Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-03 / 40. szám
2 « 2010. október 3. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mennyei Atyánk, hálát adunk az egész teremtettséget átfogó szeretetedért, amellyel fenntartod életünket, és Jézus Krisztusban munkálod megváltásunkat. Add, hogy a te szereteted ne legyen hiábavaló életünkben, formálhasson bennünket, és a te arcod tükröződhessen rajtunk! Könyörgünk világunkért, amely magán hordozza teremtő kezed nyomait. Megváltjuk, Urunk, hogy túl sokszor vagyunk benne hűtlen sáfárok és csak kevésszer jó gazdák. Természetesnek vesszük a kenyér ajándékát, és ellened háborgunk, ha szükséget szenvedünk valamiben. Kérünk, nevelj minket teremtett világunk iránti felelősségre, hogy lakhatóan őrizhessük meg utódaink számára. Könyörgünk hazánkért, amelyben hosszú évszázadok óta őrizted őseinket, s ahol mi magunk is otthonunkra találhatunk. Kérünk, ne engedd felednünk, hogy csak akkor lehet igazán otthonunk e föld, ha tőled kapott ajándékként szeretni tudjuk. Emlékeztess erre vezetőt, politikust, polgárt, hogy ne kelljen hontalanná válni saját hazánkban. Könyörgünk településünkért, a lakóhelyünk közvetlen környezetében élőkért. Gyakran beletemetkezünk saját problémáinkba, és nem vesszük észre azt, aki mellettünk segítségre szorul. Elmegyünk a koldus mellett, nem halljuk meg a hajléktalan kopogását, és ételről mesélünk az éhezőnek. Kérünk, erősítsd bennünk a szeretet felelősségét, hogy nyitott szemmel járjunk, és megtegyük, amit reánk bíztál. Könyörgünk gyülekezeti közösségünkért, szereteted forrásának helyéért, amelyet oly sokszor mérgeznek emberi indulataink. Megvalljuk, Urunk, sokszor még egymást sem tudjuk szeretni, nemhogy ellenségeinket. Fordulj felénk könyörülő irgalmaddal, hogy gyarapodhassunk ne csak létszámban, de növekedhessünk az irántad való engedelmességben is. Add, hogy igéd magvetése ne legyen hiábavalóvá életünkben. Könyörgünk családi közösségeinkért s benne önmagunkért. Annyi minden terhel bennünket: kit gyász és fájdalom, kit betegség és félelem, kit bizonytalanság és reményvesztettség. Támaszra, vigaszra, örömeinkben való osztozásra kaptuk tőled családi kötelékeinket, amelyeket sokszor kevesebbre becsülünk, mint amekkora ajándékot hordoznak magukban. Tégy minket szerető társsá, biztos támasszá, engedelmes gyermekké, hogy családunk legbensőbb szobánkká válhasson, ahol együtt állhatunk meg előtted. Mennyei Atyánk, aki magad vagy a szeretet, még ajkunkon sincs a szó, de te már ismered gondolatainkat. Kérünk, hallgasd meg gyermekeid könyörgését, és adj meg mindent, ami a javunkra van. Add, hogy megtartó, gondviselő szeretetedből élve mi magunk is ennek a szeretetnek az eszközei lehessünk! Ámen. www.myluther.hu SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP - JN 15,9-14 Teljesen megkötözve, teljesen szabadon Néhány nappal ezelőtt gimnazista diákokkal parancsolatokról beszélgettünk. No nem a Tízparancsolatról, csak a hétköznapi parancsokról, utasításokról. Közös véleményük volt, hogy aki igazán jó tanár vagy szülő, az sose parancsol, hanem inkább megbeszéli, elfogadtatja a szándékait. így a gyermeke vagy a tanítványa nem lesz alárendeltje, hanem mellé rendelődik, társsá válik. Kérdeztem őket a végletes helyzetekről. Olykor mégis arra kényszerül a nevelő, hogy parancsot adjon, nincs idő magyarázkodásra, elfogadtatásra. Ilyen nincs - mondták magabiztosan. * * # Martin Buber ezt meséli: „Régen, ha a Sátán meg akarta akadályozni, hogy egy haszid a caddikhoz utazzon, apjának, anyjának vagy feleségének alakját öltötte magára, és erőnek erejével megpróbálta eltéríteni szándékától" # * * Az új nemzedék nem tesz mást, mint világunkra hangolódik. Közben maga is világot alkot. Kiábrándultunk már a parancsok teljesítéséből. Elegünk van abból is, hogy emberek azzal igazolják gaztetteik jogosságát, hogy parancsot teljesítettek. Minden utasításban szabadságunk megnyirbálását látjuk. Minden körülírt rend féltett mozgásterünket fenyegeti. Legfontosabb vágyaink egyikévé lett a feltétel nélküli szabadság, amelyben semmiféle előírásnak, szabálynak vagy parancsnak sincs helye. # * % „De amikor látta, hogy minden akadályozás csak növeli Isten haszid hívének erejét, más módszert eszelt ki. Most békét köt az illetővel, akit kiszemelt, összebarátkozik vele, és szelíden így szól hozzá:- Megtérítettél. Utazz csak el nyugodtan a rabbidhoz, de engedd meg, hogy veled mehessek, imádkozz, ahogy szoktál, engedd meg, hogy veled imádkozzam, tanuld azt, amit szeretsz, segítek neked benne” # # # A világ rendje elfordul a parancsolatoktól, és odafordul a manipuláció felé. Lépten-nyomon rejtett parancsok vesznek körül. Rafinált módon lopózik gondolatainkba a zaj, nehogy a csöndben valódi döntéseket hozhassunk. Tudatosan terelnek nyájba minket, hogy elveszítsük saját utunkat. Mi magunk is manipulálunk: nem is nézünk egymás szemébe. Vannak, akik annyira meggyűlölték ezt, hogy újra megteremtik maguknak a maguk parancsuralmi rendszereit. A bizonytalanság annyira gyűlöletes számukra, hogy készek feladni a jóérzésű szabadságot is azért, hogy biztonságérzetük visszatérjen. * * * „És ha majd eljön az ideje, így szól hozzá:- Ülj a caddik székébe, és én melléd ülök. Együtt maradunk ezután” * * * Jézus parancsolatról beszél. „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” Nem manipulál, a szemembe néz, egyértelmű. Nem szeretne megnyerni, nem hízeleg, nem rejtőzik. Az általa említett két szó gyökeresen ellentmond egymásnak. A parancsolat megfoszt minden döntésemtől. A szeretet állandó aktuális döntések sorozatát bízza rám. Éppen ebben a két szóban valósul meg életem a világban: teljes kötöttségben és teljes szabadságban. Etikai határhúzás helyett magához köt. Ha a szeretet parancsának megszűnik a Jézushoz kötött személyessége, megszűnik az ember felé forduló személyessége is: identitását veszti. Odaállít a kereszt elé: ilyen a sze-A VASÁRNAP IGÉJE retet valójában, önmagát adja barátaiért. Ez a szeretet számunkra idegen. Nem egyszerű barátság ez, még csak nem is hasonlítható az emberi szeretetformákhoz: ez Isten szeretete. Ha Jézustól elszakadok, megszűnik az értelme, az élhetősége, a tartalma. Másfelől viszont - éppen ebben a személyes zártságban - elém helyezi a szabad döntések sokaságát. Sőt azt mondja: mindent szabad! Sőt azt mondja: egyetlen helyzet sincs előre megírva! Arra biztat, hogy teljes valómmal vegyek részt az életben. Szavaiból kirajzolódik egy valódi valóság, amelyben az életemet öröm járja át. Befogad egy olyan egységbe, amelyre nincsenek szavak, talán csak így: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket...” Parancsolata nem a tizenegyedik, hanem az egyetlen. Isten szeretete rajzolódjon ki rajtunk! Én pedig kész vagyok arra, hogy csodát tegyen velem: a szeretet csodáját. ■ Koczor Tamás Jöjjetek, testvérek, közeleg az ► Az egész Európát feldúló harmincéves háború különösen a Német-római Birodalom területén okozott óriási, a népességet sújtó veszteségeket. Ám nemcsak gazdasági és társadalmi problémákat hagyott maga után ez a harminc év, hanem szétzilált, megcsappant lélekszámú gyülekezeteket is. Nem csoda, hogy éppen ebben a kilátástalannak tűnő időszakban kezdett kibontakozni az a kegyességi mozgalom, mely a reményvesztett lelkekben újra hitet tudott ébreszteni: a pietizmus. Heti énekünk, a Jöjjetek, testvérek, közeleg az este (EÉ 444) szerzője, Gerhard Tersteegen (1697-1769) a német református pietizmus egyik legismertebb és legjelentősebb képviselője. Száztizenegy énekszövege mellett jelentős teológiai írásokat is hátrahagyott. Tersteegen - akit kortársai gúnyosan csak tanulatlan szalagszövőként emlegettek -, bár nem tanult soha teológiát, önképzéssel és olvasással mégis átfogó teológiai műveltségre tett szert. Megtérésének alkalmát is ismerjük: amikor 1724 nagycsütörtökén a Megváltó Gecsemáné-kertben átélt küzdelmeit tanulmányozta, az ige úgy megérintette őt, hogy egy Jézushoz címzett írásban felajánlotta magát és egész életét Megváltójának, s a levelet saját vérével írta alá. Gyülekezeti énekeit, köztük a Jöjjetek, testvérek kezdetűt is Lelki virágoskert című gyűjteményében publikálta 1729-ben. Szövegeiben gyakran szól Isten mindenütt érezhető jelenlétéről - erre példa az Itt az Isten köztünk kezdetű éneke is - vagy a szolgálatkész testvéri szerétéiről, melyet legszebben heti énekünk ötödik versszakában fogalmaz meg: „Egyikünk ha roskad, / Emelje a másik...” A protestáns énekeskönyvek sorában különleges helyet foglal el az a forrás, amelyben heti énekünk dallamát először megtaláljuk: a Cseh Testvérek Michael Weiße lelkész által összeállított és 1531-ben kinyomtatott gyűjteménye ugyanis a legkorábbi, anyanyelven írott kottás énekeskönyv a reformáció történetében, így tehát ez a testvérközösség, mely e tekintetben Wittenberget is megelőzte, méltán nevezhető a reformáció fontos, keleti bástyájának. Weiße Den Vater dort oben kezdetű, hálaadó szöveggel látta el és étkezés utáni közös imádságnak szánta a dallamot, melyben az európai és a magyar népzenére is jellemző kiskvintváltó szerkezet nyomait fedezhetjük fel: magas járású kezdősorai után a negyedik sor mintegy kvintválaszként érkezik az alaphangra. Lendületes dallamvezetése révén, mely a meglehetősen nagy hangterjedelmet is magával ragadó erővel és természetességgel járja be, méltán tartozik gyülekezeteink legkedveltebb énekei közé. ■ Fekete Anikó Múlandó időben maradandó cél Kezdőmondata miatt úgy tűnik, mintha esti énekeink közé sorolhatnánk: „Jöjjetek, testvérek, közeleg az este..." Valójában egészen másról van szó. Isten vándorló népe tudatában van annak, hogy fogy az idő, és életünk reggele, a világ létének hajnala már mögöttünk van. Lassan véget ér az idő, mint amikor beesteledik, és a nap búcsúzik. Múlik az életünk, a világ léte is a vége felé közeledik. A vándorú ton azonban Isten népe nem úgy megy, mint a céltalanul bolyongók, hanem úgy, mint aki tudja, hogy csak itt fogy az idő, de ez közelebb visz az Úrral való találkozás nagy pillanatához. Ez azonban feladatok sorát jelzi. Koncentrálnunk kell, hogy a múlandó időben a maradandó célt el ne vétsük. A földjén dolgozó szántóvető siet, hogy sötétedés előtt be tudja fejezni a munkáját. A csónakban evező igyekszik a partra érni, mielőtt ráesteledik. A keresztény ember élete alkonyán - ez születésünk pillanatától kezdődik! - tisztában van azzal, hogy fogy a kegyelmi idő, és ez aktivitásra, igyekezetre, erőösszpontosításra készteti. Hány ember szenved attól, hogy nem tudja, merre tart az élete, mi vár rá, mivel kell számolnia! Hányán és hányán pedig csak sodródnak a napok tengerén, mintha sem múltjuk, sem jövőjük nem lenne. A keresztény ember nagyszerű lehetősége és felelőssége, hogy tudatosan küzdjön az élet vándorútján, hiszen tisztában van azzal: nem a semmibe készül, hanem haza, az atyai házba, s ez meghatározza egész földi létét, minden gondolatát és cselekedetét. Elkeseredés helyett Istenbe vetett bizalommal járjuk az utat! Sokszor elkeseredünk, nem is ok nélkül. Rögös az út, sok a ránk rakódott teeste CANTATE Eged Klen diczeriinc. her, és sok az előre nem kalkulálható probléma. Mi, Isten népének tagjai azonban tudjuk: Urunk előrement, hogy helyet készítsen nekünk. És abban is bizonyosak lehetünk, hogy amit szem nem látott, fül nem hallott, Isten azt készítette el az őt szeretőknek. A szomorúság ellentéte nem csupán a jókedv, a lehangoltságé a lelkesedés, az elkeseredésé a feldobottság. Az elkeseredés ellentéte és ellenszere az Istenbe vetett bizalom. Aki tudja, Isten kegyelme megsegíti; aki tisztában van vele, hogy Isten velünk van; aki tudja, hogy minden akadályon átsegít a mi Urunk; és aki érzi, nem vagyunk árvák, hisz él a mi mennyei Atyánk: annak életében nem lesz úrrá a keserűség. Bizalmatlan világunkban, megbízhatatlan emberek között is megbízhatunk a nekünk bizalmat előlegező Istenben. A tudatos küzdelem és az Isten és ember iránti bizalmi kapcsolat testvéri közösségben valósulhat meg. S ez újabb erőforrás. Kéz a kézben, a másikat nem lenyomva, hanem felemelve járhatunk. Énekünk utolsó verse nagyszerű biztatás, tele reménységgel, bizakodással: „Hamar hazaérünk. / Csak előre bátran! / Örök öröm vár ránk / Az atyai házban.” Erre csak egy felelet létezik: Ámen. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Az Evangélikus Élet korábbi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangeiikuselet.hu címről.
