Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-08-22 / 34-35. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2010. augusztus 22-29. !► 31 Teremtésvédelem - feladat és esély Beszélgetés Nobilis Máriával ► Nagyjából egy időben - 2008- ban - jelent meg a Luther Kiadó gondozásában A teremtés ünne­pe című tanulmánygyűjtemény, illetve a Magyar Katolikus Püs­pöki Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről, va­lamint a hozzákapcsolódó há­rom kiadvány. A katolikus egy­házban folyó teremtésvédelmi munkáról Nobilis Márió püspö­ki tanácsost, a Sapientia Szerze­tesi Hittudományi Főiskola ta­nársegédjét, az Országos Lelki­pásztori Intézet (ÖLI) igazgató­ját kérdeztük.- Mikor erősödött fel a katolikus egyházban a teremtett világ iránti fe­lelősségvállalás kérdése, és miként mutatkozott meg a gyakorlatban?- Ha a katolikus egyház egészét nézzük, azt kell mondanunk, hogy a gyökerek messzire nyúlnak vissza. Nemrég hallottam egy érdekes elő­adást, mely bemutatta, hogy azok kö­zül a felismerések közül, melyeket a 20. század általános eszmetörténeté­ben általában a környezettudatos gondolkodás fejlődése mérföldkö­veinek szoktak tartani - olyasmikre gondolok, mint például a Római Klub által publikált A növekedés ha­tárai fő gondolatai -, jó néhány rendre öt-tíz évvel korábban már megjelent a pápák írásaiban. Szelle­mileg tehát az egyház legalábbis lé­pést tartott a világ vezető tudósainak kutatásaival. A gyakorlat útja azonban sokkal rögösebb. Míg a nyugati országokban a hetvenes évek végétől egyre több­felé tűnik fel a katolikus közösségek körében a teremtéstudatos gondol­kodásmód, addig nálunk, Magyaror­szágon - sok más hasonló témával párhuzamosan - az egyházon belül mind a mai napig inkább egy kisebb­ség tekinthető elkötelezettnek ebben az ügyben. Mondhatni úgy is, hogy az úttörés, az alapítás fázisában va­gyunk e téren, aminek persze vannak előnyei is - lehet mások hibáiból ta­nulni, vargabetűket ki lehet hagyni -, de a lemaradás érzése határozottan erősebb.- Hogyan kapcsolódott be Ön eb­be a munkába, és hogyan lett a „fe­lelőse”?- Én magam korábban elsősorban ifjúságpasztorációval foglalkoztam, illetve az Országos Lelkipásztori Intézetben olyan témákba dolgoz­tam bele magam, mint például a ka­­tekumenátus. 2005 körül kezdtem felfigyelni a teremtésvédelem té­makörére. 2007-ben részt vettem az osztrák lelkipásztori napokon, amelyeknek abban az évben ez volt a témája. Itt láttam át először igazán az ügy sokféle megközelítési lehető­ségét, pasztorális és spirituális táv­latait, és értettem meg kiemelkedő fontosságát. A következő évben a Magyar Ka­tolikus Püspöki Konferencia elhatá­rozta az ezzel a témával foglalkozó pásztorlevél kiadását. E körlevél egyik kiegészítő kötetének szerkesz­tésére kértek fel, és innentől már egy­másból következtek a lépések. De hozzá kell tennem, hogy semmi­képp sem szeretnék a téma egyetlen katolikus „felelősének” szerepében feltűnni: hála Istennek, többen több­féle kiindulásból foglalkoznak a kér­déssel. A mi teremtésvédelmi mun­kacsoportunk az egyik ezek közül, mely helyzeténél fogva - mint az ÖLI egyik munkaközössége - igyekszik ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla egyfajta koordináló, katalizáló szere­pet betölteni.- A három segédanyag különböző módon nyújt útmutatást azoknak, akik komolyabban szeretnének foglal­kozni a környezetvédelemmel min­dennapi életük, munkájuk során, il­letve rávilágít arra, hogy napjainkra mindenkit - habár különbözőképpen - érintő kérdéssé váltak a környeze­ti problémák. Milyen visszajelzések vannak azóta?Mennyire van jelen ez a téma az egyes közösségek, plébáni­ák életében?- Azt mondhatom, hogy az ébre­dés, a felismerés fázisában vagyunk. A szám kicsi, a tendencia viszont erős: szinte hétről hétre bukkannak fel hírek arról, hogy újabb és újabb katolikus közösségek kezdtek érdek­lődni az ügy iránt. Azt gondolom, nagyon jó lépés volt a püspöki kar részéről rögtön há­rom gyakorlati kötettel kísérve kiad­ni a körlevelet. A hívek körében érezhető ennek hatása: a praktikus útmutatások segítségével sokkal ha­marabb „tudják hova tenni” a témát, megértik, hogy az ő életüket ho­gyan érinti az elméletben felvázolt kérdés. Ugyanakkor erős tévedés lenne azt gondolni, hogy már min­denki hallott a dologról, és főleg azt, hogy meg is értette volna alap­vető fontosságát, akkor is, ha bizo­nyos „jól informált” - például fiatal, családos, városi, internetet haszná­ló, hitét aktívan gyakorló - körökben már nem újdonság a téma. Hosszú munka áll még előttünk e téren.- Az ÖLI Teremtésvédelmi Mun­kacsoportja aktív szervezője a szep­tember 26-án a budapest-szentimre­­városi plébánián megrendezendő ökumenikus teremtésünnepnek. Ho­gyan készülnek az egyes közösségek erre az alkalomra?- A magyar katolikus egyházban ez a hagyomány még csak csírasze­rű: az elmúlt években még nem jár­ta át e kezdeményezés a katolikus köztudatot. Általában olyan helyeken mozdult meg valami, ahol élő öku­menikus kapcsolatok adtak bátorítást a próbálkozásoknak. Elsődleges fel­adatunk tehát most a tájékoztatás, a figyelemfelkeltés és az öüetek terjesz­tése, hogy minél több helyi közösség kapjon lendületet a cselekvésre. En­nek szolgálatába szeretnénk állítani a rendelkezésünkre álló kommuniká­ciós csatornákat, mindenekelőtt a te­remtesvedelem.hu címen található honlapunkat. A katolikus pasztorá­­ció a tapasztalat szerint augusztus vé­géig „nyári álmot alszik”, jobban mondva a lelkipásztorkodás ilyenkor más területeken, például a táborok­ban zajlik, így a munka dandárja még csak most következik - jól kell tehát időzítenünk...- Többévi lelkipásztori, egyetemi lelkészi, tanári szolgálata alapján lát-e elmozdulást abba az irányba, hogy az egyéni érdekek és a ma annyira sulykolt önmegvalósítás he­lyett az összefogás, az embertársakért és a teremtett világért való együttmű­ködés vezérelje mindennapjainkat?- Meggyőződésem és újra meg új­ra tapasztalatom is, hogy miközben a média és a közgondolkodás erősen individuális, addig a mindennapi emberi kapcsolatok erőterében csendben, de folyamatosan előnybe kerülnek a közösségi, szeretetre épü­lő, önzetlen - megkockáztathatjuk még a nem hívőkre gondolva is: evangéliumi - gesztusok. A keresz­tények és különösen az „írástudók” - beleértve a keresztény médiát - fe­lelőssége ennek a felismerésnek a be­fogadható módon való „felhangosí­tása”. A teremtésvédelem ügyével „kopogtatva” is rengeteg nyitott ajtó­val, jószívű fogadtatással találko­zom és azzal, hogy nagyon sokan ér­zik, sejtik már maguktól is, merre kel­lene menni, de nagyon várnak egy pontosabb útmutatásra. Különösen építőnek tartom ennek kapcsán annak bemutatását, hogy a teremtésvédelem esetében nem va­lamiféle „kívülről az egyházra agga­tott” idegen témáról van szó, hanem az evangélium lényegéből, Krisztus tanításának lényegéből fakadó lelkű­iéiről, szemléletmódról. S a környe­zet, a mai világ nagy problémáinak megoldásához - Mily meglepő! Vagy tán mégsem? - végső soron nem is kellene mást tennünk, mint követke­zetesebb tanítványoknak, jobb Krisz­tus-követőknek lennünk...- Végezetül melyek azok a környe­zetvédelmi szempontok, amelyeket személyes életében fontosnak tart, és amelyeket nap mint nap be is tud tartani?- Számomra is jelentős felismeré­seket, belátásokat hozott a teremtés­védelem ügyével való elmélyültebb foglalkozás. Apró, de határozott vál­toztatásokra ösztönzött mindenna­pi életemben. Erősen átalakultak a vá­sárlási szokásaim: sokkal jobban odafigyelek arra, mit, mennyit és hol vásárolok, előnyben részesítve a kevésbé csomagolt, közelebbi hely­ről származó, a természeteshez kö­zelebb álló cikkeket. Tudatosabb let­tem az erőforrások - víz, elektromos áram; gáz - felhasználásában is. A legnehezebb feladat számomra a közlekedés terén mutatkozik. Mun­kám során ugyanis elég sokat kell utaznom; ennek ellenére erősen tö­rekszem arra, hogy amikor csak le­het, a személyautó helyett tömegköz­lekedést vagy kerékpárt használjak, netán gyalogoljak. Magamon is újra meg újra megta­pasztalom, amit másoknak is igyek­szem elmondani: elsősorban szem­léletformálásra van szükség, ami­ből aztán következetesen fakadnak a konkrét tettek. Mert a teremtés iránti felelősség lelkisége nagy feladat és egyben nagy esély is az egyház missziójának - de csak akkor felelünk meg ennek a kihívásnak, ha hitelesek vagyunk: elsőként nekünk kell élet­té váltani, amit hirdetünk. ■ Jerabek-Cserepes Csilla EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Lapuában jártunk A kiskőrösiek - mármint a város és az evangélikusok - friss, mindössze két­éves testvérvárosi és testvér-gyülekezeti kapcsolatot ápolnak egy finnorszá­gi településsel és lutheránusaival. A finn partner, Lapua pont akkora, mint Kiskőrös, Helsinkitől háromszáznyolcvan kilométerre fekszik. Számunkra nem mellékes, hogy evangélikus püspöki székhely és a „körtti” ébredési moz­galom központja a település. A lapuaiak egy éve városi vegyes karukkal mutatkoztak be Kiskőrösön. Most a Kőrös Lutheran Brass együttes, a körösi evangélikusok fúvószenekara vi­szonozta a látogatást. No meg erősítette a kapcsolatot. A zenekar először az evangélikus népfőiskola nagytermében muzsikált a szépszámú hallgatóság­nak. Itt elsősorban egyházzenei művek, korálfeldogozások hangzottak el. A következő fellépés viszont nagy kihívás elé állította a kiskőrösi zenésze­ket. Úgy adódott, hogy a régió (Dél-Pohjanmaa, Ostrobottnia) legrangosabb zenei fesztiválját éppen Lapuában rendezték meg augusztus első hétvégé­jén. A Spelit fesztivál harmincnyolc éve hívja színpadra a térség népzenei és néptáncegyütteseit. A Kecskeméti Pál lelkész által vezetett együttes megszó­lalt a fesztivál nyitóünnepségén is, majd esti koncertjével aratott szép sikert. A művek között korálok, indulók, népi feldolgozások, operettslágerek és nem utolsósorban spirituálék szerepeltek. A rangos zenei találkozót közel tízezren látogatták, hiszen a hajdani lőszer­gyárból kulturális központtá varázsolt területen több színpadon zenéltek a finn együttesek. Megtiszteltetésnek számított tehát a magyarok fellépése. A kapcsolat jelentőségét erősítve a delegációt elkísérte Domonyi László pol­gármester is, aki minden programot együtt élt át a körösi zenészekkel. A ven­déglátók részéről Paavo Latva-Rasku polgármester és Juha Ikola dómprépost tüntette ki figyelmes szeretetével a csoportot. A magyarokat családok látták vendégül, így a kiskőrösiek bepillantást nyerhettek a finnek mindennapjai­ba, életükbe, és ízelítőt kaphattunk hagyományaikból, kultúrájukból. A szinte kizárólag evangélikus vallású finn társadalom nagy hangsúlyt fek­tet a tradicionális értékek megmentésére és ápolására. Fejlett zenei kultú­rájuk záloga a felnövő ifjúság, amelynek tagjai majd mindannyian játszanak valamilyen hangszeren. Lapua gyönyörű, fából épült evangélikus dómtemp­lomában ennek gyümölcseként hallhattuk a VIVO ifjúsági szimfonikus ze­nekar koncertjét. A templom különlegessége, hogy itt található Finnország legnagyobb or­gonája. És a templom falán a magyarok számára oly fontos emléktábla, amely a finn-szovjet háborúban részt vevő és Lapuában állomásozó 346 magyar önkéntes katonának és parancsnokuknak, Kémeri Nagy Imre főhadnagynak állít emléket. Lapua - város északon, ahol az utcán ismeretlen ismerősök köszöntenek és állítanak meg egy szóra. Lapua város északon, ahol jó magyarnak lenni. Lupták György lelkész (Kiskőrös) Tisztelt Olvasóink! Értesítjük Önöket, hogy szerkesztőségünk augusztus 18-ától 25-éig zárva tart. A Protestáns Diakóniai Szakkollégi­um felvételt hirdet Budapesten tanu­ló főiskolás és egyetemista lányok ré­szére. Tel.: 30/319-0559. Templomok, templomtornyok fel­újítása, villámvédelem kiépítése. 26 év referenciával. Bede László, 30/943-5089. Budán, a Budakeszi úton 47 nV-es, földszinti lakás kiadó. Érdeklődni lehet: Deák téri lelkészi hivatal, Kar­­vai Ottó gondnok, 20/413-6966. Használt sípos orgonák jutányos áron eladók. Információ: orgona@liszt­­akademia.hu, 20/585-9438. 50 ÉVE HARANGÖNTÉS ŐRBOTTYÁNBAN GOMBOS MIKLÓS aranykoszorús harangöntőmester Kiváló magyar szakemberek által készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkához. Referencia: www.harangontes.hu. Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 121. Mobil: 30/948-9575, fax: 28/361-770. E-mail: gombosmi(a>harangontes.hu. „Gondol ránk az Úr, megfog ál­dani!’ (Zsolt 115,12) Isten iránti hálával tudatom, hogy augusztus 28-án 11 órakor a pécsi evangé­likus templomban Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke lel­késszé avat. Szeretettel hívom Önt és kedves családját az ünne­pi istentiszteletre és az azt köve­tő szeretetvendégségre. Vladika Zsófia HALÁLOZÁS Fájó szívvel tudatjuk, hogy Ko­vács Józsefié született Csizmazia Irmát 95 éves korában Krisztus Urunk hazahívta földi otthoná­ból, a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthonból. Temetése szeptember 2-án délelőtt 10 óra­kor lesz a Budafoki temetőben. APRÓHIRDETÉS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents