Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-15 / 33. szám
2 • 2010. augusztus 15. ÜT/TÁR5fgl AZ ÉLET KENYERE / Az Urnák szentelt nyugalom nagy napja legyen az... Középkezdés a Szélrózsán Idén Szarvason - két év múlva Erdélyben... ? Az Evangélikus Élet július 25-i száma részletesen beszámolt a július 14. és 18. között Szarvason megrendezett Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó eseményeiről, és több cikke értékelte is azt. Lapunknak — terjedelmi és tartalmi kereteire figyelemmel — nem célja ilyen részletességgel tudósítani a rendezvényről, ám egy-egy momentumát igyekszik felvillantani. Teszi ezt azért, mert a határon túlról is szép számmal érkeztek fesztiválozók. Először a Magyarországi Evangélikus Egyház ifjúsági munkájáért felelős püspök, Gáncs Péter szavait idézzük a találkozó mottójával és tartalmával kapcsolatban, majd az Erdélyből érkezett delegáció vezetőjével olvasható villáminterjú. ,Azután összegyűjtötte Mózes Izrael fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az Úr, hogy meg kell tennetek: Hat napon át •végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, az Úrnak szentelt nyugalom nagy napja legyen az. ” (2MÓZ 35,1—2) Az egyik nagy osztrák bútorbolthálózat szinte lepedőnyi nagyságú szórólapokon hívogatta lehetséges magyarországi vásárlóit, ezzel a szöveggel: „Töltse nálunk a nemzeti ünnepet! Jöjjön hozzánk! Vásároljon nálunk ezen a napon, mi pedig ennyi és ennyi százalékot engedünk az árainkból...” „Töltse nálunk a nemzeti ünnepet!” - Mit is jelent nekünk a nemzeti ünnep, ha egyszerűen az ünneplés lehetséges alternatívájaként kínálkozik a vásárlás vagy, ha úgy tetszik, a „shoppingolás”? Mit ünnepelünk ma? Augusztus 20-át, az egyik legrégebbi magyar ünnepet. Szent István király napját, a keresztény magyar államalapítást, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapját. Ez a nap sokáig egyházi ünnep volt, Mária Terézia vetette fel a naptárakba nemzeti ünnepként, Ferenc József pedig munkaszüneti nappá nyilváníttatta az ipari munkások számára. Egy ünnep és egy munkaszüneti nap között óriási a különbség! Az egyik megelégszik a boltozással, a burgenlandi vásárolgatással, a másik pedig ünneplőbe öltözteti testét és lelkét. Ez utóbbiról gyönyörűen ír Márai Sándor: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Olts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nem csak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő ésfeledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és fóltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nem csak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre. ” Hét évig éltem Berlinben, ahol többször is értetlenkedve néztek rám, amikor arról esett szó, hogy nekünk, magyaroknak három nemzeti ünnepünk is van. A legtöbb országnak csak egy nemzeti ünnepe van, s Németországban Gerhard Schröder korábbi miniszterelnök még azt az egyet, október harmadikét is el akarta töröltetni, gazdasági okokra hivatkozva. Pedig szükségünk van az ünnepekre, hiszen azok emelnek ki minket a hétköznapokból. Mert az ünnep különbözés, az ünnep emlékezés, ahogyan Márai mondta. És amikor emlékezünk, akkor az emlékek biztatást, erőt és hitet is adhatnak nekünk. Hitet abban, hogy valahová tartozunk, és valahová tartunk. Augusztus 20-án arra emlékezünk, hogy államalapító királyunk is hitt abban, hogy valahová tartozunk, és valahová tartunk. Nem is akárhová, hanem a keresztény Európához és mindenekelőtt az Úristenhez. Ahhoz az Istenhez, aki azt akarja, hogy néha álljunk meg, és figyeljünk befelé, kifelé és főleg felfelé. „Az Úr meghagyta, hogy ezt tegyük: hat napon át dolgozhatunk, a hetedik nap azonban legyen szent, legyen ünnepnap, a teljes nyugalom napja, legyen az Úrnak szentelve.” Ez a mai nap valami olyasmi, mint a hetedik nap. Ünnepnap - nemcsak munkaszüneti nap. Ünnepeljünk! Ünnepeljünk, örüljünk, és adjunk hálát, hiszen tartozunk és tartunk valahová. Adja nekünk Szendéikét az Úristen, hogy ünneplőbe öltözzön ne csak testünk, de lelkünk is! Ámen. Heinrichs Eszter (Az igehirdetés elhangzott a soproni Eggenberg-házban 200p. augusztus 20-án)- A „Középkezdés Veled” mottó egyrészt utal arra, hogy nem sokkal a futball-világbajnokság után rendezzük ezt a találkozót, másrészt Szarvas a történelmi Magyarország közepe volt, tehát így földrajzilag is egyfajta centrumban vagyunk. Ennél azonban sokkal többről- Hányán érkeztek Erdélyből ?- Idén százharmincnyolcan jöttünk el a Szélrózsára, szinte ugyanannyian, mint két éve Kőszegre. Bár százhetven jelentkezőnk volt, különböző okoknál fogva végül ennyien jutottunk el ide. Egyre nagyobb számban veszünk részt a Szélrózsán, és ez nagyon jó hatással van a gyülekezeti ifjúsági munkánkra is. Egy kettős kisebbségben élő fiatal számára óriási élmény látni azt, hogy ennyi evangélikus fiatal van egy helyen, és egyáltalán azt, hogy Magyarországon ennyi evangélikus fiatal van. Jó érezni, hogy valamilyen szinten mi is ide tartozunk.- Milyen programokkal gazdagította az erdélyi csapat a találkozót?- Többféle műsorral is érkeztünk, az egyikben - a határon túliak bemutatkozásakor - az apácai fiatalok mutattak be táncot a hétfalusi ifjúsággal együtt, majd énekeltünk. A fő műsorszám alighanem az úgynevezett kakaslövés volt, amely Apácán évente gyakorolt népszokás. Hogy miért is lőnek kakast az apácai legények? A szokás eredete a török, tatár fosztogatások korára vezethető vissza. A falu lakossága a gyújtogatok elől a település határában lévő Feketevárba menekült. Az ellenség, miután felégette a falut, már éppen indulóban volt, amikor a várfalon belül rejtőzködők egyetlen kakasa elszabadult rejtekéből, s szárnyait csattogtatva kukorékolni kezdett. Az áruló jelre az ellenség megtámadta a várat. Ettől kezdve a nép bosszúja a kakasra irányult: vasvillára kötötték az élő kakast, majd megcélozva megölték. Azóta évente gyakorolják a kakaslövés művészetét. (Az évek során az élő állatot felváltotta a céltáblávan szó, hiszen sokkal fontosabb az előbb említetteknél a mondat bibliai-teológiai dimenziója. A feltámadott Jézusról János evangéliumában olvassuk, hogy húsvét után „Jézus megállt középen”, a tanítványi kör közepén. Ma nagyon sok ember életének a centruma üres, tartalmatlan, nagyon ra festett kakas, amelyre az ifjak nyílpuskával lőnek.) Az általunk bemutatott történet arról is szól, hogy a kakas tulajdonképpen a férfiak csapodárságát „kürtöli ki” az asszonyoknak, ezért is áll bosszút a férfinép a kakason.- Hogy érzik itt magukat a gyerekek?- Nagyon jól, mindenki érdeklődése szerint választ a lehetőségek közül. Van egy közös programunk is, naponta vetélkedőn vesznek részt. Csoportokra oszsok fiatal keresi az élet középpontját. Nagyon reméljük, hogy ezekben a napokban sok fiatalnak sikerül rátalálnia az élet igazi centrumára, Jézus Krisztusra, mert ezen a találkozón ő a középpont, az ő vonzásába várjuk az ideérkezőket. Nagy álmunk - amely talán több is mint álom -, hogy a kilencedik találkozónak két év múlva Erdély adhasson helyet. Tehát mindenképpen van a Szélrózsának fejlődéstörténete, egyfajta mozgalommá kezdi magát kinőni, amely már nemcsak a fiataloké, hanem a kicsit idősebb nemzedéké is, és ahogy eddig, a vonzása ezentúl is átnyúlik a határokon túlra. tottuk az erdélyi fiatalokat, mindenkinek van egy vezetője. Kérdőívet kell kitölteniük a nap végén, és a válaszokat csak akkor tudhatják, ha részt vettek az aznapi műsorokon, programokon, beszélgetéseken. (Az interjú a Magyar Televízió 2010. július 25-én sugárzott, a Szélrózsa találkozóról szóló műsorában elhangzott anyagnak szerkesztett változata. A műsor szerkesztő-riportere: Nagy László) ÚTI-TÁRSALGÓ Kakaslövő legények Szarvason Villáminterjú Simonné Nagy Ilona apácai lelkésszel FOTÓ: SRAMÓ ANDRÁS FOTÓ: SRAMÓ ANDRÁS
