Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-11 / 28. szám

8 « 2010. július 11. A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT MELLÉKLETE Evangélikus Élet ságul.” 4AH fáradozik, annak a bért nem juta­lomként számítják, hanem azért, mert tartoz­nak azzal. sAki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, an­nak Isten a hitét számítja igazságul. ^Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, aki­nek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igaz­ságot: 7„Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bű­neik. gBoldog az az ember, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” Ábrahám minden hívő atyja 9Most tehát ez a boldognak mondás csak a kö­­rülmetélteknek szól-e, vagy a körülmetéletle­­neknek is? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahám­nak Isten a hitet számította be igazságul. ioDe milyen állapotában fogadta el őt igaznak: kö­­rülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem kö­­rülmetélten, hanem körülmetéletlenül. nSőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül ta­núsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hí­vőnek, és az igazság azoknak is beszámíttassék; I2és hogy atyja legyen azoknak a körülmetél­­teknek is, akik nemcsak körül vannak metél­ve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének. Ábrahám az ígéretben bízó hit példája l3Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a vi­lágot. 14Hiszen ha a törvény alatt élők az örö­kösök, akkor üressé lett a hit, és hiábavaló az ígéret, ^mivel a törvény csak Isten haragjához vezet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés sem. j ^Azért hitből, hogy kegye­lemből legyen, és így bizonyos legyen az ígé­ret Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvényből valóknak, hanem az Ábrahám hi­tét követőknek is. iyŐ, ahogyan meg van írva: „sok nép atyjává tettelek téged”, mindnyájunk atyja Isten színe előtt, akiben hitt, aki megele­veníti a holtakat, és létrehívja a nem létezőket. igReménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmon­datott: „Ilyen sok lesz a te utódod!” 19Mert hi­tében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. 2oIsten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, 2iés telje­sen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. 22Ezért Isten ezt „be is számította neki igazságul”. 23Üe nem egyedül érte van megírva, hogy „beszámította neki igaz­ságul” 24hanem értünk is, akiknek majd beszá­mítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; 2saki ha­lálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért. A megigazulás megbékélés Istennel 5 Mivel tehát megigazultunk hitből, békessé­günk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisz­tus által. 2Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsek­szünk azzal a reménységgel is, hogy részesü­lünk Isten dicsőségében. 3Sőt dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, 4az áll­hatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a re­ménységet; 5a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. gMert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. yMég az iga­zért is aligha halna meg valaki, bár a jóért ta­lán még vállalja valaki a halált, glsten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. 9Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. ioMert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltet­tünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. ijSőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki ál­tal most részesültünk a-megbékélésben. Ádám és Krisztus 12Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden em­berre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. j^Mert a törvényig is volt bűn a vi­lágban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs tör­vény. 44Mégis uralkodott a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám bűnéhez hasonlóan vétkeztek. Ő pedig előképe az eljö­­vendőnek. 15De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha an­nak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és aján­déka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus ke­gyelme által sokakra. jgÉs az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első em­ber bűnbeesése. Az ítélet ugyanis egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából visz megigazulásra. l7Ha pedig az egynek elbukása miatt uralkod­hatott a halál egyetlen ember által, akkor még inkább igaz, hogy azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. igAhogyan tehát egy ember bűne lett min­den ember számára kárhozattá, úgy lett egy­nek az igazsága minden ember számára élte­tő megigazulássá. i9Mert ahogyan az egy em­ber engedetlensége által sokan lettek bűnösök­ké, úgy az egynek engedelmessége által is so­kan lesznek igazakká. 2oKözben pedig eljött a törvény, hogy megnövekedjék a bűn. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; 2ihogy amiképpen uralko­dott a bűn a halálban, úgy uralkodjék a kegye­lem is az igazság által az örök életre Jézus Krisz­tus, a mi Urunk által. Keresztség és új élet 6Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? 2Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? 3Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? 4A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben jár­junk. 5>Ia ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk ve­le feltámadásának hasonlóságában is. gHiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. yMert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. gHa pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. 9Hiszen tud­juk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak kö­zül, többé nem hal meg, a halál többé nem ural­kodik rajta. joMert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Is­tennek éli. nígy azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban. A kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk l2Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó tes­tetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánsága­inak. ^Tagjaitokat se állítsátok a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába, hanem állja­tok Isten szolgálatába, mint akik a halálból élet­re keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek. j4Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. 15Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! igNem tudjátok, hogy ha valakinek a szolgálatába álltok, akkor engedel­mességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? jjDe há­la az Istennek, hogy ugyan a bűn szolgái vol­tatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére át­adattatok! jgMiután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. l9Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát tagjaitokat a tisztáta­­lanság és a törvénytelenség szolgálatába állítot­tátok, hogy törvénytelenekké legyenek, úgy most állítsátok tagjaitokat az igazság szolgála­tába, hogy szentek legyenek. 2oMert amikor a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igaz­ságtól. 2iDe milyen gyümölcsöt termett ez ak­kor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miat­ta, mert ennek vége a halál! 22Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyü­mölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet. 23Mert a bűn zsoldja a halál, Isten ke­gyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jé­zusban, a mi Urunkban. Többé nem vagyunk a törvény uralma alatt 7 Vagy nem tudjátok, testvéreim, pedig a tör­vényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény ad­dig uralkodik az emberen, amíg él? 2Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van köt­ve a törvény szerint, de ha meghal a férj, akkor felszabadul a törvény hatálya alól, amely a fér­jéhez kötötte. 3Amíg tehát él a férje, házasság­­törőnek mondják, ha más férfié lesz, de ha meg­hal a férje, megszabadul e törvénytől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyan­így ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény szá­mára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyü­mölcsöt teremjünk Istennek. gMert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, hogy a ha­lálnak teremjenek gyümölcsöt. gMost azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a tör­vénytől, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgá­lunk, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében. A törvény jó, de a bűn által halált okoz 7Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem is­mertem volna meg a törvény által, és a kíván­ságot sem ismerném, ha a törvény nem mon­daná: „Ne kívánd!" gDe a bűn, kihasználva a pa­rancsolatot, mindenféle kívánságot szült ben­nem. Mert a törvény nélkül halott a bűn. 9Én törvény nélkül éltem egykor. Amikor azonban eljött a parancsolat, a bűn életre kelt, Kjén pe­dig meghaltam, és megértettem, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. nMert a bűn, kihasználva a parancsolatot, megcsalt en­gem, és megölt általa. 12A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. i3Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen. A jó által hoz rám halált, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen. A belső ember harca a benne lakó bűnnel l4Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pe­dig testi vagyok: a bűn rabszolgája. ^Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. igHa pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. i7Akkor pedig már nem is én teszem azt, ha­nem a bennem lakó bűn. igMert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hi­szen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. i9Hiszen nem azt te­szem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 2oHa pedig azt te­szem, amit nem akarok, akkor már nem én te­szem, hanem a bennem lakó bűn. 21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszra van lehetőségem. 22Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, 23de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely har­col az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24Én nyomo­rult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a ha­lálra ítélt testből? 25Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam ér­telmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének. Akik Krisztusban vannak, Lélek szerint járnak 8 Nincsen azért most már semmiféle kárhoz­tató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézus­ban vannak, 2mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. 3Ámire ugyanis kép­telen volt a törvény, mert erőtlen volt a test mi­att, azt tette meg Isten, amikor bűnért való ál­dozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítél­te a bűnt a testben, 4hogy a törvény követelé­se teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. sMert akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. éA test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, 7minthogy a test törekvése ellen­ségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedel­meskedni. gAkik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. 9Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. loHa pedig Krisztus bennetek van, bár a test ha­lott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt. nHa pedig annak Lelke lakik bennetek, aki fel­támasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak kö­zül, életre kelti halandó testeteket is a benne­tek lakó Lelke által. i2Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. 13Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, él­ni fogtok. 14Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. isMert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” jgMaga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. ^Ha pedig gyermekek, akkor örökö­sök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisz­tusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Isten fiainak reménysége igMert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. i9Mert a teremtett vi­lág sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. 20A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak aka­ratából, aki alávetette, mégpedig azzal a re­ménységgel, 2ihogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságá­ból Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsá­gára. 22Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi ma­gunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiú­ságra, testünk megváltására. 24Mert üdvössé­günk reménységre szól. Viszont az a remény­ség, amelyet már látunk, nem is reménység, hi­szen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? 25Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, ak­kor állhatatossággal várjuk. 26Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlensé­günkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lé­lek esedezik értünk kimondhatatlan fohászko­dásokkal. 27Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért. 28Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szere­tik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. 29Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia ké­péhez, hogy ő sok testvér között legyen első­szülött. 3oAkikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. A választottakat semmi sem szakíthatja el Isten szeretetétől 31Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32Aki tulajdon Fiát nem kí­mélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten, aki megigazít. 34Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. 35Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldö­zés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy ve­szedelem, vagy fegyver? 3(;Amint meg van ír­va: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." 3zDe mindezekben diadalmaskodunk az által, aki sze­ret minket. 3gMert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, ^sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választ­hat el minket Isten szeretetétől, amely megje­lent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Pál fájdalma népe miatt 9 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, 2hogy nagy az én szomorú­ságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szíve­met. 3Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakít­va, az én testvéreim, az én test szerinti roko­naim helyett; 4akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, sakiké az ős­atyák, és akik közül származik a Krisztus test

Next

/
Thumbnails
Contents