Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-11 / 28. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2010. július 11. 5 Evangélikus napok Zsolnán Közös örökségünk p. Teológiai tudományos konferenciát rendezett a Szlovákiai Evangélikus Egyház a négyszáz évvel ezelőtt tartott zsolnai zsinatra emlékezve. A június 29-30-i tanácskozás - amelynek mintegy nyolcvan résztvevője legnagyobbrészt szlovák evangélikus lelkész volt - egyúttal a nyitányaként szolgált az egy héten keresztül zajló szlovákiai evangélikus „egyházi napoknak” A Szlovákiai Evangélikus Egyházban lassan kezd hagyománnyá válni, hogy az évi rendes zsinati ülés előtt teológiai-tudományos konferenciát rendeznek a szlovák evangélikus lelkészek részére. Idén már negyedszer került sor erre. A kétszer félnapos konferencia első fele volt inkább a „teológiai”, második fele pedig a „tudományos” jellegű. Az első előadásban dr. Milos Klátik elnök-püspök foglalta össze mindazt, amit a szakirodalom mai állása szerint a zsolnai zsinatról, közvetlen előzményeiről és következményeiről tudni lehet. A pozsonyi teológiai fakultás egyháztörténész-professzora, dr. David P. Dániel előadása elsősorban a zsinat előzményeire koncentrált. Dr. Igor Kiss nyugalmazott rendszeres teológiai professzor szuggesztív, ám a megadott témához időnként csak nagyon lazán kapcsolódó és gyakran csapongó előadásában beszélt a zsolnai zsinat humanista üzeneteiről. Másnap Rudolf Keller nyugalmazott regensburgi egyháztörténész mutatta be, hogy a szlovák egyháztörténet milyen módon jelenik meg a németországi szakirodalomban. Előadásából kiderült, hogy még a kilencvenes évek közepén megjelent lexikoncikkek egy része is a „csehszlovák” egyháztörténet részeként tárgyalja a témát. E sorok írója a zsolnai zsinat tágabb történeti hátterét igyekezett felvázolni előadásában. Hangsúlyozta a zsinatnak az egész Kárpát-medencei evangélikusságra gyakorolt hatását és a nyelvi tolerancia szempontjából máig is példaértékű rendelkezéseit. A záró előadásban dr Milos Kovacka, a turócszentmártoni Matica slovenská kutatója mutatta be a zsolnai zsinat végzéseit tartalmazó, közelmúltban megtalált dokumentumot, amely eddig az Illésházy család könyvtárában lappangott. Magyar egyháztörténésznek Zsolnán, szlovák egyházi környezetben előadást tartani különleges élmény. A konferencia a városházán zajlott, így előadóként arról a helyről beszélhettem, ahonnan a város egy korábbi polgármestere, bizonyos fán Slota is. Zsolna évszázadok óta a szlovák kultúra és nemzeti mozgalom egyik központja. Egy lelkészkonferencián az ember megérzi, a nyitó- és záróáhítatokon pedig meg is tapasztalja azt a teológiai konzervativizmust, amelynek mély történelmi gyökerei vannak a szlovák evangélikus egyházban. A hagyományok ilyen őrzése és megélése szokatlan és idegen a Magyarországról érkezőnek, de - véleményem szerint - tiszteletre méltó. A nem éppen felhőtlen evangélikus-katolikus viszonyból is ízelítőt kaptam, amikor megtudtam, hogy a katolikus egyház nem járult hozzá, hogy a zsinat egykori helyszínén (a mai katolikus templomban) lehessen hivatalos egyházi keretek között megemlékezni az évfordulóról. „Ha két ember mond el egy történetet, akkor az már nem ugyanaz a történet” - e bölcs mondás igaz egyháztörténetünk értelmezésére is. Szlovák testvéreink úgy tekintenek a zsolnai zsinatra, mint amely az első szlovák testület, önkormányzati egység létrehozója volt. Mi úgy véljük, hogy a zsinat - amelynek résztvevői többségükben valóban szláv anyanyelvűek voltak - a teljes Kárpát-medencei evangélikusság számára meghatározó jelentőségű, így közös öröksége a magyarországi, szlovákiai, sőt a burgenlandi, bánáti vagy bácskai evangélikusoknak is. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy a zsolnai zsinatnak ez a fajta szlovák evangélikus értelmezése legalább annyira evangélikus, mint amennyire szlovák - azaz szól a többségi erőfölényét időnként keményen kihasználó szlovák katolikus egyháznak is. A kisebbségben lévő magyar és német gyülekezetek inspektorainak megválasztásából számunkra nem az a hangsúlyos, hogy kisebbségben voltak, hanem az, hogy az anyanyelvi jogokat evangélikus elődeink a 17. században minden körülmények között tiszteletben tartották. A fenti értelmezési különbségekre, illetve a közelmúltban pattanásig feszült szlovák-magyar viszonyra való tekintettel tartom nagyon fontosnak, hogy a legmagasabb szintű hivatalos egyházi meghívással lehettem jelen Zsolnán. Nemcsak a meghívás, hanem a fogadtatás is szeretet- és tiszteletteljes volt. Meghívóim tisztában voltak azzal, hogy a zsolnai zsinat értelmezésében vannak köztünk különbségek. Nem várhatjuk, hogy szlovák testvéreink fenntartás nélkül azonosuljanak a mi álláspontunkkal. Nagyon fontos azonban, hogy beszéljünk egymással, megismerjük a másik véleményét még akkor is, ha nem tudunk azonosulni vele. Csak ez vezethet el ahhoz a kölcsönös megértéshez és kiengesztelődéshez, amelyre nemcsak a két népnek, hanem még hatványozottabban a két szomszédos, kisebbségi sorban élő evangélikus egyháznak is oly nagy szüksége van. ■ Kertész Botond Folytatás az 1. oldalról A zsolnai rendezvények fővédnöke Ivan Gasparovic volt. A szlovák köztársasági elnök a nyitóalkalmon megemlékezett a szlovák nemzet nagy evangélikus személyiségeiről, akik hozzájárultak a szláv népek és Szlovákia helyének megszilárdításához Európában. Szlovákia számára az adja a zsolnai zsinat politikai jelentőségét, hogy a szlovák nyelvű egyházmegyék megszervezésével első alkalommal jelent meg hivatalosan „szlovák terület” a Magyar Királyságon belül. gélium, hanem, ha szükség van rá, az igazgatás is anyanyelven történjen. Szlovák, magyar és német evangélikusok közös tragédiája, hogy a 19-20. században erről a méltányos és az evangélikus egyházban természetes követelményről oly sokszor elfeledkeztünk!” Fabiny Tamás püspök vasárnapi puhói (Púchov) igehirdetésében a szlovák és a magyar nemzet sorsközösségéről szólt, amelynek alapvető velejárója az intenzív beszélő viszony. Az emmausi tanítványokról szóló újszövetségi elbeszélést a maková esperes úgy válaszolt, hogy a maga részéről ő is bocsánatot kér „mindazokért a sérelmekért, amiket a múltban a magyarok szenvedtek el a szlovákoktól”. Thurzó György hamvai - aki a zsolnai zsinat idején a Magyar Királyság nádora volt - Árva várának kápolnájában nyugszanak. A sírnál a szlovák és a magyar evangélikusok egyegy püspöke tartott megemlékezést. Milan Krivda, a Szlovákiai Evangélikus Egyház nyugati kerületének püspöke rövid beszédet tartott és imát mondott. Megemlékezésében Fabiny Milos Klátik elnök-püspök a 113. zsoltár alapján megfogalmazott igehirdetésében hangsúlyozta: „A zsinat hitvallásossága arra kötelez minket, mai evangélikusokat, hogy mi is mindennap bizonyságot tegyünk életünkkel az Istennek való szolgálatunkról” A Magyarországi Evangélikus Egyházat az ünnepségeken Fabiny Tamás püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, Kertész Botond történész és a budapesti szlovák ajkú, valamint a tótkomlósi gyülekezet csoportja képviselte. Zsolna főterén tartott beszédében Prőhle Gergely méltatta a négyszáz évvel ezelőtti eseményt, hangsúlyozva, hogy nem csupán a szlovák nyelvű egyházkerületeket határozta meg, hanem a mai Szlovákia területére eső, magyar és német nyelven igét hirdető egységeket is kijelölte. így válhatott a zsolnai zsinaton létrehozott szervezet a három nemzetiségi gyökerű magyarországi és szlovákiai evangélikusság mindmáig kötelező erejű intézményévé. Prőhle Gergely beszélt arról is, hogy a politikai, az országhatárokat, államalakulatokat érintő változások számos tragédiát okoztak a Kárpát-medence népeinek. Éppen ezért fontos napjainkban a négyszáz évvel ezelőtti evangélikusok tevékenységére emlékeztetni, akik - a teológiai tisztánlátás mellett - az embert és anyanyelvét állították gondolkodásuk középpontjába. A nyelvhasználatnak ez a toleráns módja kell, hogy érvényesüljön napjainkban az evangélikus egyházban és annak keretein kívül is - húzta alá az országos felügyelő. A négyszázadik évfordulóval összefüggésben egyháztörténeti konferenciát is rendeztek Zsolnán. Ezen a Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében Kertész Botond történész tartott előadást A zsolnai zsinat és kora címmel. Ebben egyebek mellett elmondta: „17. századi elődeink számára természetes volt, hogy Luther egyházában nemcsak az evangyar és a szlovák népre is vonatkoztatta. A Krisztust követő egyháznak, a szlovák és a magyar anyanyelvű evangélikusságnak alapvető feladata, hogy hitében egyesülve cselekedjék a két nép, a két ország kapcsolatainak javításáért. Az anyanyelven hallgatott igehirdetés nemcsak a nemzeti identitást, hanem az emberek hitét is erősíti. Igehirdetése végén a püspök nem hallgatta el saját egyháza felelősségét sem: „A történelmi útkereszteződéseknél alkalmanként sor került ütközésekre is. Becsülettel - vagyis kritikusan és önkritikusan - kell szólnunk a múlt bűneiről és tehertételeiről. Több alkalommal elmondtam, és most is kijelentem: a magunk részéről bocsánatot képüspök kiemelte, hogy a nádor számára természetes volt a hivatalosnak számító latin mellett a német, a magyar és a szlovák nyelv használatának támogatása, ezzel pedig síkraszállt az anyanyelven történő szabad vallásgyakorlás joga mellett. Beszédében a magyar püspök azt is hangsúlyozta, hogy a korábbi feszültségek után az egyházak lehetnek a kölcsönös kiengesztelődés kezdeményezői. Mindez pedig abból a felismerésből fakadhat, hogy keresztény önazonosságunk megelőzi a nemzeti identitást. A szombat este a zsolnai főtéren bemutatott, a Zákeus Médiacentrum által készített dokumentumfilmben magyarországi szlovákok és szlovákiai magyarok vallanak sorsukról, beszélnek jelenlegi helyzetükről. Magyar és szlovák püspök Thurzó György sírjánál az árvái vár kápolnájában rünk mindazért, amit ellenetek, szlovák testvéreink ellen vétettünk. Egyedül a mi Urunk kegyelme tart meg minket tanítványtársként egymás mellett az emmausi úton.” Ezekre a szavakra utalva Katarina Hudá-A zsolnai esemény érdekessége, hogy korábban e város polgármestere volt Ján Slota, és a nacionalista erők most is jelentős támogatással bírnak a városban. M EvÉlet-infó
