Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-05 / 36. szám
4 4i 2010. szeptember 5. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet ...délen Lelkészi munkaévkezdés ...nyugaton ^ Folytatás az 1. oldalról & Folytatás az 1. oldalról ...északon I* Folytatás az 1. oldalról Az idő megragadásához, a Forrás megtalálásához a kezdő lépést a 90. zsoltár szavai adták meg a közel nyolcvan résztvevőnek. Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes arra mutatott rá, hogy a zsoltárban közösség szólal meg, és közösséghez szól. Életörömre vágyik a zsoltáros, és erre vágyunk mi is, de ehhez Isten áradó kegyelme szükséges. így élhetünk - és élhet a lelkész is - hatékonyan. Tóth János, a Gyökössy Intézet munkatársa sokéves tapasztalat alapján a lelkészi munka lelki hátteréről és spirituális útjairól beszélt. Mi is a lelkészség? Mindig szolgálatban? Hogyan ápolhatja a lelkész lelki higiénéjét? Mi történik a lelkész egy napján? Többek között ezeket a kérdéseket járta körül előadásában, amelyet hozzászólások követtek. A munkatársi kapcsolatok problémáit hozta a hallgatóság elé Krámer György esperes, majd bemutatta az on-line digitális munkanaplót és használatát, amit a lelkészek élénk érdeklődéssel fogadtak. Az első nap zárásaként Varga Gyöngyi egyetemi docens vezetésével a résztvevők háromfős csoportokban járták végig a „csend imaösvényét” erőforrást keresve és reménység szerint rá is találva. A keddi nap ismét a Balaton-parti teraszon, a „napvitorlák” árnyékában kezdődött. Itt hangzott el Sóskúti Zoltán református lelkipásztor áhítata 2Kor 12,6-9 alapján. Az erőtlenség elhordozásához alázatra és belső csendre van szükségünk - mondta a lelkész -, így élhetjük át azt, hogy Isten kegyelméből van erőnk a lelkészi munkában helytállni. Az áhítatot követő kerekasztal-beszélgetésen - melyet dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora moderált - Sóskúti Zoltán, Kunszabó Zoltán római katolikus diakónus és Jó András református tanár osztotta meg gondolatait a lelkészekkel. A közel másfél órában a lelkész és a hívek kapcsolatáról, a közösségalkotás örömeiről és kudarcairól, a „látás" szükségéről volt szó, egyetértve abban, hogy a lelkész is igényli a testvéri közösséget. Délután nyolc csoportban folytattak tartalmas megbeszélést a résztvevők (egy-egy csoporthoz a hasonló helyzetben lévő gyülekezetek lelkészei tartoztak), majd Jó András mint az Interserve missziói szervezet képviselője bemutatta A föld végső határáig című DVD-t, mely a gyülekezeteket bizonyságtévő életre ösztönzi. A nap jókedvű kerti partival, kürtőskalács és indiai kenyér sütésével zárult. Szerdán Bácskai Károly adjunktus igei felkészítése, majd a konferencia értékelése után úrvacsorái istentiszteletre került sor. Gáncs Péter püspök - rámutatva a falra helyezett dekorációra, melyen minden résztvevő neve és felszentelésének éve szerepelt - Ézs 40,27-31 alapján hangsúlyozta, hogy akár negyven éve, akár frissen ordinált lelkészről van szó, Isten ad neki erőt, és újítja meg munkájában, életében. ■ Wiszkidenszky András Az augusztus 26-tól 28-ig tartó dunántúli lelkészkonferenciának a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium adott otthont. Ittzés János püspök a lelkészszentelő istentiszteleten elhangzó kérdések alapján tartott bibliatanulmányokat, amelyeket egy-egy előadás egészített ki. Az első bibliatanulmány témája az elhívás és elhivatottság volt. „Vállalod-e igaz meggyőződéssel és jó lelkiismerettel a lelkészi szolgálatot egyházunkban?”- hangzik az első kérdés a lelkészi szolgálatba indulók felé. Ittzés János hangsúlyozta, hogy Isten sokféle formában hívhatja el az embert a szolgálatba, de ennek a módja nem befolyásolja az elhívás lényegét. A lelkészi hivatás teljes embert kíván. „Akarod-e ebben a szolgálatban az egyház fejét és Urát, Jézus Krisztust híven követni, evangéliumát tisztán és igazán hirdetni és a szentségekkel Krisztus rendelése szerint szolgálni?” A kérdés kapcsán a püspök az igaz tanításról beszélt. Mi a tiszta és igaz evangélium? - tette fel a kérdést. Isten mindent egy lapra tett fel, egy üzenetbe koncentrálta evangéliumát, és ez a kereszt igéje. Ez a tiszta tanítás. Az ordináció harmadik kérdésével -. „Fogadod-e, hogy szeretettel, odaadó hűséggel és példás élettel építed egyházunkat?" - a példamutató élet került a középpontba. Minden lelkész számára lelkiismereti kérdés, hogy teljesítettük-e a hivatásunkból eredő kötelezettséget a reánk bízott közösséggel szemben. Nem keresünk-e kibúvót világi környezetünkre hivatkozva? Ahhoz, hogy példás papi élettel tudjunk szolgálni, Istenre ráhagyatkozó bizalomra van szükség - fogalmazott a püspök. Az utolsó bibliatanulmány a megtartó rendről szólt a lelkészszentelő liturgia negyedik kérdése alapján: „ígéred-e, hogy evangélikus egyházunk törvényes rendjét mindenkor megtartod, elöljáróid útmutatását követed?” Közösségért vagyunk felelősek - mondta Ittzés János. Egy közösség életét a törvény tartja rendben, a tanítvány életében pedig Isten szeretete tud rendet tartani. A rendbe tett életek esetében sok dolog átértékelődik, és az ilyen élet tudja kiábrázolni Krisztust. A bibliatanulmányokhoz kapcsolódó előadásokat Kamarás István szociológus, ifi. Fabiny Tibor világi teológus, Kálmán Attila gimnáziumi tanár és Reuss András, hittudományi egyetemünk professor emeritusa tartotta. A hallottakat a részt vevő lelkészek csoportbeszélgetéseken vitatták meg. A közösségépítés is célja volt a lelkészkonferenciának, amit - egy orgonahangverseny meghallgatása és a közös borkóstoló mellett - az esti beszélgetések szolgáltak legjobban. A munkaévet kezdő találkozó végén két olyan, frissen felszentelt lelkésztől kértünk véleményt, akik először vettek részt ilyen jellegű eseményen. Pongrácz Máté kicsit tartott ettől a konferenciától. „Az aggodalmam feleslegesnek bizonyult, mert a légkör nagyszerű volt. Jó volt ezt átélni, hiszen ilyen tapasztalattal a hátunk mögött tudunk hitelesen prédikálni a gyülekezetben a közösség megélésének szükségességéről. Örömmel és élményekkel gazdagodva megyek haza, és kezdem meg gyülekezetemben az új, számomra első munkaévet.” Weltler Gábor is pozitív élmények birtokában tekintett vissza a lelkészi közösségben eltöltött három napra. „Egyik bibliatanulmányában Ittzés János arról szólt, hogy a lelkész bizony szükségképpen magányos egy kicsit. Ez a tanácskozás megerősített engem abban a meggyőződésemben, hogy a szolgálók közösségében nem leszek egyedül. Öröm volt azt tapasztalni, hogy lényegesen kevesebb volt az ismeretlen arc, mint előzetesen gondoltam. Az itt kapott benyomásokat, impulzusokat bizonyára jól fogom tudni kamatoztatni későbbi szolgálatomban.” ■ Kiss Miklós A mátrai találkozó keretét az a négy igei alkalom adta, melyek - Pálnak és munkatársainak a történetei alapján - az együttműködésről, a feszültségről, az együtt imádkozásról és egymás számon tartásáról szóltak dr. Joób Máté, Cserhátiné Szabó Izabella, dr. Fabiny Tamás és Györfi Mihály tolmácsolásában. A közösség megéléséhez a hagyományos istentiszteleti és ifjúsági énekek örömteli éneklése is hozzájárult. Az első napon Tóth János és Kocsev Miklós, a Gyökössy Intézet munkatársai a lelkészi hivatás és a magánélet mindennapi kihívásait állították előadásuk - és az azt követő fórumbeszélgetés - fókuszába. Az alkalmon számos értékes és konstruktív gondolat, illetve nemegyszer vitát indító hozzászólás hangzott el, például: „A munkába beleroskadó lelkész nem lelkesíti a gyülekezetét.” Annak ellenére, hogy egy egész kerület lelkészei - mintegy nyolcvanan - gyűltek össze, bemutatkozásra is sor került. Szükség is volt rá, hiszen a hat egyházmegye szolgálattevői ritkábban találkoznak ily módon egymással, másrészt az elmúlt hónapokban több új lelkésszel is gazdagodott a kerület. Akinek nem volt elég a másfél órás - játékos és meglehetősen vidám hangulatú - bemutatkozás, este a szervezett, mégis kötetlen beszélgetések során, terített asztalok mellett folytathatta az ismerkedést. A szombat reggeli úrvacsorás istentiszteletet követően Bence Imre esperes mutatta be a készülő, az Északi Egyházkerület által összeállított, Órarend címet viselő 2010/2011-es gyülekezeti munkaprogramot, amely idén - szemben az előző három évivel - inkább füzet formájú lesz. A jelenlegi tervek szerint a tizenhét sorozat tömören kidolgozott témajavaslataihoz az egyházi honlapokról lehet majd letölteni a különböző kiegészítő anyagokat. Az esperes elmondta, hogy a kiadvány főbb célja a gyülekezetek tanítása, a rendezettség és a testre szabhatóság szempontjait szem előtt tartva. Az egyházkerület vezetőségét fórumbeszélgetés keretében Buday Barnabás lelkész kérdezte örömökről, félelmekről, stresszről, megújulásról, a kerület arculatáról, egyházról és politikáról. Utolsó napirendi pontként Krámer György esperes mutatta be a Dél-pesti Egyházmegye által már januártól tesztelt digitális munkanaplót. A lelkészi munka mérhetőségét és az önellenőrzést is lehetővé tevő program - remények szerint - hamarosan felváltja majd a papír alapú szolgálati naplót. A felhasználóbarát internetes alkalmazásnak számos előnye van a hagyományos formához képest, a hozzászólások pedig nagyban segítik a fejlesztőket a minél szélesebb körben elfogadásra találó változat kidolgozásában. Az eddigi egynapos találkozó idén kétnaposra bővült, a pozitív visszajelzések és tapasztalatok azonban arra bátorítják az egyházkerület vezetőségét, hogy jövőre még egy nappal hosszabb együttlét legyen a cél. Az egyházkerület lelkészeinek négyötödét megmozgató összejövetel remélhetőleg lelki és szellemi felüdülést adott a résztvevőknek, akik ApCsel 15,36 szavaival távozhattak: „Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban..!’ ■ Horváth-Hegyi Áron
