Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-19 / 38. szám
8 -m 2010. szeptember 19. PANORÁMA Evangélikus Élet KURULTAJ, BÖSZTÖRPUSZTA, KUNSZÁLLÁS Magyarkodás, nemzettudat vagy csupán hobbi? ► A feleimben szereplő tulajdonnevek mind gyakrabban fordulnak elő a különböző nyári programajánlókban. Címként pedig az e programokra ragasztott „címkék” olvashatók. Miről is van szó? A Kurultaj, azaz „törzsi gyűlés” többnapos augusztusi rendezvény Bugacpusztán, melyre az érdeklődő hagyományőrzők mellett a magyarok rokon népeit is meghívják. Idén hasonló célból rendeztek találkozót a rákövetkező hétvégén a Kunszentmiklós melletti Bösztörpusztán is, szeptember közepén pedig a kunszállási találkozó zárja a 2010. évi szabadtéri programok sorát. Mivel számos evangélikus család és társaság is fontosnak tartotta részvételét e rendezvények valamelyikén, tekintsünk a dolgok mélyére egy kicsit! Bécsben, a császárváros egyetemén (tehát nem holmi pártklubban!) 1992- ben olyan előadáson vettem részt, amelyen az 1918-ban megszüntetett osztrák császári és királyi haditengerészetről volt szó. Az előadók és a résztvevők közül sokan korabeli vagy újravarratott egyenruhában feszítettek. Ők így tisztelték és élték meg a régi hagyományokat. Furcsállottam, de érdekes volt, és jobban közel hozta a hallgatósághoz az adott kort. Néhány éve hazánkban is elkezdődött a magyar történelem „újragondolása”. Felfedezték a régi viseleteket, hangszereket, és áthelyeződtek a súlypontok. Fontossá vált az életmód (vajon hogyan harcoltak, milyen életet éltek a hétköznapokban, miket írtak, hogyan mulattak?), közben pedig egyes időszakokat átgondolt a történésztársadalom. Sok korszak kérdéses, akár a legújabb kor is, de a slágertéma kétségtelenül a magyar őstörténet, azaz a Kárpát-medencei bejövetel előtti kor. Ismét felteszik a vitatott kérdéseket: Tényleg „csak” 896-ban jöttek ide a magyarok, és nem hamarabb? Tényleg mások a (nyelv)rokonaink, és nem a finnek? Valóban sok olyan magyar találmány van, melyek már az ókor embere előtt új távlatokat nyitottak? „Hú, ez meredek így együtt” - vélekedik az átlagember, amikor beleolvas egy-egy ilyen kiadványba, vagy éppen beszélget olyannal, aki (valljuk be: csupán félig-meddig) „szakértő” az ügyben. Legyenek erősek: a történészdiplomával rendelkező tanárember - e sorok írója - sem reagál másképp! A reánk következő évtizedek ugyanis a kutatás és az útkeresés jegyében telnek majd el. Hiszen fel kell fedeznünk a régi viselet előnyeit és kényelmét a farmerral szemben, meg kell ízlelnünk a régi ételeket a pizza után, és nem árt újrahallgatni régi dalainkat a mai divatos könnyűzenei irányzatok slágereinek kikapcsolásával. Közben pedig számtalan téveszme is napvilágot lát - ember legyen a talpán, aki első látásra kideríti a valóságot. „Mi a teendő? Hol kezdjem?” - teszi fel a kérdést ismét az átlagember. Először is menjen el egy ilyen programra! Nem fogják megtámadni sem keresztény hitében, sem materialista felfogásában. A magyarság mindig vallásos volt, és mindig tudott bánni az anyaggal. Különben is: elég fél órát nézni egy ott dolgozó kovácsmestert, meghallgatni egy mesemondót, benézni néhány jurtatárlatra vagy részt venni a forgatagban: máris megérti, hogy ez az egész másról szól... Néhány társammal magam is részt vettem ezeken az idei (ős)magyar találkozókon. Nem volt idegen a dolog: látványosak voltak a lovasbemutatók, igényes termékeket kínáltak az árusok, a tarsolylemezek és íjak között pedig ma is divatosan ható ékszereket árultak, melyek azonban több ezer éves múltra tekintenek vissza a magyar történelemben. A gyerekeket külön udvaron ismertették meg a régi népi játékokkal és a népművészettel. Nem dübörgött az amerikai zene, a biztonság elsőrangú volt, és mindenki otthonosan érezhette magát. Több alkalommal és helyen hangoznak el előadások egy-egy ilyen rendezvényen. Ezek sajnos gyakran nélkülözik a tudományosságot. Az előadók inkább belesulykolni igyekeznek a hallgatóságba (téveszméiket, mintsem szakmailag bizonyítani. Jómagam Álmos vezér fogantatásáról hallgathattam meg egy olyan eszmefuttatást, amely kísértetiesen egybecsengett egyes bibliai képekkel, illetve katolikus teológiai elemekkel. Mondhatni, a „barkácsolt tudomány” és egyfajta „ősmagyar teológia” is jelen van. Az előadók gyakran „tévedhetetlenek”: aki ellentmond nekik, azt szinte istenkáromlóként kezelik. (Olykor a hallgatóság többsége is.) Nyilvánvaló, hogy esetenként üzleti érdek is fűződik ehhez, hiszen el akarják adni a - legtöbbször magánkiadásban megjelentetett - könyveiket, nyomtatványaikat. Mindent félretéve azonban a legtöbb résztvevő tiszteletet érdemel. Például az árusok nem csupán kereskedők; beszélgetve velük kiderült, hogy „ez az életük”: a régi magyar ruhák, a kövek, a fegyverek, a fazekasság... Ez utóbbi egyébként különösen megfogott: az ősi magyar edények abszolút beleillenek a legmodernebb konyhába is. A modernizált „régi” gyerekjátékok nagy száma mutatta, hogy nem csak a számítógépes játéké és a műanyagé a jövő: csörgőkövek, kereplők, pedál nélküli fabiciklik és egyéb fajátékok vonzották magukra a felnőttek figyelmét is. Ettől volt életszerű az egész. ■ Ifj. Káposzta Lajos A SZERZŐ FELVÉTELEI
