Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-10 / 41. szám
8 -m 2010. október 10. PANORÁMA Evangélikus Élet Castel Gandolfóban - az ökumené jegyében Merre tart az egyházak egymáshoz közeledése? ► Castel Gandolfo neve elsősorban arról ismert, hogy itt található a pápa nyári rezidenciája. Ez a Rómától mintegy harminc kilométerre található, szép fekvésű tavával vonzó természeti környezetet kínáló, kilencezer lakosú üdülőváros adott helyet a 29. ökumenikus püspöki találkozónak. A konferencia témája így szólt: Isten akarata a keresztény ember életében. Szeptember elején erről a kérdésről és közös szolgálatunk egyéb területeiről, közöttük kiemelten az egyház egységéről beszélgetett a Fokoláre mozgalom és Miroslav Vlk nyugalmazott prágai római katolikus érsek által egybehívott, hat felekezetet képviselő harmincöt püspök. Anélkül, hogy a négy különböző felekezetű püspök előadását ismertetném, inkább arra utalok, hogy egyéni életfolytatásunkra Isten egyértelmű biztatást ad a kijelentett igében. De vajon miként mutatkozik rituális és hitbeli egység lehet, amely bizonyos vonatkozásban most is valóság, megélt tapasztalat s látható összetartozás. Abban is egyetértettünk, hogy az eucharisztia egymás templomában úgynevezett vendégel pápai palota Castel Gandolfóban meg akarata a népek történelmében vagy az egyes egyházak életében? Mennyire enged szabad folyást a Gonosz hatalmának, és mikor szán büntetésnek egy-egy nehéz szakaszt övéi életében? Mikor mondhatjuk, hogy „hajh, de bűneink miatt / Gyűlt harag kebledben” (Kölcsey), és mikor terheli a felelősség a mulasztással vádolható embert vagy egyenesen gonosz szándékkal bűnt cselekvő személyt? Nyilván más az emberek előtti felelősség, melyet a mindenkor érvényes világi törvény szabályoz. Ismét más a keresztény ember Isten előtti felelőssége, ahol a vétek lehetséges jóvátételének és az irgalmas Isten hozzánk hajló szeretetének egyszerre van létjogosultsága. Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy csak az isteni kegyelem bizonyosságában értelmezhetjük saját sorsunk eseménysorozatát, éppúgy, mint a népek történelmét. Közben pedig ezernyi kérdés marad válaszra várva az örökkévalóságban. A reggelenként tartott különböző felekezetű istentiszteleteken mindig együtt vettünk részt. Akiknek módjuk volt az eucharisztia közös ünneplésére, azok ezt bátran megtették, a többiek áldáskérésre járultak az oltárhoz. így az imádság és az ige mindenkit egy közösségbe terelgetett. Az evangélikus úrvacsorái istentiszteleten e sorok írója éppen a megbocsátásról prédikált. Hangsúlyos lett magam előtt is: ha készek vagyunk megbocsátani egymásnak, ha elismerjük, hogy a másik egyházában is Krisztus van jelen, és ő ébreszt hitet bennünk, miért nem tudunk felülemelkedni tradíciókon és vitatható formákon? A beszélgetések során együttesen alakítottuk ki azt a véleményt, hogy az egyházak egysége lelki, spiúrvacsorai közösség formájában (Abendmahlgastfreundschaft) mind teológiailag, mind liturgikailag megoldható feladat. Érdekes és figyelemre méltó előadást tartott Peter Dettwiler svájci református lelkész: e témában Eva- Maria Faber római katolikus teológussal közösen írt könyve alapján szólt azokról a közös tanbeli és liturgikai hagyományokról, amelyek a két egyházat egybekapcsolják, és azokról is, amelyekről tovább kellene beszélgetni a megterített úrasztalához járulás reményében. Az egyházak teljes egysége azonban eszkatologikus reménység Isten örök országában. Jártunk Róma legrégebbi templomában Cyrill és Ignatius sírjánál, ahol 2. századi freskók és más történelmi nevezetességű emlékek jelzik a kereszténység korai hiteles eredetét. Korunk kételkedő emberének érdemes volna meglátogatni ezt a ma már föld alatt található templom- és katakombarendszert, hogy kétségeit legyőzze a látható valóság, amely vágyat ébreszthet a jelen kérdéseiben is eligazító jézusi értékrend és életstílus, valamint a jövő távlatai iránt. A közbeeső vasárnapon részt vettünk a XVI. Benedek pápa által Castel Gandolfóban tartott Úr angyala imádságon és a hozzá fűzött igehirdetésen, amely után köszöntők sora következett. A pápa személyesen kérte a jelenlevők imádságát angliai útjára. (A látogatás időközben jó eredménnyel zárult.) Mi pedig úgy búcsúztunk Rómától és egymástól, hogy a keresztény egység elkötelezett szolgáiként a magunk helyén végezzük munkánkat, bizonyosan abban, hogy a lelki-spirituális egységért végzett fáradozásunkra áldást ad mindannyiunk közös Ura. ■ D. Szebik Imre Ülésezett a reformációi emlékbizottság ► Emléktúrák, Luther-kötetek, evangélikus digitális könyvtár - néhány téma, amely napirendre került a reformációi emlékbizottság szeptember 29-ei ülésén. Az alkalomnak negyedszer is az északi kerületi püspöki hivatal adott helyet. Fabiny Tamás bizottsági elnök (házigazda püspök) rövid áhítatát követően Révész Rite, a külügyi osztály szeptember elsején munkába állt munkatársa ismertette azt az osztrák protestáns zarándokútvonalat, amely magyar evangélikus közösségeinknek is mintául szolgálhat, és ötleteket adhat hasonló útvonalak megszervezésére. A legutóbb június 9-én ülésezett bizottság tagjainak reménye az, hogy a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára, 2017-re az országban számos emléktúra-útvonalon lehet majd elindulni, hogy - olykor a határokat is átlépve - megismerhessük evangélikus, illetve protestáns templomainkat, emlékhelyeinket. (A bizottság Révész Ritát bízta meg a majdani útvonalszervezőkkel való kapcsolattartással.) Mint arról már többször beszámoltunk, könyvsorozatban jelentetné meg egyházunk Luther Márton főbb írásait. A tervek között szerepel Luther végrendeletének újrakiadása is. Az előkészítő munka állásáról Csepregi Zoltán egyháztörténész, hittudományi egyetemünk korábbi rektora tájékoztatta a résztvevőket. A nyilvánosság számára várhatóan már a jövő esztendőben hozzáférhető lesz a Magyar evangélikus digitális könyvtár vagy - más elnevezéssel - Magyar evangélikus bibliográfia. A digitalizálásra váró evangélikus kiadványok listáját Hubert Gabriella, az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa ismertette, bemutatva, hogy a már (egyelőre tesztelés céljából) feldolgozott néhány művet milyen módon lehet olvasni, miként lehet bennük keresni. A bizottsági ülésen - egyebek mellett - szó esett még pályázati kiírásokról, a Richly Zsolt és munkatársai által készítendő Luther-rajzfilmről, illetve a reformációi emlékév lógójának terveiről. ■ - Bodazs -2017 felé Zarándoklat - evangélikus módra Mostanság egyre többen vágyakoznak a fizikai erőfeszítések és a lelki feltöltődés sajátos formájára, egy huzamosabb ideig tartó zarándoklatra. Katolikus testvéreink körében évszázadok óta kedvelt az El Camino, a spanyolországi búcsújáró hely, Santiago de Compostela felé vezető zarándoklat. Az utóbbi években újból népszerűvé vált protestáns körökben is, számos testvérünk élt ezzel a felekezeti határokat nem ismerő spirituális kalanddal. 1998-ban magam is megtettem egy 226 kilométeres szakaszát, igaz, nem gyalogszerrel. A spanyolországi Oviedo (Asturias tartomány) egyetemén tartózkodva egy szabad hétvégén váltottam jegyet a menetrendszerű autóbuszra, s néhány órás utazással felkerestem a kegytemplomot, ahol több évszázados szokás szerint éppen a zarándokok fertőtlenítését végezték a templomtoronyból lengő hatalmas tömjéntartóval. Sürgetett a menetrend, így a szertartás befejezése után indulnom kellett vissza, hogy az egész napos utazást követően valóban maradandó élmények birtokosának vallhassam magam. Bármennyire vonzóak azonban a spanyolországi tájak és élmények, a zarándoklat gyalogszerrel, illetve lóháton (ez is lehetséges) történő teljesítése a magyar lakosság túlnyomó többsége számára elérhetetlen álom marad. De természetesen lehetséges a Jakab-utak Európát átszövő hálózata magyarországi szakaszának bejárása is. Az egyik út a Margit-szigeten kezdődik, és - a mátraverebélyi kegytemplom felé tett kitérő után - Lébény útba ejtésével érhetjük el a magyar határt, illetve a határ túlsó oldalán található Mariazellt. Azoknak, akik a protestánsok számára is jó lelkiismerettel vállalható, közelebbi zarándoklatra vágynak, vonzó célt jelenthet a németországi Szász-Anhalt tartományban található Luther-út. Tekintettel arra, hogy 2017-ben ünnepeljük a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját, a hátralévő hét évben még számos evangélikus testvérünk élhet a lehetőséggel, és bejárhatja a zarándokút egy-egy szakaszát vagy akár egészét. A szóban forgó zarándoklat négyszáztíz kilométeres gyalogtúrát jelent, melyet Luther szüleinek városa és reformátori működésének fő helyszíne, Mansfeld és Wittenberg között kell teljesíteni. A Luther-út negyven nevesített, a reformátor életéhez és tevékenységéhez kötődő települést A Luther-ház Eislebenben érint, de ezeken kívül számos érdekes települést és vonzó tájat is megismerhet az útra vállalkozó zarándok. Néhány érdekesebb helyszín a Mansfeldtől Wittenbergig vezető - és hurokszerűen az indulás helyszínére visszakanyarodó - útvonalról. Bach-szobor Köthenben Mivel a Luther-út néhány ponton (Szent Jakab-templomok) érintkezik az El Camino németországi szakaszával, így bátran hívogathatjuk a zarándoklatra katolikus testvéreinket is. Odafelé ♦ Eisleben: Luther szülőháza és halálának helyszíne; Köthen: Szent Jakab-templom és Bach-emlékhely; Zerbst: Luther által alapított iskola (Franciscanum); Dessau-Roßlau: Luther- és Melanchtonfestmények kiállítása a Cranach-műhelyből; Wittenberg: Luther-ház, Melanchton-ház. Visszafelé ♦ Brehna: Szent Jakab-templom és kolostor, Bora Katalin iskolája; Halle: Miasszonyunk temploma - Luther halotti maszkja, tartományi múzeum időszaki Luther-kiállítással, Händel szülőháza. A zarándoklat teljesítésének igazolására zarándokigazolvány váltható, amelybe a felkeresett állomásokon pecsét kerül, így akár részletekben is teljesíthető a táv. Az állomásokon szerény igényeket kielégítő zarándokszállások is működnek, de mivel az útvonal Németország sűrűn lakott, turisztikailag kiválóan ellátott területén található, a zarándok előre is foglalhat szállást, és a helyszínen történő szálláskeresés sem aggályos. Kedvcsinálóként álljon itt egy idézet Luther Márton 1525. évi házi postillájából: „Az evangélium születésekor az apostolok és a tanítványok nem kastélyokban, várakban és kolostorokban gubbasztottak, mint a mai püspökbálványok, akik innét az embereket levelekkel és utasításokkal kínozzák; hanem zarándokként járták a tartományokat, és sem házzal, sem udvarral, sem térrel, sem építménnyel, sem konyhával, sem pincével nem rendelkeztek.” ■ ZSUGYEL JÁNOS Bővebb információért érdemesfelkeresni a Luther-út (Lutherweg) honlapját, ahol németül és angolul is megszerezhetjük a szükséges információkat: http://www.lutherweg.de/
