Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-15 / 33. szám
8 « 2oio. augusztus 15. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Neves keresztrejtvény Oldjátok meg az alábbi keresztrejtvényt! A megjelölt oszlopban lévő betűkből egy zsoltárbeli felszólítást olvashattok össze. 1. Az oroszlánok vermében is vele volt az Úr 2. Tüzes szekerű próféta 3. Mózes felesége 4. Saul apja 5. Ádám felesége 6. Vak, akit Jézus meggyógyított 7. Cetben utazó engedetlen próféta 8. Mózes utódja a nép vezetésében 9. Jézus „kősziklája” 10. A mózeskosár névadója 11. Sára fia 12. Ábel testvére 13. Mária és Márta testvére 14. Rebeka egyik fia 15. Mózes testvére 16. A zsidók első királya 17. Az áruló Júdás helyett választott tanítvány 1. 2. 6. 8. 10. 11. 12. 13. 14. 15-16. 17. 1 ♦ Megfejtés:. (sv/Cjvjy 'Ll ‘jnvg 91 ‘uouy 4Sx ‘nvszj "t'i 9vzv7 £r ‘uwj •zt ‘>/vszj ti ‘Sdzoyj ot Uopj 6 ‘onszof 8 ‘svu -of •/ ‘snoutiíjvg ■9 ‘vaj S ‘sjj -fi ‘vjoddij £ ‘sajjj z ‘piuvQ 1 :yozsvjv/[) Bori egér nagy barátja Bori egér pici volt és fürge. Mégse iciri-piciri. Mindig sertepertélt meg sürgöttforgott. Mindenütt ott termett egy pillanat alatt, ahol nem kellett. Ahol meg kellett volna, hát, ott is ott volt, csak mindig másutt, mint ahol várták. Mert ki gondol arra, hogy valaki úgy érkezik meg egy vendégségbe, mondjuk, hogy belebújik a galléros pávián kabátzsebébe? A legszebb ünnepi pillanatokban meg felmászik a függönykarnisra, mert onnan jobban látni az ünnepeltet. Persze Bori egér a legszívesebben azonnal az ünnepi tortába fúrta volna be magát ilyenkor, de Bori egér illedelmes és jószívű kis egér volt, nem hozhatott szégyent a családra. így is elég nehéz volt egérnek lenni. Pedig előkelő családból származott, ük-ük-ük-ük-üköreganyja meg ük-ük-ük-ük-üköregapja valamikor nagyon régen együtt élte át a nagy Zuhárét, amikor mindent elöntött a víz, egy akkora hajón, egy akkora bárkán, hogy bárcsak mondhatnék akkora nagyot. Ott voltak ők is a meghívottak listáján, olyan előkelő társaságban, mint elefánték, oroszlánék, orrszarvúék vagy a hosszú nyakú zsiráfék, nem beszélve az örökké elegáns flamingópárról. De akár hiszitek, akár nem, az egérpár ugyanolyan fontos volt a listán, mint, mondjuk, az állatok királya és királynője. Kereste is őket mindenki, de nem találta. Már azt hitték, egerek nélkül maradnak, nem lesz többé egér a világon, kihalnak, mint a mamutok vagy a dinoszauruszok. De nem. Nóé egyszer csak kaparászást hallott. Épp akkor, amikor Isten becsukMinden résen átfért, mindenhova utat talált, és amikor az emberek sikongattak, hogy jaj, egér, már el is tűnt. Mintha ott se lett volna. így hát Bori egér inkább távol tartotta magát az emberektől, nem bírta a riadalmat. Ő egy szeretetre vágyó kis egér volt. Na, épp ezért, a távolságtartás sem ment túl sokáig. Mert igaz, hogy vannak olyan egerek, akik tán egész életükben se láttak embert, az ő családja mindig is emberek közelében élt. Egéremlékezet óta. Márpedig az egerek elég sok mindenre emlékeznek. Sohasem felejtik például a nagy Ringatózást. Mert azt tudnotok kell, hogy Bori egér ük-ük-ükük-üköreganyja meg ük-ük-ük-üküköregapja ott a bárkán nagyon jól érezte magát. Bárcsak el tudnám mondani, mennyire jól! Találtak maguknak egy rekeszt, amely tele volt szénával, no, annak a belsejében otthon érezték magukat rögtön. A bárka meg csak ringott, ringatózott. Sokáig elég durván, mert odakint szörnyű vihar dúlt, de ez az egereket nem nagyon izgatta, még élvezték is a táncot. Mire a vihar lecsendesült, és elkezdődött ez a ringatózás, addigra meg Bori egér ükük-ük-ük-üköreganyja tíz pici egérporontyot hozott világra, mert azt biztosan tudjátok, hogy az egér igen szapora állat. Nem fog ki rajta olyan könnyen még egy nagy Zuháré sem. Szóval, a pici ük-ük-ük-ük-ükegérgyerekek ott születtek a nagy Ringatózás közepette. S ott volt még a bárkán Nóé és felesége, a három fia, a három fiának a három felesége, minden földi állatból egy pár és annyi ennivaló, hogy nyugodtan maradhatzsergést, meg talán nem is érezték olyan jónak. Volt, aki azt mondta, már megint izgul, volt, aki bevallotta, hogy fél, mások meg hősködtek inkább, hogy így meg úgy, úgy meg így, ők csakazértis. Hogy mit csakazértis, az mindegy. Csak a csak meg az azért számít. Bori egérnek fontosabb volt a bizsergés. És az ő emberbarátja, a Nagybori közelében bizsergett mindig. Hogy mi, azt maga sem tudta, bizsergett, és kész. Ez volt a nagy Bizsergés. Egyszer Nagybori egy színes könyvet lapozgatott éppen. Bori egér különben is szerette a könyveket, a régebbi kiadásoknak egészen érett ízük volt, mint a Camembert sajtnak, a színesek meg a friss salátára emlékeztették mindig. Szóval szerette a könyveket, Nagybori könyve meg különösen érdekes volt. A tetején nagy víz, azon egy nagy hajó, rajta sok-sok állat meg egy ember, és a hajó tetején, ha jól látja, igen, a hajó tetején ott egy egér is. Bori egér pici volt és fürge meg elég kíváncsi, elődugta hát orrocskáját a párna mögül, és csak bámult. Teljesen megfeledkezett magáról. Hisz ő is ott van a könyvben. Na jó, nem ő, egy másik egér, de mégis, teljesen olyan. Mintha ő lenne. Nagybori is megfeledkezett magáról. Észre sem vette, hogy már ketten nézegetik a könyvet. Csak lapozta, lapozta. Volt, ahol falat építettek, volt, ahol vándoroltak, egyszer meg egy nagy vízen keltek át az emberek. Látott sátrakat és városokat, embereket és állatokat, gyerekeket is, a legapróbbat egy férfi ölében. Bori egér még közelebb dugta az orrocskáját, hogy jobban lásson. Van-e ott is egér? Nem volt, csak egy ta a bárka ajtaját. Most már se be, se ki, innentől rá vannak bízva az esőre meg a hullámokra. De Nóé nem esett kétségbe. Tudta, hogy Isten akarta így. Csak azért izgult, hogy mi lesz az egerekkel. Mert akármilyen haszontalan kis állat, vagy legalábbis annak látszik, Isten mégiscsak meghívta őt is a bárkájába. Mint az orrszarvút vagy az elefántot. Érthető hát, mekkora kő esett le Nóé szívéről, mikor meghallotta a kaparászást. Pont akkora, mint egy pici egér. Márpedig a szívhez képest az elég nagy. Mert képzeljétek el, mi lenne, ha kétegérnyi kő nyomná a szíveteket. Abba még bele is tudnátok betegedni. £ # * Bori egér pici volt és fürge. Mint egy kis talajtornász. tak akár egy évig. Nem csoda hát, hogy azóta minden egér, aki nyomokban őriz még valamit a ringásból, akinek a farkincája önkéntelenül is hullámzani kezd néha, szeret az emberek közelében tartózkodni. És nemcsak a széna meg egyéb finomság miatt, amit összeszednek maguknak. Hanem... csak úgy... mit tudom én... * * # Bori egér távol tartotta hát magát az emberektől, de épp csak annyira, amennyire muszáj volt. Valahogy bizseregni kezdett benne minden, ha mégis a közelükbe férkőzött. És ez jó volt. Nagyon jó. Volt is egy barátja. Nem az egérbarátaira gondolok, mert abból rengeteg volt, mindegyik gyors és fürge, de egyik sem szerette úgy azt a bikutyus meg néhány madárka. De hátha csak elbújt. S ott kukucskál valamelyik sarokban. Nagybori akkor már az egeret nézte. Nem a könyvben. Hanem a párnája mellett. Hisz épp az előbb olvasta: „Engedjétek hozzám a gyerekeket” Hirtelen bizsergést érzett. Nem egereket? Nem az volt odaírva véletlenül, hogy engedjétek hozzám az egereket? S már nyújtotta is a kezét. Bori egér előbb csak egy tenyeret látott. Megfeledkezett minden távolságtartásról. Már ott is volt Nagybori tenyerében. Mintha egy csónakban ringatózna. Bori egér pici volt és fürge. És bátor, mint az ük-ük-ük-ük-üköreganyja, aki nem ijedt meg az emberek közelében. ■ Miklya Zsolt
