Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-08-15 / 33. szám

6 * 2010. augusztus 15. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Ahány ember, annyi őrangyal Aknay-kiállítás Bogláron ► Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a Balatonboglári Evangélikus Egyházközség szervezésében Aknay János Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész közel negyven angyalábrázolása és öt Krisztus-festménye került a balatonboglári templomtérbe. A kiállí­tás telt házas megnyitóján Karosi Bálint orgonaművész, a bostoni evan­gélikus templom orgonistája erre az alkalomra komponált darabbal köszöntötte a műveket és a közönséget. A tárlatot Galambos Adám, az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnö­ke nyitotta meg. A kiállítás szeptember 15-ig tekinthető meg. Nehezen titkolható a különösség iránti vágy, hogy Aknay János kiállí­tását lássam a balatonboglári evangé­likus templomban. A kiállítás ideje alatt a templom keresztje helyén egy Krisztust ábrázoló, fordított T-alakú festmény függ. Belépve a térbe ez a kép jelenik meg először, majd oldalt sorban az őrangyalok és hírhozók ikonjai. A műteremhatás nem marad el, engem erősen emlékeztet Kunffy Lajos somogytúri műtermére, amely számomra Somogy megye egyik leg­­szakrálisabb épülete. Aknay őrangyalait nem is olyan ré­gen láttam Debrecenben, és most itt­hon, Bogláron. A két tér, a Modern és Kortárs Művészeti Központ és a templom tere, első gondolatra, más­ként áll a festmények mögé. De nem. Amott félhomályos termek műfénye­iben, itt a templomtér természetes megvilágításban. Ám akiben megszü­letett már az angyalikon, annak a kül­sőségek csak erősíthetik az élményt. csupán az önmagunkra zárt világ bi­zonyítéka. Egy nyitott világban a legritkább esetben értelmezhető a szakralitás létének és hatásainak megkérdőjelezése. Aknay János bel­ső útján nem kérdés az őrangyal örökidejűsége, hiszen ez által válik egyazon ikon a végtelen szelídségre mutató sorozattá. És akkor ott, a templomtérben odalépett hozzám egy kislány, az ar­ca festve volt, nem ismertem meg. A nevemen szólított, és mosolygott. Abban a néhány másodpercben, amíg a gondolataim mélyén kutat­tam kiléte után, azt a gondolati lé­pést sem hagyhattam ki az álmél­­kodásból, hogy igen, az őrangyalom beszél hozzám vagy épp a hírho­zóm. De vajon milyen hírt hozott, amiről ilyen mélyen kell hallgatnia, és aminek előbb-utóbb testet kell öltenie? A kérdésemre csak délután kap­tam választ. Ha süt a nap, a melegét Galambos Ádám megnyitja Aknay János (az első sorban középen) kiállítását A templomtérben mintha nem­csak belső, de valamiféle funkcioná­lis magyarázatot is hoznának létezé­sükre. Az ikonarcok sokfélesége egy­szerre mutatja meg a bennünk élő ikonarcok sokféleségét és saját vilá­gaink végtelen sorát. Ahány ember, annyi őrangyal. Létezésük kétsége szeretem, ha hideg van, a pulóverem melegét. Azt hiszem, minden jó. Mert mindenütt otthon vagyok. ■ PODMANICZKY SZILÁRD A szerző JózsefAttila-díjas író, költő, újságíró Az idő sodrában Beszélgetés ifjabb Somogyváry Gyulával az író nagyapáról- írói módszeréről mit mond­hatunk?- Regényeiben mindig van egy szerelmi és egy történelmi szál. Nagyszerű az első világháborús tri­lógiája, amit az imént említettem. Van még egy magyar történelmi tetralógiája, amelyben a reformkor és a szabadságharc kel életre: A pi­rossapkás kislány, A hadtest hü ma­rad, Katonacsillag megfordul. A be­fejező, 1947-ben írt, A Tüzoszlop című regénye Görgey tábornokra utal, csak 2007-ben jelent meg. Az alkotói listáján összesen tizennégy regény, négy-öt verseskötet, színda­rabok sokasága szerepel. Mondhat­juk, Somogyváry minden műfajban maradandót alkotott. A hangjáték pedig az ő kedves gyermeke, hiszen a Hazatérés című, 1927-es művével a Magyar Rádióban ő honosította meg a műfajt, melynek a neve is tő­le származik a Hörspiel szó magya­rosítása révén.- Melyik kiadó vállalta müvei megjelentetését, és mikor kezdődött a reneszánszuk?-Nagy Imre újratemetése jeladás volt. 1989-ben kiadók sora keresett meg bennünket, de olyan, amelyik életműben gondolkodott, csak egy volt: az Auktor Kiadó, egy tanár há­zaspár, Lothringer Miklós és felesége, L. Jeszenszky Ágnes vezeti. A Bálint úr rózsái című kötet előszavában írnak is vállalkozásukról: „Egy ked­ves rokon segített, ő ajánlotta fi­gyelmünkbe Somogyváry Gyula munkáit. A két világháború között al­kotó, egykoron népszerű író művei - a szocializmus nevében fellépő kommunista rendszerben - tiltólis­tára kerültek, sőt annak idején volt olyan rendelet is, amely összes köny­ve megsemmisítésére utasította a közkönyvtárakat. Valóban sovinisz­ta, nacionalista író volt? Somogyváry összes műve a hazaszeretetről szól. Ráadásul a mindenkori szabadság mellett és a mindenkori diktatúra el­len lépett föl.”- Ön mint az író életművének gondozója tervez-e valami új ki­adást?- Régóta gondolkodom egy Nagy­apáról szóló monográfián. Sokáig úgy véltem: ezt nekem kell megír­nom. Ma már látom: az életmű olyan gazdag, hogy csak egy kutató­­csoport képes összehangoltan, iga­zul és igényesen megírni. Ha a Jóis­ten így akarja, előbb-utóbb el fog ké­szülni... Aztán az Auktor Kiadó sorban adogatja ki a műveket. Bízunk ben­ne, hogy Nagyapa jótékony szellemi­sége és erkölcsisége egyre szélesebb körben fog hatni hazánkban... ■ Fenyvesi Félix Lajos A hónap könyvcsomagja - augusztusban a Luther Kiadótól mindössze 1000 forintért • Gerhard Schade: Újonnan értett bibliai szavak ♦ Gottfried Voigt: Bevezetés az egyház tanításába * Lehel László (szerk.): Evangélikus templomok Magyarországon ♦ Scholz László: Jézussal egy asztalnál * Terray László: Izrael és az evangélium - 150 éves a Norvég Egyházi Misszió * Terray László: Küldetésben Vásárolja meg a hónap könyveit kedvezményesen! A könyvcsomag ára: 1000 forint. http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@lutheran.hu ♦ Fax: 1/486-1229 • 1085 Budapest, Üllői út 24. ► Élt közöttünk egy nagyszerű író, akit Gyula diákként ismert meg az ország, s akinek népsze­rűsége a két világháború közöt­ti időszakban volt a legnagyobb. Múzsája a legnehezebb idők­ben sem hallgatott, pedig életé­ben számos megpróbáltatásban volt része: 1944-45-ben a Gesta­po, 1950-53 között az Államvé­delmi Hatóság fogságában ra­boskodott. Hazaszeretete és mű­veinek erkölcsi tartalma miatt évtizedeken keresztül elhallga­tott, tiltott író volt. Végigharcolta az első világháborút, Trianon iszonyú tragédiáját lázas versekben örökítette meg. Hazája sorsáért érzett aggodalma ott bujkál minden művében. Tagjai közé válasz­totta őt a Petőfi Társaság. 1920-tól a Magyar Távirati Iroda osztályvezető­jeként dolgozott, majd a Magyar Rá­dió irodalmi igazgatója lett. 1935-től országgyűlési képviselő volt. Mivel le­szavazta a zsidótörvényeket, elhurcol­ták Mauthausenbe. Somogyváry Gyu­la onnan még szerencsésen hazatért, de a kommunisták kezei közül nem szabadult ki élve. Sok szenvedés és mellőzés után 1953-ban hunyt el. A száztizenöt éve született íróról életműve legjobb ismerőjével, az unokával beszélgettünk.- Mit lehetne kiemelni legelőbb a jeles nagyapáról?- A hazájáért a legjobb lelkiisme­rete és tehetsége szerint próbált mindent megtenni, akár irodalmi vonalon, akár a rádiónál vagy a po­litikai pályáján. És a filmjeiben, hiszen öt ragyogó forgatókönyvet írt. Életé­nek a lényege egy szóval összefoglal­va: a szolgálat - nem véletlenül je­lentkezett önként katonának az első világháborúban. Ebben az értelem­ben is használhatjuk vele kapcsolat­ban a kifejezést: szolgáló ember. Emellett keresztény ember volt, aki nyíltan megvallotta hitét.- Két diktatúra is meghurcolta.- „Nem pártpolitikai célokkal lép­tem át az ország házának küszöbét, hanem hogy mélységes hittel, aláza­tosan és szerény erőm egész megfe­szítésével szolgálhassam Magyaror­- szágot” - ezek a mondatok előlege­zik azt is, hogy kormánypárti képvi­selőként nem szavazta meg a zsidó­­törvényeket. Titkos megbízatásként náciellenes - a Felvidék felé irányu­ló - rádióadásokat szervezett és irá­nyított a rendelkezésére bocsátott mozgó katonai adóállomással, ezért a német megszálláskor a Gestapo le­tartóztatta. A háború befejezése után gyalog jött haza, olyan soványan, hogy felesége az Ybl Miklós téren csak a hangjáról ismerte föl... A kommunista rendszer nem vet­te tudomásul érdemeit, humanista nézeteit. Nyugdíját megvonták, sze­mélyét teljesen elszigetelték, a Ma­gyar Rádió igazolóbizottsága eltiltot­ta minden publikációs lehetőségtől. Időközben leányát koholt vádak alap­ján tíz esztendeig tartó Gulag-rabság­­ra ítélték, fiát, az édesapámat hadi­fogolyként a Szovjetunióban tartot­ták. 1950. november 6-án begyűjtöt­te nagyapát az Államvédelmi Ható­ság (ÁVH), Kistarcsára internálták. Ott 1953-ban szívinfarktust kapott, és a pesti Mosonyi utcai ÁVH-kórház­­ban halt meg február 12-én. A rákos­­keresztúri temető 301-es parcellájá­ban temették el.- A Sopron megyei Fülesen szüle­tett, és eredeti Freissberger vezeték­nevét 1929-ben, vitézzé avatásakor magyarosította Somogyváryra. Bár kezdetben újságíróként dolgozott, ele­inte mégis versei, majd regényei, hangjátékai, filmforgatókönyvei tet­ték ismertté. Van valami titka írói népszerűségének?- Nagyapámék családjában tizen­három gyermek született, és nyolc ér­te meg a felnőttkort, tehát nagy csa­ládról van szó. Felmenői katonák és gazdászemberek voltak. A föld és a haza szeretete tehát innen ered. Nagyapa nagy mesélő volt. Művei olvasmányos stílusban íródtak, az iz­galmas cselekményszövés magával ragadja az olvasót. Emellett hitelesek a történelmi alapok, tehát egyúttal ta­nítanak is a könyvei. Az első világhá­borút végigharcolta, megsebesült, és főhadnagyként szerelt le. Ezt nagyon szépen megírja regényében, a Virág­zik a mandulában. Háborús trilógi­ája nem született volna meg a közön­ség nyomása nélkül, egy 1941-es Új Időkben beszél is erről: „Úgy jártam vele, mint Arany János a Toldival, még kettőt kellett írnom.” Következett hát a Ne sárgulj, fűzfa!, majd az És Mihály harcolt, így lett teljes a háború pok­lát megszenvedett férfi vallomása.

Next

/
Thumbnails
Contents