Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-26 / 39. szám
Sajnos, kevés evangélikust láttam... Részünkről esetleg kisebb lett volna az érdeklődés?- Nem, nem hiszem, inkább talán a kommunikációval lehetett gond...” Találkozás Frank Kittelbergerrel !► 4. oldal „A másfél óra alatt végigjárható labirintus kíméletlenül őszinte installációi megdöbbentő élményt nyújtanak, ezért a szervezők két pánikkijáratot is beépítettek.” Kiállítás a döbbenet erejével ^ 8. oldal „Magam is bementem a megjavulni akarás zsákutcájába, majd megtapasztaltam, hogy gyökeres változást az életemben csakis Isten megmentő szeretete adhat." Lám a dalai! ► 9. oldal Jézus számtana W 2. oldal Beszélgetés dr. Drenyovszky Irén főorvossal W 5- oldal A Lepramisszió külmissziói szolgálatáról W- 7. oldal Ösztöndíj evangélikus Nyilas Misiknek ► 8. oldal Új kezdet Szarvason 9. oldal Száz éve született id. Szabó Lajos lelkész ► 10. oldal „Ti vagytok a föld sója” - ezzel a Máté evangéliumából vett mottóval szervezte meg - immár negyedik alkalommal - a szakrális művészetek hete fesztivált az Ars Sacra Alapítvány. A szeptember 17. és 26. között zajló országos rendezvény keretében vasárnap délután a négy történelmi egyház - a római katolikus, a református, az evangélikus, illetve a zsidó hitközség - közös zenei áhítatának adott otthont a budapesti Szent István-bazilika. Evangélikus részről a képünkön látható Stella énekegyüttes színesítette a programot, Abaffy Nóra vezényletével. ■ Mészáros Gábor felvétele Ki van a kör közepén? ■ Szabóné Mátrai Marianna Körben ülünk, mint mindig. A teológusotthon atmoszférateremtő kápolnájában, mint mindig. Csak az arcok mások, a sorsok, az életutak. Ez a tizedik hatodéves csoport. Az első konzultációt tartjuk. Évek óta ismerjük őket, vannak közös történeteink. Küzdelmek, mélypontok, eredmények, felejthetetlen pillanatok, elszakíthatatlan kötelékek, így együtt mégis másmilyenek, mint vártuk. Homogén csoport, pedig több évfolyamból jönnek. Semmi elfogódottság, szinte ráugranak a témákra: mit ad nekem, mit vár tőlem az egyház? Hogyan tudom a hittancsoport minden tagját foglalkoztatni? Hogyan kerüljek azonos szemmagasságba a betegágyon fekvővel? Miért nézzem meg jó közelről az iktatókönyvet? Csupa olyan kérdés, amelyre tegnapelőtt még unottan bámultak kifele az ablakon; mára itt van a kezük ügyében, és érzik, létkérdés, hogy megragadják. Az övék ma az, ami semleges tananyag volt tegnap. Hát igen, ilyesmi a különbség az első öt és a hatodik év között. Ezért nem adnám semmiért. Idén is, mint mindig, két vendéget hívtunk a tavalyi hatodévesek közül. Személyes tapasztalataikat osztják meg a most kezdőkkel. Hogyan lett a papírba nézős előadásból embereknek szóló igehirdetés. És melyik volt az a második osztály, amelyikkel lehetetlen volt boldogulni. „Figyelj, idén harmadikosok lesznek!” - figyelmezteti az újat, aki nemcsak az osztályt veszi át, hanem a szomszéd néni is neki fogja átadni a friss palacsintát a kerítés fölött. Történetek, tanulságok, boüadozások, melléfogások - nagy nevetések. Persze föltesszük a kérdést: „Mi a legtöbb, amit kaptál?” Felkapom a fejem a válaszra: „Lélekben gazdagabb lettem.” „Elég felszínesen indultam - folytatódik a személyes hang. - De nálunk a mentor-lelkészjelölt kapcsolat alapját az képezte, hogy minden reggel együtt olvastunk Bibliát, közösen imádkoztunk, és megosztottuk egymással azt, amit az igéből kaptunk. Az igehirdetéseimet is úgy véleményezte a mentorom, hogy rámutatott a lelkileg súlytalan, semmitmondó részekre. A lelkem gazdagodott, és sokkal fontosabb tényezővé vált, mint korábban. Ez a legtöbb, amit kaptam.” Elgondolkodom. Kaphatott volna többet? Aligha. Hiszen a lelkészi hivatásnak ez a természete. Belülről sugárzik kifelé. Ha belül üres és súlytalan, hiába korrekt a mondanivaló, és hiába briliáns a retorika - a szavak nem válnak üzenetté. És akkor ismét hiába mentem a templomba. Nem lettem több, mint előtte voltam. Semmi sem érintette meg a lelkemet. De ha súlyt kap a lélek, viszi magával a többit: a szellemi igényességet és a lelkipásztori attitűdöt. A lelkészi hivatás természete ilyen. Az egyházé pedig olyan, hogy kicsit mindannyiunkra tartoznak a vásott másodikosok, a lelkészjelölt kezében landoló palacsintás tányér és a reggeli bibliaolvasások. Ránk tartoznak. Nem a csak felháborodni képes álfelelősségünkre, nem is a továbbpusmogott rosszhír-szenzációkra, hanem a közösségvállalásunkra, a szeretetünkre, ami néha hallgatásban nyilvánul meg, máskor jóhiszeműségben. Egyszer összekulcsolt kézben, másszor bátorító szóban. Az idei hatodévre is áldást kérünk attól, aki minden áldás forrása, és közösségvállalást mindenkitől, aki egy sejtnek tudja magát Krisztus testében. A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője Jövel, Szentlélek Úristen Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen is megkezdődött a tanév Kenyérrel is... Nemcsak lelki táplálékkal, hanem testi eledellel is szolgáltak múlt vasárnap Pitvaroson a Déli Egyházkerület vezetői. A délelőtti istentiszteletet követően - melyen Gáncs Péter püspök hirdette az igét, műsorral pedig a helyi ifjúság, valamint az orosházi Immánuel együttes kedveskedett - a kerület elnöksége nyolcszáz adag ebédet (babgulyást) osztott szét a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai szolgálata munkatársainak és a Szarvas- Ótemplomi Evangélikus Egyházközség képviselőinek közreműködésével. Ezzel párhuzamosan a templomban a diakóniai szolgálat által összegyűjtött iskolatáska- és ruhaadományok szétosztására került sor a közelmúltban súlyos viharkárokat szenvedett település rászorultjai között. Mekis Viktória felvételén Lázár Zsolt szarvasi lelkész, Lengyel Anna kerületi felügyelő és Gáncs Péter püspök szorgoskodik. ► Rektorként négy év után ismét dr. Szabó Lajos köszöntötte az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) hallgatóit az intézmény szeptember 17-ei tanévnyitó istentiszteletén a zuglói evangélikus templomban. A professzor 1998 és 2006 között már betöltötte ezt a tisztséget; az azóta eltelt időszakban a gyakorlati teológiai tanszéket vezette. Dr. Csepregi Zoltán eddigi rektor mandátumának lejártával a Magyar Köztársaság elnöke - akkor még Sólyom László volt hivatalban - 2010. augusztus í-jétől 2014. július 31-ig a rektori feladatok ellátásával ismét Szabó Lajost bízta meg. Az istentisztelet igehirdetője dr. Fabiny Tamás volt. Az idei tanévben a teológiát is felügyelő püspök Ez 37,1- 14 alapján szólt - egyebek mellett - a prófétálás mandátumának felelősségéről. „Omladozik a templom? Menj be! Elidegenedtek az emberek? Szólítsd meg őket!” - buzdította az egyetem hallgatóit - és szép számban jelen lévő lelkészkollégáit - az Északi Egyházkerület püspöke. Mint mondta: az egyház szervezete és annak külső megújulása Lélek nélkül mit sem ér. Ha azt tapasztaljuk, hogy „az inak, a hús és a bőr” ellenére az egyház nem Krisztus teste, és hiányzik belőle az igazi egység, akkor nem az okokat kell boncolgatnunk, hanem gyógyulásért kell imádkoznunk, és a magunk eszközeivel részt kell vállalnunk a gyógyításban - és akkor a Lélek is megadatik, és élettel telnek meg gyülekezeteink és intézményeink. Ezért kezdjük így ezt a tanévet is: Jövel, Szentlélek Úristen. Az istentisztelet folytatásaként - melyen Kinczler Zsuzsanna, illetve Finta Gergely vezetésével az egyetem énekkara és liturgikusének-szemináriuma is szolgált - a hatodévesek járultak az oltár elé, ahol dr. Szabó Lajos és dr. Szabóné Mátrai Marianna, a gyakorlati intézet vezetője áldotta meg és bocsátotta útjukra őket. (Mentoraik az ünnepi ülésen vehették át megbízólevelüket.) A szertartás Finta Gergely orgonajátékával zárult. Az ünnepi ülést dr. Korányi András nyitotta meg. Az egyháztörténeti tanszék docense a köszöntések és kimentések tolmácsolása után Szabó Lajost kérte fel, hogy tartsa meg Hogyan lehetne visszatalálni a szószékre? című székfoglaló beszédét. & Folytatás a 3. oldalon Az elsőéves hallgatók fogadalomtétele
