Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-10 / 41. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. október 10. » 15 Három nap a tettek mezején ► Október 15. és 17. között immáron harmadik alkalommal rendezik meg hazánkban országosan a 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű szociális akciót, amely felekezeteken átívelve ösztönzi a fiatalokat a mások iránti szolidaritásra, a közös cselekvésre. Vagyis ahogy felhívásukban hirdetik: Tegyünk együtt másokért! A fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai három napon, azaz 72 órán keresztül teljesítenek közhasznú feladatokat, mint például szociális intézmények, játszóterek felújítása, erdőtakarítás, ételosztás hajléktalanoknak, kulturális műsorok szervezése különböző közösségeknek (fogyatékkal élők, idősek stb.). A rendezvény helyi szinten, de az egész országban egy időben, egy célért zajlik majd. Az akció rámutat az önkéntes munka jelentőségére, egyben lehetőséget nyújt a keresztény fiatalok számára, hogy a hitükből fakadó szolgálatukat életszerű módon végezhessék. A kezdeményezés 2002-ben Ausztriából indult, azóta számos sikeres projekt valósult meg Németországban és Svájcban is. Magyarországon 2006-ban szervezték meg először a háromnapos összefogást a római katolikus Szombathelyi és Győri Egyházmegyében. 2007-ben - a három történelmi felekezet vezétőinek elhatározásával - az Ökumenikus Ifjúsági Iroda vállalta az akció országos szintű meghirdetését és összefogását. A kezdeményezés azóta igen jelentékeny eseménnyé nőtte ki magát. Ezt jól szemlélteti, hogy míg 2007-ben 1000 fiatal 106 projektet, 2008-ban már ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla 2600 fiatal 220 projektet valósított meg. E sorok írásakor 79 megvalósításra váró feladat (projekt) regisztrálása történt meg, a jelentkező csoportok száma (melyek létszáma igen változó) pedig 54. A tapasztalat szerint azonban még az utolsó napokban is nagyszámú jelentkezés várható (a jelentkezési határidő október 13.), így körülbelül 200 projektre és négy-ötezer fő részvételére számítanak. (A szervezők szeptember elején tájékoztatást tartottak az evangélikus egyházi iskolák vezetőinek, valamint egyházunk gyermek- és ifjúsági osztálya is segítséget nyújtott az akció népszerűsítésében.) A nemzetközi együttműködés 2007-2008-ra nyúlik vissza; jelenleg Svájc, Ausztria, Szlovákia, Szlovénia és Bosznia-Hercegovina között valósul meg. Ez többek között a szervezés és a forrásteremtés tapasztalatainak megosztását és nem utolsósorban egymás biztatását is jelenti. Idén mind a hat országban közel azonos időpontban (néhány hét eltéréssel) mozdulnak meg a fiatalok. A szervezők úgy döntöttek, hogy az együttműködés örömét és tapasztalatait a résztvevőkkel is megosztják, ezért úgynevezett csereprogramot szerveztek az egyes országok között, vagyis egy-egy csoport más ország hétvégi projektjén vesz részt. A hazai nyitórendezvény október 15-én 14 órakor lesz Budapesten, a Szent István-bazilika előtti téren, ahol számítani lehet mindhárom felekezet egy-egy püspökére, és meghívták Sólyom László volt köztársasági elnököt, a rendezvény fővédnökét is. Ezen az alkalmon a Szélrózsa Band is zenél. Szombat este a megfáradt önkéntesek Körmendy Petra áhítata és az Égigérő gospelkórus koncertjének meghallgatása után egy kis agapé mellett számolhatnak be addigi élményeikről. A program zárórendezvénye vasárnap este a budapesti Szent Imre Gimnáziumban lesz, ahol a budapesti koordinátorok és lelkészek köszöntik a résztvevőket, Jakab Rita főkoordinátor (aki ezt a feladatot jelenleg szintén önkéntesként végzi) vezetésével pedig vetítés lesz a hétvégén készült felvételekből, majd az est táncházzal folytatódik. Mivel 2011 az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai éve lesz, a szervezők remélik, hogy az esemény európai figyelmet kap, és újabb országok csatlakoznak majd az együttműködéshez. A rendezvény folyamatosan friss honlapja: http://www.720ra.hu. Az (egyéni és csoportos) jelentkezés is ezen az oldalon lehetséges. (Részletes információért érdemes megkeresni a megyei koordinátorokat is a Megyei oldalak menüpont alatt.) ■ -JCsCs -Templomok lebontásán gondolkodók Keresztény „Disneyland” épülhet Mallorcán Keresztény „Disneyland” kialakítását tervezik Mallorcán - a spanyol sziget keleti részén nyithat meg Európa első vallásos vidámparkja. Capdepera község a kivitelezéshez már kiválasztott egy nemzetközi befektetői csoportot - adta hírül az El Mundo című spanyol lap. A héthektárnyi területen - amely egykor szemétlerakó hely volt - felépítik többek között Jeruzsálem városának és a siratófalnak a mását. A tervek szerint előadás keretében bemutatják a keresztre feszítést és az utolsó vacsorát is. A várhatóan tízmillió euróba kerülő projekt példaképe a Buenos Aires-i Tierra Santa (Szent Föld) nevű park. Josep Gallego, Capdepera polgármestere támogatja az ötletet, de közlése szerint erről még a városi tanácsnak is szavaznia kell, illetve a környék hoteltulajdonosait és kereskedőit is meg kell nyerni az ügynek. A mallorcai püspökség támogatja a terveket, mivel - ahogyan kinyilvánította - a park hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek közelebb kerüljenek Jézushoz. M MTI A hívek fogyatkozó száma és az apadó egyháziadó-bevételek láttán a Berlin-Brandenburgi Evangélikus Egyház is kénytelen elgondolkodni egy tabu megszegésén: templomok esetleges lebontásán. Erre a radikális lépésre eddig csak a katolikus egyház szánta rá magát. Az utóbbi években két fővárosi temploma tűnt el: a Gatow-ban (Spandau kerület) lévő Szent Rafael-templom és a tempelhofi Kapisztrán Szent János-templom. Az ok mindkét felekezet esetében a hívek zsugorodó száma. A Berlin- Brandenburgi Evangélikus Egyház 2004-ben még 1,3 millió (fizető) tagot számlált; mára ez a szám 1,1 millióra apadt. Ugyanakkor az egyház által fenntartott templomok száma nem változott: kevés híján kétezer építményről van szó, közülük kétszáz Berlinben található. Az egyházi épületek többsége műemléki védettséget élvez. Az egyre gyérebben csordogáló egyházi adóból azonban sok településen már a folyamatos kiadások fedezésére is alig futja, a szükségessé váló felújításokra pedig végképp nem jut pénz. Egy nemrégiben tartott tanácskozáson az evangélikus egyház illetékesei komolyan fontolóra vették néhány templom lebontását. „Az az egykor kimondott tétel, hogy soha nem mondunk le egyetlen templomunkról sem, s azoknak mindig az evangélikus egyházközségek tulajdonában kell maradniuk, voltaképpen senkinek nem jó” - mondta a berlini Der Tagesspiegelnek Ralf Meister, a berlini egyházkerület szuperintendense. Annak idején mint lübecki prépost Meister maga is tanúja volt a Hanzavárosban álló, Luther Márton kor- és harcostársáról elnevezett Melanchthon-templom lebontásának. Az ottani vezetőség egyhangúlag döntött e fájdalmas lépés mellett. Az egyházközség tagjai ugyanis attól tartottak: az épület esetleges eladása után nem lesz beleszólásuk abba, milyen célra használja az új tulajdonos az egykori templomot. Országos ismertségű nagy templomok karbantartása, renoválása már régóta csak állami támogatással, illetve a hívek adakozásával képzelhető el. Jól példázza ezt a berlini dóm 2007-ben elvégzett felújítása éppúgy, mint a Vilmos császár emléktemplom idén elkezdett renoválása. Kevésbé híres templomok fenntartóinak viszont más módszert kell választaniuk az épületek állagának megőrzésére. Például a Wedding kerületben álló Stephanus-templomban októbertől videoművészek és zenészek találnak új otthonra. Ezt irányozza elő az a bérleti szerződés, amelyet a kerületi egyházközség kötött a nyáron egy keresztény alapítvánnyal. „Jelenleg hétezer tagja van egyházközségünknek, két templommal és egy közösségi házzal együtt összesen kilenc épületről kell gondoskodnunk - mondta a Der Tagesspiegelnek Michael Glatter lelkész. - Az építmények a múlt században készültek, amikor még hetvenezer hívünk volt. Ha ragaszkodunk valamennyi épülethez, könnyű kiszámolni, mikor megyünk csődbe.” M MTI EVÉL&LEVÉL Egy híján háromszáz éves az alberti gyülekezet Huszonnégy szekéren 1911. szeptember 29-én érkeztek meg a Felvidékről őseink, akik megalapították az alberti evangélikus gyülekezetét. Magukkal hozták lelkészüket és tanítójukat is. A gyülekezet születésnapjára idén a jeles évfordulót követő vasárnapon emlékeztünk. Az ünnepi istentiszteleten az egyházközség nemrég beiktatott parókus lelkésze, Túri Krisztina hirdette az igét íján 4,21 alapján: „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is’.’ A választott igének máig ható üzenete van - a gyülekezet történetének tükrében számunkra különösképpen. Az egyház a szeretet nagy parancsolatát megtartva tudja betölteni küldetését. Ettől lehetünk a föld sója. A szeretet abban is megnyilvánul, hogy egymás terhét hordozzuk, amire Albertiben már eddig is sok jó példa adódott. A közel háromszáz ünneplő gyülekezeti tag szépen megtöltötte a templomot. Ezt látva még hangsúlyosabbá vált a prédikáció egyik üzenete: a gyülekezet születését reményeink szerint az újjászületése is követi. Öröm volt látni a sok gyermeket és fiatalt. Ők az egyház jövője. A szintén szeptember 29-ére eső Mihály-nap kapcsán megemlékeztünk az óvodánkat és iskolánkat újraalapító néhai Roszík Mihály lelkészről is, aki nehéz és bizonytalan időszakban vállalta - idős kora ellenére - az intézmények újraindítását. Ma már jól látjuk, milyen lehetőségeket ad ez a gyülekezeti élet újbóli fellendítésére, különösen az elmúlt nehéz évek után. Az alberti egyházközség ezzel a háromszázadik évébe lépett. Az istentisztelet végén imádságban kértünk áldást az előttünk álló feladatok elvégzéséhez, gyülekezetünkre, intézményeinkre, népünkre és hazánkra. Az úrvacsorával záródó alkalom a jövőjében bizakodó gyülekezet örömteli és felemelő ünnepe volt. Iker Ferenc másodfelügyelő (Alberti) Utóiratemlékek a papnétalálkozó utolsó pillanataiból Az elmúlt évek során szinte észrevétlenül sajátos rendje alakult ki a szeptemberi vasárnapjaimnak. Mindegyikben van valami különleges, nem megszokott. Mindegyik mögött az átlagosnál több munka, készülés, odafigyelés van. Szeretem ezeket az ünnepeket, fontosak számomra, hiszen hetekig éltetnek, erősítenek, lelkesítenek vagy éppen elgondolkodtatnak. A vasárnapok között immáron négy éve különleges helyet foglal el a szárszói papnétalálkozó vasárnapja. Különleges, mert kivétel nélkül mindenki készül rá. Van, aki imádságot ír, van, aki oltárt díszít, és vannak, akik kórusba állnak össze, hogy énekükkel tegyék szebbé az istentiszteletet. Az előadóterem ezen a vasárnapon minden évben gyönyörű templommá válik. Idén sem volt másként. Az ősz színei, a lehullott falevelek s az árvácskák egy pillanatra sem engedték felednem, hogy törékeny, múlandó vagyok. Különösen biztató volt az az ősi zsoltár, amelyet minden résztvevő a saját családjára gondolva hazavihetett: „...idejében megtermigyümölcsét, és'nem hervad el a lombja’.’ (Zsolt 1,3) Ezért, amikor kétségbeestem az elmúlt héten, hogy már megint mennyi mindent rontottam el, egyszerűen csak megfordítottam a Szárszóra elvitt családi fényképünket, és elolvastam a hátuljára ragasztott zsoltárverset. A vasárnap különlegessége volt az is, hogy az istentisztelet után közösen fát ültettünk, kapcsolódva a teremtés hetéhez. Hideg szélben, nedves talajon állva ástunk, lapátoltunk, öntöztünk. A faültetés a holnapról szól, s az életről tanúskodik. Számomra a közösen ültetett fa a reménység és az összetartozás jelképe. A papnék fája is. Mert hirdeti: hiszünk abban, hogy amit teszünk, az fontos, emlékeztet arra, hogy szükségünk van a találkozásokra, s megerősít abban, hogy az Élet szolgálatában állhatunk. Köszönet a hétvégéért minden szervezőnek, előadónak s mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra a találkozást és a feltöltődést. Baranyayné Rohn Erzsébet lelkész, papné (Kőszeg) Kedves Vitális Judit! Megérkezett az újság, nagyon köszönöm, ahogyan a cikket is. Szombati kirándulásunk remekül sikerült, a nagykövetségen sokan voltak, a fiaimnak pedig ízlettek a finn sütemények. A nagykövetség információs asztalánál láttam egy Evangálikus Életet. Rákérdeztem a dologra, jár nekik. Az Egyesült Államok nagykövetségére is jár; ezt onnan tudom, hogy a követségről jöttek csütörtökön Pécsre, és a hölgy, aki az utazásukat szervezte, szintén olvasott a képeslapokról. Ha nem gond, időnkét küldök egy-egy e-mailt, amiben tájékoztatom róla, mi a helyzet a finn képeslapokkal és a magyar képeslapok most indult gyűjtésével. További sikeres munkát kívánva üdvözlöm: Nácsa János (Pécs) Nácsa Jánossal a Finn templomok képeslapokon című kiállítás apropóján készítettünk interjút, mely az Evangélikus Élet szeptember 19-ei számának 9. oldalán jelent meg. Újabb akciója keretében magyar templomokat ábrázoló képeslapokat gyűjt, amelyeket a következő címre vár: 7623 Pécs, Csend u. 20. - A szerk.
