Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-15 / 33. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. augusztus 15. *• 9 Zarándokének - újra Válasz Herényi Istvánnak az ijjúsági énekekkel kapcsolatban Először is köszönöm Herényi Istvánnak a vitaindító gondolatokat a gyülekezeti énekről (Evangélikus Élet, július 4., 8-9. o.). Éppen ideje volt már ezt a kérdést megtárgyalni. Másrészt köszönöm az Evangélikus Életnek, hogy a vitának fórumot adott. Jómagam az elejétől követem a gyülekezeti énekekről folyó vitát a lap hasábjain, de csak most ért meg bennem a gondolat, hogy én is hozzászóljak. Herényi István testvérem cikkeiről egy már-már legendának számító rövid anekdota jut eszembe. A hetvenes években egy presbiter testvér (hogy evangélikus volt-e, vagy sem, nem tudom) szájából hangzott el a következő mondat, mikor megjelent a Szentírás új protestáns fordítása: „Ha Pál apostolnak jó volt a Károli-Biblia, akkor nekünk is jó lesz.” Azóta persze a protestáns egyházak tagjainak többsége az új fordítást használja. A rendszerváltás után megjelent az Új ének, melyet azóta nagy örömmel és sok áldással használ egyházunk különböző alkalmakon, „...számomra az, hogy »új ének«, nem jelenti azt, hogy az Új ének gyűjteményből való, sőt azt sem jelenti, hogy könnyűzene” - szögezte le Herényi István Juhászné Szabó Erzsébet hozzászólására írt válaszában {Evangélikus Élet, augusztus x., 13. o.). Ismét szeretnék köszönetét mondani testvéremnek, ezúttal ezért a mondatáért. Pontosabban az első feléért. Ugyanis számomra sem egyenlő az „új ének” az Új énekkel, és az a helyzet, hogy a mai magyar evangélikus ifjúság számára sem. Tudniillik már jó ideje (hangsúlyosabban a kétezres években) ifjúságunk egyre többet énekel más felekezetek, egyházak énekes gyűjteményeiből. És egyre kevesebbet az Új énekből. Ezt a folyamatot nem szeretném minősíteni, és természetesen nem gondolom abszolút egyetemesnek, de ez tendencia, amelyet tudni kell kezelni, tudni kell vele élni. Éppen ezért döntött úgy a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz), hogy megszervezi egy új ifjúsági énekgyűjtemény összeállítását, amelyben mind szerkesztőként, mind dalszerzőként volt szerencsém részt venni. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy kitérek a vita elől, és csupán az új énekgyűjteményt, a Zarándokéneket népszerűsíteném a vita álcája alatt, visszacsatolok a témához. „Aki a korszellemmel köt házasságot, hamar megözvegyül” - írtuk Kierkegaard mondását a Zarándokének bevezetőjében. Tudatosan vállaltuk azt, hogy ezek az énekek (tudniillik a Zarándokének gyűjtemény) egy évtized múlva kimerülnek, és új énekekre lesz szükség. Kierkegaard az özvegység felől közelített, mi viszont a frissesség és a (pozitív értelemben vett) modernség felől közelítettünk. Igenis, tíz-húsz év múlva dobják majd ki ezeket az énekeket, és legyenek újak! Miért? Mert nem a Part pour l’art ének a lényeg, hanem a közös ima, Isten közös dicsőítése és közösség egymással! Félreértés ne essék, én nem védeni akarom a könnyűzenei egyházi énekeket. Tudniillik nincs rá szükségük. Arról vitázni, hogy van-e helyük a templomban, beengedjüke ezeket az énekeket a templomba, nem érdemes. Ugyanis bent vannak a templomban, és evangélikus hívek százai (megkockáztatom: ezrei) énekelnek egy-egy ifjúsági éneket vasárnaponként. Problémaként vetült fel ezeknek az énekeknek lutheránus jellege vagy ennek a jellegnek a feltételezett hiánya. Hadd mondjam el, hogy az Új ének szerzőinek túlnyomó többsége evangélikus, és a Zarándokének esetében sincs ez másképpen. Persze, ez nem feltételezi, hogy az adott lutheránus szerző egy specifikusan lutheránus tanítást zenésít meg, mint például az ubiquitas (Krisztus mindenütt jelenvalósága) vagy az úrvacsora kapcsán a realpraesentia (Krisztus valóságos jelenléte az úrvacsorái jegyekben transzszubsztanciáció [átváltoztatás] nélkül), de lutheránus fa lutheránus gyümölcsöt terem. Mellesleg Evangélikus énekeskönyvünk (EÉ) is elég vegyes. Ahogyan helyet kaptak benne református, katolikus, metodista és/vagy valamilyen felekezettel közös énekeink, ugyanígy az Új énekben és a Zarándokénekben is. Lutheránusságunk nem abban nyilvánul meg, hogy csak lutheránus énekeket éneklünk, hanem abban, hogy sokat éneklünk, Igét olvasunk, valljuk a reformáció tanítását, építjük Isten országát stb. Másrészt lutheránusságunk alapja elsősorban Krisztus, másodsorban Luther. Krisztus sem tekintette szégyennek, hogy a nép nyelvén, stílusában és korának megfelelően tanítson, a Luther-énekek nem kis hányada pedig nemcsak a gregoriánból vett dallamokra épül, hanem a korabeli népszerű nóták, kocsmadalok zenéjének „megkeresztelése" krisztusi szövegekkel. így vettük a bátorságot, hogy korunk dallamait és stílusát integráljuk az egyházi énekkincsbe. „Két zenész egy istentiszteleten olyan, mint két dudás egy csárdában, különösen akkor, ha két eltérő zenei irányzat képviselői” - írta Herényi István testvérem válaszcikkében. Elsiklok afelett, hogy mi van akkor, ha van orgonista, kórus és fúvószenekar együtt egy istentiszteleten, mert gondolom, ez nem probléma. De hogy gitár és orgona, ne adj Isten, teljes könnyűzenei csapat és orgona?! Szerintem tökéletesen jól megférnek egymás mellett. Számtalan példát látunk erre. „Erős vár”-t vagy „Jer, dicsérjük Isten”-t büszkén harsogó fiatalokat és gitárral éneklő időseket. Nem számít, hogy milyen hangszer, csak Istent dicsérje és a közösséget építse, legyen az kürt, lant, hárfa, dob, citera, fuvola, cintányér, emberi hang vagy bármi más (a felsorolást a 150. zsoltárból vettem). És hogy vannak a gitáros énekek között „gagyik”? Bizony vannak, ezt nem lehet kivédeni, de nekem senki ne mondja, hogy az Evangélikus énekeskönyv minden éneke a zene magasiskolája! Végezetül egy igét szeretnék megosztani Herényi István testvéremmel és mindenkivel, aki a cikket olvassa: „Ti pedig Krisztus teste vagytok és egyenként annak tagjai” - írja Pál apostol (íKor 12,27). És ahogyan a tagok különböznek, úgy a tagok zenei ízlése is különbözik. És egyértelmű, hogy mind a hívő klasszikus zenész, mind a hívő könnyűzenész a fület szeretné magáénak tudni Krisztus testében. De hála a teremtő Istennek, aki a testre két fület rakott, ezen nem fogunk összeveszni. Az meg, hogy kié legyen a bal, és kié legyen a jobb, már egy másik vita témája... Testvéri szeretettel: ■ Kovács Viktor hatodéves evangélikus teológushallgató, a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség könnyűzenei szakcsoportjának tagja, a Zarándokének belső szerkesztőbizottsági tagja HIRDETÉS Konferenciafelhívás A Magyarországi Luther Szövetség október 30-án 10 és 18 óra között a Deák Téri Evangélikus Gimnázium (Budapest V, Sütő u. 1.) dísztermében konferenciát szervez Az ügynökkérdés feldolgozásának egyházi fogadtatása és teológiai értékelése címen. A konferencia fővédnökei: Ittzés János elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő. A konferencia célja a Magyarországi Evangélikus Egyházban öt éve folyó tényfeltáró szakmai munka és az ennek első dokumentációjaként kiadott, sokféle visszhangot kiváltott Háló című kötet (Luther Kiadó, 2010) egyházi fogadtatásának nyílt megbeszélése, összhangban a szövetség egyik céljával: „Az evangélikusság iránt érdeklődők vagy abban megerősödni kívánók számára segítségnyújtás.” Az úgynevezett „ügynökkérdés” véleményünk szerint nem csupán történészi, hanem mindenekelőtt teológiai és egyházi kérdés; az egyházi nyilvánosság előtti megvitatása az egyház érdeke, s ugyanakkor egy ilyen alkalom a további kutatást is kedvezően befolyásolhatja. A konferencián való részvétel ingyenes és nyitott minden érdeklődő számára. A szervezők által felkért előadókon kívül bárki jelentkezhet egy 20 perces (maximum 7 oldalas, ritka sortávval gépelt) előadással. Az előadások megbeszélésére és a hozzászólásokra körülbelül kétórás fórumot is tervezünk. Kérjük azokat, akik előadást kívánnak tartani, hogy jelentkezésüket a tervezett előadásuk címével és körülbelül tízmondatos összefoglalóval együtt augusztus 31-ig küldjék el az alábbi címre: Magyarországi Luther Szövetség - Evangélikus Hittudományi Egyetem, 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. A konferenciára elektronikus úton is lehet jelentkezni az alábbi postafiókok egyikén: fabiny.tibor@gmail.com; pgrendorf@hdsnet.hu. Erős vár a mi Istenünk! A konferencia szervezői: Dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, a Magyarországi Luther Szövetség elnöke Grendorf Péter evangélikus lelkész, a Magyarországi Luther Szövetség ügyvezető titkára Folytatásra hangolva Egy testvér-gyülekezeti kapcsolat is többé-kevésbé úgy működik, mint minden más kapcsolat. Ha nem dolgozunk, teszünk érte, megfárad és végül megszűnik. Vannak és lehetnek csúcsok és hullámvölgyek, de a kapcsolat minősége mindenképpen attól függ, hogy a benne lévők mennyire gondolják komolyan. kiafelújításhoz), most mi vigyünk valamit, amivel megajándékozhatjuk őket. A harmincöt fős delegáció két ajándékkal lepte meg a vendéglátókat. Egyrészt Antal Bálint Szélrózsán is bemutatott művét, az Eredendő bűn című diameditációt szólaltattuk meg Jenei József német fordításával. A bonyhádi és az erdingi evangélikus gyülekezet között a kilencvenes évek közepe óta aktív a partnerkapcsolat. Akkor a München melletti település evangélikus közössége keresett magának testvérgyülekezetet, és mivel tagjai közül többen Bonyhádról vagy környékéről származnak, egyértelmű volt, hogy magyarországi partnert választanak. Az akkori erdingi lelkipásztor, Friedrich Falkenstein és Krähling Dániel bonyhádi lelkész azóta barátsággá erősödött találkozásai után a gyülekezet évek óta hol Erdingben, hol Bonyhádon éli át újra ennek a kapcsolatnak minden áldását. Nemcsak idősebbek, de fiatalok is találkoznak rendszeresen mindkét helyszínen. Idén július 29-e és augusztus 2-a között hívtak meg bennünket bajor testvéreink, mivel ők tavaly töltöttek nálunk egy programokban gazdag hetet. A meghívással együtt vetődött fel részünkről az a gondolat, hogy miután Erdingből annyiszor kapott már segítséget a bonyhádi gyülekezet (templomrenoválásokhoz, paróMásrészt a gyülekezet két éve alakult kórusa Ányos Andrea vezetésével tartott koncertet a vasárnapi istentisztelet keretében. Mindkét előadást nagy tetszéssel és örömmel fogadták vendéglátóink. Az elmúlt években rendszeresen kapcsolatot tartók mellett a fiatalok csapata és a kórus középgenerációja is részt vett a vendéglátók által szervezett élménygazdag programokban. A tartalmas együttlét megerősített bennünket és őket is abban, hogy a kapcsolatot folytatni kell. Daniel Tenberg igazgató lelkésszel és Horst Potempa partnerkapcsolatért felelős vezetővel, valamint Somogyvári Imre bonyhádi felügyelővel folytatott megbeszélésünk alapján idén ősszel szeretnénk - a bajormagyar testvérkapcsolatok tárgyalásaihoz igazítva - újragondolni az egykor megkötött szerződést, hogy jövő augusztusban itthon tudjuk ünnepélyesen aláírni a folytatásról szóló dokumentumot. ■ Aradi András lelkész (Bonyhád) Ki hol olvassa az EvÉletet? Vekszli Zsuzsanna kenyéri olvasónk például a Börzsönyben, az ország harmadik legmagasabb pontján, a 939 méter magas Csóványoson... ■ Menyes Gyula felvétele FOTÓ: KATI KRÜGER
