől? És végkicsengését is ki kell mondanunk: a magam erejéből soha nem leszek érdemes az örök életre, örökre bűneim foglya vagyok. De Krisztus kereszthalála által megszabadít ebből a fogságból! Harmadszor pedig Luther egyik legfontosabb műve, az Értekezés a keresztyén ember szabadságáról című munkája nyomán át kell tekintenünk azt, hogy miként lesz Krisztus szabadítása az enyém, és milyen tartalommal telik meg az a szabadság, mellyel Krisztus a keresztény embert megajándékozta. Öröm volt látni, hogy bár az evangélizáció résztvevői sok érdekes és könnyebb perceket ígérő program közül választhattak, sokan érdeklődtek Luther tanítása iránt. A gyülekezeti terem, ahol együtt voltunk, zsúfolásig megtelt. Öröm volt átélni, hogy Luther ma is fontos evangélikus egyházunk, gyülekezeteink tagjai számára. FOTÓK: BARTA IMRE
