Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-10-10 / 41. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. október 10. 13 A reformáció havában... 3 egyéni javaslat 1 olvasói nyílt levélben Tanítványok közössége Néhány gondolat az induló presbiterképzés elé Miként a reformáció hármas tanítá­sa - egyedül hit, kegyelem, Szentírás- egyetlen szóban - egyedül Krisztus- csúcsosodik ki, úgy e három javas­latom közös nevezője is Isten ben­nünk elvégzendő reformációja; azaz életünk helyreállítása, visszaalakí­tása, visszaformálása. Ösztönzésül dr. Béna Zoltán múlt heti vezércikke szolgált:,Ébredj, bizonyságtévő lélek! Misszióra, hitünk bátor megvallásá­­ra, meghirdetésére biztat bennünket 18. századi énekünk... Erre az ébresz­tésre napjainkban is nagy szükség van, mert sokszor bizony alszik ben­nünk a hívő lélek.” (EvÉlet, október 3., 1. o.) Javaslataimat is ilyen lélek­építő célból közlöm, mintegy nyüt le­vélként, minden evangélikushoz. 1. Legyen újra szent a kiadás előtt álló, pontosított fordítású Biblia, már a nevében is! A könyvek könyvének régi Károli­­fordítása a külső és belső címlapján is hirdette: Szent Biblia! S alcímében sze­repelt a Szentírás kifejezés is, amely­ből a „kijelentés” szó lett. Csak egyetlen indokom van: ha Is­ten szent, akkor az ő szava, kijelentett igéje is az a mi számunkra! Miért akarjuk ezt letagadni? Ha „gyermeksé­gedtől ismered a szent írásokat, ame­lyek bölccsé tehetnek téged az üdvösség­re a Krisztus Jézusba vetett hit által’.’ (2Tim 3,15) „Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” (3MÓZ 11,45) 2. Szólaljon meg az interneten huszonnégy órában az evangélikus rádiómisszió on-line műsora! Ma már sok keresztény gyülekezet, szervezet - például a Magyar Evan­géliumi Rádió Alapítvány (MERA) -, sőt magánszemély honlapján is el­érhető evangéliumi tartalmú hang­anyag. Egyházunk úgy is eleget tehet­ne Urunk ez utolsó, s máig vissza nem vont missziói parancsának: hirdessétek az evangéliumot min­den teremtménynek” (Mk 16,15), ha e világias világhálót is felhasználná éj­jel-nappal e célra! A lélekmentés hatékony eszköze le­hetne - elsősorban a fiatalokat elérve - a szóban, zenében, énekben elhangzó bizonyságtétel, Isten szeretetének evangéliuma! Egyházunk hivatalos, lutheran.hu szerverének bizonyára van olyan kapacitása, hogy az on-line rádió hanganyaga elférjen rajta. Egy felhívásra biztosan igen sokan felajánlanák meglévő hanganyagaikat. Ezt teszem most én is: személyes honlapomon több száz evangéliumi tartalmú igehirdetés, bizonyságtétel, előadás, ének stb. található MP3 for­mátumban. Lehetne a rádió neve - az új lógóval összhangban - példá­ul www.hal-e.hu. Meghallod-e a hal (= Jézus Krisztus, Isten Fia, Megvál­tó) magyar nyelvű üzenetét? 3. Legyen Luther születésnapja a reformátorok ünnepe evangéli­kus egyházunkban! Az új Liturgikus könyvben is csak (a Szent Bibliában is szereplő) apos­tolok és evangélisták ünnepe szere­pel, de már a régi Agendában is volt (igen helyesen) például bibliavasár­nap, templomszentelési ünnep, ara­tási hálaadó ünnep stb.; sőt itt a leg­újabb, a teremtés ünnepe! November 10-én vagy az ezt meg­előző vasárnap embereket - de nem mint bálványokat - ünnepelnénk, hanem Isten azon szent embereiért adnánk külön is hálát, akiket felhasz­nálhatott egyháza visszaformálásában, a reformáció nagy munkájában; ők a reformátorok! Az ötszázadik évfordulóra is előre­tekintve nemcsak az ügyről, hanem annak hűséges szolgáiról is meg kel­lene külön emlékezni protestáns gyü­lekezeteinkben, éppen a saját épülé­sünk érdekében! „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük vé­gére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisz­tus tegnap, ma és mindörökké ugyan­az’.’ (Zsid 13,7-8) Mi pedig „bizony, kol­dusok vagyunk, ez az igazság!” Érdeklődve olvasnám e javaslata­imról hittestvéreim véleményét is, ha ezeket a szerkesztőség is „megvita­tandó tételeknek” tekinti. Hittestvéri üdvözlettel: ■ Garai András nyíregyházi presbiter (www.garainyh.hu) Sokféle elképzelés él arról, mit is je­lent evangélikus presbiternek lenni. Van, aki úgy gondolja, presbiter­nek lenni családi-gyülekezeti tradí­ció. Már a nagyapa is az volt, folytat­ta az édesapa, most a fia van soron. Természetes, hogy a családból vala­ki ott van a presbiterek között. „Bé­relt helyük” van... Van, aki úgy gondolja, hogy pres­biternek lenni kitüntetés, az addigi egyházi pálya méltó jutalmazása, a templomba járás, a hűség díjazása a gyülekezet részéről. Aki kitartott a gyülekezet mellett, az megérdemli, hogy presbiter legyen... Van, aki úgy gondolja, hogy pres­biternek lenni azt jelenti: azon keve­sek közé tartozunk, akik valamit még csinálunk a gyülekezetben. Azt a néhány embert, akire lehet számí­tani, kinevezik presbiternek... Van, aki pedig úgy gondolja, hogy valamilyen tudása, képessége kiemeli őt a többiek közül, s ezt akarja „hasz­nosítani” a gyülekezet... Ma úgy tűnik, amikor a létszám­­csökkenéssel egyfajta letisztulás is jár (hiszen a népegyházi keretek közül a hitvalló egyház felé tartunk), megvál­tozik a presbiterkép, átalakulnak az elvárások, újragondoljuk a funkciót. Sokféleképpen fogalmazhatunk. Én így: a presbiterek - tanítványok kö­zössége. Akikbe a gyülekezet bizalmat he­lyezett, akiket a vezetés, irányítás, döntés feladatával bízott meg, azok tanítványok. Igaz rájuk az ige szava: akikre sokat bíztak, azoktól sokat kérnek számon. Tehát a megajándé­­kozottságuk arányában nő a felada­tuk, a felelősségük, a tennivalójuk. De az alaphelyzet nem változott: tanítvá­nyok, mint mindenki, aki elszegődik a Mester, Jézus Krisztus csapatába. S ebben a csapatban azután kiderül, ki milyen lelki ajándékot kapott arra, hogy szolgáljon. De bármilyet kapott is, nem mondhatja: „Én már mindent tudok, én már nem tanítvány vagyok, hanem tanító, mester, bölcs.” Tudjuk, hogy a hivatallal még nem jár bölcsesség... A bölcsesség kezde­te az Isten félelme - tanít minket a Szentírás. Ehhez pedig a készségen, odaszánáson túl ismeretekre és tudás­ra is szükség van, hiszen Isten kinyi­latkoztatta magát, azaz „rendelkezé­sünkre bocsátotta” a legfontosabb információkat. Úgy is, hogy igéjében Szentlelke által sugallta, szinte „toll­ba mondta” szolgáinak; úgy is, hogy Isten népe az évszázadokon és évez­redeken keresztül összegyűjtött ta­pasztalatát adja tovább a következő nemzedékeknek, megismertetve ve­lük Isten útját, akaratát. Egyházunk úgy döntött - sokak in­dítványa nyomán, az evangélikus pres­biterek országos találkozójának (EPOT) hatására és a felelősséget érző szolgá­lattevők előkészítését követően -, hogy tudatos, rendszeres, szervezett presbi­terképzést indít. Erre kerül most sor Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangé­likus Oktatási Központban. Nem konferencia, nem eszme­csere ez, hanem képzés, ahol tantár­gyak vannak, előadások hangzanak el, a résztvevők témákat dolgoznak fel, és a kurzus végén számonkérésre is sor kerül. Miért is fontos ez? Nagy a veszély egyházunkban, hogy a hitoktatás be­fejezésével megszűnik a tanítványi élet igazi jellemzője: a tanulás. Többször találkoztam lelkészi mun­kám során olyan testvérekkel, akik a sa­ját szakmájukban jól képzett emberek­ként tevékenykedtek, nem egy esetben diplomájuk, sőt többféle végzettsé­gük is volt, hitük ismeretében mégis megmaradtak - jobb esetben - a tizen­­egy-tizenkét éves konfirmandus szint­jén. Presbiter testvéreink számára fon­tos cél, hogy elmondhassák Pál apos­tollal együtt: „Tudom, kiben hiszek.” Mert tud-e érdemben a gyülekezet vezető csapatában ügyködni az, aki nincs tisztában Isten kinyilatkoztatott szándékával, Isten országának műkö­dési módjaival, aki nem ismeri meg a történelemben Isten nagy tetteit, aki nem érti meg a reformáció örök éle­tet jelentő felismeréseit, s aki nincs tisztában azzal, hogy miként él Isten népe, az egyház a helyi gyülekezetben és szerte a nagyvilágban? Ezért foglalkozunk a most induló presbiterképzésben a Szentírás köny­veivel, az egyháztörténet folyamata­ival, hitvallásaink mai üzenetével, az egyházépítés nagy kérdéseivel, a misszió lényegével és az egyház éle­tének alapos megismerésével. Presbiterek és a képzést végző előadók nem szégyellik, hogy felnőtt fejjel beülnek az iskolapadba. Mert tanítványnak lenni jó! Különösen az igazi Mester iskolájában, hiszen Krisztus tanítványaiként készülünk a presbiteri szolgálatra. ■ Ifj. dr. Hafenscher Károly HIRDETÉS Kedves Szolgatársam! Ha Isten is úgy akarja, ez év őszén a negyedik gyülekezetimunkatárs-kép­­ző tanfolyamot indítjuk november 26. és 28. között Piliscsabán. Három feladatra képezünk testvéreket. a) Azokat, akik a gyülekezeti tagokat látogathatják, és személyes kap­csolatot építenek velük, hogy szükség esetén segíthessen a gyülekezet a családnak vagy egyedül élő testvérünknek. A hívogatás és a biztatás szol­gálata is hozzátartozik ehhez a feladathoz. b) Azokat, akik időseket keresnek fel, alkalomszerűen gondozzák őket, és lelki támaszt is nyújtanak nekik. Ügyeiket felkarolják. c) Azokat, akik lelkigondozói szolgálatra is vállalkoznak. Ez a feladat mélyebb emberismeretet, empátiát, hitbeli ismeretet és Bibliában való jártasságot tételez fel. Mindhárom esetben a gyülekezeti lelkész dönti el, ki milyen feladat végzésére alkalmas. Meggyőződésem, hogy a híveinkkel való aktív személyes kapcsolat épí­tése nélkül gyülekezeteink tagjai közül sokan lemorzsolódnak. Egyedül a lelkész által ez a szolgálat kis hatékonysággal végezhető. Bizalommal kérem kedves szolgatársamat, szólítson meg gyülekezeté­ben több testvért is, hogy tanfolyamunkon való részvételre biztassa, és ké­sőbb beállíthassa a munkatársi szolgálatba. Eddigi két tanfolyamunkon száz­ötvenen végeztek mintegy negyvenöt gyülekezetből. Nagyon reméljük, hogy ez évben nagytiszteletűséged hívei közül is köszönthetünk résztvevőket. A tanfolyamot három alkalommal, három hétvégén tartjuk: az idei no­vember 26-28-ai mellett jövőre a február és március utolsó vasárnap­jához kapcsolódó hétvégén. Korhatár 18-70 év. A tanfolyam helye: Pi­­liscsaba, Széchenyi utca 8-12. Az ellátás és a szállás költségeit az orszá­gos egyház vállalja. Útiköltség-térítést szükség esetén a helyi gyüleke­zettől kérünk. A tanfolyamon való részvételi díj: 3000 forint. Jelentkezés: az MEE Országos Irodája, D. Szebiklmre, 1085 Budapest, Üllői út 24. E-mail: kata.polyak@lutheran.hu. Jelentkezési határidő: no­vember 10. A jelentkezéshez rövid életrajzot és lelkészi ajánlást kérünk mellékelni. A felvételről értesítést és programtervezetet küldünk. A jelentkezőket imádsággal és örömmel várja a munkatársak nevében is: D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, tanfolyam vezető »AMI IGAZÁN LÉNYEGES, AZ A SZEMNEK LÁTHATATLAN« Indul az Evangélikus Országos Vakmisszió ► Ki ne ismerné Antoine de Saint- Exupérynek a feleimben idézett örök érvényű gondolatát, ame­lyet a kis hercegnek kell megta­nulnia a rókával való találkozás­kor? De vajon milyen lehet az élet, ha a világ, ez a minket kö­rülvevő csodálatos világ a szem­nek valóban láthatatlan? Mi­lyen úgy élni, hogy az embe­rek, arcok, állatok, növények, tárgyak valóban csak hangok­ban, illatokban, érintésekben léteznek? Hála Istennek, ma már az élet min­den területén jelen vannak a vakok és gyengénlátók beilleszkedését meg­könnyítő eszközök, módszerek, in­tézkedések. Hangjelzéssel felszerelt közlekedési lámpa, beszélő számító­gép, óra, telefon, tapintható (Braille­­írásos) könyvek, vakbarát internetes oldalak - szinte felsorolni sem lehet a lehetőségeket, amelyek mind a lá­tássérültek esélyegyenlőségét hivatot­tak elősegíteni, s amelyeknek kö­szönhetően a vakok mindinkább a vi­lági társadalom egyenrangú tagjává válhatnak. De mi a helyzet a gyülekezettel? Részt tudnak-e venni látássérült evangélikus hívő testvéreink a gyüle­kezeti munkában vagy gyülekezeti alkalmainkon? Milyen lelki táplálékot fogyasztanak odahaza, van-e Braille- Bibliájuk, énekeskönyvük? Eljutnak-e egyáltalán az istentiszteletekre, s ha nem, mi ennek az oka? Hogyan tud a gyülekezet segíteni abban, hogy el­jussanak? És talán az olvasóban is megfogalmazódik a legelső és legfon­tosabb kérdés: kik ők egyáltalán, és hányán vannak, milyen kapcsolatban állnak a gyülekezetekkel? Ezek a kérdések vezettek el egy új kezdeményezéshez, amely az evan­gélikus egyházban élő vakok és látás­sérültek felkarolását tűzte ki célul. Vakmisszió néven, országos szintű egyházi támogatással megkezdődött az érintettek számba vétele, igénye­ik felmérése, a segítségnyújtás meg­szervezése. Célunk, hogy minél több látássé­rült testvérünk kerüljön közelebb a gyülekezeti élethez, váljon elérhető­vé számára az élő ige, akár tapintha­tó, akár hallgatható formában. Sze­retnénk templomainkat megtölteni Braille-nyomtatású énekeskönyvek­kel, az iratterjesztést kiegészíteni Braille igés lapokkal, naptárakkal, keresztény irodalommal. Terveink között szerepel továbbá találkozók szervezése, ahol a látássé­rült testvérek kapcsolatot teremthet­nek egymással, színes programokon vehetnek részt, és ahol egy picit csak rájuk figyelünk. A kezdeményezés ötletgazdája Hack János orosházi testvérünk, aki évekkel ezelőtt maga is teljesen el­vesztette a látását - legalábbis fizi­kai értelemben. Ennek ellenére töret­len lelkesedéssel szervezi és irányít­ja a „vaktábort" amely országszerte nagy népszerűségnek örvend a vak és gyengénlátó fiatalok körében. Emellett személyéhez fűződik az Új ének énekeskönyv Braille-kiadásának megszervezése - a kiadvány közel egy éve számos gyülekezetben nél­külözhetetlen kelléke lett a zenés összejöveteleknek. Természetesen testközelből ismeri sorstársai igénye­it, problémáit és a lehetséges meg­oldásokat is. Mert a megoldás gyakran egy­szerűbb, mint gondolnánk. Néha elég megfogni valakinek a kezét és el­kísérni Isten házába. Néha elég egy telefonhívás, hogy felvidítsuk egy csüggedő testvérünk napját. Néha több kell, talán megvásárolni egy Braille-Bibliát vagy egy könnyűzenei CD-t és odaajándékozni valakinek, akinek a számára ez az egyetlen, bár láthatatlan fénysugár. Ha bármilyen segítséget tudnak nyújtani a vakmisszió céljainak eléré­séhez, vagy tudnak olyan gyülekezeti tagról, aki érintett lehet, kérjük, jelez­zék! Bármilyen információt, segítséget köszönettel várunk az alábbi elérhe­tőségeken: telefon: 20/778-9540; e-mail: vakmisszio@lutheran.hu. ' ■ BHGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents