Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-19 / 38. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2010. szeptember 19. »- 9 Programkavalkád a hó harmadik hétvégéjén ► Tobzódhatunk a programokban szeptember harmadik hétvégéjén: a nyitott templomok éjszakája, a szakrális művészetek hete, illetve a kul­turális örökség napjainak rendezvényei eredetileg egymástól függet­lenül szerveződnek, az időpont (részbeni) egybeesése miatt azonban valamelyest mégiscsak hatnak egymásra. A szakrális művészetek hete - így a szeptember 18-ai nyitott templomok éjszakája - programjait az Ars Sac­ra Alapítvány fogja össze szeptember 17. és 26. között, immár negyedik al­kalommal. Céljuk a hit által ihletett művészetekben rejlő remény örömé­nek továbbadása. „Kis tüzeket szeret­nénk gyújtani mindenfelé, melyek a lelket melengetik, és felhozzák annak mélyéből a vágyat a szép, az igaz és a jó iránt, míg utat mutatnak a Vég­telen felé” - fogalmazták meg szán­dékukat az alapítvány kuratóriumá­nak tagjai. Az idei mottót Máté evangéliumából választották: „Ti vagytok a föld sója” (Mt 5,13a) A kulturális örökség napjainak története, legalábbis Nyugat-Európá­­ban, az 1980-as évek első felében kez­dődött; hazánkban - a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal koordinálá­sával -1999 óta rendezik meg. A kez­deményezés lényege, hogy a nyilvá­nosság számára hozzáférhetővé, in­gyenesen megtekinthetővé tegyen emlékhelyeket, műemlékeket. Az idei, szeptember 18-19-ei progra­mok központi témája A felemelő század - a nemzeti „styl”. A hétvége néhány evangélikus vonat­kozású programja: Az Öntödei Múzeumban (1027 Budapest, Bem József u. 20.) szep­tember 18-án 14 órai kezdettel ér­dekfeszítő előadásokat hallgatha­tunk a történelmi egyházak harang­jairól. A19. századi evangélikus ha­rangokról Bajkó Ferenc mesél majd. Szeptember 19-én 15 órakor a négy nagy történelmi egyház tart közös zenei áhítatot a Szent István­­bazilikában (1051 Budapest, Szent István tér). A műsor alapját a zsol­tárok adják. Evangélikus részről közreműködik a Stella énekegyüttes, művészeti vezetője Abaffy Nóra. A Budapest-Józsefvárosi Evangé­likus Egyházközség templomában (Szentkirályi u. 51., bejárat az Üllői út 24. felől), illetve a Podmaniczky- Degenfeld-könyvtárban harminc­­perces vezetett séta indul minden félórában szombaton és vasárnap 14 és 17 óra között. Az evangélikus templomok közül a fentebb említetten kívül az alsó­­nánai, a balfi, a bátaapáti, a bőnyi, az erdőkertesi, a gödöllői, a kelen­földi, az óbudai, a patvarci, a péte­­ri, a soproni, a szentesi, illetve Er­délyben a négyfalui (Hosszúfalu-Fel­­szeg) kapcsolódik be valamilyen módon a nyitott templomok éjsza­kájának, a szakrális művészetek he­tének, illetve a kulturális örökség napjainak programjaiba. ■ V.J. További információk a szakrális művészetek hete rendezvényeiről a www.szmh.hu, a kulturális örökség napjainak programjairól a www.orok­­segnapok.hu oldalon. Valamennyi rendezvény ingyenes. Finn templomok képeslapokon ► A kulturális örökség napjai ke­retében néhány óra erejéig a Finn Köztársaság budapesti nagykövetsége is kitárja kapuit az érdeklődők előtt. Szeptember 18-án, szombaton déltől fél há­romig idegenvezetéssel lehet bejárni az épületet, és a könyv­tárban egyúttal a Finn templo­mok képeslapokon című tárlatot is meg lehet tekinteni. A kiállí­tás hátteréről az ötletgazda Ná­­csa Jánost, a pécsi városháza sajtóreferensét kérdeztük.- Eredetileg szociális munkásnak tanultam. Nagyon sokat olvastam Finnországról, a kisebbségek és a hátrányos helyzetű emberek körül­ményeiről, a szociális gondoskodás rendszeréről és arról, hogy száz év alatt miként vált a világ egyik legsze­gényebb országából a leggazdagab­bak egyikévé. Lassan minden érde­kelni kezdett, ami finn. Úgy döntöt­tem, megtanulom a nyelvet is, és eh­hez kellett valami, ami inspirál. Ez lett a képeslapgyűjtés. Az interneten fellelhető címtárak alapján e-mailben kezdtem el felven­ni a kapcsolatot a finn lelkészi hiva­talokkal és plébániákkal. Esténként, míg a feleségem a gyerekeknek me­sélt, én lehuppantam a számítógép elé, és gyorsan elküldtem a leveleket- mindig szigorúan ötöt. Azt kértem a címzettektől, hogy küldjenek ne­kem képeslapot a saját településük templomáról. Néhány helyen a lel­kész vagy a hivatalvezető, aki épp ol­vasta a kérésemet, nemcsak más gyülekezeteknek, de a helyi újságnak is továbbította az üzenetemet, és így több lapban is megjelent a felhívás. A feleségem negyven-ötven képes­lapra számított - eddig, mert elvét­ve még mostanában is érkezik egy­egy lap, nyolcszáznegyvenkettőt kaptam.- Melyek voltak a legkülönösebb küldemények?- Egy hölgy akvarelleket készített a tamperei templomokról, és a fest­mények reprodukcióit képeslap­ként is kiadatta. Ezekből küldött el nekem egyet-egyet, és még dedikál­ta is őket. Ugyancsak Tamperéből érkezett az a levél, melynek feladó­ja török bevándorlók gyermeke­ként született Finnországban. A muzulmán vallású férfi összeszedte az összes keresztény templomot ábrázoló képeslapot, amit csak talált az otthonában, és postára adta őket nekem.- Bizonyára vannak kedvenc finn templomai.- A modern templomokat szere­tem, így a kedvenceim ezek közül ke­rülnek ki. Történetesen mindkettő evangélikus. Az egyik a helsinki Temppeliaukion kirkko (képünkön), melynek belső terét egy gránittömb­ből robbantották ki, és az így kelet­kezett katlant alakították ki templom­nak; kívülről csak az üvegkupoláját lehet látni. A másik pedig Tampere Kaleva kerületének temploma, mely egy lakótelepi épületre emlékeztet. Körülbelül olyan magas, mint egy tíz­emeletes panelház, és a belső tere is ilyen tágas. Furcsa, amorf alaprajza, azt mondják, halat ábrázol.- Több mint nyolcszáz képeslapot lehetetlenség kiállítani, nyilván sze­lektálnia kellett.- így van. A tizenhat kartonból ál­ló, tablónként hat-tíz templomot be­mutató válogatást először a pécsi postapalotában lehetett megtekinte­ni. Február 3-án, Alvar Aalto finn építész születésének száztizenkette­dik évfordulóján Finnország tiszte­letbeli konzulja, Kator György nyitot­ta meg a tárlatot. Két héttel később Jari Vilén, Finnország budapesti nagykövete Pécsett járt, és a konzul elvitte őt a kiállításra, melynek meg­hívójára egyébként Kérni városának templomát választottam illusztráci­ónak. A nagykövet nagyon lelkes volt; kiderült, Kemiből származik, a szülei abban a templomban kötöttek házasságot, és őt is ott keresztelték. Nyáron a Pécshez közeli Geresd­­lakon volt látható a kiállítás, onnan vándorol most tovább a finn nagy­­követségre. Időközben a Tolna me­gyei Döbröközből is kaptam megke­resést, hogy szívesen kölcsönkérnék az anyagot. A faluban ugyanis - egy kistérségeket átívelő programso­rozat keretében - Európa Park-na­pot tartanak, melynek célja Finnor­szág bemutatása és népszerűsítése. Ez a program szintén szeptember 18- án lesz, így egy másik válogatást is összeállítottam, hogy ennek a kérés­nek is eleget tudjak tenni.- Úgy tudom, a teljes gyűjteményt árverésre kívánja bocsátani.- Nehéz szívvel válók meg a kol­lekciótól, de azt ígértem a felhívás­ban, hogy a bevételt a Szemem Fé­nye Alapítvány gyermekhospice-há­­zának támogatására ajánlom fel. De addig is az összes képeslapot digita­lizálom, ilyen formában azért meg­lesznek, és ahogy az időm engedi, az internetre is felteszem őket - a hon­lapot már most is lehet böngészni, címe: http://templom.csipetnyiso.hu -, és kis ismertető szöveget is írok mindegyikhez.- Közben már a következő akció­ját is szervezi.- Jövőre Turku lesz Európa egyik kulturális fővárosa. Azt találtam ki, hogy most magyar templomokat ábrázoló képeslapok gyűjtésére te­szek kísérletet, és a beérkezett lapok­ból Turkuban próbálnék kiállítást szervezni. ■ Vitális Judit A finn nagykövetség címe: 1118 Buda­pest, Kelenhegyi út 16/a. A kiállítás megtekinthető még szeptember 21 -én és 22-én, illetve 27-én és 28-án 8 és 16 óra között. Nácsa János a magyar templomokat ábrázoló képeslapo­kat a következő címre várja: 7326 Pécs, Csend u. 20. A Lázár-eset Kérdéseket ébresztő színház Zuglóban A Pesti Nyolc - a belvárosi gyüleke-. zeteket mozgósító összefogás - szep­tember 25-ére tervezett zuglói nap­ján a KÉSZ - kérdéseket ébresztő színház - előadásában Lázár feltá­masztásának történetét gondolják, élik végig a résztvevők. Az alábbiak­ban a három főszereplő vall arról, hogyan élik át szerepüket. Jézus - Galambos Ádám Jézus szerepét megformálni alapvető­en olyan belső imádság, amelynél fi­gyelembe kell venni, hogy mások is vé­gigkísérik, így nagy alázatot igényel. Elnyomni magamból a sajátomat, és előhozni az istenit. Minden napunk­nak ilyennek kellene lennie, mégis egy ilyen szerep viszi az embert igazán kö­zel ahhoz, hogy mit is jelent ez. Mária - Tamásy Tamásné Olyan jó volt Máriának Jézus lábai­nál ülni - Jézushoz oly közel lenni! Most Mária magában gyászol, hiába veszi körül tömeg, egyedül van. Má­ria élete közel áll hozzám. Időnként ez a szinte fogható Jézus-közelség tölt el. De van úgy, hogy azt érzem, ma­gamra maradtam, mintha Jézus se lenne sehol. Várom a szeptember 25-i „találkozást”! Márta - Varga Gyöngyi A mindig aktív, tettre kész Mártának most át kell élnie a szívszorító érzést, hogy már nem tehet semmit Lázárért, a testvéréért... Tehetetlenül vár Jézusra, de csaló­dott benne, a barátban. Túl nagy csoda, amit várt volna tőle? Szeretteink életéért aggódva a ha­lál sötét paravánja mögött miként lát­juk meg az Életet? Mártának persze kész válaszai vannak. Tudja a hittant: van feltámadás - majd az utolsó napon... Talán kér­dezni kellene inkább? Talán kimon­dani végre a kétségeinket? Talán hagyni, hogy megérjünk lassan ott belül a feltámadásra... ■ KÁTÉ

Next

/
Thumbnails
Contents