Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-05 / 36. szám

4 4i 2010. szeptember 5. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet ...délen Lelkészi munkaévkezdés ...nyugaton ^ Folytatás az 1. oldalról & Folytatás az 1. oldalról ...északon I* Folytatás az 1. oldalról Az idő megragadásához, a Forrás megtalálásához a kezdő lé­pést a 90. zsoltár szavai adták meg a közel nyolcvan résztvevő­nek. Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes arra mutatott rá, hogy a zsoltárban közösség szólal meg, és közösséghez szól. Életörömre vágyik a zsoltáros, és erre vágyunk mi is, de ehhez Isten áradó kegyelme szükséges. így élhetünk - és élhet a lel­kész is - hatékonyan. Tóth János, a Gyökössy Intézet munkatársa sokéves tapasz­talat alapján a lelkészi munka lelki hátteréről és spirituális út­jairól beszélt. Mi is a lelkészség? Mindig szolgálatban? Hogyan ápolhatja a lelkész lelki higiénéjét? Mi történik a lelkész egy nap­ján? Többek között ezeket a kérdéseket járta körül előadásában, amelyet hozzászólások követtek. A munkatársi kapcsolatok problémáit hozta a hallgatóság elé Krámer György esperes, majd bemutatta az on-line digitális munkanaplót és használatát, amit a lelkészek élénk érdeklődés­sel fogadtak. Az első nap zárásaként Varga Gyöngyi egyetemi docens ve­zetésével a résztvevők háromfős csoportokban járták végig a „csend imaösvényét” erőforrást keresve és reménység szerint rá is találva. A keddi nap ismét a Balaton-parti teraszon, a „napvitorlák” árnyékában kezdődött. Itt hangzott el Sóskúti Zoltán reformá­tus lelkipásztor áhítata 2Kor 12,6-9 alapján. Az erőtlenség el­­hordozásához alázatra és belső csendre van szükségünk - mond­ta a lelkész -, így élhetjük át azt, hogy Isten kegyelméből van erőnk a lelkészi munkában helytállni. Az áhítatot követő kerekasztal-beszélgetésen - melyet dr. Sza­bó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora mo­derált - Sóskúti Zoltán, Kunszabó Zoltán római katolikus di­akónus és Jó András református tanár osztotta meg gondolatait a lelkészekkel. A közel másfél órában a lelkész és a hívek kap­csolatáról, a közösségalkotás örömeiről és kudarcairól, a „látás" szükségéről volt szó, egyetértve abban, hogy a lelkész is igényli a testvéri közösséget. Délután nyolc csoportban folytattak tartalmas megbeszélést a résztvevők (egy-egy csoporthoz a hasonló helyzetben lévő gyü­lekezetek lelkészei tartoztak), majd Jó András mint az Interserve missziói szervezet képviselője bemutatta A föld végső határáig című DVD-t, mely a gyülekezeteket bizonyságtévő életre ösztönzi. A nap jókedvű kerti partival, kürtőskalács és indiai ke­nyér sütésével zárult. Szerdán Bácskai Károly adjunktus igei felkészítése, majd a konferencia értékelése után úrvacsorái istentiszteletre került sor. Gáncs Péter püspök - rámutatva a falra helyezett dekoráció­ra, melyen minden résztvevő neve és felszentelésének éve sze­repelt - Ézs 40,27-31 alapján hangsúlyozta, hogy akár negyven éve, akár frissen ordinált lelkészről van szó, Isten ad neki erőt, és újítja meg munkájában, életében. ■ Wiszkidenszky András Az augusztus 26-tól 28-ig tartó dunántúli lelkészkonferenciának a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informati­kai Szakképző Iskola és Kollégium adott otthont. Ittzés János püs­pök a lelkészszentelő istentiszteleten elhangzó kérdések alapján tar­tott bibliatanulmányokat, amelyeket egy-egy előadás egészített ki. Az első bibliatanulmány témája az elhívás és elhivatottság volt. „Vállalod-e igaz meggyőződéssel és jó lelkiismerettel a lelkészi szolgálatot egyházunkban?”- hangzik az első kérdés a lelkészi szolgálatba indulók felé. Ittzés János hangsúlyozta, hogy Isten sokféle formában hívhatja el az embert a szolgálatba, de ennek a módja nem befolyásolja az elhívás lényegét. A lelkészi hiva­tás teljes embert kíván. „Akarod-e ebben a szolgálatban az egyház fejét és Urát, Jé­zus Krisztust híven követni, evangéliumát tisztán és igazán hir­detni és a szentségekkel Krisztus rendelése szerint szolgálni?” A kérdés kapcsán a püspök az igaz tanításról beszélt. Mi a tisz­ta és igaz evangélium? - tette fel a kérdést. Isten mindent egy lapra tett fel, egy üzenetbe koncentrálta evangéliumát, és ez a kereszt igéje. Ez a tiszta tanítás. Az ordináció harmadik kérdésével -. „Fogadod-e, hogy sze­retettel, odaadó hűséggel és példás élettel építed egyházunkat?" - a példamutató élet került a középpontba. Minden lelkész szá­mára lelkiismereti kérdés, hogy teljesítettük-e a hivatásunkból eredő kötelezettséget a reánk bízott közösséggel szemben. Nem keresünk-e kibúvót világi környezetünkre hivatkozva? Ahhoz, hogy példás papi élettel tudjunk szolgálni, Istenre ráhagyatko­zó bizalomra van szükség - fogalmazott a püspök. Az utolsó bibliatanulmány a megtartó rendről szólt a lelkész­szentelő liturgia negyedik kérdése alapján: „ígéred-e, hogy evangélikus egyházunk törvényes rendjét mindenkor megtartod, elöljáróid útmutatását követed?” Közösségért vagyunk felelő­sek - mondta Ittzés János. Egy közösség életét a törvény tart­ja rendben, a tanítvány életében pedig Isten szeretete tud ren­det tartani. A rendbe tett életek esetében sok dolog átértéke­lődik, és az ilyen élet tudja kiábrázolni Krisztust. A bibliatanulmányokhoz kapcsolódó előadásokat Kamarás István szociológus, ifi. Fabiny Tibor világi teológus, Kálmán At­tila gimnáziumi tanár és Reuss András, hittudományi egyete­münk professor emeritusa tartotta. A hallottakat a részt vevő lelkészek csoportbeszélgetéseken vitatták meg. A közösségépítés is célja volt a lelkészkonferenciának, amit - egy orgonahangverseny meghallgatása és a közös borkósto­ló mellett - az esti beszélgetések szolgáltak legjobban. A munkaévet kezdő találkozó végén két olyan, frissen felszen­telt lelkésztől kértünk véleményt, akik először vettek részt ilyen jellegű eseményen. Pongrácz Máté kicsit tartott ettől a konfe­renciától. „Az aggodalmam feleslegesnek bizonyult, mert a lég­kör nagyszerű volt. Jó volt ezt átélni, hiszen ilyen tapasztalat­tal a hátunk mögött tudunk hitelesen prédikálni a gyülekezet­ben a közösség megélésének szükségességéről. Örömmel és él­ményekkel gazdagodva megyek haza, és kezdem meg gyüleke­zetemben az új, számomra első munkaévet.” Weltler Gábor is pozitív élmények birtokában tekintett vissza a lelkészi közösségben eltöltött három napra. „Egyik biblia­tanulmányában Ittzés János arról szólt, hogy a lelkész bizony szükségképpen magányos egy kicsit. Ez a tanácskozás meg­erősített engem abban a meggyőződésemben, hogy a szolgá­lók közösségében nem leszek egyedül. Öröm volt azt tapasz­talni, hogy lényegesen kevesebb volt az ismeretlen arc, mint előzetesen gondoltam. Az itt kapott benyomásokat, impulzu­sokat bizonyára jól fogom tudni kamatoztatni későbbi szol­gálatomban.” ■ Kiss Miklós A mátrai találkozó keretét az a négy igei alkalom adta, melyek - Pálnak és munkatársainak a történetei alapján - az együtt­működésről, a feszültségről, az együtt imádkozásról és egymás számon tartásáról szóltak dr. Joób Máté, Cserhátiné Szabó Iza­bella, dr. Fabiny Tamás és Györfi Mihály tolmácsolásában. A közösség megéléséhez a hagyományos istentiszteleti és ifjúsá­gi énekek örömteli éneklése is hozzájárult. Az első napon Tóth János és Kocsev Miklós, a Gyökössy In­tézet munkatársai a lelkészi hivatás és a magánélet mindenna­pi kihívásait állították előadásuk - és az azt követő fórumbe­szélgetés - fókuszába. Az alkalmon számos értékes és konst­ruktív gondolat, illetve nemegyszer vitát indító hozzászólás hang­zott el, például: „A munkába beleroskadó lelkész nem lelkesíti a gyülekezetét.” Annak ellenére, hogy egy egész kerület lelkészei - mintegy nyolcvanan - gyűltek össze, bemutatkozásra is sor került. Szük­ség is volt rá, hiszen a hat egyházmegye szolgálattevői ritkábban találkoznak ily módon egymással, másrészt az elmúlt hónapok­ban több új lelkésszel is gazdagodott a kerület. Akinek nem volt elég a másfél órás - játékos és meglehetősen vidám hangulatú - bemutatkozás, este a szervezett, mégis kötetlen beszélgetések során, terített asztalok mellett folytathatta az ismerkedést. A szombat reggeli úrvacsorás istentiszteletet követően Ben­ce Imre esperes mutatta be a készülő, az Északi Egyházkerület által összeállított, Órarend címet viselő 2010/2011-es gyüleke­zeti munkaprogramot, amely idén - szemben az előző három évivel - inkább füzet formájú lesz. A jelenlegi tervek szerint a tizenhét sorozat tömören kidolgozott témajavaslataihoz az egy­házi honlapokról lehet majd letölteni a különböző kiegészítő anyagokat. Az esperes elmondta, hogy a kiadvány főbb célja a gyülekezetek tanítása, a rendezettség és a testre szabhatóság szempontjait szem előtt tartva. Az egyházkerület vezetőségét fórumbeszélgetés keretében Bu­­day Barnabás lelkész kérdezte örömökről, félelmekről, stressz­­ről, megújulásról, a kerület arculatáról, egyházról és politiká­ról. Utolsó napirendi pontként Krámer György esperes mutat­ta be a Dél-pesti Egyházmegye által már januártól tesztelt di­gitális munkanaplót. A lelkészi munka mérhetőségét és az ön­­ellenőrzést is lehetővé tevő program - remények szerint - ha­marosan felváltja majd a papír alapú szolgálati naplót. A felhasz­nálóbarát internetes alkalmazásnak számos előnye van a hagyo­mányos formához képest, a hozzászólások pedig nagyban se­gítik a fejlesztőket a minél szélesebb körben elfogadásra talá­ló változat kidolgozásában. Az eddigi egynapos találkozó idén kétnaposra bővült, a po­zitív visszajelzések és tapasztalatok azonban arra bátorítják az egyházkerület vezetőségét, hogy jövőre még egy nappal hosszabb együttlét legyen a cél. Az egyházkerület lelkészeinek négyötödét megmozgató összejövetel remélhetőleg lelki és szel­lemi felüdülést adott a résztvevőknek, akik ApCsel 15,36 sza­vaival távozhattak: „Térjünk vissza, látogassuk meg a testvére­ket valamennyi városban..!’ ■ Horváth-Hegyi Áron

Next

/
Thumbnails
Contents