Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-26 / 39. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2010. szeptember 26. ► 9 Új kezdet Szarvason Laczi Roland iktatása a Szarvas-Új templomi Evangélikus Egyházközségben Lám a dalai! Széljegyzet Tendzin Gyaco budapesti látogatásához ► Gyülekezet és lelkésze egymásra találását ünnepelték múlt szombaton Szarvason. Az evangélikus Újtemplomban több mint negyven Luther-kabátos lelkész kérte Isten áldását a közösség megválasztott és ünnepi istentisztelet keretében beiktatott ifjú pásztorára. Laczi Roland 1975-ben született Szegeden. Teológiai tanulmányait 2003-ban fejezte be, a hatodévet Maglódon töltötte. Gáncs Péter püspök 2004. július 17-én avatta lelkésszé Szegeden, majd Kiskőrösre került, ahol idén július 31-ig volt a gyülekezet másodlelkésze. Ez idő alatt elvégezte a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakát is. Augusztus elseje óta Laczi Roland szolgálati helye immár Békés megyében van, mert - mint lapunknak elmondta - vágyott rá, hogy kipróbálja magát egyedül is. Vonzotta a kihívás, ezért változtatott. Egy olyan közösség élére állt, amelynek nehéz időszak van a háta mögött. Nem hallgattak erről a szeptember 18-i istentiszteletet követő közgyűlésen sem. Molnár Pálné Krajcsovicz Magdolna beszámolójából kiderült, hogy a felügyelő, Molnár Pál 2009 őszén panasszal élt a Déli Egyházkerület ügyészénél, dr. Font Évánál a gyülekezet lelkészei - Deme Zoltán és felesége, Deméné Gede Erika - ellen. Miután mindkettejüket felmentették a szolgálat alól - 2009. november elsejétől -, Zátonyi János vállalta átmeneti időre (a választás megtörténtéig) a lelkészi feladatok ellátását. Több jelölt közül a gyülekezet végül Laczi Roland mellett döntött. Az új lelkipásztor és felesége, Laczi Anikó - végzettségét tekintve biológiaföldrajz szakos tanár - ez év nyarán költözhettek be hároméves kisfiúkkal, Benedekkel a kívül-belül felújított parókiára. A közgyűlést megelőző ünnepi iktatási istentisztelet kezdetén az iktatást végző Ribár János esperes hirdette Isten igéjét 2Kor 13,11-13 alapján, kiemelve, hogy soha semmi nem ártott annyit Isten ügyének, mint az, amikor Krisztus követői nem fértek meg egymással. Most azonban új fejezetet írhat a lelkész és a gyülekezet akkor, ha elfogadja az ige intését, ha közösen törekednek az egyetértésre és a békességre, Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége által. A Napfény Evangélikus Kézműves Óvoda kisgyermekeinek szereplése után az iktatás, az áldás, majd az új lelkész igehirdetése következett. Laczi Roland Zsolt 3,9 alapján tartott prédikációjában arról szólt, hogy megragadta ez az ige: „Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden!’’ Megragadta, mert úgy érezte, hogy Istentől jöhet és jön a szabadítás a jelenben, ő készíti elő az időt és az alkalmakat, és általa, az ő kegyelméből lehet áldottá a jövő is. „A kérdés az, hogy van-e bennünk elegendő akarás ahhoz, hogy éljünk az Úr által kínált lehetőségekkel. Ha igen, akkor már »csak« előre kell, hogy nézzünk, jó célokat kell, hogy keressünk, és ki kell, hogy tartsunk ezek mellett minden esedeges nehézség ellenére is, hiszen gyülekezetünk tagjai sokszínű és értékes gyermekei annak az Istennek, akinek az ígéretei soha nem vesznek el” - bátorította a hallgatóságot az igehirdető. Az Istenben való bizalom fontosságát erősítették az istentiszteletet követő közgyűlésen elhangzott jókívánságok is. Az alkalmat Molnár Pál felügyelő nyitotta meg, majd Ribár János esperes üdvözölte a gyülekezet tagjait, a megjelent egyházi és világi vendégeket. A fentebb már említett gyülekezettörténeti visszatekintés után a köszöntések sora következett: Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője egyebek mellett arra biztatta a jelenlévőket, hogy Szarvas „nyerő város” és benne a két evangélikus közösség két együttműködő és „nyerő” gyülekezet legyen. Kondor Péter esperes és Babák Mihály helyi polgármester, országgyűlési képviselő is annak a reményének adott hangot, hogy ez a templom és ez a gyülekezet olyan hellyé válik, ahová jó hazatérni. Ugyancsak sok sikert és áldást kívánt a megkezdett munkához Sovány Pál, a Nyugat-békési Egyházmegye felügyelőhelyettese, Roszík Gábor, a gödöllői Tessedik Sámuel Anyaotthon és Idősek Otthona igazgató lelkésze, valamint Kecskeméti Pál volt kiskőrösi lelkésztárs - akit hetven gyülekezeti tag kísért el erre az ünnepi alkalomra -, végül a „szomszéd kolléga” Lázár Zsolt szarvas-ótemplomi lelkész. ■ Gazdag Zsuzsanna Három dolgot egy csapásra Gondolj bele, kedves Olvasó, hányszor történik meg veled, hogy egyszerre több dologba kapsz bele, vagy éppen hányszor kérdezik meg tőled: hány dolgot vagy képes egyszerre művelni? Ilyenkor büszkén feleled: főzés közben tévézek vagy rádiózok, olvasás közben zenét hallgatok, de van, hogy íróasztal fölé görnyedek, úgy, hogy közben megy a tévé, a konyhában pedig rotyog a nemrég fölkészített marhapörkölt. Ilyenek vagyunk mind, tudjuk, hogy szűk a ránk szabott idő, és minél jobban szeretnénk kitölteni. Komolyzenészek azt beszélik, a zenehallgatás nem engedi meg, hogy közben másra figyeljünk, ilyet csak azok csinálnak, akik nem értik a zenét. Lehet, de azt hiszem, többen vagyunk, akik nem értjük, főként nem annyira és úgy, mint ők, de szeretjük, és jó, ha egyéb dolgaink végzése közben a fülünkbe áramlanak a szép dallamok. Unokámmal gyakran ülünk együtt az íróasztalom mellett. Én írok vagy éppen rajzolok, ő pedig rajzolgat, festeget, színezget, vagy feladatlapokat tölt ki, és közben az általa választott cédé forog, megzenésített versekkel, Halász Jutkával, Kalákával vagy Szélkiáltóval. Velük dudorászik, dalolgat, és közben rajzokkal és színekkel lesz tele a vázlatfüzet egy-egy lapja. Könnyen meglehet, hogy Veres Andiéknál is így mennek a dolgok, és talán épp ez az otthoni nyüzsgés szülte ezt az Ignác, mit látsz? című kötetet, cédéstől, színezőlapostól. Mert így áll a dolog: aki ezt a méretes kötetet hazaviszi, egyszerre verselhet, hallgathat dalokat, ha kedve szottyan, együtt dalolgathat a Palinta Társulattal, közben pedig szép lapokat színezhet, az azokon lévő figurákat kivághatja, bábokat készíthet belőle, amit mai szóhasználatunkban így neveznek: újrahasználható foglalkoztatás. Mondhatom, jó kis elfoglaltság, gyermekeknek éppúgy, mint családi közösségek számára. A kötet szép, színes rajzait Gyarmathy Ildikó készítette, a kicsinyeknek ezek adnak mintát a színezgetéshez. A kötet verseit részben a zeneszerző, a Palinta társulatos Veres Andi írta, részben pedig Sarkady Sándor, Markó Béla, Mentovics Éva, Gyárfás Endre, Blaskó Virág Márta, Devecsery László, Drégely László és aki e sorokat papírra rótta: Nagy Bandó András. (Hogy nem teng túl a dicsérő szó a kötetről és a cédéről, no meg az ötletről, annak tudható be, hogy - mint az imént írtam - magam is szerzőként vagyok jelen benne.) De tudod, mit, kedves Olvasó? Siess hazavinni! Jól jársz vele. ■ Nagy Bandó András ■ Lupták György Hallgatom a rádióban a látogatás beharangozóját. A magyar riportalany lelkendezve beszél Tendzin Gyaco, a XIV. dalai láma „spirituális nagyságáról” arról, hogyan tud egyszerre ezrek szemébe nézni. Igen, így. Majd olvasom a Magyar Távirati Iroda meglehetősen részletes beszámolóját a Papp László Sportarénában tartott alkalomról, ahol szeptember 18-án „11 200 magyar és a környező országokból érkezett érdeklődő előtt tartott Bevezetés a tibeti buddhizmusba címmel” tanítást a vendég. Mi ez a felfokozott érdeklődés? Nemrégiben Németországban járt, olvastam az ottani látogatásról is néhány tudósítást. Mindenütt tömegek várták, hallgatták a buddhista vallási vezetőt. A keresztény Európa ekkora vehemenciával fordítana hátat keresztény gyökereinek, s ennek a tragikus folyamatnak vagyunk éppen a tanúi? Ráadásul a buddhizmus alapvető tanítása nem is kínál gyökeres megoldást az emberiét alapvető problémáira. Budapesti előadásában is hangsúlyozta a láma, hogy „a magunkban lévő negatív érzelmeket meg kell ölnünk” Mi, keresztények már rég megtanultuk, hogy ez az, ami például nem megy. Önerőből biztosan nem, csakis a megváltó Krisztus erejével. Őróla viszont a buddhizmus nem tud. Egyfajta önjavító tréning, amely előbb vagy utóbb totális csődhöz vezet. Vagyis a keresztény tanítás hatalmas többlete a megváltás, amelyről más vallások nem tudnak. És ezt nem valamiféle elfogult vakság mondatja velem, hanem saját tapasztalatom: magam is bementem a megjavulni akarás zsákutcájába, majd megtapasztaltam, hogy gyökeres változást az életemben csakis Isten megmentő szeretete adhat. No, de mindegy. Itt állunk, szemben magával a jelenséggel. Ha valahol valaki valami szokatlant, újszerűt vagy meglepőt mond, mindig szépszámú hallgatóságra talál. Legyen szó akár keleti vallásról, szektás tanításról vagy ősi magyar pogány vallási elemek felelevenítéséről. Sokszor nem is gondolják végig embertársaink, mi is az, amit éppen lelkesen magukba készülnek szívni. Mert az előadó profi módon, lehengerlőén, vitát, ellentmondást nem tűrően mondja a magáét; ott gondolkodásnak, visszakérdezésnek helye nincs. Kicsiny városunk - amúgy koncertteremként működő - zsinagógájában máris egymásnak adják a (bérelt) kilincset a szekták, kisegyházak. Biztos, hogy e jelenség egyfajta kritika keresztény egyházainkkal, gyülekezeteinkkel szemben. És erőteljes kritika egyéni keresztény életünkkel szemben is. Tükör ez a javából, amelybe - tetszik, nem tetszik - bele kell néznünk. S meg kell kérdezni önmagunktól: vonzó-e a kereszténységünk? Olyan közösség-e a gyülekezetünk, ahová jó tartozni? Olyan-e az életem, hogy vonzó példát mutatok vele kereső embertársaimnak? S ha komolyan nézünk szembe e kérdésekkel, bizony, lehorgaszthatjuk a fejünket. Az elmúlt évek napvilágra került egyházi bűnei, saját papi kényelmességünk, szolgálatunk erőtlensége, netán ötlettelenségünk mindmind ránk nehezednek. Vagy az, hogy üresen csengnek szavaink, s igehirdetésünkből hiányzik a saját Krisztus-élmény, a Krisztus belső ismerete. Megtanult leckét ismételgetünk, teologizálunk, tudományosan elvontak vagyunk - s aztán panaszkodunk az eredménytelenségre. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanévnyitóján elhangzott rektori beszéd ébresztő üzenetet hordozott, amikor újra felhívta nemcsak a hallgatóság, hanem egyházunk figyelmét is a szószék „újrafelfedezésére” az igehirdetés bizonyságtételére, hitelességére. Persze, nyilván jelen van a világban egyfajta sznobizmus is. Az átlagosnál nagyobb fogékonyság a különlegességre, a szokatlanra. Meg aztán lehetnek közöttünk olyanok is, akik hosszú évek kihagyása után nem tudnak újra anyagyülekezetük „szemébe nézni” inkább keresnek maguknak valami újat. Mindez azonban nem kisebbíti saját felelősségünket. Attól, hogy az Európai Unió alkotmányába belefogalmazódnak-e földrészünk keresztény gyökerei, kereszténységünk állapota nem fog megváltozni. De megváltozhat Isten előtti önvizsgálatunktól, egyéni, gyülekezeti megújulásunktól. A szerző evangélikus lelkész, a Bács- Kiskun Egyházmegye esperese HIRDETÉS__________________________________________________________________________________ Kedves Barátunk! Különleges könyvbemutatóra várjuk szeretettel Önt és 0-12 éves korú családtagjait, rokonait. A Luther Kiadó és a Gryllus Kft. közös kiadásában megjelent a Palinta Társulat Ignác, mit látsz? című kiadványa, mely könyv, CD és foglalkoztató egyben. Hogy jobban megismerhessék ezt az egyedülálló alkotást, interaktív zenés gyermekprogramra hívjuk Önöket, amely az egész család számára igényes időtöltést kínál. A kötet költőinek és a Palinta Társulatnak egyéb munkái is megtekinthetőek az alkalmon. Időpont: október 2., szombat, 15.00-17.00. Helyszín: Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum színházterme (Kultea), 1051 Budapest, Szent István tér 15. Nagy Bandó András, Sarkady Sándor, Blaskó Virág Márta, Veres Andi, Mentovics Éva, Markó Béla, Gyárfás Endre, Drégely László, Devecsery László A hónap könyve - szeptemberben a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Dr. Sólyom Jenő: Tanuljunk újra Luthertől! Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 2300 forint. • http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@lutheran.hu ♦ Fax: 1/486-1229 • 1085 Budapest, Üllői út 24.
