Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-22 / 34-35. szám
16 « 20io. augusztus 22-29. FÓKUSZ Evangélikus Élet AZ ÚJ KENYÉR ÜNNEPÉRE Imádság Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, Istenünk! Nem kérünk most tőled mást, csak ezt. Ajándékozz meg, kérünk, naponta a kenyérrel, amely az életet jelenti, alapvető táplálékunkat, amelyet soha nem lehet megunni igazán. Ajándékozz meg a kenyérrel, amely úgy tanít minket a holnap reményére, hogy mindig az aznapit, az egy napra valót kérhetjük tőled. Add, hogy soha ne feledjük: te tartod kezedben jövendőnket. A sok apró gabonaszemből őrölt liszt s a belőle sütött kenyér hadd emlékeztessen minket arra, hogy emberekként, teremtményeidként mi is összetartozunk szép világodban. Teremts közöttünk egyetértést, Istenünk, hogy testvérként tekintsünk egymásra! Érlelj minket, azután őrölj meg, hogy életünk próbáin át igazi táplálékká lehessünk egymás számára! Add, hogy ne lássunk ínséget: sem szeretteink, sem embertársaink, senki, aki szerte a földön él. Tégy minket késszé, hogy megosszuk a szükséget szenvedőkkel, amit tőled kapunk. A búzaszem, amelyen Krisztus arcát fedezték föl a régiek, emlékeztessen minket arra, hogy tiéd ez a világ, s hozzád tartozunk mindannyian. Istenünk! Add nekünk minden nap az Élet Kenyerét: add, hogy Jézus Krisztus testvérünk, megváltónk és reménységünk legyen most és mindenkor. Ámen. Kenyér - kovásszal... Éppen a tengelici gyerektábornak süt pizzát, amikor felhívom időpontot egyeztetni. Megjegyzi, hogy idén nem mentünk hozzá a kis csapattal. Pedig korábban többször is meglátogattuk, mind a harminc vagy negyven gyerekkel, hogy vele süssenek, és tátott szájjal hallgassák, ahogy mindig lelkesen és lelkesítőn beszél a kenyérről Kászpári Károly evangélikus presbiter, a pék. sütök háromszáz kiló kenyeret, és utána hazamehetek. Nem, a kenyérsütés maga a gondoskodás. Valami olyasmi ez, mint ahogyan egy asszony készíti a családjának a vasárnapi ebédet.- Az odafigyelés. A törődés. A felelősség. A becsület. És persze a jó alapanyagok.- És mi a helyzet a sóval? A szüleim, ha rossz volt a kenyér, mindig a sóra fogták... ...és kovász nélkül Az ostyasütés korábban a papok és szerzetesek, esetleg a kántor vagy a sekrestyés feladata volt. Magyarországon az 1950-ben feloszlatott szerzetesrendek tagjai közül többen ostyasütők lettek; ma több katolikus püspökség is működtet ostyasütő üzemet. A kovásztalan kenyér előállításának titkát kutatva az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye - nem mellesleg az evangélikus egyház Luther Kiadóját is kiszolgáló - ostyaellátójának ajtaján kopogtattunk. (A Haller utcai Szent Vince Plébánia egyébként nem csak e tevékenységnek ad otthont; a ferencvárosi evangélikus gyülekezet lelkészi hivatala is itt székel.) Szabó Györgyi gazdasági ügyintéző avatott be a részetekbe.- Bár egyházi fenntartású intézmény vagyunk, az élelmiszer-készítésre vonatkozó jogszabályokat, előírásokat nekünk is be kell tartanunk. Nálunk is működik az úgynevezett HACCP élelmiszer-biztonsági rendszer. Az ostya csak búzalisztből készülhet, és semmilyen adalékanyagot nem tartalmazhat - erről az Egyházi törvénykönyv is rendelkezik. Természetesen csak magyar alapanyagot használunk; fontos számunkra, hogy ily módon mi is támogassuk a hazai mezőgazdaságot. A lisztérzékenyek számára készülő ostyák teljesen elkülönült munkafolyamatot igényelnek, ezért ilyet mi nem készítünk, hanem egy erre szakosodott- Mit jelent egy pék számára a kenyér?- A legtöbben talán nem is tudják, hogy őseink milyen komolyan vették a kenyeret. A kenyér az élet, az Úr teste volt számukra. Mielőtt megkezdték egy veknit, keresztet rajzoltak rá a késsel. Ha egy falatnyi is leesett, azonnal fölemelték a földről, leporolták, és megkérdezték tőle: megütötted magad? Nagyapáink aratáskor a búzaföld szélén szűkös esztendőben is mindig hagytak magot a madaraknak, hogy az Isten áldásában részesüljenek. Ma már sokszor csak rohanva eszünk, és rohanva élünk. De a kenyér nem hagyja magát. Megvan a maga tempója, amit tiszteletben kell tartani. Most is ugyanolyan komolyan kell venni, mint régen. Olyan, mint egy kisgyermek, akit kordában kell tartani, és szeretni kell. Bármikor, ha bemegyek a pékségbe, mindig megfogdosom, megérintem a kenyértésztát, hogy tudjam, hogy érzi magát. Ha elégedett, nyugodtan teszem a többi dolgomat, amíg kel; ha nyugtalan, igyekszem megadni neki, amire szüksége van. Ehhez nélkülözhetetlen a szakmai tudás és affinitás. Mert bele lehet nyúlni a fejlődésbe. A tészta az élesztőtől egy élő anyag, aminek az alakulását végig kell kísérni, és ha mindent megtettünk érte, akkor nagy valószínűséggel jó lesz. Az ember kenyeret nem úgy süt, hogy na, most dolgozni kell, ► Kovásztalan, azaz kelesztés nélküli kenyér - ezt esszük, amikor az úrvacsora szentségében részesülünk. Csendes áhítattal fogadjuk a kerek, törékeny ostyalapocskában Krisztus testét magát. Tudjuk, hogy mit jelent, azzal azonban nem feltétlenül vagyunk tisztában, hogy honnan és miként is került az oltárra. külföldi kolostorból szerezzük be. Az ostyakészítés folyamatának első lépése a liszt megszitálása. Ezután vizet öntünk a liszthez, és kikeverjük a masszát. A recept tehát nagyon egyszerű, de a hozzávalók megfelelő arányának megpéldául feszületet, bárányt és így tovább - gravíroztak. A kihűlt lapokat átpárásítjuk — így nem fognak töredezni, amikor a vágógép segítségével kivágjuk belőlük az ostyákat. A kivágott lapocskákat kiszárítjuk, szétválasztjuk, majd átválogatjuk - a vágólap határozása már tapasztalatot igényel. A masszát kerek sütőlapokra öntjük - egyszerre akár hat gépen is folyhat a munka -, és két sütőlap között néhány perc alatt a megsütjük. Vannak teljesen sima felületű sütőlapjaink, és vannak olyanok is, amelyekbe különböző mintákat -ugyanis a legalsó lapot beszakítja, cakkos szélűek lesznek az ostyák, és ezeket a darabokat természetesen nem értékesítjük. A gyártás utolsó fázisaként százas rolnikba csomagoljuk az ostyákat - évente körülbelül ötmillió darabot. ■ Zs.V.J. Szeretettel, gondosan, fegyelmezetten és örökös várakozással, mindig egy kis kellemes izgalommal. Jól sikerült-e? ízlik-e nekik? Figyeli, hogyan fogyasztották el, örömteli elége- Só nélkül is megkel a kenyér, tulajdonképpen még gyorsabban is elkészül, szükség esetén akár ehető is, csak éppen az íze nem olyan. Nem ízletes. Az a kicsi só vadettséggel nézi, amikor jó étvággyal esznek. No és ahogyan a jó ebédet is gyakran észre sem veszik, úgy a jó kenyeret is sokszor természetesnek tekintik az emberek. Csak az értékeli, aki evett már rosszat is. Persze, a háziasszony is, a pék is tudja ezt, de azért jólesik olykor a visszajelzés.- Mitől jó a kenyér? Mi az, amit nem szabad soha kihagyni belőle? lóban egészen megváltoztatja. Kalandossá, élvezetessé teszi az ízét. * * * Elbúcsúzunk, mert lassan indulnia kell a munkába. Készíti a tésztát a kenyerünkhöz, gondoskodik a mindennapinkról. Süt a nap, süt a pék. Ilyen egyszerűen és természetesen. ■ Füller Tímea
