Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-04 / 27. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. július 4. !► 3 Húszéves a siófoki templom Hagyd az Úrra utadat! Malik Péter Károly lelkésszé avatása Monoron m- Folytatás az 1. oldalról Aki a siófoki templomba belép, fel kell, hogy emelje fejét a feltámadott Krisztust megformázó szoborra, de az élő Feltámadottra is, aki mind a helyi közösségnek, mind a finn test­véri segítségnek megáldója volt egy­kor, és az ma is. Teleki Miklós orgonaművész játé­ka után Matti Pikkarainen oului dómtemplomi esperes, püspökhe­lyettes igében és imádságban kérte Is­ten áldását az ünneplő gyülekezetek­re, hogy Péter apostol szavai szerint élő kövekként épülhessenek és növe­kedhessenek. Az istentiszteletet ünnepi közgyű­lés követte. Először Siófok városa ne­vében dr. Balázs Árpád polgármester köszöntötte a gyülekezetei és a ven­dégeket. (A város jelentős mértékben járult hozzá, hogy a kis evangélikus közösség méltóképpen ünnepelhes-W- Folytatás az 1. oldalról Beszédének végén a rektor bejelentet­te, hogy megbízatása a tanévvégével lejárt, s köszönetét fejezte ki mind­azoknak, akik az elmúlt négy évben támogatták, segítették. A fenntartó evangélikus egyház nevében Gáncs Péter püspök mondott köszönetét Csepregi Zoltán tevékenységéért. Az ünnepi ülésen köszönték meg a munkáját a nyolcvanadik évét be­töltött és az oktatástól visszavonuló D. Takácsné Kovácsházi Zelmának, Zelma néninek és a hetvenöt éves, az oktatás terhei alól szintén felszaba­duló Csorba Istvánnak. Köszöntöt­ték továbbá a szintén nyolcvanéves dr. Cserháti Sándor professzort, va­lamint az ötven-hatvanöt-hetven éve végzett jubilánsokat. Nevükben Marschalkó Gyula és Szirmai Zoltán mondott beszédet. Átadták a végzősök okleveleit, il­letve az ehhez szükséges nyelwizsgá­sen, és láthassa vendégül finn testvé­reit.) Ezután Matti Pikkarainen espe­res mondott köszöntőt Oulu városa és a dómtemplomi gyülekezet nevében, majd átadták közös ajándékukat, egy utazó úrvacsorái készletet, hogy a szeretett templomba eljárni már nem tudó testvérek családjaik körében kapcsolódhassanak be a legnagyobb krisztusi közösségbe, az ő testének és vérének közösségébe. A köszöntések végén a helyi lel­kész, e sorok írója hívta fel a figyel­met arra, hogy az ünnep alkalmából a gyülekezet kis emléktáblát helyezett el, kifejezve templomépítő lelkésze, Józsa Márton iránti szeretetét. Végül Fabiny Tamás püspök nagy örömmel jelentette be, hogy a húsz évvel ez­előtt éppen a templomszentelés nap­jára megjelent ...hogy néki szent há­zat építs... - Józsa Márton és a sió­foki templom című könyve új ki­adásban látott napvilágot a Luther val még nem rendelkezőknek a sike­res záróvizsgáról szóló igazolásokat. Teológus-lelkész szakon tizenket­­ten kaptak oklevelet, ketten igazolást. Katekéta-lelkipásztori munkatárs BA-szakon ketten, kántor BA-szakon hárman végeztek. A nyíregyházi ki­helyezett tagozat főiskolai szintű hittanár szakán ketten szereztek ok­levelet, egy hallgató igazolást ka­pott, a győri tagozaton két hallgató kapott oklevelet. Kiadónál, kibővítve, új képanyag­gal, ezúttal éppen a huszadik évfor­duló napjára időzítve. (A könyv recen­ziója lapunk 8. oldalán olvasható. - A szerk.J A jubileumi alkalom zárásaként a templom előtti Oulu parkban min­denkit szeretetvendégséggel várt a gyülekezet. Este 19 órától a nyitott templom es­téjének változatos programjával foly­tatódott az ünnep, melyen Maija Tynkkynen, a dómtemplomi gyüleke­zet orgonaművész kántora adott koncertet, valamint siófoki evangé­likusok több gyülekezeti csoportja is szolgált. Az este 11 óráig tartó prog­ramot az ifjúság szolgálata zárta. Vasárnap az istentiszteleten Matti Pikkarainen prédikált, valamint a waldheimi testvérgyülekezet kis kó­rusa énekelt René Michael Röder orgonaművész kántor vezényletével. ■ Lampért Gábor Az ünnepi ülésen adták át a habi­­litációs okleveleket dr. Egeresi Sándor Lászlónak, a Károli Gáspár Reformá­tus Egyetem docensének és dr. Enghy Sándornak, a Sárospataki Teológiai Akadémia tanszékvezető főiskolai tanárának. A tanévzáró istentisztelet magyar­­országi árvízkárosultak megsegíté­sére felajánlott ofFertóriumát az egye­tem százezer forintra egészítette ki. ■ Darvas Anikó ^ Az érettségi után az egyetemen a fizikus szakot megkezdve még nem sejtette, hogy két évvel ké­sőbb a teológiára fog jelentkez­ni, tizenhét évesen személyessé vált hite mégis ebbe az irányba vitte. Kihasználva a kreditrend­szer adta lehetőségeket, párhu­zamosan végezte el a Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem Termé­szettudományi Karát és az Evan­gélikus Hittudományi Egyete­met. Malik Péter Károlyt dr. Fabiny Tamás püspök avatta lelkésszé június utolsó vasár­napján a monori evangélikus templomban. Isten konkrét, igében megszólaló útmutatása nélkül biztosan nem vá­gott volna olyan merész és emberi­leg lehetetlennek tűnő feladatba, mint a két egyetem egyidejű végzé­se - mondta beszámolójában a fris­sen felavatott lelkész. Fabiny Tamás püspök Zsolt 37,5 - „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik..’.’ - alapján vé­gezte az igehirdetés szolgálatát. Ez a zsoltárvers végigkísérte Malik Péter Károly szolgálatra való készülését, a fontos döntések során időről időre - mintegy útmutatásként - elébe került. Az ünnepi istentisztelet végén négy olyan lelkész köszöntötte őt, akik az elmúlt közel egy évtizedben sokat segítették, jelen voltak útjának egy-egy meghatározó mérföldkövénél. Első­ként a monori gyülekezet lelkésze, Sel­­meczi Lajos Péter - aki 2002-ben Pétert megkeresztelte - mondott kö­szöntő szavakat, majd az énekkarral közösen két énekkel indították továb­bi útjára az egykori - lelkes és sok szolgálatot vállaló - ifjúsági tagot. A nyírteleki Filadelfia egyházköz­ség nevében Györfi Mihály, Péter ha­todéves mentora - emellett apósa - köszöntött. Kiemelte Péter nyitottsá­gát, mely megmutatkozott a gyüleke­zet által oly fontosnak tartott ci­gánymisszióban is, de különösképpen a görögszállási szórvány gondozásá­ban. A gyülekezet jelen lévő népes csoportja - karon ülők és idősek - énekkel búcsúzott megkedvelt hatod­évesétől. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemet a Péter által személyesen felkért dr. Cserháti Sándor professor emeritus képviselte mind a liturgiá­ban, mind pedig a köszöntések sorá­ban. A tanár-diák kapcsolat mindkét félben tartós nyomokat hagyott; Pé­ter nemcsak a görög nyelvet tanulta a nyugalmazott professzortól, hanem több szabadon választható újszövet­ségi tárgyat is hallgatott tőle. Cserháti professzor egyik legkedvesebb tanít­ványaként, elismeréssel szólt a frissen fölavatott lelkészről, és megjegyezte: ígéretes lelkészi szolgálat áll előtte. A köszöntések sorát a püspök zárta, majd a kerület legfiatalabb lelkészének átadta az egyházkerület ajándékait: két könyvet, egy keresz­tet, illetve egy úgynevezett utazó úrvacsoráztató készletet. Malik Péter Károly augusztustól - feleségével, Malikné Györfi Eszterrel - a Nógrád megyei Lucfalván kezd­heti meg szolgálatát; az idén nyugdíj­ba vonuló - az ünnepségen számos gyülekezeti tag élén megjelent - Megyaszai László lelkésztől veheti át a stafétabotot. ■ Horváth-Hegyi Áron Az Urat keressük, és élünk Valaki vár a kezdőkörben Panaszkodnak a szakemberek, hogy az eddigi hűvös időjárás miatt jelen­tős az idegenforgalom vesztesége. Va­lóban elég riasztó, hogy június végén még a húsz fokot is alig éri el a ma­gyar tenger vize. Egyes szakértők már azt is tudni vélik, hogy az idei nyár akár „el is maradhat”... Persze bűnbak is akad: a kimond­hatatlan nevű izlandi vulkántól kezd­ve egészen a részben általunk is elő­idézett klímaváltozásig. Tény, hogy az egyre szélsőségesebbé váló időjárás fi­gyelmeztet: ha önző és felelőtlen módon belegázolunk a teremtett vi­lág jó rendjébe, előbb-utóbb súlyos árat kell fizetnünk. Ideje újra meghal­lanunk és komolyan vennünk a ma­gától a teremtő Istentől kapott meg­tisztelő mandátumunkat: műveljük és őrizzük a reánk bízott világot! Külön­ben borul minden, és az egyensúlyát veszített világ maga alá temet minket. Ha a borsodi árvizek, a békési vihar­károk döbbenetes katasztrófaképeit látjuk, már-már egyfajta nyomasztó világvége-hangulat telepszik ránk. Szorongásunkat, félelmeinket eny­híti, ha belekapaszkodunk a Terem­tő ígéretébe, aki az özönvíz után Noéval kötött szövetségében garan­ciát adott arra, hogy megőrzi a te­­remtettség jó rendjét, az évszakok egészséges ritmusát: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka’.’ (íMóz 8,22) A világmindenség Ura ebben a gondviselő munkájában ránk is szá­mít mint felelős teremtményekre, teremtménytársakra, sőt bizonyos területeken mint teremtőtársakra is. Ebben bízva remélem, hogy nem marad el az idei nyár sem, lesz még bőven napsütés, és az eddigi termé­szeti csapások ellenére is lesz mit aratnunk és szüretelnünk. De ugyanakkor megkockáztatom, hogy a nyár nem csak a jó időről, nem csak a napsütésről szól. A nyár „az év vasárnapja”, amikor nemcsak a teremtett világ ajándékait szeret­nénk élvezni, hanem magával a Te­remtővel is találkozhatunk! Ezt a néhány hónapot többek között arra kapjuk, hogy ne csak testileg, de lel­kileg is feltöltődjünk, regenerálód­junk. Ennek lehetősége pedig függet­len az időjárástól. Sőt talán éppen né­hány hűvösebb, esős nap kínálhat re­mek lehetőséget arra, hogy kézbe ve­gyünk egy-egy lelki egészségünket ÉGTÁJOLÓ (t) tápláló, erősítő könyvet. Köztük a könyvek könyvét, a Bibliát, melynek elmélyült olvasására máskor keve­sebb idő jut. Ebből a szempontból re­mek intonáció volt az első nyári hó­napnak, júniusnak a bibliaolvasó Út­mutató szerinti havi vezérigéje, mely­ben Urunk így bátorított: „Engem ke­ressetek, és éltek!” (Ám 5,4) A nyaralás során nemcsak év köz­ben elhanyagolt családtagjainkat fe­dezhetjük fel újra, hanem az Istennel való beszélgetés, az igeolvasás és az imádság ajándékát is. Mindezek a le­hetőségek többé-kevésbé függetlenek az időjárási körülményektől. Lehet, hogy az idei nyáron kevesebb lesz a napsütéses órák száma, és alacso­nyabb a tavak hőfoka. De a mi Na­punk, Isten szeretetének Jézusban fe­lénk forduló és reánk ragyogó fénye, szeretete változatlan intenzitással árad felénk. Ne húzódjunk előle fe­dezékbe, árnyékba! Éljünk vele, éljünk belőle! Éljünk azokkal a lehetőségekkel is, amelyeket az egyházunk által felkínált különböző nyári konferenciák nyúj­tanak a testi, lelki rekreációra. Ezek közül kiemelkedik az év legnagyobb hazai evangélikus missziói rendezvé­nye, a 8. Szélrózsa országos evangé­likus ifjúsági találkozó, amely július 14-18-ig valóban az idei nyár szíve közepe lesz. Míg a dél-afrikai foci-vi­­lágbajnokságon hazánkból csak Kas­sai Viktor játékvezető állhatott a kezdőkörbe, addig Szarvason bárki pályára léphet. Testben és lélekben fi­atalok vagy fiatalodni vágyók felé hangzik a találkozó személyesen megszólító, bátorító mottója: „Közép­kezdés Veled!” A Veled nagy kezdőbetűje több mint a szeretettel meghívott és vár­va várt vendégnek kijáró kedves ud­variassági gesztus. A mottó szándé­kosan kétértelmű, hiszen alatta olvas­ható a feltámadott Jézusra utaló örömüzenet: „... megállt középen” (Jn 20,26). Szarvason vele is találkozha­tunk! Benne megtalálva életünk cent­rumát, újat kezdhetünk vele! Azt még csak sejtjük, hogy július 11-én, vasárnap este, a vb-döntőn me­lyik két csapat középcsatára állhat majd a johannesburgi stadion kezdő­körébe. A győztesre is csak tippelni lehet. Azt viszont jó reménységgel tervezhetjük, hogy három nappal később, szerdán este találkozhatunk egymással a szarvasi kezdőkörben. Mi több, a legtöbb: találkozhatunk vele, a feltámadott Úrral! Egyik éne­künkben így vallunk róla: „Veled mindig győzhetek!” (EÉ 208, 5) Mi tehát nem az esélytelenek nyu­galmával, hanem a győztes Úr tanít­ványainak élő reménységével készü­lünk a nyár középpontja felé, a szar­vasi kezdőkörbe, ahol vár minket az Élet, az életünk igazi Játékvezetője. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents