Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-12 / 37. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. szeptember 12. » 3 Gyarapítani a tudást, növekedni a bölcsességben Iskolalelkészt iktattak a békéscsabai evangélikus gimnáziumban ^ Szeptember elsején becsengettek az evangélikus oktatási intézményekben, így a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben is, ahol jelenleg 5-13. évfolyamon közel 850 növendék tanul és nevelődik. Az ünnepi tanévnyitó istentiszteleten a 176 újonnan érkezett kisdiák - a hagyományoknak megfelelően - esküt tett, melyben Isten előtt megfogadták, hogy tanulmányi munkájukat legjobb tehetségük szerint végzik, tiszteletben tartva az iskola evangélikus szellemiségét. A patinás békéscsabai Nagytemplomban tartott tanévnyitón Kondor Péter esperes és Kutyej Pál Gábor igazgató lelkész közreműködésével beiktatták iskolalelkészi hivatalába Péterné Benedek Ágnest, aki szolgálatba indító igéjéül a 34. zsoltár 9. igeversét választotta: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül” Az igét Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke hirdette, megszólítva a templompadokban helyet foglaló, evangélikus tanulmányaikat most megkezdő ötödikes nebulókat, a sorsfordító érettségi évébe lépett végzősöket, valamint saját „évfolyamtársait”, vagyis azokat, akik 2003-ban kezdték meg tanulmányaikat ebben az alma materben, akkor, amikor ő is- éppen e helyről - elindult püspöki szolgálatának útján. Mint elmondta, a választott igevers ad választ arra, hogy egyáltalán miért van szükség evangélikus oktatási intézményekre, mit várhatunk a 2010/2011-es tanévtől, mi ad reményt és bátorítást. A püspök szólt továbbá a kollégiumban nevelkedőkhöz, kiemelve, hogy az intézményegység, amely „több, mint éjjeli menedékhely, sokkal inkább lelki otthon” a közelmúltban lett teljes egészében az evangélikus egyház tulajdona, miután kiegyenlítették az utolsó részletet is. Péterné Benedek Ágnest az iskolalelkészi munkában, amely részben éppen a kollégiumban folyik majd, a N < reá áldást kívánó egyházmegyei lelkésztársak segíthetik. A tanévnyitó istentiszteleten három, határozatlan időre kinevezett tanár: Bakai Andrea, Hernádi Ildikó és Megyeri-Horváth Gábor eskütételére is sor került. Kolarovszki Zoltán, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója egy mondatban így fogalmazta meg a diákoknak az idei tanév feladatait, célkitűzéseit és programját: „Gyarapodjatok a tudásban, növekedjetek a bölcsességben és gazdagodjatok élményekben!" ■ Szegfű Katalin EGY ESKÜVŐ, NÉGY TEMETÉS, HÉT MUNKANAP... Kipróbálták a digitális szolgálati naplót magyarországi evangélikus egyház Digitális munkanapló I W I M Ctitanök j »___ Az egyházról való közbeszéd egyik kényes kérdése a lelkészi munka ellenőrzése. Hogy mit is csinál valójában a lelkész a vasárnapi istentisztelet megtartásán kívül? A dilemma a régóta templomba járókat is foglalkoztatja. Hiszen a lelkészi munka nagy része láthatatlan: a gyülekezeti tagok ugyanis nemcsak az igehirdetésre való készülés idejét nem érzékelik, de azzal sincsenek tisztában, pásztoruk hány lelkészi beszélgetést folytat, vagy hány családot látogat meg egy héten, vagy éppen mennyi időt tölt egy gyermektábor megszervezésével. A nemcsak lelkészi karát, hanem történelmét tekintve is fiatalnak számító Dél-Pest Megyei Egyházmegye ismét újító ötlettel állt elő: 2010 januárjában ugyanis bevezették a digitális munkanapló használatát. Ez azt jelenti, hogy a lelkészek nem a könyvformátumú lelkészi szolgálati napló fölött, hanem a számítógép képernyője előtt ülve iktatják elvégzett feladataikat. Az internetes alkalmazás fejlesztője és programozója, Horváth-Hegyi Áron és a felhasználó lelkészek közötti folyamatos párbeszéd nagyban segítette a digitális formátum kialakítását. így a megfelelő táblázatban rögzíteni lehet a tevékenységek nevét, kezdetét, az alkalmakon részt vevők számát, a textust vagy akár a megfelelő énekszámokat is. A digitális alapú adminisztráció egyik sajátossága a papíralapúval szemben, hogy folyamatos munkát igényel. A hetenkénti kitöltés megkönnyíti az ellenőrzést, így az eddigi két-három évenkénti hivatalvizsgálatok helyett most az esperes szinte percről percre követheti lelkészei tevékenységét. Az önkontroll lehetősége is megnő, azért is, mert a beírt feladatokról statisztika készül, amely százalékos arányban mutatja, hogy milyen feladatokkal mennyi időt töltött a lelkész. Egy ilyen mérleget aztán átfogóan is lehet értelmezni: helyes-e például, ha a lelkész több időt tölt ügyintézéssel, mint lelkigondozással? Krámer György esperes - aki az Északi Egyházkerület lelkészi munkaévkezdő értekezletén mutatta be a digitális naplót - óriási lehetőségnek látja ezekben az összesítésekben, hogy a lelkész számot tud vetni a saját munkájával. Ugyanakkor a népmozgalmi adatok is kiolvashatók a statisztikából - ez is hozzájárul ahhoz, hogy a digitális munkanapló segítségével radikálisan csökkenhet az adminisztrációra szánt idő. ■ Koczor Kinga Dóra Régebbi gondolatok - mai kiegészítés Rövid hozzászólás az alkotmányozás egy kérdéséhez A közelmúltban levél érkezett hivatalomba a Magyar Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottságának elnökétől, amelyben egyházunk véleményét is kérik a tervezett új alkotmány előkészítő munkálataihoz. Többeknek - például püspöki tanács, zsinati elnökség, teológiai tanárok, egyházjogász szakember - elküldtem a levelet, hogy közösen alakítsuk ki álláspontunkat e fontos kérdésben. Remélem, a jelzett határidőig beérkeznek a válaszok. Most csak arról a sokakat foglalkoztató kérdésről szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni, amelyet talán túlságosan is leegyszerűsítve így fogalmazott meg az egyik hetilap: szerepeljen-e Isten az alaptörvényben? Először azt idézem, hogyan fogalmaztam 2003. október 12-én a Vasárnapi Újság című rádióműsorban elhangzott, az új európai alkotmány körül kibontakozott vitára reflektáló szavaimban. Megszólalásomnak akkor a Betű és Lélek címet adtam: „Mélységesen egyetértek azokkal - politikusokkal, egyházi vezetőkkel, az értelmiség meghatározó személyiségeivel -, akik itthon és külföldön az elmúlt hetekben erőteljesen síkra szálltak azért, hogy az új európai alkotmányban történjék utalás földrészünk keresztyén örökségére. Vitán felül igaza van azoknak, akik azt állítják, hogy nemcsak a görög kultúra és a felvilágosodás formálta olyanná, amilyen, hanem kétezer év alatt a keresztyénség hatása *6 markánsan alakította a »vén Európa« arcvonásait. Közhelyszámba megy már, ha utalunk a kultúra bármely területére, az építészet, képzőművészet, irodalom, zeneművészet nagyszerű alkotásaira, amelyek meg sem születtek volna a keresztyénség hatása nélkül. Az európai szellemtörténetet is átjárta, formálta, inspirálta a keresztyénség tanítása, világnézete. Ha szűkebb pátriánkra, Magyarországra gondolunk, akkor is így látjuk: történelmünkből kivehetetlen nemcsak Szent István királyunk öröksége, de például az is, hogy anyanyelvűnk irodalmivá válásában a bibliafordításoknak - elsősorban a Károli Gáspárfélének - páratlan jelentősége volt. Nagy művészeinket, költőinket sem értjük meg alapvető bibliai ismeretek nélkül. Folytassák csak nyugodtan, kedves hallgatóim, a jól ismert példákat, érveket! S mégis messzemenően megértem azokat a hazai és külföldi személyiségeket - legyenek bár politikusok vagy a kultúra bármely területének képviselői -, akiknek más a véleményük. Talán meglepő az előbbi szavaim után, de megértem azokat, akik azt mondják, hogy a 21. század Európájának alapdokumentumában nem kell ilyen utalásokat tenni, nem kell hivatkozni holmi keresztyén örökségre. Fáj miatta a szívem, de meg kell értenem őket - bár érvelésüket egészen más okok miatt tartom megfontolandónak, mint ahogy ők gondolják, mondják. Tudom, magyarázattal tartozom most. ÉGTÁJOLÓ Megkísérlem néhány mondatban megadni ezt a magyarázatot; nem lesz könnyű - de nem lesz nehezebb sem, mint az a helyzet, amiben vagyunk. Kérem, tegyük kezünket a szívünkre, és feleljünk őszintén a következő kérdésre: mai életünket itt Európában tényleg meghatározza keresztyén meggyőződésünk, hitünk? Valóban úgy élünk, ahogy ez az örökség kötelez bennünket? Ha körülnézünk hazánkban, kisebb-nagyobb közösségeinkben - söpörjünk most csak a magunk portája előtt -, valóban azt látjuk, hogy életünket a sokszor emlegetett vallásos meggyőződés, hitbeli elkötelezés járja át? Nem sokkal inkább az-e a helyzet, hogy ezek a büszkén emlegetett értékeink egyre jobban elszakadnak mindennapi életünktől, és a múlt szép emlékei közé süllyednek? Lehet felidézni, emlegetni őket, de többnyire csak azzal az álszent sóhajtozással tesszük ezt, hogy sajnos ma már nem lehet így élni, hiszen más lett a világ, s nekünk, ha élni akarunk, alkalmazkodnunk kell a megváltozott szabályokhoz. Igen, tragikus, de ez a helyzet: ebben a »big brotheres« túlélőshow-kra izgalomba jövő, aranyborjú körül táncoló, »való világban« úgy élünk, etsi Deus non daretur, mintha Isten nem lenne. Mintha elfelejtettük volna, hogy Istennek is köze van életünkhöz, s létünk célját ő akarja kijelölni. Mintha egyáltalán nem izgatna bennünket, hogy Jézus Krisztus szava számunkra is kijelöli a jó és bűn határát. Nem hallgathatom el a nyomasztó, nyugtalanító kérdést: nem csak azért kell az a néhány szó az európai alkotmányba, hogy megnyug: tassuk lelkiismeretünket: őrizzük a még pislákoló lángot? A szekularizáció, az elvtelen liberalizmus és szabadosság ellen egyébként sem elég így küzdeni. Ez a küzdelem a szív, a lélek mélyén kezdődik, s ott kell először győzni, hogy aztán ez a győzelem örömével, erejével, békességével átjárhassa életünket, és hitelessé tegye tanúságtételünket. Ahogy János apostol írja: »A győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.« (tjn 5,4b) S ez nem a betűkön, a szavakon, hanem a lelkek, életek megváltozásán múlik.” Hét évvel ezelőtti szavaimat most is vállalni tudom. Mégis ki kell egészítenem az akkori mondatokat - még akkor is, ha magam is tapasztalom, hogy a szekularizáció hatása nem szorult vissza a mögöttünk hagyott évek folyamán, sőt megerősödött, és ha a magukat elkötelezetten keresztyénnek és a maguk módján vallásosnak mondók aránya nem is változott meg a meggyőződésünk szerint kedvező irányban. Meglehet, hogy alkotmányjogászok és a jogalkotásban járatos más szakemberek szerint nem szakszerű az álláspontom, de úgy gondolom, hogy az alkotmánynak, a nemzet közössége alaptörvényének nemcsak az a feladata, hogy reflektáljon a mai életvalóságra (ahogy az egyes törvények teszik), hanem a preambulumban, vagyis az előszóban alapértékeket, ideákat is meg kell fogalmaznia. Jó lenne megtalálni a mai helyzetünk realitására is figyelő, de a sokak számára mégis fontos, életet, erkölcsöt meghatározó lelki dimenzióról is tanúságot tévő mondatot. Örömmel és teljes egyetértéssel üdvözölném, ha azt olvashatnám készülő új alkotmányunk előszavában, amit a Heti Válasz című újság augusztus 19-i száma a lengyel alkotmány előszavából idéz, tudniillik hogy új alkotmányukban megjelennek mindazok értékei, „akik hisznek Istenben mint az igazság, az igazságosság, a jó és a szép forrásában, valamint mindazoké, akik e hitet nem osztják, és eme egyetemes értékeket más forrásból eredeztetik”. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
