Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-05 / 36. szám

v Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. szeptember 5. » 3 Aki biblikus, szeretetben gazdag, hitvalló gyülekezetei álmodott Lelkészbeiktatás Alsóságon ► Ünnepi istentiszteletre hívogat­tak a celldömölk-alsósági temp­lom harangjai augusztus utolsó hétvégéjének szombat délután­ján. A gyülekezet meghívott lel­készét, Kerekes Csabát iktatta be hivatalába Rostáné Piri Magda, a Vasi Evangélikus Egyházmegye esperese (képünkön). Az ünnepi alkalmon Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált ige­hirdetéssel. íjn 3,18-20 alapján hang­hez viszont cselekedetnek is kell tár­sulnia. Az új kezdetnél szeresse egy­mást lelkész és gyülekezet. Ne szó­val, hanem valóságosan, az Isten igéjéért. A beiktatási liturgia után Kerekes Csaba Lk 7,31-35 alapján tartott szék­foglaló igehirdetésében arról szólt, hogy ő biblikus, Isten előtt hódoló, szeretetben gazdag, vonzó, szolgáló, tevékeny, hitvalló gyülekezetét álmo­dott meg. Amelyhez azért jött, hogy Jézust mutassa meg, általa pedig Isten kegyelmét, a törvényt és az evangéli­umot hirdesse. Ehhez a szolgálathoz kéri a gyülekezet együttműködését. Egy évig helyettesítéssel oldották meg a szolgálatokat Alsóságon, majd egyház­megyén belül sikerült utódot találni. Kerekes Csaba az erdélyi Krizbán született, középiskolai tanulmányait Brassóban végezte. Bár családjában keresztény nevelést kapott, egy cso­dálatos gyógyulást követően hallot­ta meg az elhívást a lelkészi szolgá­latra. 1993-ban jelentkezett a buda­pesti Evangélikus Hittudományi Egyetemre, majd hazatért, és a hal­­mágyi szórványban kezdte meg szol­gálatát. 2001-ben a Vas megyei Uraiújfalu gyülekezete hívta meg a közben meg­súlyozta, hogy vessük el az ígérgeté­seket, fogadkozásokat, amelyek min­den kezdetnél megkísértik az embert. Az apostol azt írja, hogy ne szóval szeressünk, hanem valóságosan. A lelkész szóval, beszéddel szeret, eh­Vető István lelkész, püspökhelyettes - tizenhét évi alsósági szolgálat után - egy évvel ezelőtt búcsúzott el a gyüle­kezettől, miután a budapest-cinkotai evangélikusok megválasztották meg­üresedett lelkészi állásuk betöltésére. nősült lelkészt, aki itt alapított csalá­dot. Közel egy évtized után kapta a felkérést, hogy a Kemenesalja főváro­sának keleti, alsósági részében élő evangélikusok lelkipásztora legyen. ■ Menyes Gyula A Duna jobb partjáról a bal partjára Vladika Zsófia lelkésszé avatása ► Pécs, Pogány, Pécs-Vasas, Kecs­kemét, Kiskunhalas - helyek, ahol már belekóstolhatott a szol­gálatba, és gyakorlatot szerezhe­tett az augusztus 28-ai avatása után immár hivatalosan is a lel­készi karhoz tartozó Vladika Zsófia. A pécsi evangélikus templomban történt ordinációt Gáncs Péter, a Déli Egyházkerü­let püspöke végezte. Az ünnepi istentisztelet igehirdeté­sében a püspök a meghívón olvasha­tó ige alapján - „Gondol ránk az Úr, megfog áldani” (Zsolt 115,12) - nem­csak a textusban rejlő ígéret nagysze­rűségére hívta fel a figyelmet, hanem arra a többes számra is, amely ugyan­közösség, a passió-előadások és nem utolsósorban az akkor Pécsett szolgá­ló Baranyay lelkész házaspár olyan hatással volt Zsófira, hogy huszon­négy évesen jelentkezett az Evangé­likus Hittudományi Egyetemre. Teológuskorában aktívan szolgált az anya-, illetve a hozzá tartozó po­­gányi és pécs-vasasi szórványgyüle­kezetben. A hittudományi egyetem hatodévét megosztva a kecskeméti gyülekezetben és a kiskunhalasi Szi­­lády Áron Református Gimnázium­ban töltötte - ez utóbbiban evangé­likus hittant tanított. Az ünnepi istentiszteleten a püs­pök mellett dr. Bácskai Károly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa, Baranyayné Rohn Erzsé­bet, a pécsi gyülekezet egykori, illet­ve Németh Zoltán, a hívek jelenlegi úgy érthető a gyülekezet közösségé­re, mint az Isten ügyét képviselő lelkészi karra. Prédikációjában ki­emelte: a sorba újonnan beállók mindig erősítik a többiek szolgálatát. A kosárlabda-edzői végzettséggel is rendelkező Vladika Zsófia egy edző­teremben dolgozott, amikor az egyik ismerőse elhívta a pécsi gyülekezet if­júsági körébe. Az alkalmak, az ottani lelkésze szolgált. A köszöntések so­rában Kis János nemcsak mint a kecskeméti mentor volt fontos Zsófi számára, de mint eskető lelkésze is; nem véletlenül hívta hát az ifjú fér­jet is az ünnepelt mellé. A frissen avatott lelkésznő szep­tember i-jével Kiskőrösön kezdi meg szolgálatát. ■ Boda Zsuzsa Tanévkezdő kérdések és kétségek Új tanévet kezdhetünk. Vajon maga­sabb osztályba léphetünk? Netán évismétlésre ítéltetünk? Köztudott, hogy ősztől újra adva van iskoláink­ban a bukás esélye is. Sőt ami a köz­oktatásban alig elképzelhető, az egy­házi, gyülekezeti, egyéni keresztény életben előfordulhat: „alsóbb" osz­tályba is kerülhetünk... De mindenképpen örömhír, hogy tovább tanulhatok! Mi több, Jézus Krisztus tanítványa lehetek! A keresz­tény élet lényege, hogy az utolsó szívdobbanásig a Mester tanítvá­nyai maradhatunk. Küldetésünk se több, de nem is kevesebb, mint hogy tanítvánnyá, nem a magunk, hanem Jézus tanítványaivá tegyünk másokat. Erről szól az agyonidézett missziói parancs Máté evangéliumának vé­gén. Úgy gondoltam, erről újat már nem olvashatok. De kiderült, valóban igaz: a jó pap/püspök holtig tanul, és sírkövén ez áll: földi tanulmányait be­fejezte... Az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) képes magazinjának (The Lutheran) augusztusi számában el­gondolkoztató vezércikket fedeztem fel Peter W. Marty tollából „A kétel­kedés értékelése" (An Appreciation for Doubt) címmel. A davenporti (Iowa) lelkészkolléga nem kevesebbet állít, mint hogy a hit ellentéte nem a kétség, hanem a túl­zott bizonyosság, magabiztosság. Töb­bek között éppen a missziói parancs előzményeire utal. A Károli-fordítás szerint a tanítványok, amikor Galile­­ában újra találkoznak a feltámadott Krisztussal, „leborulának előtte, néme­lyek pedig kételkedének” (Mt 28,17). A cikk szerzője a columbusi Tri­nity Lutheran Seminary újszövetsé­gi professzorát, Mark Allan Powellt idézi, aki szerint az eredeti görög szö­veg nem teszi indokolttá a „néme­lyek” szó beszúrását. Ez egyfajta for­dítói logikát, prekoncepciót tükröz, mely szerint a Jézus előtti hívő lebo­­rulással valamiképpen feszültség­ben, ellentétben van „némelyek” ké­telkedése. Magam is úgy látom, hogy az egészséges hit és az egészséges kétel­kedés nem zárják ki egymást, sőt együtt járnak. Erre talán Tamás apostol az egyik legnagyszerűbb pél­da. Nem véletlen, hogy az úgyneve­zett „keresők istentiszteletét" éppen Tamás-misének nevezzük. Meggyőződésem, hogy a passió­történetben csúfosan leszerepelt ta­­nítványi sereg - döntő módon -ÉGTÁJOLÓ nem Jézusban kételkedett, hanem sokkal inkább önmagában. Miként le­hetséges, hogy a győztes Úr tovább­ra is az ő vesztes csapatukkal akar újat kezdeni?! Számunkra is ez lehet az ismétlő­dő meglepetés az induló tanév küszö­bén. A Mester még mindig nem ad­ta fel, még mindig számol velünk! Tü­relmes szeretete nem fogyott el irán­tunk. Bár gyakran nehézfejű, rest szí­vű tanítványok vagyunk, mégis újra kézbe vesz minket. Ő reálisan számol kérdéseinkkel és kétségeinkkel. Olyan Mester, aki görbe vonalakkal is tud egyenesen ír­ni. Nem tökéletes mesteraspiránso­kat keres, hanem rá figyelő, őt követ­ni igyekező tanítványokat. Ezzel szemben ma is bőven akad­nak magabiztos írástudók. Akiknek nincsenek kérdéseik és kétségeik, csak kioktató válaszaik. Ők min­dent tudnak, sőt mindent jobban tudnak. Ők „Isten fejével gondolkod­nak” és korunk minden kínzó kérdé­sére kiolvassák a kétséget kizáró, megfellebbezhetetlen választ az írá­sokból. Nekik - Pál apostollal szem­ben - semmi sem homályos, hanem minden tiszta. Ismeretük nem töre­dékes, hanem teljes... Egyáltalában nem irigylem, in­kább sajnálom őket. Nincs már mit várniuk az új tanévtől, hiszen min­dent tudnak. A magabiztos, önigaz egészségesekkel a Mester sem tud mit kezdeni. Csak a lényeget nem ér­tik: az ember legnagyobb rangja, méltósága, esélye, ha Jézus-tanít­vány marad! Egyházunk ötéves, országos gyü­lekezeti munkaterve szerint az előző tanév az elmélyülés idejeként adatott nekünk. Vajon tényleg az volt? Töb­bek között erre is kerestük a választ a Déli Egyházkerület immár hagyo­mányos munkaévkezdő lelkészkon­ferenciáján, Balatonszárszón: valóban elmélyültünk-e, vagy inkább süllyed­tünk?! Ezt az önvizsgálatra indító kér­dést minden egyes gyülekezeti közös­ségnek és tagnak érdemes őszintén megválaszolnia, hiszen minden álta­lánosítás felszínes és félrevezető. Az új munkaév kulcsszava a meg­ismerés. Divatos kifejezéssel: az élet­hosszig tartó tanulás (lifelong lear­ning), melynek része, ha úgy tet­szik, ajándéka az induló 2010/11-es tanév. Nem az a kérdés, hogy felsőbb vagy alsóbb osztályba kerültünk, ne­tán évismétlők vagyunk-e. Az az örömhír, hogy a Mester újra „becsön­get”, tanítványai maradhatunk! „Veni Creator Spiritus!” Induljunk együtt a bölcsesség Lelkének vezeté­sével! Nem magabiztosan, hanem Jézusban biztosan! Pál apostol aláza­tával és reménységével: „...most tü­kör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok is­merni, ahogyan engem is megismert az Isten’.’ (íKor 13,12) Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents