Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-11 / 28. szám
4 ** 2010. július 11. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Vihar utáni örvendezés Templom-újraszentelés Kőszegen Az Úrtól kapott szolgálatban állva Interjú Kendek György nyugalmazott lelkipásztorral ► Az elmúlt évben a kőszegi evangélikusok több millió forintos költséggel felújították a templomuk közelében álló harangtornyot. Az volt a tervük, hogy „Kőszegi toronyélmény” elnevezéssel múzeumot rendeznek be benne. Elképzelésüket azonban tavaly átírta egy vihar: június 24- én a templomot és a templomparkot elöntötte a hegyről lezúduló esővíz. A templom a türelmi rendelet idején a város legmélyebb, mocsaras, vizes részére épült. A tavalyi katasztrófa után ezért történelmi lépésre kényszerült a gyülekezet... A vízben álló műemlék templom híre gyorsan terjedt. És hamarosan érkeztek az adományok, amelyekből nemcsak a beázás okozta károkat tudták eltüntetni a kőszegiek, hanem belekezdhettek az épület és környéke teljes felújításába. A templompark közepén, egy sziklába ivókutat helyeztek el, emlékeztetve a katasztrófára. Rajta emléktábla Jézus szavaival, amelyeket a samáriai asszonynak mondott: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó vízforrásává lesz benne” (Jn 4,13-14) Az elvégzett munkáért a felújítás befejezése után, az elmúlt vasárnap délelőtt adtak hálát, amikor Ittzés János püspök ünnepi istentisztelet keretében újraszentelte a megújult templomot. A liturgiában Baranyayné Rohn Erzsébet és Baranyay Csaba lelkészek segédkeztek. A püspök Zákeus története (Lk 19,1-10) alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta: a felékesített templom gyülekezetének üzeni Jézus, hogy „ma a te házadban szeretnék megszállni”. Mert a Jézussal való találkozásnak mindig következménye van. Az új életben élőknek kell Isten szeretetének hírét továbbadni, nemcsak a bajban, hanem a hétköznapokban is. Az istentisztelet után a gyülekezet kivonult a templom elé, ahol egy alkalmi színpadon - az ifjúság énekekkel tarkított előadása mellett - köszöntők hangzottak el. Többek között köszöntőt mondott a kőszegiek finnországi testvérgyülekezetének, a Mikkeli városában működő gyülekezetnek a lelkésze, Risto Nieminen is, aki tizenhárom fős delegációval látogatott Kőszegre; egyúttal átadta a testvérgyülekezet pénzbeli adományát is. A kőszegi evangélikusok ez alkalomra megjelent hírlevelében, a Szegletkőben olvasható, hogy az elvégzett munkákhoz szükséges 32 millió forint több forrásból gyűlt össze: az egyházi szervektől, a biztosítótól kapott összegből, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által nyújtott támogatásból, valamint adományokból; a gyülekezet tagjainak hozzájárulása mintegy 1,75 millió forintot tett ki. A megújult templom és környéke nemcsak Isten dicsőségét, hanem az emberi összefogás erejét is hirdeti. ■ Menyes Gyula ► Kendeh György - Gyurka bácsi. Szinte hihetetlen, hogy idén május 30-án nyugdíjba ment. Ha találkozunk az Üllői úton, mindig van egy-két jó szava az emberhez, s beszélgetni is olyan jó vele, mert kedves, közvetlen. Életéről, szolgálatairól is így mesél. Lelkészfamília tagja, nevét, családját mindenki jól ismeri egyházunkban. Negyvennégy évet mindössze két helyen: Gyulán és Angyalföldön töltött. De volt püspöki titkár Káldy Zoltán mellett, és diakóniai ügyvivő lelkészként a szeretetszolgálatért is felelt tizenhat éven át.- 1966-ban avattak lelkésszé. Már a végzés előtt sofőrje voltam Káldy Zoltán püspöknek, így első szolgálati helyem a Déli Egyházkerület püspöki hivatala lett. Nyolc éven át végeztem titkári szolgálatot mellette, közben egy évet Halléban tanultam ösztöndíjjal. 1974. február í-jével kerültem Gyulára, ahová megválasztottak lelkésznek. Tizenöt évet, életünk legszebb időszakát töltöttük ott. Nem csak azért volt szép, mert a gyermekeink ott nőttek fel; olyan családias közösségben élhettünk, ami máig emlékezetes. A szórványokban is kis, meghitt gyülekezetek vártak vasárnaponként. Örömmel mentünk. A legtávolabbi terület Komádi volt hatvan kilométerre; Trabanttal jártam ki.- Milyen ember volt Káldy püspök közelről?- Többféle emléket őrzök róla. Jó volt a munkatársának lenni. Megvolt a feladatom, abban önállóságot adott, nem szólt bele soha. A másik: pontos ember volt. Engem mai napig idegesít a pontatlanság - talán mert apám is nagyon pontos ember volt. Egyszer késtem el. Konferenciára mentünk Gyenesdiásra, reggel nyolcra. Káldy fél hatra várt. Sajnos elaludtam, fél hétkor ébredtem. Beugrottam az autóba, s mentem érte. A püspök azt mondta: „Holnap veszek neked egy órát. De most nyolcra lent kell lennünk.” Egész úton egy árva szót sem szólt. Nyolc előtt egy perccel befordultunk az üdülő kapuján. Akkor így szólt: „Gratulálok.” És pont; el volt intézve. Sokat hallgattunk az autóban, nagy távolságok alatt, oda-vissza egy-két mondat, ha elhangzott. Két oka volt ennek: félt, hogy lehallgatókészülék van az autóban. Később kiderült, volt is... A másik, hogy ő olyankor pihent. Vasárnapi szolgálataira lelkileg ott hangolódott rá. Megbízott az emberben, amíg nem tapasztalta, hogy valaki visszaél a bizalmával. Őszinte embernek ismertem meg, de bizonyos, hogy nagyon sok mindent nem oszthatott meg a környezetével. Nagy politikai nyomás volt rajta, de a feszültséget nem a munkatársain vezette le. Emberi tudott lenni. Nagyon szerette a gyerekeket, nagy fájdalma volt, hogy nem volt saját gyermeke.- Milyen volt Gyula evangélikussága a hetvenes években?- Papíron nyolcszáz fő, körülbelül egyharmaduk aktív. Gyula értelmiségi város, orvosokkal, jogászokkal, köztisztviselőkkel. Számukra akkoriban nem volt egyszerű vállalni hitüket. Volt, akit figyelmeztettek: jobb, ha nem jár a gyülekezetbe, mert nem fog emelkedni a ranglétrán. Két orvoscsaládról is tudok, amelynek a tagjai ennek ellenére aktív tagok voltak. A vasárnapi harmincöt-negyvenes létszám fele egyetemi tanári szint, a másik fele egyszerű parasztember. Olyan nyelven kellett beszélnem, amelyet megértett a professzor is., és Juliska néni is. Nem volt egyszerű. Jó érzéssel tölt el, hogy huszonegy év után máig emlegetnek még a gyulai gyülekezetben. A három gyerekünk, Tünde, Tamás és Péter ott nőtt fel, máig tartanak ott szerzett barátságaik.- Nem fájt a szíve Gyurka bácsinak otthagyni Gyulát?- Nyolcvankilenc tavaszán Reuss András felhívott, hogy eljönnék-e Angyalföldre. Meghívtak prédikálni, és június í-jével be is iktattak. Nem volt idegen terep: teológuskoromban és titkárként is szolgáltam ott több ízben. A környezet megváltozott: gyárak, lakótelepek, honvédségi szállások. Munkáscsaládok és értelmiségiek is laktak ott. Ami nagyon más volt, mint Gyulán, hogy az „első generációs angyalföldiek” nem érezték annyira magukénak a gyülekezetét. Kialakult egy stabil közösség, de nem úgy, mint egy kisvárosban. A lelkésznek kellett összetartani őket. Azt próbáltam folytatni, amit elődeimtől örököltem.- Lelkészcsalád tagjaként átvette és Péterfiának tovább is adta a hivatást. Édesapja meghurcoltatását a Terror Háza is dokumentálja. Hány lelkészt számlálhatunk a Kendeh családban?- A szűkebb családban nagyapám, az ő feleségének édesapja, Laukó Károly, majd édesapám, én, Péter fiam, Laci unokaöcsém; Tünde lányom hittanár és papné. Édesapám testvére papné a Blatniczky családban, ott is van néhány lelkész. Harmadikos gimnazista koromban döntöttem el, hogy teológiára megyek. A magyar-történelem szak is vonzott, bár 1961-ben, lelkészi háttérrel az Eötvös Loránd Tudományegyetemre nemigen vettek volna fel. Édesapám óvott a teológiától. Azt mondta: „Láttad az életemet.” (Kendeh Györgyöt 1945-ben Kékén András Deák téri lelkésszel együtt letartóztatták. Börtönbe került, később Kistarcsára internálták; három gyermekével kitelepítették. - A szerk.) Ám ez engem nem tántorított el, sőt inkább motivált. Péter fiamat pedig én próbáltam óvni, de ő is nagyon határozott volt. Boldog vagyok, mert azt csinálja, amit nagyon szeret.- Ki a lelkészi példaképe?- Édesapám. Bár nem sokat láttam lelkészi munkát végezni, mert a kistarcsai otthon vezetése nem klasszikus lelkészi munka volt. Kétszer öt év volt, amikor a kelenföldi gyülekezetben láttam, ezek befolyásolták lelkészi indulásomat és pályámat. Sok mindent átvettem az ő gyakorlatából.- Edit néni személyében olyan társa van, aki a család és a papnészolgálat mellett az egyházi szolgálatban is segítőtársa.- Feleségem Gyulán szerzett könyvelői képesítést, és dolgozott ott is, illetve itt, az Üllői úti országos irodában egészen 2008-ig. Egyházban való szolgálata és pénzügyi képzettsége később, amikor diakóniai ügyvivő lelkész lettem, a munkámban felbecsülhetetlen segítséget adott.- A diakónia iránti elkötelezettség is családi örökség?- Ez 56-ig visszanyúlik. A forradalom után jöttek a segélycsomagok. Ezeknek a szállításában, postázásában édesapám mellett - aki a segélyosztó bizottság vezetője volt - mi, gyerekek is részt vettünk. Édesapám a kistarcsai szeretetotthonba került gondnoknak, s amiben tudtam, segítettem neki. Ezek az előzmények meghatározóak lettek további életemre. Gyulán, Békéscsabán is végeztem diakóniai munkát. 89-ben Harmati Béla püspök úr bízott meg az ügyvivő lelkészi feladattal, amelyet nagy örömmel vállaltam. A diakóniai munka 89-től kezdett el bővülni. Akkor tizenhat szeretetintézményünk volt, ma mintegy negyven van. Az új indítások, szervezések munkája rám is hárult, s ennek a gazdasági osztályon Editke volt a pénzügyi segítője. Sokat autóztam, jártam az országot. A diakóniai csapat testvéri, családias közösséggé vált, az otthonok vezetősége egy diakóniai családnak tartotta magát. Egyik legszebb szolgálatom a diakóniai szolgálat volt: idős, beteg emberek felkarolása, számukra otthon teremtése.- Van ige, amely meghatározó volt élete során?- Az az igeszakasz vezetett, amit nagyapámtól örököltem, „...még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról’.’ (ApCsel 20,24) Testvéreim beírták az avatásomkor kapott agendámba. Minden vasárnap láttam, mikor kinyitottam. Négyszer prédikáltam erről a textusról: két iktatásomon és két gyülekezeti búcsúzásomkor.- Egy lelkész, mint tudjuk, nem megy végleg nyugdíjba...- A hivatás jellegéből adódóan nem. Ha szolgálatra kérnek bárhol, örömmel elvállalom. Tolakodni persze nem fogok. A diakóniai bizottság ülésén Ittzés püspök úr kívánt nekem áldást a nyugdíjas évekre, valamint az orosházi diakóniai bizottság tagjai. Erre azt feleltem: a diakóniából nem lehet nyugdíjba menni. Hála Istennek, elég nagy a család: nyolc unokám van. Szeretnék minél több időt velük tölteni. A negyven év történéseit és igehirdetéseit is rendbe kell még tenni. ■ Kőháti Dóra HIRDETÉS „Feri és Pista két kér éken” 1954 júliusában két fiatal tanár majdnem körbebiciklizte az országot. Élményeiket napló őrzi. 48 gépelt oldal, fotókkal együtt, „retró” kivitelben, élethű, színes borítóval, térképpel most kézbe vehető. Könnyed nyári olvasmány és hamisítatlan kordokumentum egyben. Nosztalgiázzon, vagy ismerje meg múltunk egy szeletét! Megrendelhető a henkajpan@gmail.com e-mail címen, a postázási és számlázási cím, valamint a rendelt darabszám megadásával, 700 forint/darab (+ postaköltség) ellenében. Kettő vagy ennél több példány rendelése esetén postaköltséget nem számítunk fel. www.henkajpan.hu.
