Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-08-22 / 34-35. szám

32 ◄! 20X0. augusztus 22-29. Evangélikus Élet Új nap - új kegyelem Vasárnap Jézus mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy még több gyümöl­csöt teremjen’.’ Jn 15,1-2 (Ézs 7,31-37; ApCsel 9,1-9/10-20/; Zsolt 41) Rög­zítő drót, metszőolló, kötözőgyűrű, oltókés, sok egyéb szerszám és persze a szőlő köré kerítés, hogy védve legyen. Mindez csak eszköz, mert a lényeg; a szép, egészséges, dús fürtű, mosolygó gyümölcs. Amelyre ránézve a gaz­da szíve örül. Amelyért nem sajnál fáradságot, gondoskodást, pepecselést, időt, energiát. Szeretettel, féltőn gondozza, metszi, kártevők ellen perme­tezi. Az a kis szőlőszem pedig él, fejlődik. Nem az ő érdeme. Rajta van a sző­lőtőn, energia, erő, tápanyag áramlik belé, és a gazda keze alatt nő. Áldott legyen a mi Gazdánk, aki gondoz minket. És a mi szőlőtőnk, aki által éle­tünk van: Jézus Krisztus. Hétfő Jézus odamenve megfogta Simon anyósának a kezét, és talpra állította, úgy­hogy az asszonyt elhagyta a láz. Mk 1,31 (4MÓZ 11,23; Mt 9,27-34; íjn 2,7- 11) Akár betegség, akár démoni hatalom a láz (Lk 4,39: Jézus ráparancsol, s az elhagyja), Jézus nagyobb mindegyiknél. Pillanatfelvétel ez a történet - s mégis vigasztaló! Annyi nyomorúságunk van, amelyből gyógyulni szeret­nénk, de csak tehetetlenül vergődünk, mint a magas lázban fekvő beteg. Még az álmaink is zavarosak, és az ébrenlét is szenvedés. Amikor aztán elhagy a láz, újra élet, energia költözik tagjainkba. Mi is kicsi, egyszerű, hétköznapi emberek vagyunk. Jézusnak mégis fontosak. Gyengéket talpra állító, beteg, láztól zavaros álmokkal teli életünket gyógyító Krisztus, kérünk, ülj ide mel­lénk! Hogy azután mi is, mint ez a gyógyult asszony, szolgálhassunk neked. Kedd Az Úr uralkodik örökkön örökké! 2MÓZ 15,18 (Jn 18,37; 4MÓZ 12,1-15; íjn 2,12- 17) Semmi sem tart örökké- vigasztalja magát az ember rossz napjain. Van, ami (aki) örökké tart - vigasztal a Szentírás. Vigasz innen nézve, és vigasz az Isten igazsága, bölcsessége, jósága fényében, onnan jövő üzenetként. Én ebbe kapaszkodom. így már az is eltörpül, hogy itt a földön van szenvedés, van bánat, halál, mert ami örökké tart, az a lényeg. És az Úristen uralma örök­ké tart. Ez pedig elég nekem. A hitemet, mint egy horgonyt, ebbe vetem. Szerda Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kap­tad volna? lKor 4,7 (íSám 1,27; Mt 17,14-20/21/; íjn 2,18-29) Hányszor hall­juk: Nem azt kapom, amit érdemelnék. Több fizetést. Több lehetőséget. Jobb életet. Könnyebb előrejutást. Megbecsülést, sikert. Mert többet érdemelnék. A Bibliát - és Pált - azért nem lehet sohasem „megunni”, túlhaladni, mert olyan alapvető igazságokat tár fel, mint ez a mai ige is. Keveslem, amim van. No de: mim is van, amit nem kaptam?! Vakságunkban, gőgünkben elhisszük (egyén és közösség), hogy magunk jutunk eredményre. A hit fényében meg­látjuk, hogy éppen fordítva van: életünk, kapcsolataink, sikereink, képessé­geink és minden a szerető Isten ajándéka! S ez a látás hálát és örömet fakaszt bennünk. Aki dicsekszik, vele dicsekedjék! Csütörtök Pál írja: Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott tite­ket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. Gál 1,6- 7a (íKir 18,37; Jak 5,13-16; íjn 3,1-10) Határozott, kemény, éles szavakkal szól Pál. A veszély igen nagy: a galaták között olyanok jelentek meg, akik az apos­tol által alapított gyülekezetben az evangélium meghamisításával zavart kel­tettek. Átkozott legyen, aki mást hirdet - fakad ki Pál. Bizony, mi sem le­hetünk megengedőek. Isten ingyen adott kegyelmét bár eszünk nem érti, hi­tünk megragadja. Ma sincs más örömhír! Annyi tetszetős, ám gonosz, té­ves, ártó „tanítás” érkezik ezer csatornán. Elragadhat a zavaros ár, ha nem kapaszkodunk az egy igaz evangéliumba, ha nem Krisztus igéjén mérünk le mindent, ha nem a Biblia a zsinórmértékünk. Péntek Látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. íMóz 1,31a (Jel 4,11; Lk 23,6- 12; íjn 3,11-18) Mikor is éreztem azt, hogy valami, amit alkottam, „igen jó”? Nem is tudom... De hogy fájna, ha tökéletlen emberi munkámat valaki tönk­retenné, szétdúlná, meggyalázná! A világ és benne az ember Isten által jó­nak teremtetett, az ő áldását hordozza. A bűn azonban megrontotta alko­tását. Ádámok, Évák: pusztítjuk a földet, önmagunkat, egymást. Isten pe­dig, ahelyett, hogy haragjában magára hagyná a világot - legyen azzá, ami­vé tettük -, elküldte Jézust. Hogy tiszta lappal indulhassunk. Hogy megment­se azt, aki neki annyira drága - téged, engem. Szombat Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. Zsolt 5,12c (Jn 15,10-11; Ézs 57,15- 19; íjn 3,19-24) Az ember sok helyen keresi az örömöt. Az öröm természe­te, hogy elillan, elmúlik. Tárgyi forrásai elvesznek, elkopnak. Az emberi sze­­retetkapcsolatok adta öröm is eltörik, vagy elveszítjük azt, akihez kötődtünk. Van nem múló öröm? Az örömmel teli élet forrása nem lehet más, csak az, aki örökkévaló, aki a szeretet, tisztaság, jóság és igazság. Őt keressük! ■ Kőháti Dóra SEMPER REFORMANDA „Ez a hit születik és épül, ha azt hir­detik, hogy Krisztus miért jött, mit hozott, és mit ad, milyen módon és milyen célra kell azt elfogadni. Ez tör­ténik ott, ahol helyesen tanítják a ke­resztyén szabadságot, amelyet tőle ka­punk, amellyel valamennyien ke­resztyén királyok és papok vagyunk, amellyel mindenek urai vagyunk, és bízunk abban, hogy amit teszünk, az az Isten előtt tetsző és elfogadott lesz, ahogyan már elmondtam. Ennek hallatán ki ne örvendezne szíve min­den sarkában, és ilyen vigasztalástól ki ne melegednék fel Krisztus szere­­tetére? Mert ilyen szeretetre semmi­féle törvénnyel vagy cselekedettel soha nem jutna el. Ki az, aki az ilyen szívnek ártani tudna, vagy azt meg­félemlíthetné? Ha rátör a bűn tuda­ta vagy a halál félelme, készen számá­ra a reménység az Úrban, és nem fél, amikor ezekről a veszedelmekről hall, nem is indul meg, hanem meg­veti azokat, mint ellenségeit. Viszont hiszi, hogy Krisztus igazsága az övé, saját bűne pedig már nem az övé, ha­nem Krisztusé. De mivel Krisztus igazságától minden bűn eltűnik, a Krisztusba vetett hitért szükséges - mint előbb mondtuk, és ahogyan az apostol is tanítja -, hogy a halál és a bűn ellen támadjunk, és ezt mondjuk: »Hol van, halál, a te győzelmed? Hol van, halál, a te fullánkod? A halál ful­lánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De Istennek legyen hála, aki nekünk adja a győzelmet Jézus Krisz­tus, a mi Urunk által.« (íKor 15,55-57) Mert a halál eltűnik, nemcsak Krisz­tus győzelmében, hanem a miénkben is, minthogy a mi hitünk által és a mi hitünkben mi is győzünk.” M Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) Tiszteit Olvasóink! Lapunk következő száma szep­tember 5-i dátummal jelenik meg, az eredeti, 250 Ft-os áron. SEMPER REFORMANDA „így e levél mindazok ellen szól, akik cselekedetek nélkül, egyedül a hitben akarnak élni, és akik megiga­­zulásukat cselekedeteiktől várják, s a középső útra terel bennünket, azaz hogy a hit által legyünk jámborakká, és így szabaduljunk meg a bűntől, és azután, ha már megjámborultunk, Is­ten kedvéért jó cselekedetekkel és szeretettel munkálkodjunk, nem gondolva a magunk hasznával.” N Luther Márton: Előszó Szent János három leveléhez, 1522 (Szita Szilvia fordítása) Új nap - új kegyelem Vasárnap Minden lélek az enyém. Ez 18,4 (Jn 17,2; Lk 10,25-37; íjn 4,7-12; Zsolt 93) „Kész a világ, / Feszült, ünnepi várás / Terjeng felette. / Halotti csend. Csak néha-néha / Sóhajt az Isten Lelke. // Kimérve minden pálya / Megtöltve min­den lélek-lámpa, / Ahol csak úr a lét...” (Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás) Ki vagyok? Egyáltalán, miféle birtokviszonyban értelmezhető az emberi lélek? Az élet? A vers sorai költői látomásban fogalmazzák meg, hogy minden lé­lek gazdája a Teremtő, aki szavával világosságot ad a földre. S mi a fényből kapunk fényt. Szeretetből szeretetet. A Forrásból életet, hitet. Pünkösddel a vigasztaló Szentleiket. Kié vagyok? Kinek szolgálok? Kire mutat életem? Ha már tudom, kié vagyok - Istené -, akkor azt is tisztázni tudom, mi az enyém. S ez igen sok földi keserűségtől és függőségtől megment. Hétfő Az Úr ezt mondta Ábrámnak: Általad nyer áldást a föld minden nemzetsé­ge. íMóz 12,1.3 (Gál 3,29; 5MÓZ 15,1-11; íjn 4,1-6) Ebben az elhívásban, Áb­rahám megáldásában Isten az egész emberiségre nézve cselekszik. Nem „csak” Ábrahám életében kezd újat az Isten, mikor új hazába indítja, földet, utó­dot ígér neki. „... akik hitből valók, azok Ábrahám fiai’.’ (Gál 3,7) így pedig raj - tunk vannak mindazok az áldások, amelyeket Isten Ábrahámra helyezett. Lás­suk meg, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitnek milyen mélységei, ajándékai vannak! Isten újat kezdett az egész világ életében, és ennek az újnak mi is részesei lehetünk! Kedd Amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés. Ézs 53,8 (íPt 3,18; Ám 5,4-15; íjn 4,7-21) Hol van a te Istened? - kérdezik tőlünk sok­szor. Ha az emberi gonoszság, a járványok, a természeti katasztrófák pusz­títanak, gúnyosan az „üres ég” felé mutogatnak az emberek. Megrendítheti hitünket e kérdés? Nem, ha az sziklára épült. Ézsaiás könyvének 53. fejeze­te számomra nagybetűs válasz, szikla. Isten ott volt, mikor prófétája Krisz­tusról szólt. Ott volt, mikor Jézus emberré lett, amikor tanított és gyógyí­tott, majd a Golgotán meghalt. Ott volt, mikor feltámadt, s itt van most is Isten. „Az Úr akarata célhoz jut vele” (53,10): hirdeti országát, evangéliumát. Nincs véletlen, nem a káosz az úr a teremtettségben; Isten kezében vagyunk, az utolsó szó az övé. Terve van velünk, üdvösségre vivő terve. Szerda Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Zsolt 117,1 (Ef 4,6; 5MÓZ 24,/10—15/17-22; íjn 5,1-5) Az igaz istendicséret szívből fakad, és az egész élet mögötte van. Egyedül az ember képes szavaival és tetteivel dicsérni az Istent. A szeretet dialógusa is ez az életre hívó, megtartó Isten­nel: „Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek” - így a 119. zsoltár. Istentisz­teletünk liturgiája olyan ősi, mély, magasztos, gondosan felépített elemekből áll, hogy a nyitott szívvel részt vevő átélheti benne a közösségi istendicséret, Krisztus-dicséret igazi örömét. A találkozás csodáját a Mindenhatóval. Csütörtök Az Úr velem van, mint erős vitéz. Jer 20,11a (Jel 1,10-11.17-18; ApCsel 4,32- 37; íjn 5,6-12) Jeremiás kesereg, hogy olyat bízott rá az Úr, amiért megver­ték, kalodába zárták, kigúnyolták. De vigaszt talál hite által. A tanítványok is szembesültek azzal, hogy Jézus követése nem „népszerű” dolog. Mert egé­szen más lesz az, aki az Úré. Nem szólhat, nem viselkedhet többé ugyanúgy, mint addig, „...többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem...” (Gál 2,20) Pár évtizede kisvárosban értelmiséginek templomba járni - karrier szem­pontjából - nem volt tanácsos, meséli egy lelkész az emlékeit. Mi mit ten­nénk meg az Úrért? Vállaljuk őt, vagy elfutunk? Egy biztos: ő velünk van, ha őhozzá megyünk. Péntek Pál írja: Nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus ke­resztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ és én is a világ szá­mára. Gál 6,14 (Ézs 53,5; Mt 26,47-50/55-56/; íjn 5,13-21) Szeretünk dicse­kedni. A többiek fölé kerekedni valamivel. Sikert, pénzt, hatalmat, kapcso­latokat felmutatni. A hívő embert is eléri a dicsekvés kísértése, ha messzebb­re kerül az igétől. Pál dicsekvése, öröme, ereje, büszkesége, mindene: a Krisz­tus keresztje. Mi hogyan kövessük Pált? Életünk minden napján, tetteink­ben, szavainkban láthatóan-láthatatlanul viseljük a jelet, hogy hozzá, a meg­feszített és feltámadott Úrhoz tartozunk. Ezáltal a világhoz való viszonyunk is átrendeződik. Mérhetetlenül sokat nyerünk így. Szombat Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Zak 3,4 (Lk 12,27- 28; Júd 1-2.20-25; 2jn 1-13) Börtönben járva ami feltűnő: a ruha. Egyensza­­bás, kék-szürke, lehangoló színvilág, dísztelenség, átlagos anyag, minden el­ítélt számára egyformaság. Isten előtt mindenki vétkezett, egy sincs, aki igaz lenne. Nekünk is jogosan járna a rabruha! Elkeserítő lenne abban járni! Ha Isten nem cselekszik értünk, megváltásunkat nem végzi el Jézus a kereszten... De azóta, ha odamegyünk elé, és leborulunk lélekben, mi is megtisztulunk vére által. Díszes, fehér ruhát kapunk. Becsüljük meg. Ne piszkoljuk össze! ■ Kőháti Dóra Evangélikus Élet - A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet on-line: www.evelet.hu,www.evangelikuselet.hu Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519» fax: 1/486-1195. Szerkesztőségvezető: Boda Zsuzsa (zsuzsa.boda@lutheran.hu). Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (judit.vitalis@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lu­­theran.hu). Korrektor: Sinkáné Zombory Katalin (katalin.zombory@lutheran.hu). Tervezőszerkesztő / EvÉlet on-line: Nagy Bence (bence.nagy@gmail.com). Rovatvezetők: Boda Zsuzsa - Új nap - új kegyelem (zsuzsa.boda@lutheran.hu), Ecsedi Zsuzsa - Cantate (ezsu@lutheran.hu), Kendeh K. Péter - Oratio oecumenica (peter.kendeh@lutheran.hu), Véghelyi Antal - A vasárnap igéje (antal.veghelyi@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu) 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 1/317-5478,1/486-1228; 20/824-5518; fax: 1/486-1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3250 Ft, fél évre 6500 Ft, egy évre 13 000 Ft, európai országba egy évre 43 800 Ft (168 euró), egyéb külföldi országba egy évre 51 200 Ft (196 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével töröltetni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az evelet@lutheran.hu, a hirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents