Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-19 / 38. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. szeptember 19. » 7 Isten többtalentumos munkása Háromszáz éve született idősebb Tessedik Sámuel népművelő lelkész Jegyzetlapok (Napló, 2010) Minden közösség szívesen eleveníti fel múltjából azoknak az emlékét, akik sokat jelentettek számára. Szlovák történészek írásait kutattam, hogy mi­nél több adatot megismerjek Tessedik Sámuel életéről, és munkásságát ne takarja tovább a feledés pora. Elődei huszita gyökerű csehek vol­tak, akik megismerve Luther tanait a reformáció követőivé lettek. Amikor az ellenreformáció vallásháborúvá fokozódott, 1620-ban, a fehér-hegyi csata után hitük miatt menekülni kényszerültek Csehországból. Kelet fe­lé indultak, és a Kárpátokon átkelve a Felvidéken, Puhó községben teleped­tek le. Ott született Tessedik Sámuel 1710 októberében. Apja, Tessedik György posztószövéssel foglalkozott. Sámuel az alapfokú ismereteket Puhó, Trencsén, Körmöcbánya és Győr iskoláiban szerezte. Szláv anya­nyelvén kívül már iskoláskorában beszélt magyarul és németül, az isko­lák adottságai miatt. Szülei vallásos nevelésben részesítették, érthető, hogy a lelkészi pályára érzett elhívást. 1728-ban a pozsonyi evangélikus teológiai főiskolára iratkozott be. Ezt elvégezve csatlakozott azokhoz, akik a reformáció hazájában, Jéna egyetemén még bővíteni kívánták teológiai ismereteiket. Tanulmányai végén, 1735-ben a Szentírás magya­rázata című, latin nyelven írt dolgo­zata alapján magiszteri tudományos rangot kapott. Hazatérve Modor evangélikus lel­késze fogadta maga mellé káplánjá­nak. Ez idő tájt kötött házasságot Po­zsonyban, a német nemzetiségű Lang Erzsébetet vette feleségül. A török kiűzése után a Felvidékről szlovák csoportok indultak az Alföld­re, amelyekkel Tessedik sorsközössé­get vállalt. A Kárpát-medencében élő nemzetek egymást gyarapító együtt­élését kívánta segíteni. Első önálló lelkészi helye 1737-től Galgagyörkön volt, ahol a szorgalmas kezek az elvadult területet kultúrtáj­­já alakították. Onnan hívta meg őt 1740 áprilisában a Pest megyei Alberti gyülekezete, mely templommal és há­rom haranggal rendelkezett. Tessedik életének jeles állomása volt Alberti. Prédikációiban erkölcsös életvitelre buzdította hallgatóit. Szor­galmasan látogatta a családokat, megismerte gondjaikat, és javaslata­ival tanácsolta híveit. Elsősorban lelkipásztori munkát végzett, de vál­lalta a felnőttek nevelését is, hogy a családok egészségesebb és embe­ribb körülmények közé kerüljenek. Igazi atyja, pásztora volt a népnek. Feladatának tekintette, hogy a rendel­kezésére álló szerény eszközökkel végezze a keresztény emberkép kiala­kítását. Sokszor a szószéket is arra használta, hogy a gyülekezetei a he­lyes és becsületes életre tanítsa. Népművelő törekvéseit jelzi, hogy írásban is megfogalmazta ajánlásait. 1. Fontos az ünnep megszentelése. Aki a főistentiszteletre nem tud eljut­ni, vegyen részt a gyülekezet délutá­ni együttlétén. 2. A szülők küldjék iskolába gyer­mekeiket, legalább addig, amíg meg­tanulják az olvasást, a számolást, a Miatyánkot, a hitvallást és a Tízpa­rancsolatot. 3. A fiatalok ne kössenek házassá­got szüleik engedélye nélkül. A szü­lők pedig ne kényszerítsék gyerme­keiket házasságra. 4. A megözvegyült férfi hat, a nő pedig legalább kilenc hónapon belül ne kössön újra házasságot. 5. Óvakodjanak a leré­­szegedéstől. Találkozói­kon kerüljék a lármás vi­tát, mert az gyakran vere­kedéssel végződik. 6. Az esti kilenc órai harangozás után ne tar­tóztassák vendégeiket, en­gedjék őket otthonukba távozni. Albertin született fia, Sámuel 1742-ben. Ő is a lelkészi pályát választotta, a földművelés fejlesztésé­vel lett híressé. Az idősb Tessedik életé­ben nagy változás történt 1744 júliusában, mivel a békéscsabai gyülekezet meghívta őt lelkészének. Elfogadta a hívást, pedig ott néhány éve pestisjár­vány tizedelte a lakosságot. Békéscsabán az 1718-ban létesített, rőzséből font és sárral tapasztott fa­lú imaház kicsinek bizonyult az egy­re növekvő gyülekezet számára. Tes­sedik szervezőmunkája nyomán ha­mar felépült az új templom. Még sok munka várt volna rá, de tervei meg­valósításában megakadályozta őt 1749. április 7-én bekövetkezett ko­rai halála. Özvegye gyermekeivel együtt visszatért Pozsonyba. Az idősebb Tessedik Sámuel je­lentős népművelő személyiség, Is­ten többtalentumos munkása volt népünk között, egyházunkban. A centenáriumi év alkalmával emlé­kezésre biztat lelkiismeretünk. Tessedik megérdemli elismerő fi­gyelmünket. Albertirsán utcát és is­kolát neveztek *el róla, így őrzik egykori lelkészük és ott született fia emlékét. ■ Id. Cselovszky Ferenc KÖNYVISMERTETŐ Gugyeráktól Drakuláig Az igényességéről ismert marosvá­sárhelyi Mentor Könyvkiadó gondo­zásában látott napvilágot az Erdélyi korzó - Séták tegnap és ma című, vár­hatóan sikert arató kötet. A nagyváradi szerző, Fábián Tibor hivatásos újságíró, jelenleg a Ha­rangszó című református gyülekezeti lap felelős szerkesztője, korábban több újság munkatársa volt. Jelen kötete válogatás az e lapokban meg­jelent írásaiból, jegyzeteiből. A könyvet kézbe véve azt gondol­ja az ember, hogy könnyed nyári ol­vasmányra talált, amellyel utazás­kor, nyaraláson, strandolás közben jól elszórakozhat. Ebben nem is téved a tisztelt olvasó, mert valóban szelle­mes, frappáns, jól megírt pillanatké­pekből, történetekből, megfigyelé­sekből, értékelésekből áll össze a kö­tet, de szórakoztató célzatukon túl fi­gyelemfelkeltő, gondolkodásra, ál­lásfoglalásra késztető írások ezek. Igen találó a könyv címe, mert akárcsak az egykor oly divatos kor­zón, e könyvben is sorra megjelennek a különböző figurák, jellemek, akik­nek viselkedése, cselekedetei, meg­nyilatkozásai nyomán színes kép, valóságos panoráma tárul elénk mai világunkról. Ez a kép természetesen szubjektív, a szerző gondolat- és ér­zelemvilágát, felfogását, világnézetét tükrözi, de hiteles és meggyőző anél­kül, hogy „szájbarágós” lenne. Hite­lességének alapja saját kiforrott világ­nézete, igaz, őszinte ember- és nem­­zetszeretete, népünk sorsa, jövője (és múltja) iránti elkötelezettsége. A kötetben közölt közel száznegy­ven írást nyolc fejezetbe szerkesztették. A fejezetcímek sokat elárulnak az írá­sok tárgyáról, tartalmáról: Megevett az internet; Barátom, Gugyerák; Erdélyi korzó; Drakula Köztársaság; Huszon­hárommillió; Virtuális Magyarország Médiadzsungel; A prédikátor. A könyvhöz Csohány János debre­ceni egyháztörténész írt értő és érté­kelő előszót. Ebből idézünk: „Bátor­ság, európai nyíltság, demokratikus el­kötelezettség, patriotizmus hatja át a könyv minden sorát. Mindez magá­tól értetődő természetességgel van je­len a szerző írásaiban, azzal a termé­szetességgel, ahogy ír is. Könnyedén, élvezetesen gördülnek a sorok (...). Irodalmi szinten ura a nyelvnek...” Mindezt kiegészíthetjük azzal, hogy intelligensen humoros, humánus va­lamennyi szövege. A könyvet még vonzóbbá teszik Adorjáni László szintén szellemes és gondolatgazdag karikatúrái, ame­lyek mintegy aláhúzzák, hangsú­lyozzák a szerző bölcs, kissé fanyar humorát. ■ Kupán Árpád Fábián Tibor: Erdélyi korzó. Séták tegnap és ma. Mentor Kiadó, Nagyvárad-Marosvásárhely, 2010 Kedves ajándék. Pátkai Róbert - Wimbledonban élő, nyugalmazott ang­liai evangélikus püspök - csomagja vár a szerkesztőségben. Az Októberi Tü­körnek, a Magyarok Angliai Országos Szövetsége évkönyvének két évfolya­ma. Nézem, lapozom a köteteket: gazdag és értékes publikációk. Prőhle Ger­gely az 1956-os forradalomra emlékezik, Sárközi Mátyás 1848. március 15- re; Gömöri György finom szövésű versekkel jelentkezik, Czigány Lóránt Pé­ter László (1929-2008) életútját elemzi... Pátkai Róbert mindkét kötetben a legtöbbet vállalja. Az evangélikus egy­háza magyarság életében című tanulmányában remek összegzését adja a múlt történetének és a jövő lehetőségeinek. Reményik Sándor életét és költésze­tét bemutató írása is sok újat mond. így zárja összefoglalóját: „Verseiért és szen­vedésekben tisztult életéért szerették értő kortársai, és emlékezünk rá mi is. A formának nála nagyobb mesterei is voltak a magyar lírában, de nem volt senki, aki nála több gondolatot, érzést pendített volna meg Petőfin kívül. S túl a költészeten, magatartást is jelentett Reményik Sándor. Sorsvállalás volt.” Ahogyan az ajándékozóé is. Szerény, rejtőző élet, ahogyan megjutalmaz jó szóval, névjegykártyára írt biztatással... Azzal a reménnyel, hogy Isten egy­szer a személyes találkozást is megadja. * # * Könyvünnep. Szeptember 2-án volt 324 éve, hogy a magyar hajdúk és az eu­rópai hatalmak kiűzték a törököt a budai Várból. A kerületi önkormányzat min­den évben rendezvényekkel emlékezik a jeles évfordulóra. Az egyik - nevében is a legszebb - a magyar nyelv és a magyar könyv ünnepe a Várban. Összetar­tozásunk, mégmaradásunk záloga volt régen, és az most is gyönyörű anyanyel­vűnk és kultúránk ereje. Ezért kétszeresen is jó volt ott lenni, a Mátyás-temp­lom előtt, a könyvek szerelmesei között az ősz arany ragyogásában. * * * Utassy József halálára. Régi, harmincöt évvel ezelőtti kép villan elém: a vá­sárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban vendégeskedtünk. A köl­tő kihajtott gallérú fehér ingben, kitüzesedett arccal, kívülről mondta ver­seit. A végén elcsendesedett, majd szép zengő hangon szavalta: „Szedd össze csontjaid, barátom: / lopnak a bőség kosarából, / a jognak asztalánál lopnak, / népek nevében! S te halott vagy?! / Holnap a szellem napvilágát / Toppant­ják ránk a hétszer gyávák. / Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: / szólj még egy­szer a Szabadságról!” Ezt kiáltotta köteteivel, amikor március idusát, 1956 for­radalmának az ünnepét kardlapozó rendőrök verték szét évente. Alig volt kortársa, aki többet szenvedett nála. Utassy nem ismerte az ap­ját: Minszk mellett halt meg a Don-kanyarban; a költő fiát gyógyíthatatlan betegség vitte el huszonhárom évesen... Köteteit visszatartották lázadó ver­sei miatt, fokozva ezzel súlyosbodó ideggyengeségét. De ő tette a dolgát, karcsú köteteivel hadakozott a szegényekért és meg­­alázottakért. Időtlen sorokkal, hiszen hangja és üzenete ma lett a legaktu­álisabb. Annyi gáncs és rosszindulat miatt a század magányosává kénysze­rült, csillagok árvája lett. Rácsos ablakú, sárga házak pokolszobáiból küld­te izzó verseit, a mélységből kiáltozva-átkozódva Istennel. Mint Vörösmar­ty véres látomásai, magányos remetéi, úgy bolyongott közöttünk, ölelve, óv­va, féltve megcsonkított földjét: Magyarországot! * * * Kora reggel. „A napot magyarul kezdem (Biblia, Arany, Vörösmarty), an­golul vagy németül folytatom (Shakespeare, Goethe, újságok)...” Márai ír­ta naplójában életbeszámolóját. Az emigrációban, a nyelvi zűrzavarban így próbálta megőrizni szabadságát. „Én - tavaszi mélypontom óta - az énekes­könyvvel kezdem a napot, a 276. fohásszal. Egyszerű, tiszta szavak: »Egye­düli reményem, / Ó, Isten, csak te vagy. / Jövel, és nézz meg engem, / Ma­gamra ne hagyj!« Úristen, el ne hagyj! - ezt mondogatom, többször is, mert megtapasztaltam a nélküle-napokat. És nehéz volt. Semmit nem értem, sem­mit nem ért a munkám. Bizonyára kivizsgálta az ügyemet, azután döntött, s újból fölém tette nagy, kérges tenyerét.” * * * Felelet. Arra a kérdésre, hogy „kicsoda vagy” Keresztelő János azt felelte: „Én kiáltó szó vagyok a pusztában’.’Milyen egyszerű, milyen hatalmas ez a rövid mondat. És benne van az ő feladata, és a mienk is a mai sivatagos világban. A folyóban derékig elmerülő férfi a hivatásával és hivatásának tragikumával azonosítja magát. Pontos a beszéde mindig, az élete örök áldozathozatal. ■ Fenyvesi Félix Lajos Kedvenc bibliai alakjuk, ó- vagy újszövetségi történetük megelevenítését kér­hették a Meglepetés Színház tagjaitól mindazok, akik szeptember 12-én dél­után ellátogattak a kőbányai evangélikus gyülekezet színháztermébe. A rög­tönzésre épülő, interaktív előadásokat bemutató amatőr társulat korábban már többször is vendégszerepeit a Kápolna Színpadon. ■ Mészáros Gábor felvétele Békéscsaba evangélikus templomai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents