Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-05 / 36. szám
6 41 2010. szeptember 5. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Kántortovábbképző Tanév lelki tantárgyakkal ► Ha nem is világraszóló, de a résztvevők számára kedves jubileumra került sor a fóti Kántorképző Intézetben. Augusztus 22. és 27. között tizedik alkalommal gyülekeztek össze gyakorló kántorok a továbbképző tanfolyamra. A kezdeti útkeresés után fokozatosan alakult ki, milyen legyen a tanfolyamok időbeosztása, milyen témák és előadók segíthetik egyházunk kántorainak töltekezését. A kikristályosodott megoldás: délelőttönként egyéni órák igény szerint, délután és este pedig olyan konferenciaprogramok, amelyek szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthatnak. Idén a hallgatók négy tanárhoz fordulhattak kérdéseikkel. Ecsedi Zsuzsa az éppen tanult orgonadarabokhoz szólt hozzá, és új, istentiszteleten jól használható műveket ajánlott. Németh Csaba a gyülekezeti énekeket bevezető intonációk műhelytitkaiba avatta be az érdeklődőket. Bence Gábor a korálok harmonizálásában segített, Pócs Miklós pedig a résztvevők karvezetéstudását tökéletesítette. Hagyomány, hogy minden tanfolyamon tér nyílik egy teológiai előadás számára is: nyitásként vasárnap este dr. Hafenscher Károly a zene evangélikus megközelítéséről beszélt - a Lutherra utaló - Valóban ördögöket űz? címmel. A sok új megállapítást tartalmazó, gondolatébresztő előadás megérdemelné, hogy írásban minél többekhez eljusson. Hétfőn este Fassang László improvizációs kurzusára került sor, immár ötödik alkalommal. Lebilincselő a tapintat és nyitottság, ahogy minden játékos számára megtalálja azt a feladatot, amelyet az illető éppen meg tud oldani: így senkinek sem kell feszélyezve éreznie magát. A foglalkozás nagyszabású variációsorozattal zárult a Nékünk születik mennyei király kezdetű énekünkre, majdnem mindenkinek a közreműködésével. Kedden délután és este maratoni programon vehettek részt az érdeklődők. Borsányi Márton - aki idén fejezte be csembalótanulmányait a lipcsei zeneakadémián, és ősztől Bázelban tanul tovább - saját hangszerét is magával hozva a billentyűs hangszerek különböző hangolási lehetőségeiről beszélt igen érdekfeszítően, majd néhány mű előadásán keresztül mutatta be a hangolások „egyéniségét” jellegzetességeit. Az est Hamarosan elérkezik a pesti belvárosi városmissziós program következő nagy eseménye, a KÉSZ. A szervezők elmúlt heti tanácskozása után ez a szó új tartalommal telt meg. Eddig a Rajtkő program „Vigyázz!”, Kész!” „Rajt” felszólításainak második állomása volt csupán, az új tartalom: KÉSZ - kérdéseket ébresztő színház. A pesti belváros gyülekezetei - Angyalföld, Deák tér, Fasor, Ferencváros, Józsefváros, Kőbánya, Zugló és a szlovák gyülekezet - szeptember 25-én délután dramatikus bibliatanulmányozásra hívják a fővárosiakat a zuglói templomba. Lázár feltámasztásának története úgy jelenik meg a résztvevők számára, hogy közben maguk is a játék szereplőivé lesznek. Természetesen alkalmuk lesz arra is, hogy megbeszéljék egyvégére már mindenki felszámolta esetleges előítéleteit, és átélte: a csembaló hangzása betöltheti a teret, simogathatja a fület, „csak” jó hangszerre, megfelelően érzékenyen billentő előadóra és jó hangolásra van szükség. Szerdán különböző korú és élethelyzetű, főállásban alkalmazott, illetve más munka mellett szolgálatot vállaló kántorok beszéltek kisebb vagy nagyobb gyülekezetük életéről. Farkasné Gombár Ildikó (Kiskőrös), Keveházi Márta (Pilis), Kertész Attila (Debrecen) és Szabóné Bán Ildikó (Érd) átfogó - néhol még a város bemutatására is kiterjedő - beszámolója nyomán kirajzolódott, melyek az általános jellemzők, és melyek a helyi sajátosságok. Bence Gábor moderálásával igen élénk beszélgetés alakult ki a mindenkit érintő témáról. Csütörtökön jelentősen bővült a résztvevők köre, mert az intézet vendégül látta a három nyári tanfolyam előadóit. A délutáni programot Pócs Miklós nyitotta, aki a kántorképző honlapjának (http://kantorkepzo.lutheran.hu) létrehozója és gondozója. Beszélt a lap felépítéséről, az állandó és változó, egyre bővülő anyagokról. Az Egyházzenei segédanyag című „fiók" anyaga másfél éve gyűlik: a javasolt énekrendben található graduálénekekhez és heti énekekhez tartalmaz előjátékot, korálkíséretet és kórusművet, az egyházi év minden vasárnapjára és ünnepnapjára. Ecsedi Zsuzsa vállalkozott arra, hogy átnézi, értékeli és rendszerezi mindazokat az orgonadarabokat, amelyek PDF fájlban hozzáférhetők. A majd másfél száz műből válogatott, kedvcsináló bemutató keretében huszonöt kompozíció hangzott el, az összeállítón kívül Ecsedi Klára, Soltész Petra, Iker Borbála, Kertész Attila, Pócs Miklós és Németh Sándor előadásában. A nap zárásaként mindhárom nyári tanfolyam életébe betekintést nyerhettek a résztvevők, majd oldottabb keretek között örültek az egymással való találkozásnak. Az együtt töltött napokat zsolozsma-istentiszteletek keretezték (a GyLK 646 és 647 rendjei szerint). A reggeli prima imádságok gyülekezeti körben zajlottak. Szerdán újdonságként a Krisztus-dicséret (GyLK 645) közös elvégzésére került sor. Az esti imádságok (vespera és kompletórium) lelkészi szolgálatát Novotny Dániel és Hafenscher Károly (aki a hét tematikáját is összeállította a Római levél alapján) vállalta. ■ SZO-LA más között a látottakat. Az idén a legjobb harminc éven aluli színésznek választott Ötvös András rendezi a háttérből valódi színházzá az eseményeket. A napot nyár végi zenés áhítat zárja, színvonalas kamara- és orgonazenei koncerttel. Az izgalmasnak ígérkező találkozót a Pesti Nyolc lelkészeinek szószékcseréje előzi meg. Egy héttel a zuglói nap előtt minden lelkész más gyülekezetben szolgál majd, így is erősítve az összetartozást. A Rajtkő program szervezői ezután már a tavaszi demonstrációra készülnek, amelynek során a pesti gyülekezeteket szeretnék megismertetni az emberekkel. Addig is több kisebb közös program vár az érdeklődőkre. ■ Káté Folytatás az 1. oldalról A diákokkal, pedagógusokkal és szülőkkel teli templomban tartott tanévnyitó istentiszteleten Gáncs Péter püspök Jel 3,1-3 alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában hangsúlyozta, hogy az órarendben szereplő tantárgyakon kívül az Úristen különleges tantárgyakat is kínál a diákoknak - többek között az egymás megerősítésének áldott szolgálatát, a hálaadást és a legfontosabb „tantárgyat”: a megtérést. A most kezdődő tanévvel hosszú korszak zárult le az intézmény életében, hiszen tizennyolc évnyi intézményvezetői szolgálat után nyugdíjba vonult Jantos Istvánné igazgató asszony, akinek posztját Fehér Borbála vette át. Az új vezető előtt nem idegen a rábízott közösség, hiszen a kezdetektől tanít az evangélikus iskolában, és több mint egy évtizedet igazgatóhelyettesként is dolgozott az intézményben. Ribár János esperes iktatta be őt igazgatói hivatalába. Az ünnepi alkalmon tett (pedagógusi) esküt Tóth Linda tanító is. Nemcsak az igazgató, hanem az iskolalelkész személye is változott a nyáron. Az eddigi iskolalelkész, Kopf András 2010 augusztusában elköszönt az intézménytől, és a helyét Ribárszki Ákos vette át. Ákos az el-Az evangélisták közül ketten is feljegyezték - a kanonizált Szentírás szerint - a názáreti Jézus didaktikusán zseniális példázatát a magvetőről és munkájának következményéről. Máté evangélista szerint (Mt 13) a parton álló sokaság elsősorban nem okos példázatokra vágyott, hanem „jelt akartak látni tőle”: gyógyítsa meg a betegeket, űzze el a semmibe az ördögöket, osztogassa a csodakenyereket és a csodahalakat ezreknek, s mindez történjék a lehető leglátványosabban, mert a nélkülöző és unatkozó népnek szórakozás is nagyon kellene. Jézusnak más a szándéka. Szent szavának sorsáról mond el egy páratlanul józan példázatot, miután beül az egyik imbolygó halászhajóba a Tibériás- vagy más néven a Galileai-tenger partján. Egy meggondolatlanul bőkezű magvetőről beszél, aki nem a talajt nézi, csak a magot veti szorgalmasan. Ha nem Jézus mondta volna a példázatot, akkor talán kritikai éllel kérdezhetnénk, hol maradt a talaj megfelelő előkészítése, de mivel Isten Fiáról van szó, tisztelettel és alázattal elfogadjuk a magvető által nem vizsgált, nem felülbírált négyféle talaj magbefogadó képességét. Hull a pazarló magvető kezéből (talán szívéből) a szent mag a keményre taposott „útfélre”, az éhező madarak örömére; és hull „a sziklás helyre” ahol a termékeny talaj alig lepedővékonyságú, így képtelen gyökeret ereszteni a jobb sorsra érdemes szent mag, és a tűző nap perzselése rövid időn belül hőhalált okoz. A magvető nem adja fel, hull az élet magja a „tövisek közé” ám a tövisek - a gyom természete szerint - erősebbnek bizonyulnak a nemes magnál. Mégsem értelmeden és eredménytelen a magvető fáradozása, mert a talajkudarcok sorozata után vigasztaló tény a „jó föld” valósága. Nem is egyszerűen csak jó termésről beszélhetünk, mert százannyit vagy hatvanannyit, de a legrosszabb esetben is harmincannyit termett a mag. Igaz, Jézus kiválogatott tanítványai is zavarba jönnek a példázat hallatán, múlt esztendőben hatodéves teológusként vett részt a gyülekezet életében, s most - immár felszentelt lelkészként - folytatja szolgálatát Orosházán. Az oltárnál egykori mentora, Deák László igazgató lelkész kérte Isten áldását Ákos életére és szolgálatára. Az új tanévben új pedagógusok is „beiratkoztak” az intézménybe: Földesiné Erős Klára, Juhászáé Stréling Judit és Kaczkó Rita tanítók, valamint Horváth Tamás rendszergazda. Becsengetésre - alig nyolc hónap alatt - elkészült az iskola új szárnya is. Mivel az elmúlt években folyamatosan nőtt a beiratkozó gyerekek száma (az idei tanévet ötszázharmincnégy gyermek kezdi meg), az eddigi épület már kicsinek bizonyult az igényes oktatáshoz. Az orosházi evangélikus intézmény különösen nagy hangsúlyt fektet az idegen nyelvi oktatásra; a két új, modern, nyelvi labor ezentúl megfelelő helyszínt biztosít az osztott csoportokban való tanuláshoz. de zavaruk alighanem a túlságosan is világos jelentéstartalom miatt támad. Ám Jézus türelmes válasza pontosan érzékelteti velük, hogy jól értették a magvető példázatának üzenetét. Sokan lesznek, akik nem hallják meg Jézus életmentő és bűnmegbocsátó evangéliumát. Hallják majd, de nem hallják meg. Sokan lesznek majd az egyházi iskolák falain kívül és belül is. A magot mégis szórni kell. Az iskolakezdő szeptember legelején boldogan csodálkozhatunk rá a Békés megyei egyházi, sőt evangélikus lehetőségekre. Tanévnyitó Orosházán, Szarvason, Békéscsabán. De kinyíltak az evangélikus óvodák kapui is: Tótkomlóson, Hódmezővásárhelyen, Szarvason mind a két evangélikus gyülekezetben, Orosházán pedig az ország legnagyobb evangélikus óvodája fogadja a gyermekeket. Evangélikus, egyházi intézmények, mindmind a magvetés színhelyei lelkészek, hittantanárok, hívő pedagógusok számára. Most sem felejtjük el hozzátenni, hogy vannak állami törvényben és pedagógiai programban meghatározott evilági cél adta feladatok, amelyeket intézményeinknek a társadalom (az állam) érdekében végre kell hajtaniuk, de ez ebben az összefüggésben csak megemlítendő, itt és most a lényeg nem ez. Van egészen más feladatunk is. A Jézus által elmondott magvetés. Mi bátran és hálával tekinthetünk az Istentől váratlanul kapott intézményeinkre úgy, mint a magvetés engedélyezett helyszíneire. Mármint Istentől engedélyezett helyszínekre. Játszottam a gondolattal, mekkora lehet ez a mennyei módon engedélyezett magvetési terület. Sokan - én is - szeretik a konkrét számokat, a reáliák világát. így összeadható Békés megyében (csak) az evangélikus óvodák és iskolák gyermek- és diáklétszáma, hozzájuk véve az értük és velük dolgozó pedagógusokat, alkalmazottakat. Nem nagyon csal a számításunk, ha a gyermekek, diákok és a dolgozók létszámát összeadjuk, és kettőezer főre tesszük a magvetés területé-Az új szárny - amelyet Gáncs Péter szentelt fel a templomi istentisztelet után - stílusában szépen illeszkedik a régi épülethez, s külön érdekesség, hogy a kettőt függőfolyosó köti össze egymással. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a város polgármestere, valamint a térség parlamenti képviselője is. ■ D.L. nek numerikus adatát. De ennél nagyobb is, mert - és ezen a ponton már jelentősebb a bizonytalanság mértéke - minden egyes gyermeknek, diáknak, pedagógusnak van közvetlen környezete, s ennek létszámát csak bizonytalanul lehet megítélni. Ha öt emberrel számolunk (vannak a szülők, keresztszülők, rokonok, szomszédok, ismerősök), akkor ez azt jelenti, hogy elméletileg a magvetésünk - Békés megyében - áttételesen tízezer főre tehető, csak az evangélikus egyház égisze alatt. Minimum ennyi személy szembesülhet valamilyen szinten az egyház valóságával az egyházi iskola összefüggésében. Mindegy, miként történik ez: a felületes információ múlandó valóságától (jé, te egyházi iskolába jársz? és milyen?) a felszín alatt való kaparászáson át (tanultok is valamit, vagy csak imádkoztok csuhában?) a tréfás érdeklődésig (te is pap leszel?) vagy a mélyebb meglátásig, hogy értékteremtő valóságról van szó. Nagy terület ez a Magvető megbízottai számára. Ezért sem lényegtelen a küldetéstudat és a minőségi magvetés felelőssége. Hálaadással tekintünk evangélikus oktatási intézményeinkre. Mert mi történik itt magvetés címén? A lelkek ápolása, gondozása, Isten felé terelgetése. Ám lehet, hogy nem nekünk, a földi személyzetnek kell megítélnünk azt a fájdalmas tényt és valóságot, hogy hányán maradtak a szent maggal szemben kemények, mint az útfél, sekélyesek, mint a sziklás talaj és szalmaláng lelkűek, mint amikor a tövises helyre hullott a mag. Lélegzet-visszafojtott örömmel csodálkozzunk rá a jó talajra, adjunk érte hálát, és szórjuk tovább a szent ige magját pazarló módon. Ehhez adjon Isten erőt minden lelkésznek, hitoktatónak és megérintett szívű pedagógusnak. Mert van egy különleges ígéretünk: „... ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amitakarok, eléri célját, amiért küldtem’.’ (Ézs 55,11) ■ Ribár János KÉSZ - kérdéseket ébresztő színház A magvető és az egyházi iskolák Fehér Borbála igazgatónő
