Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-26 / 39. szám

Evangélikus Élet

EVANGÉLIKUS ÉLET

2010. szeptember 26. » 3

Tanévnyitó a teológián

!► Folytatás az 1. oldalról

A régi-új rektor nemcsak azért helyezte szónoklata középpontjába az igehirdetést, mert a gyakorlati képzésben idén homiletikai hangsúlyú év következik, hanem elsősorban azért, mert úgy véli, sokkal nagyobb súlya van ma az igehirdetésnek, mint amekkorát sok teológus és lelkész ad ennek a műfajnak. Felfogása szerint

Dr. Szabó Lajos, a régi-új rektor

a teológusképzés középpontjában is a szószéki szolgálatra való felkészítésnek kell állnia.

Minden, a lelkészképzést szolgáló résztudomány (egyháztörténet, bibliamagyarázat, dogmatika és így tovább) igazi célja a felkészültebb, naprakészebb és hitelesebb igehirdetés - olyan prédikáció, amely nem marad fenn a szószéken, hanem „lejön” onnan, eljut a leghátsó pádig is, és megérinti a híveket.

Az ünnepség folytatásaként Szabó Lajos kézfogással köszöntötte az egyetem elsőéves hallgatóit, fogadalomtételüket követően pedig - a hallgatói önkormányzat nevében - Hulej Klaudia szenior üdvözölte őket. (A 2010/2011-es tanévet egyébként százhatvanöt - közöttük a nappali és a levelező tagozaton összesen negyvenhat elsőéves - hallgatóval és tizenöt főállású oktatóval kezdi meg az intézmény. Az első ízben meghirdetett teológus mesterszakon kilencen kezdik meg tanulmányaikat.) Az ünnepi ülésen köszöntötték a köztársasági ösztöndíjra érdemesített Gyurkó Donát Sámuelt, a Csonka Albert ösztöndíjjal jutalmazott Kovács Viktort, a Déli Egyházkerület ösztöndíjának nyerteseit, Csizmadia Nórát és Széli Évát is, valamint az egyetem két új doktoranduszhallgatóját, László Virgilt és Mézes Zsoltot is.

■ V.J.

Elsőévesek 2010 szeptemberében

Nappali tagozat

♦ Teológus-lelkész osztatlan mesterszak: Barcsik Zoltán (Kecskemét), Baukó Julianna (Medgyesegyháza), Bérces Flóra (Budapest), Endreffy Máté (Békéscsaba), Fodor Dániel (Kiskunhalas), Hajduch Patrik (Budapest), Hegedűs Gábor (Kaposvár), Karádi Adél Ágnes (Kaposvár), Konyecsni Kata (Kondoros), Kormos Zsuzsanna (Várpalota), Kovács Barbara Luca (Budapest), Molnár Lilla (Bér), Németh Mihály (Csánig), Sánta József (Maglód), Szente Áron Kont (Békéscsaba), Szlovák Katalin (Kiskőrös), Zahorecz Pál Márk (Kecskemét).

♦ Katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak: Bartos Mónika (Egyházasdengeleg), Bonnyai Anna Bianka (Békéscsaba), Csizmadia Nóra (Békéscsaba), Galambos Ádám (Győr), Horváth Zsuzsanna (Kópháza), Ondrik Erzsébet Zsuzsanna (Dunakeszi), Palocsán Gréta (Csömör), Szabó Anna (Budapest).

♦ Kántor alapszak: Arató János Lóránd (Arad), Dömök Krisztina (Hánta), Koplányi Márton (Balassagyarmat).

♦ Hittanár-nevelő mesterszak: Hulej Erzsébet Klaudia (Csengőd), Horváth Noémi (Nyíregyháza), Kopf András (Komló), Kovácsné Tégen Sára (Aszód).

Levelező tagozat

♦ Katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak: Blaubacher Mihály (Iklad), Györgyiné Resch Dorina (Sárvár), Púpos Csaba (Iklad), Sterczer Dóra (Pátka), Verdes Réka (Nyíregyháza).

♦ Teológus mesterszak: Bálint Gábor Balázs (Budapest), Fábry Szabolcs János (Nagyvázsony), Károlyfalvi Zsolt Elemér (Orosháza), Kosa Balázs (Budapest), Lakatos Márk (Zalaegerszeg), dr. Schneller István Mihály (Budapest), Szűcs Kinga Beatrix (Szentendre), dr. Tonhaizer Tibor (Debrecen), Verebics Éva Petra (Budapest).

Elsőéves doktoranduszok: László Virgil, Mézes Zsolt

Hatodévesek és mentorok névsora a 2010/2011-es tanévben

Adámi Mária - Szemerei János (Kaposvár)

Bolba Márta - Bence Imre (Budavár)

Csadó Balázs - Lindákné János Zsuzsa (Hévízgyörk)

Domokos Tibor - Szabó Szilárd (Dombóvár-Kaposszekcső-Csikóstőttős) Horváth-Hegyi Áron - Dr. Blázy Árpád (Kelenföld)

Koltai Zsuzsa - Kézdy Péter (Piliscsaba)

Kovács Viktor - Győri Péter Benjámin (Szolnok)

Laszli Beáta - Gyarmati István (Sárvár)

Lázárné Tóth Szilvia - Pángyánszky Ágnes és Krámer György (Pilis) Pablényi Edina - Szabó András (Vanyarc)

A tanévnyitó istentiszteleten kívül más alkalmak is hozzájárultak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) ahhoz, hogy a közös munka megkezdéséhez ne csupán a külső, de a belső, lelki feltételek is adottak legyenek.

Az újonnan felvett hallgatók már szeptember elején összegyülekeztek a piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthonban, hogy néhány napot együtt töltve, kötetlen formában ismerkedjenek egymással, sőt elmélyültebben saját magukkal is, a hét végeztével pedig már mint jól összeszokott közösség testesítsék meg az első évfolyamot.

A hónap közepén az egyetem oktatói is együtt töltöttek egy délelőttöt, hogy közös munkaévkezdő értekezleten beszéljék meg az idei tanévben rájuk váró, közösen megoldandó feladatokat, kicsit belepillantsanak a többi tanszék munkájába, halljanak egymás terveiről, céljairól. A megbeszélést közös ebéd zárta.

A tanévnyitó ünnepi istentiszteletet követő hétvégén újra a piliscsabai otthont vette birtokba immár az egyetem teljes köre. Hallgatók és oktatók együtt vonultak félre, hogy a „munkazaj” kitörése előtt elcsendesedve találják meg azt az alapot, amely Jézus Krisztus összetartó erejében mutatkozhat csak meg az egyetemi tanulmányok során is.

A csendesnap első állomása - a hagyományokhoz híven - az új hallgatókat állította „próba” elé egy játékos akadályverseny, a másodévesek által szervezett úgynevezett Bagolytúra alkalmával. E vidám kezdés már megteremtette a jó hangulatot a délutáni komolyabb programoknak is.

Sóskúti Zoltán református lelkész buzdító evangélizációja, dr. Fabiny Tamás püspök vetítéssel illusztrált előadása a Lutheránus Világszövetség munkájáról, valamint az előző évben ösztöndíjas tanulmányi úton részt vett hallgatók élménybeszámolója (képünkön) mind hozzájárultak ahhoz, hogy együtt gondolkodhassanak és beszélgethessenek a közös munkára készülők. A nap végén az Olgyay Hangok nevű családi együttes hangulatos koncertje és az elsőévesek óriási sikert arató, vidám bemutatkozó műsora tartalmas befejezése volt a programoknak.

Másnap reggel egy meditációs ösvényt végigjárva készülhettek fel a csendesnap résztvevői a piliscsabai gyülekezettel közösen átélt, dr. Varga Gyöngyi docens és Zsíros András egyetemi lelkész szolgálatával megtartott, egyedi liturgiájú úrvacsorás istentiszteletre, amelyben igazi, útra indító táplálékot kaphattak az új tanév előtt állók. Az igehirdetés dialógusprédikáció formájában megszólaló vezérfonalát íKir 19,3-8 alapján az a gondolat adta, hogy amiként Illés az angyal által adott eledel erejével tette meg a rá váró negyvennapos utat, úgy tesszük meg valamennyien a ránk váró egész tanévnyi utat a Krisztus által adott lelki eledel erejével.

így már semmi sem hiányzott ahhoz, hogy a másnap délelőtti, általános tájékoztató fórummal - amelyen minden tanszékvezető ismertette éves terveit a hallgatókkal - teljes gőzzel kezdetét vehesse az EHE 2010/2011-es tanévének őszi szemesztere.

■ Zs. A.

6: o

„A 6 : o-s hazai sikerrel végződött rangadó második félideje a szurkolók által használt petárdák és más pirotechnikai eszközök miatt késve kezdődhetett csak meg, majd később a játékvezetőnek meg is kellett szakítania a játékot, mert a vendég drukkerek beszakították a menekülőkaput, és megkíséreltek a pályára behatolni. A mérkőzés kapcsán a rendőrség 14 személyt állított elő, egy drukkert életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba” - olvashattuk a tudósítást egy internetes portálon a legutóbbi UTE-FTC labdarúgó-mérkőzés kapcsán.

Brutális agresszió képei, kárfelmérés, fegyelmi bizottsági ülés, tárgyalások - mozaikképek váltják egymást, de a szörnyű valóság az, hogy ehhez hasonló atrocitások nem először és nem utoljára történnek a sport világában.

Személy szerint nem vagyok nagy focirajongó, nem követem szüntelen lobogó lelkesedéssel a hazai csapatok mérkőzéseit, de szeretem a játékot magát, és hiányzik az a tudat, az a tapasztalati valóság, hogy nyugodtan és biztonságosan részt lehet venni családostul egy futballmérkőzésen - hiszen szurkolóként mindannyian a játék öröméért vagyunk jelen, nem pedig agressziónk kiéléséért.

„Az MLSZ számára kiemelt cél, hogy száműzze az erőszakot a labdarúgásból, a pályák környékéről és a lelátókról, s minden agresszív megnyilvánulást maradéktalanul elítél” - nagyon is helyes ez, de tegyük fel a kérdést: hogyan lett ennyire uralkodóvá az erőszak ott, ahol igazából semmi keresnivalója sincsen? És hogyan vagyunk képesek ezzel együtt élni?

A hellén kultúrában, illetve általában az ókori civilizációkban ünnep volt a sport, ünnep, amikor letettek minden fegyvert még a háborús időkben is. Ünnep volt, melyet az istenek tiszteletére rendeztek, s mely mindennél jobban erősítette az összetartozás tudatát.

Hol van ma a sport ünnepi jellege? Valahol elvesztettük útközben. Manapság nem a sporttevékenységekben megnyilvánuló erények állnak a reflektorfényben, nem az általuk megrajzolt életmodellek tündökölnek az újságok címlapjain. Ma a sport nem az összetartozás, az öröm, a testlélek harmóniájának és épülésének szép ünnepe, hanem valami teljesen másé!

Nézzük csak meg látó szemmel, milyen példák állnak előttünk. A világ azt diktálja, hogy a sportágak éllovasai behódoljanak a pénz hatalmának. Nem a testi-szellemi erények je-ÉGTÁJOLÓ

lentenek értéket, hanem a pénz, a hatalom, az a státus, amely a sporttal jár - következésképpen az ennek megfelelő allűrök kívánatosak és követendőek a ma embere számára.

Az értékek felmutatásának hiánya fonák értékítéletű embert, triviális gondolkodást és magatartást szül, mert egzisztenciális küzdelmeink miatt örökre elérhetetlen marad az a kép, melyet hamis példaképeink értékként mutatnak be. Nem csoda hát, hogy a valódi értékek hiányától szenvedő ember attitűdje egy sláger négy sorával jellemezhető a legteljesebben: „A munkának vége, kijössz a gyárból, / Egy vodkától erős vagy és bátor. / Egy részeg fazon a kezed után nyúl, / Nem tudod, miért, de jól belerúgsz.”

Az önmagunkba és a világba való belefáradás eredményeképpen kialakult mentalitás - „a kocsmában, ott van a nagy élet, tompulnak az agyak, élesek a kések” - radikális megváltoztatása kétségkívül a mi keresztényi kötelességünk. A nézőtér nem válhat küzdőtérré, a harcot nem a pályán kívül kell megvívni, s főleg nem az etikai vonatkozású törvények betartása nélkül. Fel kell mutatnunk a világnak, hogy nem ököllel, késsel és botokkal kell legyőzni a másikat, hanem abban kell legyőznünk egymást, hogyan legyünk jobbak.

Itt áll előttünk egy égbekiáltó, sürgős beavatkozást igénylő társadalmi probléma, mely attitűd- és mentalitásváltást követel, hisz két szurkolótábor őrjöngéseit nézve azt látjuk, hogy nincs hely az elborult agyakban. Nincs helye Krisztusnak, hogy ránk köszönjön: „Békesség néktek!” S ilyenkor belénk hasít a felismerés, mennyire időszerű az idei Szélrózsa találkozó „Középkezdés Veled” jelmondata.

Középkezdés Veled! Nincs alkalmasabb idő a csapatépítésre, az összetartozás tudatának az erősítésére, a tolerancia, a szolidaritás, a segítőkészség, a felebaráti szeretet és mindenekfölött a hit középpontba állítására.

Milyen megnyugtató érzés, hogy létezik egy együtt edző, közös trénerrel rendelkező nagy csapat, mely nem a közfelfogás szerint elvártaknak, hanem egyedül a középen álló Edzőnek akar megfelelni! Mert csapatjátékában nem az ököl ereje biztosítja az igazságot, hisz más az indok, és más a cél: egymás építése, felkarolása, a közösség felemelő élményének a megélése.

Ha a Szélrózsából más nem marad is, csupán egy inspiráció, egy lélekhez szóló nemes gondolat, melyet megismer a világ, akkor már megnyertük a meccset. Ideje lenne megtapasztalni, milyen jó, mikor emberek békésen tudnak együtt lenni, örülni és ünnepelni. Akkor talán szombat délután ott ülhetnénk családunkkal, kisgyermekeinkkel a tribünön, és ott ülne mellettünk a „zöld-fehér” vagy „lila-fehér” is, és nem történne más, csak nagyokat nevetnénk egymáson a játék önfeledt örömében.

Segítsünk a világnak ezt a „banális” dolgot megtanulni!

Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület