Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-10-10 / 41. szám

14 2010. október io.

KRÓNIKA

Evangélikus Élet

Születésnapos sikló

► Idén ünnepli a száznegyvenedik születésnapját a budai sikló. A maga korában páratlan technikai bravúrt jelentő építmény ötletgazdája a legnagyobb magyarként is emlegetett gróf Széchenyi István fia, Ödön volt, aki 1868-ban javasolta, hogy a Várhegy Duna felőli oldalán építsenek meg egy kötélvontatású hegyi vasutat. Az avatóünnepséget 1870. március 2-án tartották. Akkor a világon ez volt a második ilyen építmény.

Eleink mertek nagyot álmodni, ráadásul még a szorgalmuk és az akaraterejük is megvolt ahhoz, hogy az álmukat megvalósítsák. Ez volt az az „álmodozó” időszak, amikor Budapest valóban világvárossá vált. (Kevesen tudják, hogy az előr ző századfordulón a magyar főváros a maga egymilliós lakosságával a világ tizedik legnagyobb városa volt, a glóbuszon ugyanis akkortájt mindössze tíz egymilliós vagy annál nagyobb népességű metropolis létezett.)

Az akkori lendületes és nagy ívű fejlődés hajtómotorjait azonban kicsit korábban, a kiegyezéssel gyújtották be.

Ebben az esztendőben vetette fel gróf Széchenyi Ödön, hogy a budai Várhegy Duna felőli oldalán építsenek meg egy kötélvontatású hegyi vasutat vagy ahogy akkor nevezték: a budavári gőzsiklót.

Az ötlet létjogosultságát az adta, hogy abban az időben majd minden közhivatal a Várban működött, s a bérkocsin kívül ez volt az egyetlen tömegközlekedési eszköz, amellyel a hegyre fel lehetett jutni.

Széchenyi gróf a terveket Juraszék Ödönnel készíttette el, az építési szerződést pedig 1868. május 25-én írták alá. A helyszín 1875-ig erődítményi terület volt, így a város vezetői a bérbeadás feltételéül kikötötték, hogy ha katonailag szükséges, akkor a siklót kártérítés nélkül le kell bontani.

Komoly műszaki kihívásokat kellett leküzdeni a kilencvenöt méter hosszú, harmincfokos lejtésű hegypálya megszelídítése érdekében. A lépcsőzetesen épült, három elemből álló kocsikat a bécsi Spiering gyár készítette el, a harminc lóerős gőzgépet is Bécsből, Schulz Tódor üzeméből hozták, a kazánokat az Első Magyar Gépgyár szállította. A gőzgépet az alsó állomáson helyezték el, a kilenc láb (mintegy 2,7 méter) átmérőjű hengerre tekeredő kötél fent kötötte össze a két kocsit. Ezzel a gravitációt használták ki, mert a két kocsi egymást egyensúlyban tartja, többletenergiát csak mozgatásuk igényel.

Hogy a mérnökök milyen biztonságos konstrukciót dolgoztak ki, jelzi, hogy fennállása óta összesen kétszer sérült meg a szerkezet. Először emberi hiba miatt 1896-ban, egyszer

meg a második világháború során, Budapest ostromakor - igaz, ekkor az egész Várhegyet szétlőtték.

A sikló épen maradt berendezéseit aztán 1948-ban elbontották, hogy a helye egészen 1984-ig csúfoskodjon. Az újjáépítés utáni ünnepélyes avatót 1986. június 4-én tartották. Azóta évente közel egymillió embert szállít Budapest legszebb helyére, fel a budai Várba.

■ Jezsó Ákos

Istentiszteleti rend « 2010. október 10.

Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap. Liturgikus szín: zöld.

Lekció: Ej4,20-28; zMóz 34,1-10. Alapige: Mt 12,9-14. Énekek: 291., 47.

I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bolba Márta; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Bolba Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u.

9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de.

10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., kantátazenés) Gáncs Péter; du. 6. (asztali beszélgetés) dr. Fabiny Tamás; VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol nyelvű, úrv.); de. 11. (úrv.); VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de.

II. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10.de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Kendeh György; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kopf András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Kopf András; Rákoscsaba,

XVII. , Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre,

XVIII. , Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Ittzés István; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára.

Összeállította: Boda Zsuzsa

In memóriám

Magassy Sándorné Urbán Margit

„Krisztus Jézus (...) megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet’.’ (2Tim 1,10)

Magassy Sándorné Urbán Margit Budapesten 1937. február 23-án dr. Urbán Ernő evangélikus teológus, tábori lelkész és Balikó Eszter vegytanbiológia szakos középiskolai tanár első gyermekeként született. A Donkanyari áttörés utáni zűrzavaros visszavonulásban édesapjának nyoma veszett.

A soproni líceum épületében működő evangélikus általános iskolában megkezdett tanulmányait tábori lelkész édesapa gyermekeként a szocializmus idején egyik soproni gimnáziumban sem folytathatja, így a szülői háztól távol tejipari technikumot végzett Csermajorban. Már ekkor - édesanyai engedéllyel - levelezett Magassy Sándorral, aki akkor teológiára járt, s onnan küldte kedves, egyben lelkipásztori leveleit.

Kitűnő érettségi eredménye ellenére nem tanulhatott tovább. Budapesten - Sólyom Jenő professzoréknál, szülei barátainál lakva - a Kelenföldi Tejüzemben dolgozott. Eljegyzésüket Magassy Sándorral még úgy tartották, hogy azon Sándor nagyapja, Kapi Béla püspök is részt tudott venni.

1956 kora őszén hazakerült Sopronba, s a forradalom idején - tizenkilenc évesen - a soproni tejüzemben a munkástanács tagja lett. A forradalom bukása után e tevékenységét számon kérték rajta, s felvetődött a nagy kérdés: itthon vagy nyugatra menve folytatódj ék-e közös életük, ezért már 1956. december 30-án Sopronban házasságot kötöttek. Végül az Udvarnoki utcai Urbán-portán indult el az új család élete. Az 1957 és 1972 közötti tizenöt évben megszülettek a gyerekek: Márta, Sándor, Zoltán, Éva, Gergely.

A szolgálati utak a Nyugat-Dunántúl gyülekezeteibe vezettek: Tárnokréti, Takácsi, Marcalgergelyi, Nagysimonyi, Bakonyszombathely, Sikátor. Hol családi-megélhetési-orvosi, hol közegyházi érdek az egyes gyülekezetek közötti váltások oka. Kezdő, fiatal papnőként férje oldalán teljes odaadással tanulta a falusi életet, a falu gondja-bajának számontartását, a gyakorlati lelkipásztorolást. Számon tartotta a családok esemé(1937-2OIO)

nyeit: beteg öregeket, gyarapodó családokat, és jó magvetőként vitte Isten igéjét.

A növekvő család miatt sokszor szükség volt - lett volna - nemcsak papnői, hanem kenyérkereső szolgálatára is. Ez azonban a kis falvakban

legtöbbször nyárfa- és fenyőfa-telepítést, kukoricaföld-kapálást, alma és cseresznye piacra hordását, három műszakos, gombüzemi meóvezetést jelentett. Nagy változás volt, amikor 1975-től Nagysimonyiban óvónő lehetett. A képzőt már ötgyermekes édesanyaként végezte.

A nagysimonyi évek alatt férje sokszor helyettesített a környék sokfiliás gyülekezeteiben: ilyenkor Margitra is több teher hárult helyben vagy a saját filiában. Egy ízben Sándor fél évig Sopronban helyettesített, a család azonban Simonyiban maradt - hétközben a férj, apa nélküli élet s a hétvégeken az utazás a két kicsivel nagy erőfeszítést igényelt tőle.

A nyolcvanas évek elején végezte el a teológiát levelező szakon.

Az 1987-es év hozott változást: Bakonyszombathelyre költözött a család. Sándor beiktatásakor Szebik Imre püspök gyülekezeti munkatárssá avatta Margitot, majd 1991-ben a soproni templomban megtörtént a lelkésszé szentelése is. Férje, Sándor a szeme állapota miatt 1992-ben kénytelen volt nyugdíjba vonulni. Sikátorba költöztek, ahol a gyülekezet már Margitot választotta lelkészének. Itt tíz évig szolgált férjével együtt. A veszprémi egyházmegyei ifjúsági csendesnapokra és hétvégékre, táborokba mindig elment, vitte a hittanosait; szervezett, lelkesedett és lelkesített.

2002 őszén, egy tüdőműtétet követően jutottak arra a meglátásra, hogy visszavonulnak, Budapestre költöztek. Ettől kezdve már nem egyetlen gyülekezet gondját-baját

viselték szívükön, hordták imádságban, hanem minden idejükkel-erejükkel figyelték és bekapcsolódtak az egyház életébe, eseményeibe. Nagy tervekkel érkeztek Pestre, mi mindenre ad lehetőséget budapesti nyugdíjas életük.

Közegyházi tevékenységet Margit már 1990 előtt, a Fraternitás közösségen belül is kifejtett férjével együtt. A rendszerváltás körüli időkben a nemzeti és a lelki megújulást segítette, a népi-nemzeti gondolatokat tolmácsolva. Megalakulásától tagja volt az Ordass Lajos Baráti Körnek, az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesületnek alapítója volt.

A közös terveknek férje 2003. február 10-én bekövetkezett hirtelen halála vetett véget. A nagy megrendülés után új életberendezkedés kialakítása várt Margitra, aki bekapcsolódott az Evangélikus Külmissziói Egyesület, a református vezetésű Tiszta Forrás Alapítvány, a Magyarországi Luther Szövetség, a kelenföldi gyülekezet Fraknó utcai hajléktalansegítő szolgálatába. Részt vett a hittudományi egyetem tanévnyitó és -záró istentiszteletein, hogy imádságban hordozhassa a lelkésznek készülő fiatalokat és a kibocsátott fiatal lelkészeket. Részvétellel és szolgálattal is segítette több gyülekezet nyugdíjas-bibliaóráit, látogatott egyházi idősek otthonába került papnékat, volt gyülekezeti tagjait, végzett kórházi istentiszteleti szolgálatot. Ott volt az egyházi fórumokon, hogy hozzászólásaival hangot adhasson jobbító szándékú meglátásainak.Egyre több fájdalommal járó mozgása, kiújuló és súlyosbodó betegsége ellenére kapcsolatokat teremtett és ápolt hűségesen. Betegágyához - kórházba és Virágoskert utcai otthonába - sokan elzarándokoltak. Sohasem a panasz szavával fogadta látogatóit, hanem életük és az egyház életének evangélikus újságunkban is felvetődő kérdései iránt érdeklődött.

Utolsó napjai kábultságában, küzdelmében két lánya vette körül odaadó szeretettel saját otthonában, ahol 2010. szeptember 17-én délután (Emma húgának születésnapján) tért meg megváltó Urához, akinek ügyéért egész életében fáradozott.

Hálásak vagyunk életéért, közöttünk végzett szolgálatáért. Az Úr hűséges szolgálóleánya volt.

■ Urbán Eszter

Turisztikai fejlesztésre nyert hatszázmilliós támogatás

Turisztikai fejlesztésre hatszázmillió forintos támogatást nyert a pannonhalmi főapátság az Új Magyarország fejlesztési terv nyugat-dunántúli operatív programjából.

A 705 millió forintos összköltségű projekt keretében gyarapítják a világörökségi rangot elnyert műemlékegyüttes kulturális és turisztikai funkcióit, és bővítik a látogatóbarát szolgáltatások körét - mondta Várszegi Asztrik főapát a támogatási szerződés aláírásakor.

Rábai László főapátsági titkár a Magyar Távirati Iroda kérdésére válaszolva elmondta, hogy növelni szeretnék az ezeréves pannonhalmi apátság értékeinek ismertségét itthon és külföldön egyaránt. El akarják érni, hogy a fejlesztések nyomán közel másfélszeresére emelkedjen a látogatók száma, amely jelenleg évente százezer körüli.

A turisztikai fejlesztést előirányzó beruházás keretében a vendégek számára új bejárati épületet emelnek. Elkészülte után a látogatók vezető nélkül is beléphetnek a monostor területére, és kötetlenebbül tekinthetik meg a látnivalókat.

A turisztikai szolgáltatásokat audioguide rendszer telepítésével bővítik, amely több nyelven segíti és teszi kényelmesebbé a tájékozódást. A monostorban informatikai pultokat is kialakítanak, amelyeken filmek, hangok, adatbázisok jelenhetnek meg, s a látogatók interaktív módon kiválaszthatják, hogy mit és milyen részletességgel akarnak megtekinteni az intézmény területén.

A projekt a bazilika belső terének megújítását is magában foglalja. Egyebek között korszerűsítik a templom világítását, hangosítását, és bevezetik a padlófűtést. Egy középkori kapu kibontásával láthatóvá teszik a sekrestyét, a 19. századi szószéket pedig lebontják. A tervjavaslat törekvése, hogy a lehető legmegfelelőbb teret hozza létre a különböző liturgiák zavartalan végzéséhez és a vendégek komfortos fogadásához. A tervezett belső rekonstrukció egyébként az első érdemi felújítás lesz a bazilika 1876-os renoválása óta.

A kivitelezést a közbeszerzési eljárást követően várhatóan jövő évben kezdik, s 2012 nyarán fejezik be. A támogatási szerződést Várszegi Asztrik főapát és Tóth Gábor, a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség képviselője látta el kézjegyével.

M MTI