Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-26 / 39. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. szeptember 26. » 3 Tanévnyitó a teológián !► Folytatás az 1. oldalról A régi-új rektor nemcsak azért he­lyezte szónoklata középpontjába az igehirdetést, mert a gyakorlati kép­zésben idén homiletikai hangsúlyú év következik, hanem elsősorban azért, mert úgy véli, sokkal nagyobb súlya van ma az igehirdetésnek, mint amekkorát sok teológus és lelkész ad ennek a műfajnak. Felfogása szerint Dr. Szabó Lajos, a régi-új rektor a teológusképzés középpontjában is a szószéki szolgálatra való felkészítés­nek kell állnia. Minden, a lelkészképzést szolgá­ló résztudomány (egyháztörténet, bibliamagyarázat, dogmatika és így tovább) igazi célja a felkészültebb, naprakészebb és hitelesebb igehirde­tés - olyan prédikáció, amely nem marad fenn a szószéken, hanem „le­jön” onnan, eljut a leghátsó pádig is, és megérinti a híveket. Az ünnepség folytatásaként Sza­bó Lajos kézfogással köszöntötte az egyetem elsőéves hallgatóit, fogada­lomtételüket követően pedig - a hallgatói önkormányzat nevében - Hulej Klaudia szenior üdvözölte őket. (A 2010/2011-es tanévet egyéb­ként százhatvanöt - közöttük a nap­pali és a levelező tagozaton összesen negyvenhat elsőéves - hallgatóval és tizenöt főállású oktatóval kezdi meg az intézmény. Az első ízben meghir­detett teológus mesterszakon ki­lencen kezdik meg tanulmányai­kat.) Az ünnepi ülésen köszöntötték a köztársasági ösztöndíjra érdeme­sített Gyurkó Donát Sámuelt, a Csonka Albert ösztöndíjjal jutal­mazott Kovács Viktort, a Déli Egy­házkerület ösztöndíjának nyertese­it, Csizmadia Nórát és Széli Évát is, valamint az egyetem két új doktoran­­duszhallgatóját, László Virgilt és Mézes Zsoltot is. ■ V.J. Elsőévesek 2010 szeptemberében Nappali tagozat ♦ Teológus-lelkész osztatlan mesterszak: Barcsik Zoltán (Kecskemét), Baukó Julianna (Medgyesegyháza), Bérces Flóra (Budapest), Endre­­ffy Máté (Békéscsaba), Fodor Dániel (Kiskunhalas), Hajduch Patrik (Budapest), Hegedűs Gábor (Kaposvár), Karádi Adél Ágnes (Kapos­vár), Konyecsni Kata (Kondoros), Kormos Zsuzsanna (Várpalota), Ko­vács Barbara Luca (Budapest), Molnár Lilla (Bér), Németh Mihály (Csá­­nig), Sánta József (Maglód), Szente Áron Kont (Békéscsaba), Szlovák Katalin (Kiskőrös), Zahorecz Pál Márk (Kecskemét). ♦ Katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak: Bartos Mónika (Egyhá­­zasdengeleg), Bonnyai Anna Bianka (Békéscsaba), Csizmadia Nóra (Bé­késcsaba), Galambos Ádám (Győr), Horváth Zsuzsanna (Kópháza), Ondrik Erzsébet Zsuzsanna (Dunakeszi), Palocsán Gréta (Csömör), Szabó Anna (Budapest). ♦ Kántor alapszak: Arató János Lóránd (Arad), Dömök Krisztina (Hánta), Koplányi Márton (Balassagyarmat). ♦ Hittanár-nevelő mesterszak: Hulej Erzsébet Klaudia (Csengőd), Hor­váth Noémi (Nyíregyháza), Kopf András (Komló), Kovácsné Tégen Sára (Aszód). Levelező tagozat ♦ Katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak: Blaubacher Mihály (Ik­­lad), Györgyiné Resch Dorina (Sárvár), Púpos Csaba (Iklad), Sterczer Dóra (Pátka), Verdes Réka (Nyíregyháza). ♦ Teológus mesterszak: Bálint Gábor Balázs (Budapest), Fábry Szabolcs János (Nagyvázsony), Károlyfalvi Zsolt Elemér (Orosháza), Kosa Ba­lázs (Budapest), Lakatos Márk (Zalaegerszeg), dr. Schneller István Mi­hály (Budapest), Szűcs Kinga Beatrix (Szentendre), dr. Tonhaizer Ti­bor (Debrecen), Verebics Éva Petra (Budapest). Elsőéves doktoranduszok: László Virgil, Mézes Zsolt Hatodévesek és mentorok névsora a 2010/2011-es tanévben Adámi Mária - Szemerei János (Kaposvár) Bolba Márta - Bence Imre (Budavár) Csadó Balázs - Lindákné János Zsuzsa (Hévízgyörk) Domokos Tibor - Szabó Szilárd (Dombóvár-Kaposszekcső-Csikóstőttős) Horváth-Hegyi Áron - Dr. Blázy Árpád (Kelenföld) Koltai Zsuzsa - Kézdy Péter (Piliscsaba) Kovács Viktor - Győri Péter Benjámin (Szolnok) Laszli Beáta - Gyarmati István (Sárvár) Lázárné Tóth Szilvia - Pángyánszky Ágnes és Krámer György (Pilis) Pablényi Edina - Szabó András (Vanyarc) A tanévnyitó istentiszteleten kívül más alkalmak is hozzájárultak az Evan­gélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) ahhoz, hogy a közös munka meg­kezdéséhez ne csupán a külső, de a belső, lelki feltételek is adottak le­gyenek. Az újonnan felvett hallgatók már szeptember elején összegyülekez­tek a piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthonban, hogy néhány napot együtt töltve, kötetlen formában ismerkedjenek egymással, sőt el­mélyültebben saját magukkal is, a hét végeztével pedig már mint jól össze­szokott közösség testesítsék meg az első évfolyamot. A hónap közepén az egyetem oktatói is együtt töltöttek egy délelőt­töt, hogy közös munka­évkezdő értekezleten be­széljék meg az idei tan­évben rájuk váró, közö­sen megoldandó felada­tokat, kicsit belepillant­sanak a többi tanszék munkájába, halljanak egymás terveiről, céljai­ról. A megbeszélést kö­zös ebéd zárta. A tanévnyitó ünnepi istentiszteletet követő hétvégén újra a piliscsa­bai otthont vette birtokba immár az egyetem teljes köre. Hallgatók és ok­tatók együtt vonultak félre, hogy a „munkazaj” kitörése előtt elcsende­sedve találják meg azt az alapot, amely Jézus Krisztus összetartó erejé­ben mutatkozhat csak meg az egyetemi tanulmányok során is. A csendesnap első állomása - a hagyományokhoz híven - az új hall­gatókat állította „próba” elé egy játékos akadályverseny, a másodévesek által szervezett úgynevezett Bagolytúra alkalmával. E vidám kezdés már megteremtette a jó hangulatot a délutáni komolyabb programoknak is. Sóskúti Zoltán református lelkész buzdító evangélizációja, dr. Fabiny Tamás püspök vetítéssel illusztrált előadása a Lutheránus Világszövet­ség munkájáról, valamint az előző évben ösztöndíjas tanulmányi úton részt vett hallgatók élménybeszámolója (képünkön) mind hozzájárultak ahhoz, hogy együtt gondolkodhassanak és beszélgethessenek a közös munkára készülők. A nap végén az Olgyay Hangok nevű családi együt­tes hangulatos koncertje és az elsőévesek óriási sikert arató, vidám be­mutatkozó műsora tartalmas befejezése volt a programoknak. Másnap reggel egy meditációs ösvényt végigjárva készülhettek fel a csen­desnap résztvevői a piliscsabai gyülekezettel közösen átélt, dr. Varga Gyön­gyi docens és Zsíros András egyetemi lelkész szolgálatával megtartott, egye­di liturgiájú úrvacsorás istentiszteletre, amelyben igazi, útra indító táp­lálékot kaphattak az új tanév előtt állók. Az igehirdetés dialógusprédiká­ció formájában megszólaló vezérfonalát íKir 19,3-8 alapján az a gondo­lat adta, hogy amiként Illés az angyal által adott eledel erejével tette meg a rá váró negyvennapos utat, úgy tesszük meg valamennyien a ránk vá­ró egész tanévnyi utat a Krisztus által adott lelki eledel erejével. így már semmi sem hiányzott ahhoz, hogy a másnap délelőtti, álta­lános tájékoztató fórummal - amelyen minden tanszékvezető ismertette éves terveit a hallgatókkal - teljes gőzzel kezdetét vehesse az EHE 2010/2011-es tanévének őszi szemesztere. ■ Zs. A. 6: o „A 6 : o-s hazai sikerrel végződött rangadó második félideje a szurkolók által használt petárdák és más piro­technikai eszközök miatt késve kez­dődhetett csak meg, majd később a játékvezetőnek meg is kellett szakí­tania a játékot, mert a vendég druk­kerek beszakították a menekülőka­put, és megkíséreltek a pályára beha­tolni. A mérkőzés kapcsán a rendőr­ség 14 személyt állított elő, egy druk­kert életveszélyes sérülésekkel szál­lítottak kórházba” - olvashattuk a tu­dósítást egy internetes portálon a leg­utóbbi UTE-FTC labdarúgó-mérkő­zés kapcsán. Brutális agresszió képei, kárfelmé­rés, fegyelmi bizottsági ülés, tárgya­lások - mozaikképek váltják egymást, de a szörnyű valóság az, hogy ehhez hasonló atrocitások nem először és nem utoljára történnek a sport vilá­gában. Személy szerint nem vagyok nagy focirajongó, nem követem szüntelen lobogó lelkesedéssel a hazai csapatok mérkőzéseit, de szeretem a játékot magát, és hiányzik az a tudat, az a ta­pasztalati valóság, hogy nyugodtan és biztonságosan részt lehet venni csa­ládostul egy futballmérkőzésen - hiszen szurkolóként mindannyian a játék öröméért vagyunk jelen, nem pedig agressziónk kiéléséért. „Az MLSZ számára kiemelt cél, hogy száműzze az erőszakot a labda­rúgásból, a pályák környékéről és a le­látókról, s minden agresszív megnyil­vánulást maradéktalanul elítél” - na­gyon is helyes ez, de tegyük fel a kér­dést: hogyan lett ennyire uralkodóvá az erőszak ott, ahol igazából semmi keresnivalója sincsen? És hogyan va­gyunk képesek ezzel együtt élni? A hellén kultúrában, illetve általá­ban az ókori civilizációkban ünnep volt a sport, ünnep, amikor letettek minden fegyvert még a háborús időkben is. Ünnep volt, melyet az is­tenek tiszteletére rendeztek, s mely mindennél jobban erősítette az össze­tartozás tudatát. Hol van ma a sport ünnepi jellege? Valahol elvesztettük útközben. Ma­napság nem a sporttevékenységekben megnyilvánuló erények állnak a reflektorfényben, nem az általuk megrajzolt életmodellek tündökölnek az újságok címlapjain. Ma a sport nem az összetartozás, az öröm, a test­­lélek harmóniájának és épülésének szép ünnepe, hanem valami teljesen másé! Nézzük csak meg látó szemmel, milyen példák állnak előttünk. A vi­lág azt diktálja, hogy a sportágak él­lovasai behódoljanak a pénz hatalmá­nak. Nem a testi-szellemi erények je-ÉGTÁJOLÓ lentenek értéket, hanem a pénz, a ha­talom, az a státus, amely a sporttal jár - következésképpen az ennek meg­felelő allűrök kívánatosak és követen­­dőek a ma embere számára. Az értékek felmutatásának hiánya fonák értékítéletű embert, triviális gondolkodást és magatartást szül, mert egzisztenciális küzdelmeink miatt örökre elérhetetlen marad az a kép, melyet hamis példaképeink ér­tékként mutatnak be. Nem csoda hát, hogy a valódi értékek hiányától szen­vedő ember attitűdje egy sláger négy sorával jellemezhető a legteljesebben: „A munkának vége, kijössz a gyárból, / Egy vodkától erős vagy és bátor. / Egy részeg fazon a kezed után nyúl, / Nem tudod, miért, de jól belerúgsz.” Az önmagunkba és a világba való belefáradás eredményeképpen kiala­kult mentalitás - „a kocsmában, ott van a nagy élet, tompulnak az agyak, élesek a kések” - radikális megváltoz­tatása kétségkívül a mi keresztényi kö­telességünk. A nézőtér nem válhat küzdőtérré, a harcot nem a pályán kí­vül kell megvívni, s főleg nem az eti­kai vonatkozású törvények betartása nélkül. Fel kell mutatnunk a világnak, hogy nem ököllel, késsel és botokkal kell legyőzni a másikat, hanem abban kell legyőznünk egymást, hogyan le­gyünk jobbak. Itt áll előttünk egy égbekiáltó, sürgős beavatkozást igénylő társadal­mi probléma, mely attitűd- és men­talitásváltást követel, hisz két szur­kolótábor őrjöngéseit nézve azt lát­juk, hogy nincs hely az elborult agyakban. Nincs helye Krisztusnak, hogy ránk köszönjön: „Békesség nék­­tek!” S ilyenkor belénk hasít a felisme­rés, mennyire időszerű az idei Szél­rózsa találkozó „Középkezdés Veled” jelmondata. Középkezdés Veled! Nincs alkal­masabb idő a csapatépítésre, az összetartozás tudatának az erősíté­sére, a tolerancia, a szolidaritás, a se­gítőkészség, a felebaráti szeretet és mindenekfölött a hit középpontba ál­lítására. Milyen megnyugtató érzés, hogy létezik egy együtt edző, közös tréner­rel rendelkező nagy csapat, mely nem a közfelfogás szerint elvártak­nak, hanem egyedül a középen álló Edzőnek akar megfelelni! Mert csa­patjátékában nem az ököl ereje biz­tosítja az igazságot, hisz más az in­dok, és más a cél: egymás építése, fel­karolása, a közösség felemelő élmé­nyének a megélése. Ha a Szélrózsából más nem marad is, csupán egy inspiráció, egy lélek­hez szóló nemes gondolat, melyet megismer a világ, akkor már meg­nyertük a meccset. Ideje lenne meg­tapasztalni, milyen jó, mikor embe­rek békésen tudnak együtt lenni, örülni és ünnepelni. Akkor talán szombat délután ott ülhetnénk csa­ládunkkal, kisgyermekeinkkel a tri­bünön, és ott ülne mellettünk a „zöld-fehér” vagy „lila-fehér” is, és nem történne más, csak nagyokat ne­vetnénk egymáson a játék önfeledt örömében. Segítsünk a világnak ezt a „baná­lis” dolgot megtanulni! Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents