Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-15 / 33. szám
Hogyan tovább, Maek? Szarvason ülésezett a Magyar Evangélikus Konferencia küldöttgyűlése Mint arról az Evangélikus Élet július 25-i száma is hírt adott, július 17-én Szarvason, az ótemplomi egyházközség gyülekezeti házában tartotta - alapszabálya értelmében kétévente esedékes - küldöttgyűlését a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek). A gyűlésen Adorjáni Dezső Zoltán püspök kezdőáhítata után napirend előtt, ellenszavazat nélkül fogadták el a résztvevők azt az indítványt, hogy a konferencia ügyvezető elnöke a továbbiakban Benczúr László, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője legyen. E poszt létrehozására azért volt szükség, mert a szervezet jelenlegi elnöke, egyházunk országos felügyelője, Prőhle Gergely bejelentette, hogy közéleti szerepvállalása és felügyelői tisztsége betöltése mellett jó szívvel és lelkiismerettel a konferencia elnökségét - érdemben - már nem tudja ellátni. A napirendi pontok jóváhagyását követően id. Zászkaliczky Pál, a Maek titkára tartotta meg beszámolóját, melyben a számok és a zárszámadási adatok ismertetésén túl aggodalmairól is szót ejtett. Nem rejtette véka alá azon szomorúságát, hogy a 2006-os orosházi alakuló ülés óta többszöri megkeresés ellenére sem mutatkozott igény a délvidéki magyar evangélikusság vezetői részéről a szervezetben való részvételre. A szlovákiai egyházzal sem erősödött meg hivatalos szinten a kapcsolat, noha az mégis örömtelinek mondható, hogy a szervezet életében aktívan részt vesz néhány Szlovákiában élő, magyar anyanyelvű lelkész és laikus, akik szívükön viselik a szlovákiai magyar evangélikusok megmaradásának ügyét. (Lapunk 2009/2. számában S.O.S., szlovákiai magyar evangélikusok! címmel olvashattak cikket az Alsószelin szolgálatot teljesítő Nagy Olivér lelkész tollából. - A szerk.) Zászkaliczky Pál azt is megemlítette, hogy időközben feloszlott a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége, a KÉMELM, és a magyar diaszpóra Nyugat-Európában általában véve is zsugorodik. Pozitívumként említette azonban a titkár, hogy két alkalommal is sikerrel és számottevő érdeklődés mellett rendezték meg Révfülöpön A Luther-rózsa színei elnevezésű konferenciát. (Lapunk ezen alkalmakról is közölt írást. - A szerk.) A titkári beszámolót konferenciabeszélgetés követte, ahol minden résztvevő kötetlenül tárhatta fel gondolatait. A Norvégiából hazalátogató Holby Tímea és az Amerikából érkező Rácz Zsuzsa - aki egyúttal a betegeskedő Bernhardt Béla főesperes üdvözletét is magával hozta a küldötteknek - részletesen beszámolt az otthonukban folyó magyar gyülekezeti munkáról. Sok nehézségről hallhattak, de egyúttal kis örömöknek is fültanúi lehettek a résztvevők. A gyűlés ezen szakaszában egyébként négy püspök volt jelen az ülésen, így a Magyarországi Evangélikus Egyház mindhárom egyházkerületének feje, valamint a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke is. Elgondolkodtató azonban, hogy miért volt a küldöttek részéről olyan csekély az érdeklődés, hogy az ülés épphogy csak határozatképes volt. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a későbbiekben a küldöttgyűléseket nem a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó keretében, hanem tanulmányi konferenciával egybekötött, akár többnapos alkalomként lenne érdemes megrendezni. Az erdélyi püspök, Adorjáni Dezső Zoltán nem késlekedett a soron következő ülésre Erdélybe invitálni a Maek küldöttgyűlését. Szűcs Petra ITTHON - OTTHON Ajó játék A gyerekek egyik kedvenc játéka a bélyegzés. A játéküzletekben kicsi bélyegzőket lehet kapni az elkerülhetetlen Walt Disney-figurákkal, Miki egérrel, Donald kacsával, de virágokkal, szívekkel és más motívumokkal is, és hozzá különböző színű bélyegzőpárnákat. Most aztán csak bőséges papírmennyiség és időnkénti felügyelet kell, az utóbbi már csak azért is, hogy a papíron kívüli más, ajánlkozó tiszta felületek, mint például fal, abrosz stb. tévútra ne csábítsák a fiatal művészeket. És máris megoldódik az esős délután unalma... A bélyegzés varázsa nem múlik el a gyerekkorral, mi, felnőttek is szívesen élünk vele, csak Miki egér helyett más képekkel dolgozunk. Másként bélyegzünk. Mikor 1957-ben a brazíliai Sao Paulóban elterjedt a híre, hogy az ott élő evangélikusok végre magyar lelkészt kapnak, még ott se volt, még a nevét sem ismerték, de a kolóniában már mindenki tudta, hogy „az evangélikusok hozattak maguknak egy kommunista lelkészt”. Szerencsére az illető zsebében hozta Ordass püspök úrnak a brazíliai hívekhez írt ajánló levelét... Teltek az évek, változott az idő, és ugyanez a lelkész egy otthoni, ünnepi istentiszteleten prédikált. A templomból kimenet még hallotta, amint valaki jó hangosan megjegyzi: „És miért éppen egy disszidenst kellett erre felkérni?!” Az illető csak annyit tudhatott a lelkészről, hogy külföldön él... „Hallottad? X. Y. a hetvenes években ösztöndíjjal kint járt külföldön! Gondolod, hogy kaphatott volna akkor ösztöndíjat, ha nem lett volna...?!” „A nyolcvanas években ment ki? Ez se volt politikai üldözött, csak a pénz után rohant! Vagy valami családi botrány volt a háttérben...” - S ha rákérdezünk, hogy mindezt honnan tudják, vállvonogatás a válasz: hiszen ezt mindenki tudja!... Kár, hogy a bélyegzésben nem maradtunk meg Miki egérnél felnőttkorunkban is - de akkor hova is lenne kedvenc szórakozásunk: nem tudnánk „eláztatni” senkit! Úgy látszik, ez valami velünk született, örök emberi „jó tulajdonság”, amellyel valaki, aki minket legjobban és tényleg ismer, eleitől kezdve számolt is. Különben miért bízta volna ránk azt a bizonyos nyolcadik parancsolatot: „Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot”?!- RKHazai hírnökök Stuttgartban Népes magyar küldöttség élvezhette július 25-én a stuttgarti magyar gyülekezet vendégszeretetét, hogy együtt elevenítsenek fel egy régi jó barátságot. Gáncs Péter és dr. Fábiny Tamás magyarországi, valamint Adorjáni Dezső erdélyi püspök vezetésével Pángyánszky Agnes pilisi lelkésznő, IVagner-Balicza Klára LVSZ- küldött, illetve Kálit Eszter ifjúsági küldött, Bálint Imola, valamint Márfi Ciprián erdélyi teológus és stewardként Horváth-Hegyi Dénes egyetemi hallgató képviselte a „keleti tömb” magyarságát. (Ok mindannyian a Lutheránus Világszövetség tizenegyedik nagygyűlése alkalmából tartózkodtak Stuttgartban.) 1948 óta folyik a Stuttgartban és környékén élők között magyar nyelvű lelkigondozás. A Gémes István evangélikus lelkész által útnak indított közösség nyitottságát mi sem teszi nyilvánvalóbbá, mint büszkén hirdetett ökumenikus gondolkodása, Ezen törekvésük saját kiadású énekes- és imádságoskönyvük 1984-es megjelenésével vált egyértelművé: a baptista, evangélikus, katolikus, református és szabadegyházi hívek egyszerűen csak a helyi hívek szűkebb keresztmetszete alkotja az eklézsiát. A havonta egyszer Stuttgart egy kies negyedében, saját templomában találkozó gyülekezeti tagok még elevenen őrzik az anyaországgal kapcsolatos emlékeiket, kisebb-nagyobb intenzitással tartva a gyülekezeti és kulturális kapcsolatot erdélyi és magyarországi testvéreikkel. A tízfős delegáció minden tagja beszámoló formájában adott hírt az otthon folyó ifjúsági munkáról és gyülekezeti életről. Gáncs Péter a Magyar Evangélikus Konferencia üzenetét tolmácsolva buzdította a közösséget a hazaiakkal való minél intenzívebb kapcsolattartásra, akár az interneten, akár személyes barátságok ápolásán keresztül. Örömmel tapasztaltuk, hogy sokan lendítették magasba kezüket arra a kérdésre, hogy ki tartozik az Útitárs „rajongótáborába”. Szeretettel ajánljuk külhoni barátaink figyelmébe a folyamatosan frissülő wwiv.evangelikus.hu hírportált is, amelynek követése szintén erősítheti az együvé tartozás érzését. Az egész délutánon át tartó, szeretetvendégséggel egybekötött együttlét felütéseként Fabiny Tamásnak a reménység hang-Fabiny Tamás püspök és Gémes Pál lelkész köszönti az egybegyűlteket összegyűjtötték azokat a számukra kedves dallamokat, melyek nélkül elképzelhetetlennek tartják hitük gyakorlását, mintegy kívánságlista-szerűen. Addig ugyanis többnyire csak evangélikus eredetű énekek voltak az istentiszteleti repertoáron. Arra a kérdésre, hogy nagyjából mennyien tartoznak a gyülekezethez, több választ is kaptunk: kétszáztól kétezerig. Tágabb értelemben ugyanis az egész baden-württembergi térség magyarsága, szerényebb számítások szerint viszont ján megszólaló prédikációja buzdított testvéri együttműködésre. Jézusnak a Tibériás-tó partján való megjelenését hasonlította az utolsó vacsora utáni „első reggelihez”, amikor is az el-elhamvadó parázsból újraéledő láng köré gyűjtötte a magukba roskadt, hitevesztett tanítványokat. Ezen hajnali csodának, a távlatokat nyitó, újra roskadásig teli halászháló élményének átélését kívánta a további, határokon átívelő barátságra. Horváth-Hegyi Dénes A SZERZŐ FELVÉTELE
