Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-12 / 37. szám
' I r I Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. szeptember 12. *• 5 „Befejezetlen építkezés” & Folytatás az 1. oldalról Ugyanakkor erre az építkezésre lehet reménységgel tekinteni: „...meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára’.’ (Fii 1,6) Ezzel a biztatással adta át a felújított épületet a püspök. Az óvodaszentelő istentisztelet liturgiájában az igehirdető mellett az iskolalelkész és a gyülekezet lelkipásztorai szolgáltak, de a jelen lévő többi lelkész is áldást mondott az épületre és a benne folyó munkára. Az istentisztelet után Abdái Géza alpolgármester, Majomé Bruckner Judit óvodavezető, Biczó Balázs egyházközségi felügyelő és Ittzés János köszöntője hangzott el. A jelenlévők végignézték az épületet, majd az iskola éttermében kis szeretetvendégségen vehettek részt. ■ Hegedűs Attila Villáminterjú a gyorsétteremben Ötvös András a KÉSZ-ről ► Kissé fanyalogva ül be a gyorsétterembe, ahol találkozunk, de itt a közelben nincs más hely, amely alkalmas lenne beszélgetésre. Csak egy ásványvizet kér. Közben a Pesti Nyolcnak, a belvárosi evangélikus gyülekezetek munkacsoportjának szeptember 25-ére tervezett zuglói napjáról beszélgetünk, ugyanis a KÉSZ - kérdéseket ébresztő színház - ezen a napon bemutatandó előadását ő tervezte, rendezte a háttérből: Ötvös András, akit a legjobb harminc év alatti színésznek választottak az idén.- Mivel foglalkozol most?- Egy hete volt az olvasópróbája Egerben Paul Claudel A selyemcipő, vagy a legrosszabb nem mindig biztos című darabjának Zsótér Sándor rendezésében. Ungár Júlia jelenleg is fordítja. A darabban egy asszony és egy felfedező „véletlenül” öt percre látják egymást, halálosan egymásba szeretnek úgy, hogy egyetlen szót sem váltottak, és innentől kezdve életük végéig az a tudat élteti őket, hogy valahol a másik létezik, és rá gondol. Közben a spanyolok felfedezik a fél világot, eltelik húsz év, angyalok, szentek jönnek-mennek, beszélnek, háborúk dúlnak, és nyelvészprofesszorok vadásznak bálnákra. A fő kérdés Isten és a beteljesületlen nagy szerelem. Hát igen. Ki miben, mennyire hisz.- Találkoztál már korábban a zuglói bemutató bibliai történetével, Lázár feltámasztásával?- Igen, hallottam már róla. Tudtam, hogy ilyen is van az evangéliumban, egy csoda, amit Jézus tett, de a Biblia annyira képletes meg bonyolult, meg nincs is az embernél mindig teológiai kézikönyv vagy teológus rokon, szóval pusztán egy sztori volt. Most először olvastam kvázi szakmai szemmel - nevezzük színészi vagy színházi szűrőnek -, és ezzel nyugodtan azt is mondhatom, hogy gyermeki realizmussal. Ez egy valóságos és nagyon durva történet. Csak a „mi lenne, ha...” játékkal végigpörgetve: tényleg meghalok - mint ahogy meg is fogok. Ez nem lehet elvont. A haláltól félek, az büdös, az fájna az öcsémnek, a menyasszonyomnak és másoknak is. És akkor feltámasztanak. Az milyen lenne? Milyen érzés? Hirtelen felébrednék egy hosszú álomból? Közben látom Mártát, aki dühös, mérges, aki gyűrött a sírástól, aki felindultan Jézusnak esik. Máriát, aki Jézus elé görnyed. Hogy lehet ezt felfogni? Ez a történet marad nekem, az egyetlen realitás, ami a menedékem lehet, amikor éjjel alvás helyett szorongok, amikor rettegek a haláltól, betegségektől, meg hogy vége lehet annak a nem túl sok, de annál szebb dolognak az életemben, ami most van. A munkahelyem legális elmegyógyintézet vagy felnőtt óvodai megőrző, ahol este héttől tízig azt képzelem, hogy Homburg herceg vagyok. Elhiszem, hogy így van. Ideálisan majd a néző is. Hasonló a találkozásom Lázár feltámasztásának történetével is; színész vagyok: más esélyem úgy sincs!- Alkalmas ennek a megmutatására a zuglói templom?- Ha nem jut az ember eszébe semmi, odamegy, és ötlettelenül körbeles. Egy helyszín, ahol megjelenik a dráma. Legyen ez most egy templom, ami most mégsem az, hanem sírkamra, Mária háza, ravatal. Érdekes a terekhez való viszonyunk: attól függ, hogy mi történik ott velünk. Nekem nagy élmény, hogy mást is jelenthet ugyanaz a tér. Van ilyen tapasztalatom. A Krétakör társulat például csinált egy előadást a Lipótmezőn, ahol három évvel azelőtt látogattam valakit. Döbbenetes, hogy jó élmény is társul ugyanahhoz az épülethez, ahová pokol volt bemászkálni. A templom nem ilyen, de azzal, hogy itt zajlik le a csoda, többé már nem csupán egy zuglói istentiszteleti hely.- Tervezel még ehhez hasonlót a jövőben?- Ahogy a Pesti Nyolc ötleteit látom, biztos vagyok abban, hogy nem ez lesz az utolsó. Mennie kell. Sokféle színpad vár rá. ■ KÁTÉ Ötvös András egy egri Shakespeare-előadásban Ikonográfiái magángyűjteményből állandó tárlat ► A keresztény ikonográfia témájában egyedülálló, több ezer darabból álló magángyűjteményből válogatott műtárgyakból nyílt állandó kiállítás a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban. Az idős gyűjtő, Szilárdfy Zoltán sokszínű, értékes, egyedülálló gyűjteményét a vele történt megállapodás szerint az egyházmegyei múzeum őrzi, mutatja be - mondta el a tárlatot ismertető sajtótájékoztatón Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök. A gyűjtemény nemcsak a benne foglalt műtárgyak száma tekintetében jelentős, hanem azért is, mert. sok, ma már szinte ismeretlen műfajú, vallásos témájú alkotás, kegytárgy is megtalálható benne. A kollekció gerincét ezernél is több metszet, kisnyomtatvány, tézislap és szentkép adja. Kiemelkedő értéke az ország legnagyobb számú, 18. századi miniatűrökkel és ereklyékkel ellátott amulettegyüttese - emelte ki Smohay András művészettörténész. Mint elmondta, a gyűjteményben számos, kolostorokban készült apácamunka, díszítőkeret, továbbá festmények, szobrok, vallásos tárgyú bélyegek, fotók, képeslapok, selyemképek, vallásos témájú türelemüvegek, áldások, nyelhető szentképek, rózsafüzérek, kegyüvegek is találhatók. Érdekességei azok a kiállításon is látható frászsapkák, a szentképekkel díszített, hálósapkához hasonlatos fejrevalók, amelyek a korabeli hit szerint megóvták a bajtól a viselőjét. A gyűjtemény nyolcvan-kilencven százalékát tudományosan feldolgozta, rendszerezte is a gyűjtő, s tanulmányainak eredményét három vaskos kötetben publikálta. Az egyházmegyei múzeumban megnyitott, egyetlen szobában bemutatott állandó tárlaton a gazdag gyűjtemény száznál több darabját láthatja, a többit pedig időszaki kiállításokon ismerheti majd meg a közönség. A hetvenhárom éves Szilárdfy Zoltán, aki a székesfehérvári egyházmegye papjaként szolgált, s több felsőfokú oktatási intézményben volt óraadó tanár, illetve meghívott előadó, kisgyermekkorától gyűjti a vallásos kegytárgyakat. Gyűjteményének első darabjai a nagymamája imakönyvében levő szentképek voltak. M MTI Problémamegoldás szeretetfokon ► Öt éve nyitotta meg kapuit a pedagógusok előtt a Rákosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Egyházközség, hogy az empátia nyelvét tanítsa nekik. Tizenhét pedagógust ajándékozott meg a Párbeszéd szívtől szívig elnevezésű, harmincórás akkreditált képzéssel, melynek résztvevői közül többen azóta is visszajárnak péntekenként szupervízióra és tovább tanulni. Tavaly március 11-én Nyújtsd két kezed, érintsd meg a szíveket! címmel Börönte Márta evangélikus lelkész országos szakmai konferenciát szervezett a Corvin Művelődési Házban. A címben megfogalmazott felszólítás célja az volt, hogy sikerüljön megvalósítani az egymás életét gazdagító kommunikációt, a szívtől szívig ható párbeszédet. A konferencia sikere arra ösztönözte Börönte Mártát, hogy gyógypedagógus trénertársával, Katona Erzsébettel együtt többet tegyenek. Ezért megalkották a Párbeszéd szívtől szívig elnevezésű tréningprogramjukat - egy harmincórás akkreditált pedagógus-továbbképzést -, amely ennek a konferenciának a továbbgondolásaként is felfogható. A pedagógusok számára a személyiségfejlesztést sok minden nehezíti manapság. A küzdelemben, amelyet azért folytatnak, hogy a rájuk bízott fiatalok megállják majd a helyüket az életben, sokan megfáradnak, „kiégnek” Szükség van a pedagógusok igencsak igénybe vett lelkének támogatására, önbecsülésük erősítésére. Mindehhez olyan kommunikációs eszközökre vap szükségük, amelyekkel az új helyzeteket sikeresen oldhatják meg. A 2005-től működő, a XVI. kerület felnőtt lakosai számára nyitott „lelki kibeszélő műhelyben” Márta és Erzsébet azt tapasztalta, hogy a szülők, illetve a többi felnőtt is szívesen foglalkozna önmaga fejlesztésével, hogy társas kapcsolataikban a kommunikációjuk sikeresebb legyen. Ezért a trénerek szakmai programjuk elemeivel megújították és színesebbé tették a műhely egyes alkalmait, amihez amihez Budapest XVI. Kerületi Önkormányzatának Kulturális és Sportbizottsága nyújtott támogatást. Öt különleges foglalkozás volt; a részt vevő pedagógusok, szülők köre egyre nagyobb lett, és mind több ismerős, barát jött el sa tréningekre. Minden alkalom olyan gyakorlatokkal kezdődött, amelyek egyszerre tették lehetővé egymás megismerését és az együttműködéshez nélkülözhetetlen bizalom kiépítését. Nagyon izgalmas azt látni, hogy egymást nem ismerő emberek három óra alatt hogyan válnak jó ismerőssé, később már-már baráttá. Csodálatos a tréning távolságot legyőző ereje: a Kölnben élő Henry is részt vett a foglalkozásokon, még a szabadságát is úgy időzítette, hogy el tudjon jönni. Vidékről is többen érkeztek, nem számított a távolság, pedig sokszor este tíz óra is volt, mire egy-egy kiadós beszélgetés után a résztvevők elindultak hazafelé. Rendkívül érdekes volt annak megtapasztalása is, hogy egy-egy szerepet akkor is felvállaltak a csoporttagok, ha az a zárkózottabbaknak komoly kihívást jelentett. Megértették, hogy a fejlődést nem várni kell, hanem tenni érte, „dolgozni kell önmagunkon”. Mit adott a tréning a résztvevőknek? Néhány gondolat, amelyet a csoporttagok írtak le a zárófoglalkozáson: „Másokat is érdekel a véleményem”; „Jó, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal”; „Másfajta kommunikációt fogok használni”;„Jó volta hangulat”; „Érzelmifeltöltődés volt minden alkalom”; „Önmagam megismerése nagy élmény”; „Vidám volt a hangulat”;,Változatosak voltak a játékok”; „Többet kaptam, mint amit reméltem”; „Jó játszani, többet kellene”; „A másik ember gondolatát nem lehet kitalálni”; „Az önismeret mindennek az alapja, köszönöm!”; „Folytatást szeretnék!” (Feljegyzés a gyülekezet Szeretetnaplójából. További élmények, történetek, szakmai anyagok olvashatók Katona Erzsébet blogjában: http://oriasveszely. blogspot. com) A gyakorlatok megbeszélését aktivitás, kérdések özöne és alapos elemzés jellemezte. A tréning során a résztvevők azt élhették meg, hogy figyelmet kapnak egymástól. Kis dolgok, amelyek mindenkinek jár(ná)nak a hétköznapok sodrásában is. A lelki kibeszélő műhely 2010. szeptember utolsó péntekén folytatódik. „Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak és sikereinknek is.” (George Matthew Adams) ■ - BOKA Mit is írjak?...
