Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-05 / 36. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2010. szeptember 5. » 5 Mindnyájunk ünnepe Közös istentisztelet az ökumenikus székházban Magyar napok Kolozsvárott ► Új kezdeményezésként, ám hagyományteremtő szándékkal hívta meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) a hazai keresztény egyházakat az államalapítás ünnepe alkalmából tartott istentiszteletre. A felekezetközi alkalomnak, amelyet Schmitt Pál köztársasági elnök, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrásokért felelős miniszter és több államtitkár is megtisztelt jelenlétével, az ökumenikus székház kápolnája adott otthont az ünnep előestéjén. ► Ha Mátyás lova nyeríteni tudna, örömében biztosan ezt tette volna augusztus 20-a környékén Kolozsvár főterén. Ha pedig Dávid Ferenc vagy Heltai Gáspár is éppen arra járt volna, igencsak magyarázni kellett volna Napocát s a magyar napokat... Nos, mielőtt még túl sok lenne a rejtvény, íme, a titok nyitja: augusztus 18-a és 22-e között tartották az I. kolozsvári magyar napokat. Mivel a kezdetben városnapok néven tervezett esemény részleteiben az ötletgazdák nem tudtak megegyezni a többségi románsággal, a helyi magyarság felvetette a külön rendezvénysorozat megszervezének gondolatát. Az eredetileg is javasolt augusztus 19-e, Kolozsvár várossá nyilvánításának 694. évfordulója így teljesen magyar ünneppé vált. A római és görög katolikus testvéregyházakkal közösen tartott istentiszteleten jelen volt Paskai László bíboros, Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök, Kocsis Fülöp görög katolikus és Székely János római katolikus mindnyájunk ünnepe, hiszen eleink is részt vettek a nemzet létrejöttében, akkor még a katolikus keresztény hit elkötelezettjeiként - fogalmazott a MEÖT elnöke. Majd Szent István királyunk Imre fiához írt intelmei közül kiemelte a Ezt feladni felelőtlenség, védelme mindnyájunk szent kötelessége - emelte ki az igehirdető. Az istentisztelet liturgiájában a római és a görög katolikus egyház részéről Paskai László bíboros és Kocsis Fülöp püspök, Kránitz Mihály rektorhelyettes, illetve Mohos Gábor, a katolikus püspöki konferencia titkára is. A határon túlról érkezett vendégek között volt Csűry István nagyváradi és Fazekas László révkomáromi református püspök, valamint Nagy Béla kárpátaljai református főgondnok. A hazai türelem, a bölcs tanácsadás, valamint a jóság és irgalmasság gyakorlásának mindig időszerű gondolatát. Az Erős vár a mi Istenünk közös eléneklését követően Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke hirdette az igét Ef 6,1-5 alapján. Szólt arról, hogy az álpüspök, valamint a MEÖT tagegyházainak vezető püspökei és elnökei vettek részt. Énekkel a Lutheránia énekkar tagjai - Kamp Salamon karnagyvezetésével -, illetve egy alkalmi ortodox kamarakórus szolgált. Ezt követően Bölcskei Gusztáv megáldotta az új keprotestáns egyházak képviseletében - mások mellett - részt vett az alkalmon az evangélikus egyház mindhárom püspöke - Ittzés János, Gáncs Péter és Fabiny Tamás -, Lackner Pál protestáns tábori püspök, Huszár Pál református egyházi főgondnok, valamint Lengyel Anna és Benczúr László evangélikus egyházkerületi felügyelő. A 90. zsoltár éneklése után Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök köszöntötte a meghívott vendégeket és a kápolnát megtöltő gyülekezetét. Az államalapítás lám feladata a rendteremtés az anarchia közepette, az állampolgárnak pedig jogkövető magatartást kell tanúsítania. A gyermekek szülők iránti tisztelete az élet alapvető rendje. Akiknek - Isten után - életünket köszönhetjük, azokat földi életük végéig figyelemmel kell kísérnünk, és biztosítanunk kell számukra mindazt, amire szükségük van. A szülők feladata pedig a gyermekáldás örömteli elfogadása és az utódoknak az Úr tanítása szerinti keresztény nevelése. A család az állam legkisebb élő közössége, erre épül a nemzet. nyeret mint a Teremtő ajándékát, és imádságban kérte, hogy minden család asztalára jusson a mindennapi testi és a lelki eledelből is. Áldásmondással és nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével ért véget az államalapításra és a kereszténység felvételére emlékező ökumenikus istentisztelet, amelynek perselyadománya - Bóna Zoltánnak, a MEÖT főtitkárának bejelentése alapján, az ő köszönetmondásával - az árvízkárosultak támogatását szolgálta. ■ Sz. I. Gergely Balázs főszervező, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács régióvezetője, valamint László Attila, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere elmondta: valójában nem is értik, miért kellett húsz évet várni azzal, hogy Erdély fővárosa is csatlakozzon a város- és falunapokat egyébként oly rég ünneplő települések sorához. Az ötlet azonban megvalósult, és e néhány napban igyekeztek megmutatni a magyarság épített és szellemi örökségét, amelyet nemcsak az időközben beköltözött, ám ma már többségben lévő román lakosság nem ismer, hanem sok esetben a Kolozsváron tanuló, majd ott munkát kereső magyar diákság sem. A számos rendezvénnyel méltó módon ünnepelték az egykori városalapítási, valamint a másnapi államalapítási évfordulót és Szent István napját. Az öt napról teljes képet adni lehetetlenség, így csak néhány olyan lényeges pontját szeretném megvilágítani, amely mellett semmiképp nem mehetünk el. A Mennyei romok című könyvében írta Bálint Tibor, hogy egyszer mindenkinek harangoznia kell szülőföldjéért. Augusztus 18-án a hátramaradottak csendítették meg a harangot néhai lakhelyének falán, adózva a híres író emlékének, egyúttal hirdetve még a magyarság létét a kincses városHáromszékről elszármazott nagy elődök - többek között Kriza János, Bölöni Farkas Sándor, Berde Áron, Berde Mázsa, grófMikó Imre - sírján Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja, valamint Kovászna megye vezetősége helyezte el az emlékezés koszorúit. A háromszéki vezetők jelenléte nem volt véletlen. A Székelyföld és a „szórvány” közötti kapcsolatépítés egyik állomása volt a magyar napok támogatása. Bár Kolozsvárt a maga hatvanezres magyarságával nem tekinthetjük teljes mértékben szórványnak, az egykori erdélyi főváros mégiscsak távol esik a tömbmagyarságtól. Nélküle azonban nem teljes az erdélyi magyarság, a magyar kultúra; Erdély kulturális központjának színpadai pedig még mindig igen nagy vonzerőt jelentenek a távoli vidékek társulatai számára is. Ennek az együttműködésnek az eredményeként a Kolozsvári Magyar Operában a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncgyüttes Böjttől böjtig című ünnepi műsorát tekinthették meg az érdeklődők a nyitógála köszöntői után. A következő napokban könyvbemutató könyvbemutatót követett, kiállítás kiállítást. (Például amit még szeptember elejéig feltétlenül meg kell néznie annak, aki odalában. A harang megkondulása az I. kolozsvári magyar napok hivatalos kezdetét jelezte, ezt pedig további tisztelgés követte a Házsongárdi temetőben. A tógát; az egykori Bánffy-palotában helyet kapott Szépművészeti Múzeum pincéjéből előkerültek Székely Bertalan, Koszta József festményei.) A Farkas utcai református templom tövében álltak a kiadók, múzeumok standjai, a várfalnál a gyerekek és az ifjúság sátrai kínáltak változatos programokat, ismét máshol filmmúzeum működött. Idén a magyar napok részévé vált a 12. Szent István-napi nemzetközi néptáncfesztivál, a IV. Györffy György-napok Szucságon és a 8. Kós Károly emlék- és teljesítménytúra is. Anélkül, hogy a funari időszak megpróbáltatásait is átvészelő néptáncfesztivál értékét kisebbíteném, ki kell emelnem a két utóbbi rendezvényt. Nem a teljesítménytúra vonzott - bár szívesen ettem volna túrós puliszkát Sztánán, feltéve, ha kibírom az addig vezető ötven kilométeres gyaloglást. Ráadásul akkor már reggel korán kézhez kaphattam volna az emlékborítékot, amelyet Kós Károly építész és író tiszteletére adott ki a Román Posta, Moldován József távközlési államtitkár kezdeményezésére. Ezzel a gesztussal a román állam is úgymond rehabilitálta Kós Károlyt, akinek a nevét az 1980- as években már ki sem lehetett ejteni. Mint ahogy a 80-as években Györffy György történész sem mehetett vissza szülőfalujába, gyerekkorának helyszínére, Szucságra. Az államalapítás korának tudora tíz évvel ezelőtt azt az emlékképet vitte magával az örök hazába, amelyet még a két világháború közötti kalotaszegi faluról őrzött. S ha letekint onnan fentről, meglepve tapasztalja, hogy az utókor idén egy gyönyörű emlékművel tisztelte meg személyét. Az emlékmű a dombtetőn, a református templom kertjében állva várja vissza a településről elszármazottakat, és hívogatja a falu híres szülötte emlékének adózni kívánókat. ■ Veres Emese-Gyöngyvér
